Nem lehet a 200., mert a 200. specifikusan a címekről szól, egyébként pedig a képzőszerű utótag alapesetben egybeírandó az alaptaggal. Ha a közi-t képzőszerű utótagnak tekintem, akkor egybeírásnak kell kijönnie, ha pedig egybe van írva, akkor kis kezdőbetű lehet csak, tehát: amerikaközi.
Sziasztok, hogyan írjuk helyesen azt, hogy "amerika közi kereskedelmi kapcsolatok"?
Nincs rá analógiám.
Az AkH. 184. volna a releváns pont, de ott mind van létező alapforma, "amerika köze" viszont nincs. És az "Amerika közi" (ha a 184-est veszem alapul) nekem furcsán is néz ki. Az is egy logika, hogy ez egy sima összetett szó, csak történetesen az egyik tagja földrajzi név volt, tehát "amerikaközi". És van a kötőjeles "Amerika-közi", amire a google messze a legtöbb találatot adja, de én itt már elvesztem.
Az angolban sem MyLord, sem mylord, sem Mylady, sem milady, sem más efféle alak nem létezik, ezek ún. kontinentális (Dumas stb.) verziók. my Lord, my Lady etc. van.
Persze, de eleve helytelen kontextusban (7144), más szóval ez egy nemlétező probléma. (Bár Dumas-nak is van egy Mylady (=Asszonyom/Hölgyem/Úrnőm) nevű karaktere, de ezt most ne tekintsük mintának;)
A következő kérdésem lenne: Melyik alak a helyes? 1. Kert- és Szabadtértervezési Tanszék 2. Kert- és Szabadtér-tervezési Tanszék Mivel képzőről van szó, én a másodikat tartanám helyesnek, de mindenhol az előbbi verziót használják. Nem mindegy, melyiket írom bele a szakdolgozatomba...
hm, lehet, hogy akkor itt értelmét nyerné a hangrendi különbségtétel: ikes ige - olyan ige, amelynek az E/3-as személyragja "-ik", ikas ~ ikás ~ i.k.-s ige [í-ká-s ige] < igekkötős ige
> "a madam(e) szólt a szolgának", nem olyan merénylet a magyar nyelv ellen, mint "a Sir szólt a szolgának""a madam(e) szólt a szolgának", nem olyan merénylet a magyar nyelv ellen, mint "a Sir szólt a szolgának"
Szerintem ilyeneket az angol nem mond, vagy megszólításként, mondja, hogy 'uram' vagy 'asszonyom', vagy a névvel együtt használja, amikor beszél valakiről: 'Sir Ralph és Lady Agatha van itt, Mylord', vagy 'Madam Pomfrey meggyógyította Harry Pottert'.
(Note: persze az előbbi példában Sir Ralph Shawcrossnak lovagi rangja volt, egyébként egyszerűen csak 'tiszteletreméltó' (honourable) lett volna szegény, vagy még rosszabb esetben egyszerűen Mr Shawcross)
Köszönöm a hozzászólásokat sir és madam(e) ügyben. Most már csak egy dolog nem egészen világos: madam vagy madame (a bordélyos madám kiesett)? Az angolban mindkettő lézetik:
Nota bene, a francia helyesírásban a tréma nem a "kihagyandó", hanem a diftongus látszata ellenére fonetikai önállóságát megőrző, s ekként önállóan ejtendő betűt jelzi. Az accent circonflexe-nek van olyan funkciója, hogy a szóképből az írásmód fejlődése (avagy degenerációja...) során kiesett betű (sok esetben a kiesett s betű) emlékét őrzi (közismert példa az hôpital szó, vö. ófrancia [??] hospital).
Ad függőleges ékezet: való igaz, az iskolában függőlegesen kellett írni az ékezeteket, mint ahogy általában a kézírásban sem döntjük jobbra az ékezetet. De ez nem annyira releváns: pl. a németek kézírásban az ö-t és az ü-t gyakran ő-ként, ű-ként írják.
A trémát illetően a Bakos-féle Idegen szavak szótára csak a diaireszisz funkciót jelzi, tehát más a tréma, más az umlaut, és megint más a mi dupla pontunk. Annak természetesen nincs akadálya, hogy a tréma genus proximumként (alias Oberbegriffként) is szolgáljon, kérdés, hogy létezik-e ilyen konvcenció. Az idéezett "Ékezettan" alapján arra lehet gondolni, hogy inkább az umlaut vgy a diaeresis funkcionálhat a genus proximum műszavaként.
>>>Függőleges ékezetről még nem hallottam, de lehet, hogy a magyar helyesírás történetében valaha ilyen is létezett. A függőleges (nem dőlt) ékezetet a magyar írott betűkre értettem, tehát olyan á, é, í, ő... betűkre gondolok, amelyet az iskolában tanítanak ill. amelyeket kézzel írunk. Ha például egy elsős diák leír egy é betűt, az e-re nem accent aigu-t tesz, hanem egy függőleges, nem dőlt ékezetet.
>>>Umlaut / tréma Az nem lehet, hogy a tréma ugyanaz, mint az umlaut és hogy a trémának/umlautnak különböző funkciója van (magyarban rövid ejtés, franciában kihagyandó betű ejtése, németben másképp ejtés (a --> ä))?
Én csak a magam laikus módján tudok hozzászólni, de a bis dat qui cito dat elve alapján ez is hasznos lehet addig, amíg nem jön ide egy jótét lélek szakember. Először is egy kis emlékeztető a görög—latin gyökerekre (a hellenisztikus kori és a későbbi görög helyesírásban az ógörög hanglejtést jelző diakritikus jelek latinul): accentus acutus = éles ékezet (vö. emelkedő hanglejtés), accentus gravis = tompa ékezet (vö. ereszkedő hanglejtés), accentus circumflexus = hajtott ékezet (vö. emelkedő, majd ereszkedő hanglejtés).
Ékezeteket a magyar nyelvű írásban — gondolom én — már a középkorban is használtak, de az ékezet szót Révai Miklós alkotta meg. Függőleges ékezetről még nem hallottam, de lehet, hogy a magyar helyesírás történetében valaha ilyen is létezett. A duplex accentus acutus magyarításaként régebben a "páros ékezet" is előfordult (ld. http://www.tankonyvtar.hu/konyvek/osztrak-magyar/osztrak-magyar-081204-677)
Ami az egyes magyar magánhangzók fölé írható dupla pontot illeti, szvsz azt nem helyes trémának nevezni, mert a tréma hagyományosan meghatározott funkcióval rendelkezik, nevezetesen arra utal, hogy két egymás mellett álló magánhangzó nem alkot diftongust (pl. az ógörög proisztémi szóban az ióta fölé dukál egy tréma, hasonlóképpen a francia archaïque szó i betűjére is). Az előbb idézett interneten elérhető "Ékezettan" umlautnak és emellett diaeresisnek is nevezi a mi dupla pontunkat, de szvsz egyik sem sem helyes. A diaeresis (diaireszisz) valójában ugyanazt jelenti, mint a tréma. Az umlaut sem teljesen kifogástalan a mi dupla pontunkra, mert Jacob Grimm ezt a terminus technicust egy olyan német fonetikai jelenséggel kapcsolatban vezette be, amely a mi nyelvünkben nem ismert (pl. Buch > Bücher, halten > hält).