Elnézést, hogy beleszólok a beszélgetésbe, de érdekelne, hogy nálatok cipőfronton mi a helyzet, mennyire bírják? Csak azért kérdezem, mert nekem 3-ból 3 esik szét rövid időn(távon belül).
Van egy Karrimor terep, az kb. 250 km-t kapott, kezd leválni a talpa.
Van egy Asics terep, abban is ennyi lehet, talán kicsit kevesebb. Legutóbbi sáros, esős terepezéskor mindkét darabon elengedett a varrás nagy lábujj körül. Azt sem mondhatom, hogy azért, mert kicsi- nem az.
Van egy Puma utcai, ebben 150 km környékén van, nem merem felvenni, mert a orrtájékon a vászon likad. Visszavittem, bevizsgálták, én vagyok a hülye, mert ez csak futópadra és egyéb "steril" körülmények közé való. Akkor is az voltam, mikor megvettem. :) Ki akartam próbálni, hogy mit tud egy régen menő, ma már elfeledett márka.
Egyik sem 50000-es kategória, de akkor is. Olvastam, hogy Saucony-k elég jól bírják, talán megpróbálkozom legközelebb egy olyannal.
Jogos a felvetés, amennyiben a nyári adatok, amikor otthon futottam, eléggé összevisszák.
De ha csak a júniusi és a szeptember-októberi adatokat nézem, ami Belgiumban volt, kora reggel, 5-10 (talán egyszer-kétszer 15) °C mellett, akkor nagyon szépen látszik a csökkenés.
"Én még arra is emlékszem, amikor Lubics Szilvi beírta ide, hogy ma lefutotta az első maratonját, és majdnem meghalt. :-)"
Nézegettem róla fotókat, meg infókat a neten, mert kíváncsi voltam ki Ő.
Le a kalappal előtte.
Viszont hihetetlenül vékony ez a nő, főleg a karja. Elképesztő hogy így is bírta a terhelést.
Egyébként nagyon hasonló a testalkatom nekem is, de ennyire nem vagyok vékony mint Ő. De azért reménykeltő, hogy ilyen alkattal is lehet valaki jó sőt kiváló futó. Ő 29 évesen kezdte.
Június elejétől szeptember közepéig futottam közel 300 kilométert, mégsem történt SEMMI csökkenés, azóta viszont szép lassan javul a pulzus-tempó arány.
Na ja, de azt is vedd figyelembe hogy júniustól szeptemberig általában 20 fok fölött futunk, most meg 10 fok alatt (bőven). és ez nagyon befolyásolja ám a pulzust.
>Nagyon szeretném már, hogy a tempóm 7 alá menjen végre
Türelem rózsát terem.
Nekem az egyik célom az, hogy csökkenjen az adott tempóhoz tartozó pulzusom.
Június elejétől szeptember közepéig futottam közel 300 kilométert, mégsem történt SEMMI csökkenés, azóta viszont szép lassan javul a pulzus-tempó arány.
Én még arra is emlékszem, amikor Lubics Szilvi beírta ide, hogy ma lefutotta az első maratonját, és majdnem meghalt. :-) Majdnem mindenki itt volt, aki számít. Szétszakadt a társaság több topicra, elszívta az embereket a Facebook, kiszélesedett a futótársadalom meg a versenyek köre is. A narancsmezt azért büszkén hordjuk ma is. :-)
Engem nem igazán a szurkolók hajtanak, hanem a többiek meg a rajtnál a dobosok. Attól nagyon kell futnom. :)
Amúgy a hajrá nem a hajrázással kapcsolatos szerintem. Pl. szeretett vezérünk Hajrá magyarokozása sem azt akarja jelenteni, hogy itt a vég. Gondolom... :)
Egyszer kiprobalnam az ultrazast, mint hosszutavu cel, pl ilyen hulyesegkent, mint ejfelkor elindulni a hosok tererol es este mar a balatonban huteni a labam, lefutni velencere elnyalni egy fagyit, majd vissza vagy hasonlo marhasagok.
Vicces, leirom, hogy 140 bpm korul szetesik a futasom, erre tolok egy "laza" hetedmaratont hazafele es szepen kuszik a kilometerenkenti atlag pulzusom 126/133/137/139/145/146 sorozatkent es a maxom csak 151 volt. Ezekhez 8:00 tempo tartozott, ami eleg lassu, de nagyon egyben ereztem a mozgasom es vigyorogva szeltem at a varost.
Igen, gondoltam, hogy ez nyelvtanilag jelentheti a "nagyon szorosan 150 körült", de mivel számomra egy 10-nél kisebb pulzuszóna barátságtalanul szűk, elvetettem ezt a lehetőséget.
Hat valami alapozas felere gondoltam, azert ismetelgetnem a tavot, meg jo lenne valamennyit gyorsulni is.
Szoval a 150 fole nem akarok menni, hogy legyen valami pulzuskontrol felem, ala meg nem tudok beallitani, mert pl 140 korul nem kocogok/futok, hanem docogok. Ha ez igy ertheto.
