Az [5] kiegészítése:
A Toldiboldi által felvetett kérdésekre:
A sávos műsorszerkezet szerintem nem rossz, bár számomra nem célszerű, mert így sok mindenről teljesen lemaradok. (A munkahelyemen nem lehet rádiót hallgatni.)
A műfajok aránya annyiban javult, hogy sokkal több a régi zene, mint korábban. A középkori és az európán-kívüli zenét, azért most sem viszik túlzásba.
Ami szerintem komoly probléma, hogy megindult az adó felhígulása. Egy csomó dolog átkerült a Petőfiről. Szerintem a Bartókon minőségi irodalomnak, klasszikus zenének és Európán kívüli zenének, esetleg igényes jazznek van helye. Másnak nincs.
***
Konkrét javaslatok:
A Gyerekpáholy műsorvezetője próbáljon meg természetesen beszélni. Felnőttekhez nem kell gügyögni, gyerekekhez meg nem szabad.
A reggeli kulturális lapszemlében mégis csak be kéne mondani a lapok nevét. Az, hogy ez ingyen reklám lenne, tévedés. (Ha jóhiszemű vagyok.) A lapszemle, könyvismertetés stb. jogilag nem számít hirdetésnek. (Kevésbé jóhiszeműen, viszont az igazsághoz közelebb állóan arról lehet szó, hogy a Magyar Rádió jelenlegi vezetéséhez közelálló napilapnak csak a szombati számában van jelentősebb mennyiségű kulturális hír.) Ebből én arra a következtetésre jutottam, hogy szombaton is kellene kulturális lapszemle, hiszen mind a négy országos napilapnak van szombati kulturális melléklete. Kéne csinálni kulturális folyóiratszemlét is. Ez lehetne akár egy hetente jelentkező önálló műsor is.
***
Kedves nab,
péntek reggel, szombat du. és vasárnap de. (ism.) KovácS Sándort hallhatod. Min dilemmázó' ?
Sziasztok!
Jó a téma, habár most én is inkább általában a Bartók Rádióról írnék pár gondolatot.
Azzal kezdem, hogy manapság már gyakorlatilag csak az autóban hallgatom a Bartókot -mivel ott még nincs MP3 lejátszóm :) A tréfát félretéve: az irodában -ahol időm javát töltöm- építészeti okok miatt hagyományos rádió nemigen hallgatható, így a Bartók esetében csak a realaudio jöhetne szóba, annak elérhetősége pedig egyre gyatrább, nem bírja kapacitással a szerverük. Amikor kezdtem leszokni, a műsorpolitika sem tetszett túlzottan, néha tényleg szűknek tűnt a repertoár, úgy érzem, hogy az nagyon kevés, ha csak 2-3 hetente hallok valami olyasmit, ami igazán felkelti az érdeklődésem.
Számomra azonban van egy főbb probléma is, mégpedig az, hogy a műveket egészében szeretem hallgatni, sokszor pedig csak 1-1 népszerűbb tétele hangzik el a daraboknak. Jó, erre lehet azt mondani, hogy este kell a koncert vagy operaközvetítéseket hallgatni, de nekem az nem igazén megfelelő időpont. Munkanapokon, napközben keveslem.
Én is a Bartókot hallgatom itthon, munka közben. Sajnos van egy defektem: amikor operaénekesek áriázni kezdenek, rohanok elzárni a rádiót. El nem csavarom, mert nincs hová.
A rádiójátékok és más beszédek sem érdekelnek. A bemondóké sem, csak mondja el, mi következik.
Tehát meghallgatom a reggeli hangszeres blokkot, a délit, és ha úgy adódik, este. Barokkot, klasszikust, impresszionistát, esetleg romantikust.
Na most akkor Kovách vagy Kovács? Azt hiszem csak az egyik lengi át a péntek reggelt, hogy stílusában fogalmazzak... Zenebolond dilemma elé állított... aztán mégis a TV rendezőre gondoltam...
A Márványtermet én is jó szívvel ajánlom mindenkinek, kellemes, hangulatos, /ingyenes/, legfeljebb kicsit nehéz most bejutni. A Múzeum jobb oldala felől menjetek!
