Analógiául: A Ferenc személynév olasz eredetű, de a Ferihegy (Ferencváros, Ferencszállás) helynév magyar. Magyar eredetűnek [*] mondunk egy tulajdonnevet akkor is, ha azt magyar nyelvhasználók idegen eredetű alapokból alkották meg, de a magyar nyelv „szabályai” szerint.
A Dormánd esetén a –d eredetileg régi magyar kicsinyítő képző: ez a továbbképzés teszi magyarrá. Az Árpád-kor elején olyan sok –d képzős személynév lett településnévvé, hogy idővel ezt a –d képzőt helynévképzőként fogta fel a nyelvérzék. Úgyhogy Dormánd esetén inkább ez utóbbi lehet a helyzet, annál is inkább, mivel (ha igaz) az azonos jelentésű Dormánháza alakkal váltakozik a neve. Tehát a magyar –d képzővel, vagy a magyar –háza utótaggal ellátott helynév magyar eredetűnek számít, ha az alap maga besenyő eredetű is.
[*] Természetesen ugyanez igaz más nyelvek esetén is: nemcsak a magyarra.
> Nekem meg azt mondtad hogy az ovics nem mindig utalható horvát-szerb eredetre
Az adott estben némileg más a helyzet, mint korábban, mert itt nemcsak általánosságban vetődött fel a név etimológiája, hanem helyhez kötve (Törökbálint), amelyről a genealógiában jártas kolléga tudta, hogy horvát telepítés. Ebben a konstellációban pedig, ha ezt megkérdőjelező egyéb körülmény nem merül fel, maradhatunk a horvát vélelemnél. És megkérdőjelező körülmény nem merült fel, mert:
1. Adott esetben az –ić képző alkotja a nevet, nem az –ović. A hasonlóság ellenére a két képző földrajzi eloszlása eltérő: a rövidebbik a lengyelben és az ukránban alig járja (ill. az ukránban nem családneveket, hanem inkább apai neveket képez), a szlovákban is ritkább (bár előfordul), a szerb-horvátban pedig az –ović-tyal azonos élénkségű. Emiatt a valószínűség az –ić esetén jobban a délszláv mellett szól, mint az –ović esetén.
2. Az eredetileg kérdezett névben /g/ hang van. A szlovákban az eredeti /g/ hang jellemzően /h/-vá változott, amiatt lehet pl. a szlovák Dlhovič névvel is igazolni a szlovák –ovič képző meglétét: e a szerb-horvátban Dugović lenne. A környező népektől azért a szlovák kölcsönzött /g/ hangot tartalmazó alapneveket, így ilyenből a szlovákban is képződhetne származék, de két kis valószínűségű esemény egyszerre történő előfordulása még kisebb valószínűséggel esik meg. Így a /g/ és az –ič együtt nem veti fel annak az indokát, hogy horvátok közé asszimilálódott szlovák családot kelljen feltételeznünk. Ugyanez igaz az ukránra is (az is /h/-zik), a /g/-ző lengyelben pedig az –icz igen ritka, mint írtam.
A Mura menti horvát tájszótárban (Bp. 2009) találtam olyat, hogy Ima kešate lasi ’Keseszínű haja van’. De ez már képzett alak, az alapszó még inkább állatot jelölhet, mint a magyar, mert egyértelműen főnév: keša ’sárga ló’.
A Szerbhorvát-magyar szótárban (Újvidék, 1968) is főnév: keša ’kese, csilás <lóról>’, emberre utalóan a matori keša ’dereshajú vénember, „vén csilás”’ kifejezést adja. melléknévként itt is kešast ’kese, fakó <lóról>’.
Bernolák (Buda, 1825) nyugat-szlovák szótárában: Kešo ’ökör, és ló név’.
Annyira elképzelhető, amennyire ez a magyarok Kese név esetén is elképzelhető. A szótárak sehol nem utalnak arra, hogy ezt emberre értve is használták. Ezért, bár logikailag nem lehet kizárni, analógia híján nem vettem fel motivációként.
