Hát ez ellentmondásos, meg kell mondjam. A jelentéstani részben ott a cseh etimológia, de az országok közt Csehország nem szerepel. Meg Szlovákia se, meg persze Pápua-Új Guinea se. Viszont az USA kétség kívül felülreprezentált. Mindamellett nem látom, hogy min is alapulnak ezek a gyakorisági adatok…
Ha rákeresünk ugyanitt az Ibrahović név térképére, akkor a 2. helyen Olaszország áll, a 3. helyen Svédország, a 7. helyen pedig Indonézia. Horvátország, ahol a telefonkönyv egyébként 113 ilyen nevű bejegyzést tartalmaz, pedig nem szerepel. Biztos jó ez valamire, de hogy egy név etimológiai hátterének kiderítéséhez nem lehet használni, az biztos.
> de itt a Bonta Magyaroknál,Angoloknál,Svédeknél,Olaszoknál,Románoknál és Spanyoloknál fordul elő
Nem értem a viszontválaszod, mit jelent benne az „itt”. Bonta van Pápua-Új Guineában is: ez adott esetben nem lehetetlenebb etimológia, mint az általad említett angol. Viszont a listád után nem szerepelt az „is” szó, pedig én említettem, hogy a Bonta szlovák családnév is.
Másrészről Ibrahimović is van a „svédeknél”, meg Ibrahim is, mégsem svéd név. A svéd az Ibrahimsson lenne. Az Ibrahim alapnév az -ović képzővel csak bosnyák lehet, akárhol is fordul elő a világban.
Hát ilyen a helyzet a Bontovics névvel is: előfordulása, részeinek az együttállása szlovák eredetet valószínűsítenek (nem kizárva ki teljesen más szláv, horvát-szerb, lengyel és ukrán származást sem).
Ezekben a szavakban az /aj/ hangkapcsolat szlovák,, az /ej/ cseh, az /e/ lengyel kötődést jelöl, vö. szlovák hajtman ’kapitány, százados; községszolga, őr’, cseh hejtman ’kapitány, százados; várkapitány, tartományfőnök’, lengyel hetman ’a lengyel-litván hadak fővezére; kozák parancsnok’. Mind a német Haptmann ~ Häuptmann ’kapitány, százados; (szó szerint:) főember’ szó átvétele.
A felsorolt nevek – a Heitman kivételével, de az lehet bohemizmus – a szlovákhoz illenek, vö. Hajtman, Hajtmanský. A notiváció tisztségnévi (ha ’kapitány’), foglalkozásnévi (ha ’községszolga’), vagy jogállási (kapitányként szolgáló nemesnél dolgozó szolga, jobbágy). A -szky (< szlovák -ský) itt apanévképzői értelmű.
Bontovics: Meglepő módon hiányzik a szóba jöhető forrásnyelvek mai anyaországi névkincséből: nincs horvát-szerb Bontović, szlovák Bontovič, keleti szláv (ukrán) Бонтович; a lengyel Bontowicz-ot is csak egyetlen Google-adat képviseli.
Ugyanakkor nyilvánvalóan szláv névről van szó. Ezt az ellentmondást úgy magyarázhatjuk, hogy a név vagy a mai Magyarország területén élő szlávok közt keletkezett, vagy viselői mind a mai Magyarország területére vándoroltak. Etimológiailag egy Bont(a) személynév és a szláv -ović ~ -ovič ~ -owicz ~ -ович apanévképző kapcsolatáról van szó.
Ha a RadixIndexen megnézzük a név régebbi magyarországi elterjedését, vö. Bontovics, Bontovits, akkor markáns kép nem rajzolódik ki, de mégis feltűnő a szlovák kötődésű Békésszentandrás és Csabacsűd, illetve a kis-kun vidék, ahová a szlovák Kiskőrösről is származhattak a névviselők. A feltételezhető szlovák kötődést megerősítheti, hogy a Bonta alapnév önálló szlovák családnévként is létezik.
