Egyébként a Baiaében talált és azóta lezárt föld alatti létesítmények, az alvilág mása, amit azóta lezártak (Robert Templének megengedték 2001-ben, hogy lejusson, s könyvet is írt erről), szintén felvetődött az etruszkok szerepe. Ezekről a rejtélyes föld alatti bázisokról írtam már:
Daidalosz ősi leszállóhelyén, Cumae melletti Baiában 1936-ban kezdték el feltárni a híres római fürdőket. A gyakori földrengések miatt a város jelentős része mára a tenger alá került:
Baia egy ragyogó ókori fürdőhely volt, s mit nem adna az ember, hogy visszamenjen csak egy napra 2000 évvel korábbra, egy ottani kis "nyaralásra"...
Az etruszk sír a halott házát kellett jelképezze. Orvieto melletti északnyugati lejtőn 1864-ben egy etruszk temetőt fedeztek fel (lásd fentebb!). A sírépítményeik stílusa engem több mindenben emlékeztet a kisázsiai, mükénéi, egyiptomi óbirodalmi vagy perui falazatokra.
Voltumna-Veltha földistennő volt Etruria fő istene, akit a klasszikus időkben nőalakként tiszteltek, de azt hiszem eredetileg egy gonosz, alvilági, harcos szörnyisten volt, aki görög hatásra szelídült a növényzet és termékenység istenévé.Temloma Volsinii mellett ált, a neve: Fanum Voltumnae. Mivel sokáig Bolsanot hitték Volsiniinek, így nem is találták az etruszkok "Vatikánját", mivel Róma minden etruszk emléket igyekezett eltörölni, lerombolni. De mára egyre bizonyosabb, hogy Orvieto lehetett Volsinii, s éppen ennek közelében találtak 2006-ban egy templomkomplexum maradványait, tele Voltumna nevével. Ha Plinius azt mondja Porsenna egy Volta (Oltam) nevű szörnyet ölt meg villámmal Volsiniiben, az szerintem kapcsolatban lehet Voltumnával (ill. az isten monstrum alakjával), s csodálkozom, hogy a Plinius-magyarázók nem gondoltak erre. Ha ez a rejtélyes Orvietóban történt, akkor ez újabb rejtélyekre vethet fényt.
Az ősi misztériumok eksztatikus zenéjével már a 60-as évek óta rokonságot éreztek bizonyos rock/metal zenekarok, de ugyanúgy felhasználták a mitikus múlt bizonyos eseményeit, kliséit. Az olasz Voltumna zenekar éppen az etruszk mitológia, vallás és szertartások iránt érzett hajlandóságot, ill. annak titkai és megynilvánúlásai iránt:
Thierry Loisel francia író írta le 1983-as látogatását Orvietóba (ez 2010-ben magyarul is megjelent):
„Csak egy maradt hátra, a kút, San Patrizio híres kútja. Igazság szerint állandóan erre a kútra gondoltam, amióta csak megérkeztem. Hogy miért, nem is nagyon merem elmondani, tulajdonképpen ostobaság az egész.
Végül is, volt ott egyáltalán valami látnivaló? A sziklán ősidők óta tátongó mély lyuk, amely önmagán kívül nem szolgált más látnivalóval, csak felébresztette a kíváncsiságot, de irányt nem adott neki. Arról nem is beszélve, hogy itt nem olthatta szomját soha senki, mivel a kút nem volt soha használatban. Ez a semmire se jó hasadék, amely időtlen időktől fogva tanúja a föld kíméletlen viharainak, Pompejivel és Akrotirivel ellentétben, nem emlékeztet semmilyen pusztító katasztrófára.
[…]
Mintha csak láttam volna magam, ahogyan utánzásból mindent kiürítek a fejemből, ennek a nevezetességnek a mintájára, amelyet látni akartam. A mélység keresése? A vágy, hogy felderítsük a föld alatti világot? A kábulat rejtélyes vonzása? A kút már meghatározásánál fogva is maga az üresség. Hát utánozni akartam, puszta gőgből. Vagy titkolt türelmetlenségből. Itt volt a lehetőség. Kettős lehetőség: kiüresedni, és nem hinni a dolgok mélységében. Szent Patrik kútja ugyanis nem a tudásnak volt a kútja, ezért gondoltam, hogy teljesen naivan is odamehetek.