Ad Kešić: Abban biztosak lehetünk, hogy az szerb-horvát –ić apanévképző előtti névrész egy régi személynév. Ezt a Keš- kezdetű régi szláv személynevet azonban még nem tudtam megfogni. Pedig a horvát névkincsben egyéb származékai is látszanak: pl. Kešac, Kešar. Az utóbbi a szlovák Kešiar > magyar Kesjár délszláv megfelelője lehet. Ez utóbbihoz volt két nekifutásom: 3097., 6939.
A szlovák párhuzamosságokat azért is érdemes lehet vizsgálni, mert itt máig meglehet az alapnév vezetéknévi folytatása: Keša (Kešová). Mindenesetre jelen pillanatban az alábbi lehetőségeket gondolom többé vagy kevésbé számba vehetőnek a régi szláv Keš(a) alapnév kapcsán:
Egy /k/ előtti /a/ > /e/ elhasonulást feltételezve lehet a Kaz(i)- ’pusztít, (el)ront, (le)rombol’ előtagú szláv nevek (pl. Kazimir) rövidülése –ch, ill. –š kicsinyítő képzővel.
A magyar kese (kesely) ‘sárgásfehér vagy fakó szőrű, alul fehér lábú ‹ló, marha›’ állatszínnév átkerült a környező szláv nyelvekbe is, így a szlovákba és a szerb-horvátba is. a magyarban is ad személy- majd családnevet (talán ’ilyen színű állat gazdája’ jelentésben), nem kizárt, hogy a szláv nyelvekben is lett belőle személynév.
A szlovák ismeri a kešavý ’sűrű hajú, bozontos, göndör’ melléknevet: más nyelvből nem sikerült a megfelelőit adatolnom, de esetleg az ebből való visszaképzés is elképzelhető alapként.
A 3097-es hozzászólásomban megpendített magyar kés ’vágóeszköz’ szóval akkor is fenntartásaim voltak, és egyre kevésbé gondolom helytállónak, mert a zárt magyar /é/ hang a szláv nyelvekbe rendszerint /í/-ként kerül be.
A 6939-esbeli pedig csak az –ar ~ –iar végű alakokat magyarázná meg, ha egyáltalán.
A Vittrédi név esetén családfakutatás kellene, hogy felbukkanjon az a névforma, amelyből biztosabban lehet kiindulni, mint a jelenlegiből. Annyit bizonyosnak látok, hogy nincs köze a német Wittenberg településnévhez. Ha már éppen ebben az irányban keresgetünk, akkor a Vitnyéd településnév perspektivikusabbnak tetszhetik. (A Wittrédi névben a w és az é betűk ellentmondásban állnak egymással. Még kiderülhet, hogy nem is német név magyarosodott, hanem magyar név vett fel részlegesen németes írásmódot, vö. Wagyon, Warga, Wass, Weöres stb.)
Üdv!Egy kicsit felelevenítettem a történelmet és a térképet bőngésztem. Anno németeket telepítettek be Magyarországra , többek között Pécsre, ahol nagyapám is született. Egyetlen települést találtam, ami a nevünk eredetére utalhat és az Wittenberg. És magyarosítva keletkezhetett a Wittrédi név, gondolom én.
Schmrcz/Smrcz/Smrz/Smrž: Vö. cseh Smrž (Smržová), szlovák Smrž (Smržová) családnév. Ez köznévi eredetű, vö. cseh-szlovák smrž ’kucsmagomba, Morchella spp.’. A cz-s alakokat talán ugyanennek a gombanévnek a szlovák smrčok változatával való keveredés okozza, vagy az ékezet nélküli Smrz írásmód németes olvasata.
Geschitz: Mint vörösvári bemutatta, a szerb-horvát Gešić név németesedése. Ritkának tűnik, a jelenkori telefonkönyvekben a szerbiai Bogatić-ból mutatható ki. Ez -ić apanévképzős származék egy Geš- kezdetű alapszemélynévből. Az alapnév lehet német eredetű, mint a Ger- ’dárda’ kezdetű nevek rövidülése (vö. német Gesche név), vagy -g végű szerb-horvát személynevek -eš kicsinyítő képzős változatának csonkolása (Geš < Bogeš, Drageš, Jageš stb.). Ennek -ko kicsinyítő képzős Geško változata a szlovákban is családnevet adott.