Czér: Erre a névre a XIX. sz.-ban nem magyarosítottak, más korból pedig nincsenek adattárak. De az nem jellemző, hogy ilyen rövid és motiválatlan nevet választanának magyarosításkor, így ezt a lehetőséget a magam részéről kizárom.
Felmerülhet azonban a Zehr (No., Au.) -szerű német nevek magyaros helyesírása, illetve a Zeher (No.; vö. német Zeh[e] ’lábujj; [fokhagyma] gerezd’), Zecher (No., Au.; vö. német Zecher ’iszákos, mulatozós’) -szerűek megelőző egyszerűsödésével.
De lehetséges magyar etimológia is: a (görög eredetű, szláv közvetítésű) Cirják egyházi személynév Cerjék változata rövidülhet Cer ~ Cér alakúvá: az utóbbi forma régi írásváltozata is lehet a Czér.
Régi magyar adat esetén az olvasata lehet /csér/ is. Ekkor a magyar cser ’tölggyel rokon fa; ennek a kérge, illetve az abból készült lé’ szó alakváltozata is lehet, így foglalkozásnév is lehet cserkérget gyűjtő, cserlét készítő, cserzővarga, tímár jelentéssel.
Golyán: Talán a lengyel Golan ~ Golian családnévvel azonos, esetleg a szlovák Golian közvetítésével. E mögött a lengyel Goly Jan ’csupasz (kopasz, gyér ruházatú, szegény) János’ kettős név összeforrása áll, amelyet a középkor során Keresztelő János körülírásaként értelmeztek. Ez utóbbi szerepében terjedt el Lengyelországban és akörnyező katolikus szláv népeknél.
Andorfer: Vö. német Andorfer (No., Au.) családnév, amely egy német Andorf településnévhez képzett lakosnév. A családnév elterjedését figyelembe véve ez a település a legvalószínűbben a felső-ausztriai Andorf.
Gentischer: Vö. német Gentischer családnév. Etimológiát nem találtam róla. Mivel a név Baden-Württembergben koncentrálódik Karlsruhe környékén, a jobb híján bennem felmerülő bizonytalan szláv alapú etimológiát (vagyis a Gen[t]scher névvel való összekötést) elvetettem. Így nem maradt más, mint egy helyi ismertségű *Gentisch helynév feltételezése, amelyhez képzett német lakosnévről lehetne szó. Ennek az elképzelésnek a változata az, hogy a német -isch melléknévképző néha adhat lakosnevet: így a Gentisch lehet ’a flandriai Gentből való’ értelmű ragadványnév, amely apanévképző funkciójú vagy erős melléknévi alakot képző -er toldalékkal bővülhetett.
Esetleg még – bár ez nagyjából alap nélküli feltételezés a részemről – a német Gans ’liba, lúd’ szó nyelvjárási alnémet gent és szász Gen(t)sch formáinak valami keveredése eredményezhetett *Gentisch alakot, amelyhez így az -er apanévképző járulhatott volna.
Amon: Ritka családnévként kimutatható Morva- és Csehországból, Szlovákiából és Lengyelországból. Lengyel területen az alapnévnél gyakoribb az Amonowicz apanévi származéka. Emiatt régi személynévként lehet tekinteni. Szláv területről kimutatható a némileg gyakoribb Aman névforma is. Ez utóbbi felveti a német Amman (< Amtmann) ’szolga, szolgáló, tisztviselő, (urasági) intéző, (falusi) elöljáró, kisbíró’ tisztségnévvel való összefüggést, illetve az Am- kezdetű német nevek (pl. Amelrich, amelyből német Ammen) szláv -on ~ -oň, -an ~ -aň kicsinyítő képzős továbbképzéseit.
Rupa: Vö. lengyel Rupa, cseh-sziléziai Rupa, Rúpa. A jelenkori Szlovákiából nem mutatható ki. Ez -a adaptív képzős alakulat lehet az alábbiak egyikéből:
lengyel, régi szlovák rup ’lárva, pondró, kukac’, nyugat-szlovák rúp ’bögöly; hernyó’;
régi lengyel rupiec ’mar, csíp’ ige;
régi szlovák rúpať ’ropog, pattog’ ige;
a német Ruppert < Rupprecht (< hruod ’dicsőség’ + beraht ’fényes’) személynév rövidülése.
