A következő kérdésem lenne: Melyik alak a helyes? 1. Kert- és Szabadtértervezési Tanszék 2. Kert- és Szabadtér-tervezési Tanszék Mivel képzőről van szó, én a másodikat tartanám helyesnek, de mindenhol az előbbi verziót használják. Nem mindegy, melyiket írom bele a szakdolgozatomba...
hm, lehet, hogy akkor itt értelmét nyerné a hangrendi különbségtétel: ikes ige - olyan ige, amelynek az E/3-as személyragja "-ik", ikas ~ ikás ~ i.k.-s ige [í-ká-s ige] < igekkötős ige
> "a madam(e) szólt a szolgának", nem olyan merénylet a magyar nyelv ellen, mint "a Sir szólt a szolgának""a madam(e) szólt a szolgának", nem olyan merénylet a magyar nyelv ellen, mint "a Sir szólt a szolgának"
Szerintem ilyeneket az angol nem mond, vagy megszólításként, mondja, hogy 'uram' vagy 'asszonyom', vagy a névvel együtt használja, amikor beszél valakiről: 'Sir Ralph és Lady Agatha van itt, Mylord', vagy 'Madam Pomfrey meggyógyította Harry Pottert'.
(Note: persze az előbbi példában Sir Ralph Shawcrossnak lovagi rangja volt, egyébként egyszerűen csak 'tiszteletreméltó' (honourable) lett volna szegény, vagy még rosszabb esetben egyszerűen Mr Shawcross)
Köszönöm a hozzászólásokat sir és madam(e) ügyben. Most már csak egy dolog nem egészen világos: madam vagy madame (a bordélyos madám kiesett)? Az angolban mindkettő lézetik:
Nota bene, a francia helyesírásban a tréma nem a "kihagyandó", hanem a diftongus látszata ellenére fonetikai önállóságát megőrző, s ekként önállóan ejtendő betűt jelzi. Az accent circonflexe-nek van olyan funkciója, hogy a szóképből az írásmód fejlődése (avagy degenerációja...) során kiesett betű (sok esetben a kiesett s betű) emlékét őrzi (közismert példa az hôpital szó, vö. ófrancia [??] hospital).
Ad függőleges ékezet: való igaz, az iskolában függőlegesen kellett írni az ékezeteket, mint ahogy általában a kézírásban sem döntjük jobbra az ékezetet. De ez nem annyira releváns: pl. a németek kézírásban az ö-t és az ü-t gyakran ő-ként, ű-ként írják.
A trémát illetően a Bakos-féle Idegen szavak szótára csak a diaireszisz funkciót jelzi, tehát más a tréma, más az umlaut, és megint más a mi dupla pontunk. Annak természetesen nincs akadálya, hogy a tréma genus proximumként (alias Oberbegriffként) is szolgáljon, kérdés, hogy létezik-e ilyen konvcenció. Az idéezett "Ékezettan" alapján arra lehet gondolni, hogy inkább az umlaut vgy a diaeresis funkcionálhat a genus proximum műszavaként.
>>>Függőleges ékezetről még nem hallottam, de lehet, hogy a magyar helyesírás történetében valaha ilyen is létezett. A függőleges (nem dőlt) ékezetet a magyar írott betűkre értettem, tehát olyan á, é, í, ő... betűkre gondolok, amelyet az iskolában tanítanak ill. amelyeket kézzel írunk. Ha például egy elsős diák leír egy é betűt, az e-re nem accent aigu-t tesz, hanem egy függőleges, nem dőlt ékezetet.
>>>Umlaut / tréma Az nem lehet, hogy a tréma ugyanaz, mint az umlaut és hogy a trémának/umlautnak különböző funkciója van (magyarban rövid ejtés, franciában kihagyandó betű ejtése, németben másképp ejtés (a --> ä))?