Azért én még emlékszem azokra az időkre, amikor a magyar Spartathlon-mezőny jó része, meg a leggyorsabb terepfutók közül jópáran aktívak voltak az Index fórumain, részben itt, részben a K100-topikban. Egy részük mondjuk a terepfutás-topikban változatlanul jelen van.
Persze ők is amatőrök abban az értelemben, hogy nem a futásból élnek meg...
Ha a hosszú távú képességek növelése, akkor a 8-9-10-et 10-11-12-nek kéne követnie.
Ha a sebesség növelése, akkor lehet 8-9-10-et ismételni, ugyanazon az útvonalon, viszont gyorsabban.
Csak úgy ismételgetni nem látom értelmét - illetve csak abban az esetben, ha jó okkal tartasz valami sérülés kiújulásától / megfázástól / szívproblémától stb., és ezért nem növelsz se távot, se tempót.
"nem engedni 150 fole. Ez kb a hatar, ha alatta lennek akkor szetesne a mozgasom"
Az a helyzet, hogy ujrakeztdem a munkaba futasom felepiteset.Az elmult ket honapban nem volt hetvegi hosszu, hanem turaztam es most a turak szamat lecsokkentem havi egyre igy telviz idejere. A hetkozbeni futasoknal jo az, ha fel kmenkent novelem a tavot hetente. Pluszban probalok figyelni a pulzusomra es nem engedni 150 fole. Ez kb a hatar, ha alatta lennek akkor szetesne a mozgasom (7:30-8:00km/p). Hetvegenkentre arra gondoltam, hogy valami lepcsozetes emelkedest viszek bele, majd visszavagom es kezdem elorol, pl 8-9-10-8-9-10... par honapig ezt csinalnam.
Pont a ma reggeli futás közben gondolkodtam a pulzus kérdésén, erre látom, a topikban is erről (is) van szó. Szóval, én eddig a következőkre jutottam:
Hasznos volt, hogy júniustól októberig nagyon visszafogott (<150) pulzus mellett kezdtem újra a futást, kímélte az ízületeimet meg az egész szervezetemet. Nagyon jó volt az is, hogy beleástam magam a pulzuskontroll rejtelmeibe, de úgy tűnik, a pulzuszónáimat nem tudom összeegyeztetni a szakirodalomban leírt számokkal. A legutóbbi futásoknál már nem is anyira figyeltem arra, hogy adott zónában maradjak, inkább azt néztem, milyen zónához milyen érzés tartozik.
Az eredmény:
- 140-150 (HRmax 70-75%-a): A kényelmes, síkon/kis emelkedőn hosszan is tartható "kifutok a világból is" zóna.
- 150-160 (75-80%): A még futható, de erősebb emelkedők, illetve a tempósan gyalogolható emelkedők pulzusa. Még ez is kényelmes, egy-egy emelkedő után könnyen azon veszem észre magam, hogy síkon is 155-160 pulzuson megyek tovább.
- 160-170 (80-85%): A kemény emelkedőn kifulladás, megállás nélkül tartható pulzus.
- 170-200 (85-100%): A sprintzóna, amihez fejben nagyon kell magam hajtanom, egyelőre "nemszeretem" kategória.
A sok magas tudomány és a tapasztalat summája egyelőre az, hogy az órám zónabeállítása marad 140-150-en, ha fölémegyek, azt meg betudom fartleknek/gyorsító edzésnek.
"Ezt a mondatodat szívem szerint bekeretezve kiraknám a falra. :-)"
Hajrá! Szerzői jogi értelemben ez a szabad felhasználás körébe esik, még az engedélyem sem kell hozzá, de persze megtiszteltetésnek veszem. :-) Még akkor is, ha nincs rá okom, mert ez csak rólad szól.
Pulzusügyben nem akarok én semmit rád kényszeríteni, csak azt akartam mondani a lentiekkel, hogy létezik másféle visszajelzés is, mint a műszeres, amit jó érzés megtapasztalni, de ez már a futás mellékhatásai közé tartozik, amikor az ember elindul egy magasabb szintű önismeret felé. Lehet, hogy ha csak egyszer nem nézel rá az órára edzés közben, akkor ezt még nem tapasztalod, és egy kicsit hosszabb út vezet idáig. De nem biztos, hogy ez a te utad, csak érdemes adni neki egy esélyt.
A sportmúltunk nagyjából hasonló, szóval ugyanonnan indultunk. :-) Szerintem neked is több sikerélményed lesz a nagyobb távok stabil teljesítésében és a rendszerességben, mint a gyorsulásban. De persze vannak kivételek, akik felnőttként is tudnak gyorsak lenni, és a mostanihoz képest azért még van fejlődési lehetőséged, ne ijedj meg, hogy így fogsz maradni.
"Ha nem titok: Mi az oka annak, hogy mostanában nem mentél futni?"