[…]
Elindulok lefelé. A lépcső csúszós, nyirkosságban tenyésző zöld moha borítja. Csak óvatosan. A kút a fénynek is kútja, még akkor is, ha emberi terv szerint eredetileg más a rendeltetése, mint például a krétai paloták esetében. Kihajolok a hetvenkét félköríves ablak egyikén. Lenézek az ablaknyílásokkal átlyuggatott kúthenger mélyébe.
[…]
Megint kihajolok. Most már egészen közel vagyok a kút fenekéhez. Keskeny palló ível át a sötét kútgyűrűn a víztükör felett. A víz áttetszőén tiszta. Kharón jut eszembe, meg a Sztüx folyó, de hogy miért, nem tudom. Messze van innen a halottak világa. És messze a pokol is, mert ez itt nem a pokol. Sehol senki. A víz mozdulatlan, a kút nincs használatban. Soha még ilyen áttetsző, ilyen kristálytiszta vizet nem láttam.
[…]
Möbiusra gondolok. Szent Patrik kútja tulajdonképpen olyan, mint egy megcsavart és összelapított kör a térben: bár mindig másik úton megyünk, mégis ugyanahhoz a ponthoz, vagyis a felszínhez jutunk vissza. A két csigalépcső sosem keresztezi egymást, sosem nyílik egymásba.”
Viszont volt "hagyománya" Orvietóban az ilyen kőkútnak a legrégibb időkből, hiszen az egyik barlangban található a Pozzo della Cava nevű etruszk kút, mely 36 méter mély. Ez 3,4 m átmérőjű. A felső részébe egy amolyan „pilótafülkét” vájtak. A kút alján van öt lyuk bevájva a sziklába, ami valamiféle szerkezet elhelyezésére szolgált, ami a víz kiemelését szolgálhatta a kutatók szerint. Ez is adhatta az ötletet többek szerint Sangallónak a hatalmas kút kiásására.
Ha egyáltalán "kút" volt vagy inkább "csak" kút volt az etruszkoké? 1984-ben még csak 25 méteres mélységig renoválták a kútat, de azóta lejutottak az aljáig, ahol felfedeztek egy 20 méter hosszú, 170 cm magas alagutat. Valóban az itt lakó etruszkok a szikla mélyébe vájtak búvóhelyként egy másik várost, ciszternákkal, templomokkal, átjárókkal. Értelemszerűen gyűjtötték az esővizet a föld alattiu barlangokban, hiszen víz nélkül, nincs élet. De például az is különös, hogy a kút alján valamiféle szerkezetet helyeztek el (ha csak kút volt, a kimerésnél erre mi szükség lett volna?).
Igazából, amolyan történelmi érdekességként adtam pár dolgot Orvietóról, nem gondoltam olyan dolgokra, mint amiket írsz. Vagyis nem akartam különösebben misztifikálni a helyet. Szándékosan nem is akartam idézni a várossal, a Szent Patrik kútjával kapcsolatos legendákat, régészeti furcsaságokat.
De aki véletlenül elolvasta az általam felrakott 1936-os cikket Orvietóról, abban is találhat ilyeket. Például Balla Ignác írja a felrakott cikkben: „Amikor VII. Kelemen pápa itt volt kénytelen a jobb idők fordulását várni, hatalmas kutat ásatott, hogy a város, ostrom Idején, se szenvedjen vízhiányban. Azt a kutat Sangallo tervei szerint, az ő felügyelete mellett kezdték el ásni. Ásatások közben, vagy kétszáz láb mélységben, etruszk idők előtti sírt találtak. Hogyan került ilyen mélységbe, a szikla méhébe, emberi sir? Ez megint csak titok!”
Nem tudom, miért írta Balla, hogy a kút alján egy „etruszk előtti” sírt találtak az 1500-as években? (Sajnos épp az a baj, hogy sok leletre még a középkorban bukkantak rá, azaz az ott talált leletek azóta rég elvesztek…)
Az etruszkokkal kapcsolatban is vannak rejtélyek. Ők is nagy föld alatti építők voltak, s talán ezt Kisázsiából hozták magukkal, ha ugyan nem nyugatról jöttek Itáliába. Etruszk gyarmatok voltak ugyanis nyugatra, a szigeteken és az Ibér-félszigeten (állítólag még Tartésszoszt is ők alapították). Dr. Mario Gattoni Celli 1968-ban kiadott egy könyvet olasz nyelven: „Etruszkok Oroszországtól Amerikáig” címmel. Szerinte a Guayana-i akawayo indiánok ősei 3000 éve idehajózott etruszkok lehetettek.