Én csak a magam laikus módján tudok hozzászólni, de a bis dat qui cito dat elve alapján ez is hasznos lehet addig, amíg nem jön ide egy jótét lélek szakember. Először is egy kis emlékeztető a görög—latin gyökerekre (a hellenisztikus kori és a későbbi görög helyesírásban az ógörög hanglejtést jelző diakritikus jelek latinul): accentus acutus = éles ékezet (vö. emelkedő hanglejtés), accentus gravis = tompa ékezet (vö. ereszkedő hanglejtés), accentus circumflexus = hajtott ékezet (vö. emelkedő, majd ereszkedő hanglejtés).
Ékezeteket a magyar nyelvű írásban — gondolom én — már a középkorban is használtak, de az ékezet szót Révai Miklós alkotta meg. Függőleges ékezetről még nem hallottam, de lehet, hogy a magyar helyesírás történetében valaha ilyen is létezett. A duplex accentus acutus magyarításaként régebben a "páros ékezet" is előfordult (ld. http://www.tankonyvtar.hu/konyvek/osztrak-magyar/osztrak-magyar-081204-677)
Ami az egyes magyar magánhangzók fölé írható dupla pontot illeti, szvsz azt nem helyes trémának nevezni, mert a tréma hagyományosan meghatározott funkcióval rendelkezik, nevezetesen arra utal, hogy két egymás mellett álló magánhangzó nem alkot diftongust (pl. az ógörög proisztémi szóban az ióta fölé dukál egy tréma, hasonlóképpen a francia archaïque szó i betűjére is). Az előbb idézett interneten elérhető "Ékezettan" umlautnak és emellett diaeresisnek is nevezi a mi dupla pontunkat, de szvsz egyik sem sem helyes. A diaeresis (diaireszisz) valójában ugyanazt jelenti, mint a tréma. Az umlaut sem teljesen kifogástalan a mi dupla pontunkra, mert Jacob Grimm ezt a terminus technicust egy olyan német fonetikai jelenséggel kapcsolatban vezette be, amely a mi nyelvünkben nem ismert (pl. Buch > Bücher, halten > hält).
Köztudott, hogy a francia nyelvben a jobbra dőlő ékezet (é, á, ó....) neve accent aigu. Interneten olvastam, hogy a magyarban található ékezetet is így hívják. Nekem ez azért furcsa, mert a magyarban elvileg csak függőleges ékezetek léteznek, az iskolában legalább is így tanítják. Úgy tudom, a nyomtatott magyar betűkön az ékezet csak azért van megdöntve, mert nincs elég hely függőleges ékezetnek.
Azt szeretném kérdezni, hogy a magyarban az 1x-es pontot (i), a 2x-es pontot (ö, ü), az 1x-es ékezetet (á, é, í, ó, ú) és az dupla ékezetet (ő, ű) hogyan nevezik hivatalosan? Tréma, accent aigu, double accent aigu?????
A fiktív sirnek és madam(e)-nak most nincs semmi közük egymáshoz...
Az angolban van sir, madam és madame is. Ezekből a sir nyilvánvaló (csak a kis- nagybetű nem). A madam esetében viszont melyik a helyes? Vagy mindkettő jó és akkor, ha Sir Jones, akkor Madam(e) Rose, vagy ha sir Jones, akkor pedig madam(e) Rose? Név nélkül használva pedig mindig kisbetűsek?
A madam(e) (az úrnő) nem adott rá engedélyt. A sir (az úr) már elhagyta a lakosztályt. (ez egy kicsit fura)
Itt egy angliai környezetről van szó, ezért gondolom a francia/franciás madame helyett a madám a jó. Viszont ha nem sir Jones, hanem Sir Jones, akkor madám Rose helyett a Madám Rose lenne a megfelelő?
Mivel a szókapcsolathoz járuló egyetlen képző általában nem ok az egybeírásra (bár vannak szótári kivételek), a szóba került megoldások esetében is különírandó.