Ez utóbbi a magyar keletkezést is megengedi, minthogy az -a régi magyar kicsinyítő képző is.
Szomor: Kázmér Miklós szerint régi világi személynévvel azonos. Ezt magyarnak tartják, ősi finnugor eredettel, de a részletekben vita van. Egyesek a *szomor ’bánat, búsul’ igenévszóból vezetik le, mások az eredetileg összetett szomjú > szomjas szó *szom ’éhség, szomjúság’ előtagja régi -r kicsinyítő képzős származékának tartják.
Faschko: Vö. mai szlovák Faško családnév. Ez Fa- alakúvá rövidülő személynevek (pl. Fabian) -ch és -ko kicsinyítő képzős származéka. (A vezetéknév kis mértékben Cseh- és Morvaországban is kimutatható, de nem jobban, mint ami szlovák bevándorlással is indokolható. Lengyelországból hiányzik. A keleti szláv forrásokban sem találtam meg.)
Banko: A párhuzamos szláv-magyar névkincs tagja, mind szláv, mind magyar alapon kifejlődhetett a személynévvé lett bán méltóságnévhez járuló szláv -ko, illetve magyar -kó kicsinyítő képzővel. Személynévként délszláv területen is előfordul, de ott nem lesznek képzőtlenül apanevek (vö. horvát-szerb Bankić, Banković), ezért szláv családnévként elsősorban szlováknak (ill. ruszinnak) vélhető.
Sajgal: Vö. szlovák Šajgal családnév, de van Šajgala változata is. Mivel a lengyel *Szajgal(a) név hiányzik (a /g/ miatt pedig a cseh eleve kizárt), így sajátos szlovák névként kell értelmezni. Az -ala (részben -al) végű nyugati szláv nevek szinte kizárólag melléknévi igenevek (vö. Supala alább), így a šajg- alapot is igetőnek vélelmezhetjük. Mivel szlovák fejleményről van szó, és /g/ hang szerepel benne, ez az ige vélhetően a magyar sajog ’csillog, ragyog; tompán fáj’ ige nyelvjárási (?) átvétele (ha szlovák szóként nem is szótározták).
Borcsik: Vö. szlovák Borčík, Borčik, lengyel Borczyk családnév. A szlovák név esetén ez lehet a régi szlovák borek ’fenyőliget, kis fenyves; kis fenyőfa’ szóból lett személynév -ík (-ik) kicsinyítő képzős származéka. Valamint lengyel és szlovák esetben is lehet a Bor- kezdetű kéttagú szláv nevek rövidülésének -czyk ~ -čík (-čik) kicsinyítő képzőbokros alakja.
Supala: Vö. szlovák Šupala családnév (a cseh és lengyel párhuzamai hiányoznak). Ez a šúpať ~ šupať ’hánt, kopácsol; hámoz, (borsót stb.) fejt; tol, csúsztat’, šúpať sa ~ šupať sa ’hámlik; csúszik’ ige cselekvő múlt idejű igeneve ’aki (rendszeresen vagy jellemzően) …-t(t)’ értelemben.
Ha már szóba került a Horák és a Hornyák, talán nem érdemtelen megemlékezni a komplementer névpárról: Dolák, Dolnyák. Loosnál (1871) a szlovák dolák, doliak ’völgylakos’ jelentésű, illetve a ’tallér’ pénznév tükörfordítása. A dolniak viszont ’alföldi’. bernolák (1825) csak ez utóbbit hozza: doľňák ’al-földi férfi’.
A kapcsolódó alapszavak (Loos 1871 szerint): dol ’üreg, bánya; bányatelep; völgy’, dolu ~ dole ’lent, lefelé’, dolný ’alsó; bánya-’, doliť ’épít (bányát); bányászkodik; forgat, földet mélyen fölszánt; szőlővesszőket bujt’.