Én is a Bartókot hallgatom rendszeresen, s csak konkrét műsorokra tekerek át másra.
A bemondók és a műsorvezetők közül van akit jobban kedvelek, s van akit kevésbé, de mindössze egy ember akad, akit nem állhatok, s adót váltok, ha meghallom a hangját. Az illető főként a Muzsikáló Délutánban szokott előfordulni, imádja saját magát, s a hangját még külön is, ezért rengeteget beszél, többnyire hülyeségeket. Kegyesen megdicséri az éppen elhangzó zene szerzőjét és/vagy címét betelefonáló hallgatókat. Nem tudom, minek rontja a levegőt (és a kedvemet) a Bartókon, miközben - ha jól tudom - a Petőfin önálló műsora van.
***
Egy kérés azokhoz a bemondókhoz, akiket illet: a nagy Bach második keresztnevét ne TY-vel ejtsék, mert nem francia volt, hanem német [szebasztian].
Kedves Toldiboldi, lehet, hogy majd ketten jól elbeszélgetünk itt?! Nagy mértékben osztom a többi műsorvezetőről írott "velőseidet", de azért az elefántimádó bárgyúságain nem tudok maradéktalanul mosolyogni, különösen, ha bornirtság felé hajlanak. De amúgy szórakoztató és sokat tanulok tőle is. Hogy mit hallgatok a Bartókon? A Muzsikálókat, mint jeleztem, szinte mindet, s azon kívül - bármit, bármikor, mindent. (Néha ott ülök a Márványteremben is..., nagyon bensőséges, barátságos hely.) Minthogy nem vagyok szenész, zeneileg képzett és túlzottan tájékozott, nekem megvan az a folyamatos örömöm, hogy akárhányszor szívesen meghallgatom a "folyton" jáCCott zenéket is. (Még így is gyakran összekeverem őket...)
Szirupos hangú, mórikáló színművésznőnktől nekem szemrángásom támad... Pedig lehet, hogy van, aki miatta hallgatja a Délutánt. (?)
Kürtművészünkről még annyit, hogy nemcsak orgánuma, hangszíne megnyerő, dikciója is példásan pontos, szép ritmusú mondatokban beszél.
Ja, és a legfőbb kérdés: ki azegyáltalán, aki - nabon és rajtam kívül - rendszeresen hallgat Bartók Rádiót? (Ahogy kiveszem a szavaiból, cleofide például jellemzően nem...) S ha már hallgatjátok, akkor leginkább mit?
(Az előző hozzászólásba apró hiba csúszott, az "elefántimádó" zenetudós műsora a Kossuthon SZOMBAT kora délután szokott menni.)
Kedves nab!
Nem is tudom elmondan, mennyire örülök, hogy elindítottad ezt a topikot! Hónapok óta gondolkodom egy ilyesfajta témán (én "A Bartók Rádió műsorpolitikája" címen rágódtam), mert sokszor és sok helyen merült már fel eddig is, hogy ki kivel van, kivel nincs, mivel van, mivel nincs megelégedve. Az egyik legélesebb kritikát talán épp cleofide fogalmazta meg, és mióta kifogásolta, hogy mennyire beszűkült a rádió repertoárja, azóta én sem állhatom meg, hogy ne számoljam, Delibes Sylviája vagy Rimszkij-Korszakov Seherezádéja hányszor "csendül fel" hetente. Ez persze nem jó, de a csipanyitás mindenképpen hasznos.
Bevallom, nekem vannak elfogultságból adódó személyes preferenciáim, amint az ki is fog derülni nemsokára (értsd: amint belefolyok a vitába, ami előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz), de nagyon sokat várok ettől a topiktól, és bízom benne, hogy "odafent" tényleg olvasgatják ezt a fórumot (ha már hónapokon át reklámozták a Fideliót... ;) ).
Azt hiszem, a feladványaidat 90 százalékban meg tudom fejteni; ami engem illet, én ki nem állhatom a minden harmadik kedd (?) délután "fellépő" színművésznő fülsiketítően szirupos és bársonyos orgánumán előadott bárgyúságokat, valamint a szombat reggelt uraló műsorvezető-költő borittas bornírtságát. A péntek reggeli elefántimádót az évek során sikerült annyira megkedvelnem, hogy már-már azt is elnéztem neki, hogy Philip Glass "gagyijáról" szedte le a keresztvizet a másik általa szerkesztett, vasárnap délelőtt (o-ppardon, a Kossuthon kora délután) sugárzott programban.