Sok titok nincs benne, de hosszú és a részleteiben nem annyira köztanulságos történet. Inkább elmesélem majd, ha érdekel, mint hogy legépeljem. :-) A lényeg, hogy az említett nulla sportmúltból, az osztály legbénább gyerekeként elindulva be akartam magamnak bizonyítani valamit, és csillogó üveggolyók után nyúlkáltam. El is értem őket. Néhány év alatt nagyon látványos fejlődésen mentem át, de utána új célokat és motivációt kellett volna keresnem, és ebben már nem voltam olyan jó. Nagyon-nagyon sokat jelentett a két futótársam is. A társas futás hallatlanul nagy dolog, amikor nincs kedve valakinek kimenni. És egyben egy lehetséges válasz is a fent tárgyalt sebességkontrollra. Csak felvettük a telefont, és azt mondtuk, hogy este nyolckor a kapu előtt, és onnantól már nem volt mese, menni kellett kedvetlenül is. Az egyikük elköltözött, a másik gyereket szült, aztán megváltozott ettől az élete, én meg egyedül nem mindig tudtam legyőzni a lustaságomat. Volt még benne munkahelyváltás, egészségügyi problémák, új érdeklődési körök kiszorító hatása. Mindez a belső gyengeségnek a körülírása, hiszen addig lobogott a tűz, amíg a külső motiváció megvolt. De vannak még céljaim, és vissza fogok én még jönni erre a pályára. :-) Ezen egyébként mások is átesnek olykor, sok hasonló történet van itt a topicban is. Csak persze amikor kevesebbet futnak az emberek, akkor kevesebbet is írnak, és ezek a történetek itt nem olyan látványosak.
Sosem értettem, mit jelent a "hajrá" amikor nem valóban a hajrában kiabálják.
Ha csendes környezetben drukkol nekem valaki így, tehát tudok hallhatóan, akkor szoktam is válaszolni udvariasan-kedélyeskedve, hogy "hát, a hajrá, azt majd a végén" -- de közben azt gondolom: "majd én beosztom magamnak, jó?" :)
Habár futópadon nincs tél és nyár, de aki kimegy a szabadba, annak különösen igaz ez így novemberben. Ilyenkor a tapasztalt futók is az alapozás/kilométergyűjtés fázisában vannak. A hosszú, lassú futások ideje jő. Bármennyire igyekszünk is, hidegben nem melegszenek be úgy az izmok, mint jó időben, vagyis gyorsulás közben nagyobb a sérülés veszélye.
Ez a 70-80%-os szabály fontos kiegészítés (bár én már 50%-ost is csináltam, de az talán nem egy általánosan követendő minta). A hiányzó részt a versenyhangulat és a tömeg sodrása kiteszi.
Első félmaratonom/maratonom hátrajtszám szokott lenni a BSI-nél, rövidebb nem.
Egyelőre még csak 5 és fél kili megy egyhuzamban, ennyit sikerült összehoznom 7 hét alatt. Áprilisig még van 5 hónap, nagy valószínűséggel menni fog a 10 km is. De ha nem, akkor sem fogok elkeseredni, hiszen nem ezért futok alapvetően.
Nagyon tetszik amit a versenyek hangulatáról írtál.
Kedvet kaptam hozzá, hogy nézőként részt vegyek egy ilyesmiben. :-)
Köszönöm, hogy időt és energiát szántál arra, hogy ilyen hosszan válaszolj nekem.
Így már sokkal tisztábban látok jó pár dologban.
"Te még nem tudod, amit mi már igen, hogy szédületes fejlődés előtt állsz, és tavaszra simán menni fog az a 10 km."- Ezt a mondatodat szívem szerint bekeretezve kiraknám a falra. :-)
Hogy milyen sportmúltam van fiatalkoromból/kamaszkoromból? - Őszintén szólva semmilyen.
Bringázgattam meg tollasoztam néha tizenévesen mint a többi gyerek, de nagyjából ennyiben ki is merül a sportmúltamról való sztorizás.
Tesiből sem voltam soha igazán jó. Sikeresen be is tettem magam évekig egy olyan skatulyába, hogy béna vagyok sportokból vagyis ne is próbálkozzak ilyesmivel.
Az elmúlt egy évben elég sok magánéleti problémával kellett megküzdenem, szembenéznem. Éreztem így év vége felé, hogy valami kell, ami felráz kicsit, ami valami pozitívat, de főleg valami MÁST hoz az életembe. Ez lett a futás.
Ehhez persze hozzá tartozik az is, hogy pár hónapig légszomjam volt, annak ellenére, hogy a tüdőgondozós spirometriás vizsgálaton olyat fújtam mint egy sportoló a dokinő szerint. Illetve egyéb értékek csak minimális eltérést mutattak az elvárthoz képest, erre azt mondák, ez nem okozhatja ezt a légszomjat. Valószínűleg pszichés oka volt. Mindenesetre a fejembe vettem, hogy megpróbálom növeli a vitálkapacitásomat, a cigi elhagyása ennek csak az egyik része volt.
A távval és a sebességgel kapcsolatban megfogadom tanácsod, én is úgy gondoltam, hogy egyszerre csak egyet fogok növelni.
A pulzusfigyeléssel kapcsolatban alább írtam.
Ha nem titok: Mi az oka annak, hogy mostanában nem mentél futni?