------
A szlovákban a Horniaky ’Felvidék’ hagyományos komplementere a Dolniaky, a dolniak szó élettelen többes száma; ennek nincs pontos magyar megfelelője (talán „Alvidéki” lehetett volna): a mai Szlovákia déli-délnyugati lankásabb vidékeit és a Magyarországnak megfelelő területet értik alatta. Ettől eltérő, délebbi határvonalú felosztás a Horná zem ’Felföld’ ~ Dolná zem ’Alföld’.
> Szerintem a magyar Felvidék szó ennél jóval tágabb területet jelöl, hagyományosan beleértve a teljes hegyvidéket a Mátrától északkeletre
Az a Felföld, de abba beletartozott a mai Északi-középhegység is. A Felföldi hagyományos magyar családnév, a *Felvidéki nem. Ebből is látszik, hogy a XVIII. sz. előtt a Felföld volt a magyar megnevezése annak a területnek: a Felvidék annak a része volt. Az utóbbi az Alföldről „nem is látszott” a Felföldtől. Most lapozgattam Mocsáryt (A régi magyar nemes, 1889), ő „felföldi és alföldi nemesség”-ről beszél. Az egész műben kétszer fordul elő a felvidék szó: egyszer az ínség kapcsán, másszor pedig a frissen magyarrá lettek tótos akcentusára utalva. A felföld szóval viszont nagyon sűrűn él.
OFF
Igazából csak a II. vh. utáni irredenta szóhasználatban terjedt ki a Felvidék szó magyar értelme, majd szorította ki a Felföldet. Amely mára azzá a komikus eredménnyé lett, amit 3x is említ: éppen azt értik alatta, ami nem volt, az Alvidéket.
Egy politikai vagy bulvár topikon elmegy az, hogy az utóbbi, recens plebejus jelentését hangsúlyozzuk (meg leerdélyezzük a Partiumot stb.), de egy névtani topikon konzervatívabbnak kell lenni, mivel a vezetéknevekben is a konzervatívabb jelentések maradtak meg.
magyar Felvidék szó megfelelője, azaz a mai Szlovákia északi, hegyes részének a neve.
OFF
Szerintem a magyar Felvidék szó ennél jóval tágabb területet jelöl, hagyományosan beleértve a teljes hegyvidéket a Mátrától északkeletre (viszont nem beleértve Pozsonyt és a Csallóközt). Ma pedig leginkább Szlovákia területére szokás érteni történelmi/néprajzi vonatkozásban...
A mai szlovákban a horák szó valóban ’égő(fej)’ értelmű szó a horieť ’ég’ igéből, de a családnevek jelentésvizsgálatánál a régi nyelvállapotból kell kiindulni. A középszlovák nyelvet szótárazó Loosnál (1871) a horák jelentése ’hegyilakó’ a hora ’erdő, (erdős) hegy’ szóból, a horniak szóé pedig ’felföldi, felvidéki’*. Ez utóbbi a horný ’hegyi; felső’ szó származéka**. Bernolák, aki a nyugati szlovák nyelvjárást kodifikálta 1825-ben, a horák és a horňák szavakat szinonimának hozza ’havason lakó, hegyen lakó, hegyen született-ember’ jelentéssel.
Nyugat-szlovák területen tehát lehetnek szinonim nevek, középen és keleten olyan különbség van köztük, mint a magyar Hegyi és a Felföldi közt.
* Egyébként ennek a horniak szónak a Horniaky élettelen többese a magyar Felvidék szó megfelelője, azaz a mai Szlovákia északi, hegyes részének a neve.
** A hora ’ erdő, (erdős) hegy’ és a hore ’fent; felfelé’ szó etimológiailag végső soron összefügg. A régi nyelvben horný mindkettő melléknévi alakja lehetett, a maiban csak ’felső’ értelemben használatos.
A szovák, cseh hora, orosz гора jelentése hegy. A Google fordító égőnek fordítja a horák szót, ez szerint a horieť orosz гореть (égni) szóból származik. Lehet, hogy szénégető, faszénkészítő volt az eredeti jelentése? A hornyák biztosan a hora szóból származik, az orosz горняк bányászt jelent, a horňák talán hegylakót, hegyi embert.