Ha nincs ellenetekre, a témát mégis kiterjeszteném arra, hogy mennyire jön be nálatok a Bartók sávos műsorszerkezete, mennyire vagytok megelégedve az egyes műfajok arányaival és összetételével stb. stb. Vegyétek ezt egy második bevezetőnek, mely által afféle parazitaként telepedtem rá nab rég várt topikjára!
Biztosan sokan vagyunk, akik már egy mondat után pontosan felismerjük a hang alapján, hogy ki vezeti a műsort, a Muzsikáló Reggelt meg Délutánt, s persze a többit is. S ha már rabja az ember a Bartóknak, egyre pontosabban ismeri kedvenc és kevésbé kedvenc műsorvezetői erényeit és gyöngéit. Erről szeretném, ha eszmét cserélnénk, talán még az érintettekhez is eljutna néhány építő kritika (vagy éppen szigorú vélemény), elismerő biztatás, hogy jobban, még jobban végezzék munkájukat. Inspirációnak hadd adjak fel egy-két „rejtvényt”: majdnem búgó, kellemes női hang, általában dallamos. De a szőr feláll az ember hátán amikor azt mondja: jáCCák, jó alaposan a C-re tolva a hangsúlyt, így teljesen felborítva a magyar beszéd dikcióját, a szó- és mondathangsúlyt. „Úgy igaz, ahogy mondják...” – vezeti be a rejtvény feloldását... A legtöbb hétfő reggelen egyszemélyes-személytelenül „a Hallgató”-nak szokott titulálni „a nagy tudású irodalmár”, - ahogy az egyik szerkesztő védelmezte az illetőt, amikor egyszer betelefonáltam, hogy a szereplési mániában szenvedő férfiú még meddig akar sorozatban dadogva-bakizni, makogva ismételni bármely könnyen kimondható szó akármelyik, jobbára első szótagát... Mindig lenyűgöz operaénekesnőnk tiszta beszéde, finom iróniája és sugárzó intelligenciája. Összekötő mondataiban színesen és érdekesen, egy-egy tapintatosan választott, rövid anekdotával teszi még emlékezetesebbé a zeneszámot vagy az előadókat... De szinte szószerint úgyanezt írhatnám a mindig roppant felkészülten és kedves szerénységgel, öniróniával beszélő kürtművészünkről, aki egy-egy szép és odaillő verssel mindig megtüzdeli három hetenként a hétfő délutánt...
Hát ennyit, egyelőre, talán nem érdektelen a téma.
Kedves Shíla, ne legyél telhetetlen, gondolj a várható zenei meglepetésekre és a jegyárakra. Ez mégis egy esély a lehetetlen áthidalására, Te itt, a Metropolitan meg ott.
És hol marad Händel : Rodelinda-ja? A fene vigye ... Verdi, Puccin, Wagner ... Hol voltak Ők akkor amikor Händel megírta ezt a csodát! És pont ezt nem közvetítik!!! Renée Fleming-gel! NAGY HIBA :(((
A Tarján Tibor valójában Tamás, és ő is irodalmár, de jobban illik a szövetbe, mint a Gyurkovics, az igaz. Kovács Samunak két magánbeszólására én is emlékszem: egyik az, hogy az a lágy "hárfagurgulázás" a Debussy Faunjában, a másik meg hogy Mozartról is ugye tudjuk, hogy nem tartotta be az úttörők tizenkét pontját. De ez is jobban ütött élőben.
Kovács Sándort én is szeretem. Meg Varga F. Istvánt is, bár ő csak szerkesztő (de legalább rengeteg Carment szerkeszt bele a műsoraiba!) :))
Nem jön be: Gyurkovics Tibor (még mindig nem sikerült a tempóját felvennem különféle versekkel meg betelefonálásokkal...) meg a "Közlekedjünk okosan" és "Úgy van, ahogy mondják" műsorvezetőnő - a nevét sajnos nem tudom, talán Séfer Andrea.