Kapcsolatuk nyilvánvaló a történelem előtti, letagadott, elhazudott, eltussolt ill eltitkolt népekkel, az aprókkal és az óriásokkal (küklopszi építmények ugyebár). A gigászi megalitikus "etruszk" építményeket, nem etruszkok építették, ez egyértelmű, hanem még sokkal korábbi, eltűnt mesterek... nemde?
Itt van még Orvietóban a Pozzo di San Patrizio (azaz Szent Patrik kútja): mikor Rómát 1527-ben elfoglalták, a pápa Orvietóba, a bevehetetlen városba menekült, s hogy ezt, a bevehetetlenséget tovább fokozza, s a várost ivóvízzel lássa el megbízta az ifjabb Antonio da Sangallo építészt, hogy alkosson meg egy gigantikus kutat. Sangallóval már találkoztunk, ő is megpróbálta rekonstruálni Porsenna etruszk király varázslatos síremlékét:
Tíz évig épült, mire 1537-re elkészült. A sziklába egy 13 m átmérőjű és 62 m mély kör alakú aknát vájtak. Két csigalépcső húzódik benne, melyek sehol nem találkoznak, egyedül a kút alján van egy átjáró a két lépcső közt.A kút belső falában 70 ablakot képeztek ki a fény miatt. A lépcsők alacsonyak, hogy a vízhordó szamarak nehézség nélkül közlekedhessenek.
Volt legenda arról, hogy a kút valójában az alvilág szája, egy föld alatti királyság bejárata, ahonnan alagutakon egészen Írországig el lehet jutni (ami Szent Patrik otthona). Nem tudom, mi alapján jöttek létre ezek a középkori legendák, de Sangallo intenzíven kutatta az ókori etruszk építményeket. A helyiek nyilván tudtak a házaik alatt lévő alagutakról, bár nem igen lehetett fogalmuk annak kiterjedéséről. Talán azt hitték, hogy Sangallo valami módon összekötötte gigantikus kútját az etruszkok föld alatti városával?
Az itáliai Orvieto már az ókorban, az etruszkok idején erődített város volt. A természeti adottságai miatt egyszerűen nem lehetett elfoglalni: ugyanis egy vulkáni tufa hegy tetején fekszik és a hegyoldalak körülötte szinte függőlegesen emelkednek, s még nem is beszélve a várfalakról. A rómaiak sem tudták i.e. 264-ben bevenni, ezért csak körülzárták és kiéheztették. Szkepsziszi Metrodórosz görög történetíró szerint a rómaiak a fényűzéséről híres városban 2000 szobrot zsákmányoltak.
Az etruszkoknak már az i.e. 8. századtól jelentős városa volt. A közelében állt Voltumna szentély, ahol az etruszk vezetők évente összegyűltek a kérdések megvitatására. Maga a szentély Volsinii-hez tartozott (az etruszk Velzu), amit a 14 km-re lévő Bolsenával azonosítanak. De egyre bizonyosabb, mint arra Karl Otfried Müller vagy M. Bizzarri rámutatott, hogy Orvieto volt a nagy erejű etruszk város, Velzna/Volsinii, ahol Porsenna király villámmal agyoncsapatott egy garázdálkodó szörnyet. Zónaras bizánci történetíró is megjegyezte, hogy Volsinii egy meredek magaslaton fekszik, ami nem illik Bolsanóra, ami egy sík hely.
Az etruszkok úgyszólván művészei voltak a föld alatti építészetnek. Orvietóban egy szabályos föld alatti várost vájtak a tufa hegybe. Úgy becsülik 1200 alagút, terem, ciszterna, kút, galéria, lépcső lehet odalenn, több szintben egymás alatt, de sok minden még felfedezetlen. A helyiek sokat borospincének használnak már évszázadok óta. Jellemző, hogy csak 2011-ben találták meg azt a föld alatti piramist, aminek oldalait a sziklából vágták ki gúla alakúra. Azóta a régészek már nem is egy, hanem legalább öt hasonló föld alatti piramissal számolnak Orvieto alatt.
Mit szólna egy festő, ha Apollont babérfa-táblára festené,
és a tábla nem engedne neki?"
Engem érdekelnek az ókori mérnökök teljesítményei, technikái. Az ókori építész céhek, főleg azok melyek a nagy templomok építéséért voltak felelősök, Nyugattól Keletig, a Collegia, a Dionüszoszi Mesterek, a Bizánci Tesvérek vagy a Héliupoliszi Testvériség sok mindent titokban tartott, egyfelől a technológiát, másfelöl az építmények jelentését, ezotériáját, a beleépített tudást.
