A talaj vezetőképessége óriási tartományban szóródik. Számos dolog befolyásolja, de leginkább a szemcseméret (homok és agyag között lehet akár ezerszeres különbség!) és a nedvességtartalom (tehát a fenti ezret valószínűleg megszorozhatjuk néggyel).
A vastag földelővas elektromosan jó vezető, tehát ha a talaj is a rohadt jól vezető talaj-csoportba tartozik, akkor a földelésünk ellenállását leginkább a vas-talaj érintkezési felület mérete fogja meghatározni, tehát ekkor a nagy felületű keresztföldelő legyőzi a kisebb felületű rúdföldelőt.
Ha viszont a talaj nagyszemcsés homok, ráadásul száraz, akkor annyira szar a talaj elektromos vezetése, hogy gyakorlatilag mindegy, hogy kicsi vagy nagy a földelőszonda érintkező felülete, nem a felület mérete fogja meghatározni az összképet.
Bizonyára láttál rajzokat, amelyeken feszültség alatt lévő földelőszonda körül mutatták a talajban lévő feszültségviszonyokat. Nos ezeken az ábrákon csak egy bizonyos (átlagos?) talaj van ábrázolva, viszont a valóságban viszont a talajok között legalább ezerszeres a szorzó, tehát az a feszültséggörbe rohadtul másképpen kanyarodna különböző jóságú talajok esetén. Lehetséges, hogy a valóságban is létezik annyira nagyon jó talaj, aminél már az érintkező felület mérete is számít, de a talajok többségénél a szonda modellezésére inkább egy, a szondát körülvevő képzeletbeli kisebb-nagyobb térbeli hengert kell elképzelni szerintem, ami szuper talajnál mondjuk egy centi sugarú (ekkor a keresztvas a jobb) szar talajnál mondjuk 150 centi sugarú ez a képzeletbeli henger, de néhány centi sugár felett már eltűnik a keresztvas előnye.
Ami a lemezföldelőt illeti, ott másképp megy az áram, hogy egyszerűen fogalmazzak. A vízszintesen elhelyezett szalagföldelő ellenállása kb a tízszerese az ugyanakkora átmérőjű (mint amilyen hosszú a szalag) vízszintesen lerakott körlemeznek.
Hát, ezek a gyakorlati célokra alkalmazható közelítő képletek benne vannak az MSZ HD 60364-5-54:2012 D 3.2. mellékletpontjában. De ugyanúgy megtalálhatók a 80-as évek elején kiadott Ipari Szakkönyvtáras kötetben is:
Nem "beszéltük meg". Te valami olyasmire céloztál, hogy egyesek szerint a talaj megeszi a horganyt. A 60-70-es évek építkezési boom-ja idején (tehát kb ötven éve) százezernyi kádárkocka vízbekötése ilyen csővel történt a földben (talajvegyész szakember megkérdezése nélkül :) mégsem hallottan korrózió okozta tömeges csőtörésekről szóló híreket a mai napig. Ezek a csövek a mai napig köszönik szépen jól vannak és teszik a dolgukat.
Úgy is mondhatjuk, hogy ez a százezer darab ötven éve földbe ásott horganyzott csőszakasz felháborító módon nem veszi figyelembe azt, hogy neki papíron már nemcsak ki kellett volna lyukadnia, de már régesrég nyomtalanul el kellett volna porladniuk.
Hát, elnézést, megint csak azt tudom mondani, töröltesd a moderátorokkal, mert nagyon égő.
Józan paraszti és és némi fizikai ismeretek, mi? A vas ad 1 egységet az egészben, a föld meg huszat - vagy nem az a tapasztalatod, hogy a földelési ellenállás nem igazán kicsi? Az 21. A vas adományát csökkentem 0,5-re, akkor az összes lesz 20,5. Nagy kaland...
A földelési ellenállás az egy földtömeg térjellemzője, rúdföldelőnél a felszínen egy 20 m sugarú kör (oda szúrjuk le ugyebár a szondát, amihez a feszültséget mérjük), lefelé mondjuk, hogy ugyanúgy. Ez megalapozatlan kijelentés, de becslésnek megteszi. Akkor egy olyan földtömegről beszélünk, amely gyűrű alakú, a belső sugara (legyen 2 cm-es a rúdföldelő) 1 cm, a külső 20 m. Namost, növeljük meg a rúd átmérőjét kétszeresére, hogy a felülete kétszeres legyen, akkor lesz egy gyűrű, aminek belső sugara 2 cm, a külső meg továbbra is 20 m. Szerinted ez fog lényegileg változtatni az árameloszláson? Akármit is mértél a pohárban.
Ezt is pár is hete is megbeszéltük is. :) A tüzihorganyt mindenhová egyesület táblázatában: "A legtöbb földfajtánál (itt szakember tanácsát ki kell kérni)"
"Föld alatt a földelő vastagsága számít, mert az a lényeg, hogy semmilyen korróziós hatás ne egye meg"
Ha korrózió védelem nélküli csupasz vasat vernénk le földelésnek, akkor igazad lenne, hiszen minél vastagabb az anyag, annál később zabálja fel a rozsda. De amit itt írsz, az azt jelenti, hogy szerinted a horganyozás lószart sem ér, mert nem akadályozza a rozsdásodást.
"A földelési ellenállásban meg a felület igazából alig számít, a hossz a lényeges."
Nem földelési ellenállást írtam, hanem tartósan nagy-áramú viselkedést. Tehát két azonos ellenállású szondából pl PEN szakadás esetén amikor sok amper megy a szondán akár órákon át (ha nem veszik észre, akkor éveken át), olyankor a kis felületű hengeres szonda ellenállása szerintem sokkal előbb/gyorsabban romlik (szárad a talaj a közvetlen érintkezés kb milliméteres zónájában), mint a kereszt vasas szondáé. Pusztán azért mert a vas->talaj áram sokkal nagyobb felületen oszlik el, tehát egy-egy érintkező "homokszemre" sokkal kevesebb áram jut.
Számítottam erre a kérdésre:) Természetesen ott is probléma. Sajnos elfelejtettem hozzátenni, hogy olyan kutakra gondoltam ahol nincs kiépítve vízvezeték hálózat. Mondhatod, hogy ez a legkisebb probléma egy ilyen szakadásnál és azt mondom igazad van. Ennek ellenére én nem tennék hozzá még egy veszélyforrást.
Az EPH-zott 20m hosszú vízvezetékcsőnél ezt miért nem érzed problémának? Vagy a kútba hivatalosan berakott földelt köpenyű szivattyúnál? Ezek miben mások?
Ugyanazért amiért a vízcső se használható üzemi földelésnek. A kút vize a benne oldott sóknak köszönhetően jó áramvezető gondold végig mi történik egy PEN szakadásnál, ha nincs Fi relé és a kismegszakító nem old le. Tűnhet úgy mintha túlspiláznánk ezt a PEN szakadást, de ha megtörténik (márpedig megtörténik) nem kis problémát okozhat.