A Kešić gyakoribb szerb-horvát név (Hrv.). A Gešić-tyel való etimológiai összefüggés nem valószínű, ez inkább névtévesztés, névcsere lehet (pl. a német környezet hatására).
Ui. A „Kefsich, Kefics, Keffics” alakokban nem f van, hanem „hosszú s”: ſ, azaz Keſsich, Keſics, Keſſics.
A nevet használták Kesich formában is. 1711.11.25 Michael Stolichich született Pozsony, Johann Stolichich és Johanna fia feleségül vette Ursula Kesich-t aki Paul Kesich és Magdalena lánya Héderváron született.
Ez egy horvát név, ejtése Gesics. Törökbálintra az 1700-as évek elején volt egy jelentős horvát bevándorlás. Sokan érkeztek a nyugati határszélről Vas, Sopron, Moson megyéből, de volt aki Horvátországból, Bács megyéből, Szepes megyéből, Pozsony megyéből érkezett. Az én ősanyám Barbara Csemerics, Lorenz Csemerics ( 1673-1729 ) lánya is törökbálinti volt.
Egyéb családi legenda: Mátyás király bajor területről 4 kővárépítő mestert telepített be, bár erre bizonyítékom nincs.
De maga a név érdekelne! Mi lehet az eredete. Gesch "itz" vagy Ges (ch) "itz" Szorb eredetű? vagy esetleg valami szláv? vagy galíciai zsidó (gesch (üzlet, üzletasszony német szó kezdete esetleg) plusz itz = fia)
vagy Geschütz (ágyú lövegből) vagy valami helységnév?
törökbálinti honlapon Gesicsnek van írva, Geschitz kiejtése Gesic de találtam már leírást "Gesis, Gesids, Gesics"-re is
a) A Pálbíró, Páldeák nevekhez hasonlóan egy személynévből és egy tisztségnévből álló megszólítás lett egyben ragadványnév, majd a leszármazottak megkülönböztető neve. Az úr-on itt akár kisnemes, akár módos paraszt érthető.
b) A magyar Úr régtől fogva világi személynév is, így lehet, hogy a Pálgyörgy névhez hasonlóan két személynév forrt össze.
c) Az Úr önálló magyar családnév (akár tisztségnévből, akár személynévből származva). Így az is lehet, hogy két vezetéknév kapcsolódott össze.
II. Szláv eredetű név magyaros népetimológiája. Az -ur(a) ugyanis szláv kicsinyítő képző, és többek közt a szlovákban a Pavol ~ Pavel ’Pál’ személynévnek van rövidült Paľ- tőalakja. A kettő kombinációjából előálló szláv (szlovák) Paľur a magyarban Pálúr-ként honosodhat meg. A szlovák Paľur további kicsinyítő képzővel alkott származékamai vezetéknévként kimutatható: Paľurík ~ Paľurik.
Halinda: A mai magyar telefonkönyv szerint nyíregyházi központú név. Kortárs szláv névtárakból nem sikerült kimutatni, mégis úgy vélem, szláv eredetű: ezen belül is a keleti és a nyugati szláv területek érintkezési területéről. A magyarországi elterjedés ezt a feltételezést megengedi.
Az alapja a keleti szláv Галина női név (<: görög nőnemű γαλήνη ’nyugodt, csendes; derült’ melléknév, bizánci kiejtéssel: /galini/) ukrán-délorosz Halina ejtésváltozata lehet: ez bekerült a lengyel és a szlovák névkincsbe is. Ehhez járulhatott a csehtől a kárpátukránig elterjedt -da kicsinyítő képző.
Lizák: Vö. lengyel Lizak, szlovák Lizák, esetleg cseh Lizák. Ez -ak ~ -ák nagyító-rosszalló képzővel alkotott személynév a lengyel lizać (się), szlovák lizať (sa), cseh lízat (se) ’nyal, hízeleg; nyalakodik (pl.. édességet), csókolódzik’ igéből. De nem kizárt közvetlen etimológia sem, mert a lengyel lizak főnév ’nyalóka’ értelmű.
Pák: Véleményem szerint magyar, képzőtlen apanév a (XIII. sz.-tól adatolt) régi magyar Pak ~Pák világi személynévből. Ez utóbbit a Pak- ’erős, egészséges’ kezdetű kéttagú szláv nevek (pl. Pakoslav ~ Pakosław) rövidülése átvételének tartják.
Hadi: Kázmér Miklós szerint valószínűleg ’hadviselt (katona)’ értelmű ragadványnév jelentéstapadásként az olyan szókapcsolatokból, mint „hadi tiszt”.
Szerintem emellett lehet még a Hadai vezetéknév alakváltozata is (vö. hasonlóhoz Bajki < Bajkai). Ez egyrészt a Tolna m. Hada településnévhez képzett lakosnév lehet, másrészt a régi magyar Hada világi személynévből lett -i (< -é) képzős apanév.
Harmadrészt nem zárható ki, hogy magyarosodással lett az olyak szlovák nevekből, mint a Hadík tkp. ’kis kígyó, kígyócska’, vagy az olyan német nevekből, mint a Hadl (a Hadu- ’harc’ kezdetű német személynevek rövidülése -l kicsinyítő képzővel).
Hadar: A RadixIndex a Hadár formát adatolja a Vág mentéről és Makóról, a Hadar alak Kárpátalján koncentrálódik, és van egy Hadăr román területről.
A magyar és a szláv etimológiája problémás, de Constantinescu említi a román Hadăr személynevet, amelyet a XVI. sz.-tól kimutatható román Hadărbal személynév rövidülésének tart. A valach telepítésekkel a román név elterjedhetett a RadixIndexből kirajzolódó területen.
Zavodnyik: Vö. szlovák Zavodník ~ Závodník, morva Závodník, lengyel Zawodnik családnév. Ez -nik ~ -ník foglalkozásnév-képzős alakulat a szláv závod ~ zawód ~ zavod szóból, amelynek számtalan jelentése volt és van: ’hivatás, hivatal; szakmunka; verseny; üzlet, üzem, gyár; mezőgazdasági művelésbe volt erdőterület, újonnan telepített erdő’. Tehát valami falusi vagy urasági hivatal (mező-, erdőőrség, belső cselédség) viselésére utalhat, vagy valamiféle korai üzemben való munkára, erdei munkára stb. – Emellett ennek a szónak van ’csalódás, kiábrándulás’ jelentése is, így esetleg utalhat csalóka jellemre is, ehhez vö. mai szerb-horvát zavodnik ’nőcsábász’.
Petrus: I. Magyar apanév a régi magyar Petrus [petruʃ] személynévből (vö. itt). Ez utóbbi lehet:
a) a latin Petrus [petrus] ’Péter’ személynév közvetlen átvételének magyarososdott formája;
b) a latin Petrus név német Peter formája (ebből jön a mai Péter alak) átvételének Petr rövidüléséhez járult a magyar -us kicsinyítő képző.
II. Szláv apanév a régi szláv Petruš személynévből (vö. elsősorban szlovák Petruš, továbbá cseh Petruš, horvát Petruš, lengyel Pietrusz). Az alap itt is a német közvetítésű szláv Peter ~ Petr ’Péter’ személynév, amelyhez a szláv -uš kicsinyítő képző járult.
III. A Petruş apanév román alapon is kifejlődhetett a hasonló személynévből, amely a Petru ’Péter’ név -uş kicsinyítő képzős alakjából.
Rajczi: Magyar lakosnév a Trencsén vm.-i Rajec településnévről. Ennek szlovák megfelelője a Rajecký, amelyből a magyaros írásmódú Rajeczki (Rajeczky, Rajetzky).
Szűcs: Magyar foglalkozásnév a magyar szűcs ’ruházatra alkalmas bőrök kikészítésével, szabásával és varrásával foglalkozó iparos’ szóból.
Vasicsek: Vö. cseh Vašíček, szlovák Vašíček családnév. A horvát Vašiček lehet ugyan önálló kaj-nyelvjárási fejlemény, de mégis inkább cseh-szlovák importnak tűnik. Ez apanév: a Václav ’Vencel’ személynév Vacho becézőjéhez (vö. 10826-os hozzászólás) járult az -ik (-ík) és az -ek kicsinyítő képző kapcsolata.