Plutarkhosz a nagy műveltségű görög pap írta: "Félő volt a szám és alak törvényeit a nagy tömegnek odadobni... mert a teremtés legbensőbb titkait érintik."
A tömbök emelésének technikája az alexandriai görög feltalálók (mint Héron is) és a római hadi mérnökök után vált úgyszólván majd nyilvános tudássá. Ókori egyoszlopos emelődaru képe ismert a Haterii-sír egyik domborművéről, ami az i.sz. 2. század elején készült (lásd lentebb). Azt is tudjuk, hogy a görög és római mérnökök már használták a drótkötelet a nagy súlyoknál. Valószínűleg már Arkhimenédész is használta, aki az alexandriai Nagy Könyvtárban tanult és akinek a fülében folyton a szirének énekeltek...
Természetesen a kolosszális kőtömbök emelése más technológiát kíván, mint a vontatása. Itt ez utóbbi lehetőségről rendszeresen, periodikusan feltűnik valaki és arról akar beszélni.
Vitruvius római utásztiszt és építész különböző emelődarukat is leírta, így a bak-, ollós-, kerekes- és forgódarukat. Magyarul kétféle fordításban is meg van Vitruvius építészetről szóló könyve.
Az alanti három kép Vitruvius könyvének 1673-as és 1791-es kiadásaiból valók:
A neten sok kép található a római mérnökök által konstruált emelődarukról. Íme néhány:
Ezekre a gigászi római épületekhez feltétlenül szükség volt. Meghajtásuk néha állati, néha emberi erővel történt, rabszolgákat vagy foglyokat taposókerekekkel dolgoztattak. Még olyan egyoszlopos emelődaruk is voltak, amilyeneket manapság nagy városokban, a magas tornyok, házak építésénél használnak. A taposókerekes daruk, mivel a kerék maga is nagy, akár 6 tonnás tömbök is emelhetők voltak. Azonban...
Theodorik ravennai síremlékének fedőlapja egy 276 tonnás kőlap, amit nem a nehézkes „egyiptomi” módszerrel emelték a tetejére, azaz betemették a templomot, majd a fedőtömböket, mintegy rámpán a helyükre húzták. https://photos.wikimapia.org/p/00/07/62/95/17_big.jpg
Ugyanis a ravennai fedőlapon körben van 12 kengyel, ami egyértelműen az emelést szolgálta (fülenként 23 tonnát kellett elbírnia), és 11 m magasba kellett emelni. Pieter Coll írja: „Az emelés csigasorokkal, vitlákkal, emberi vagy állati erővel és a daruk együttes erőfeszítésével történt. Amikor a követ sikerült egy kissé felemelni, gerendákat tettek alája. Így ment az emelés gerendáról gerendára mindaddig, amíg elérték az egyébként kész síremlék magasságát. Az utolsó gerendákat a síremlék irányába helyezték el. Ezek egyúttal sínként szolgáltak az egyenletesen kerekre faragott fatörzsek számára, amelyeken a fedőlapot végül mai helyzetébe tolták.” (A 20. századi nagy kikötői daruk képesek lettek 200-250 tonnás emelésekre, igaz a mai mérnökök már képesek kifejezetten több ezer tonnás daruk konstruálására is).
Rómában az i.sz. 113-ban felállított Traianus-oszlop 38,7 m magas (beleszámolva az alatta lévő 6 m magas emelvényt is), amit 20 db 32 tonnás márványhengerekből raktak össze. Ráadásul az 53,3 tonna súlyú oszlopfőt 34 méter magasra kellett emelni. Hogy erre milyen darut használt damaszkuszi Apollodórosz, az oszlop építője, azt még nem tudni ma sem!
Baalbek Heliopolitanus templomának gigászi oszlopait ugyanígy kellett kőhengerekből összerakni, s ha ez nem volna elég, a koszorúgerendák is óriásiak. A 20 méter magas oszlopok 3 kőhengerből állnak, melyek súlya egyenként 40-60 tonna! A rajtuk nyugvó architrávok egyenkénti súlya is 55-60 tonna: és 8 lyuk van ezeken a megfogó karoknak/kampóknak, azaz mindegyike 7,5 tonnát kellett emeljen. A templom tetőgerince 35 méter magasban volt, amire egy hatalmas szobrot emeltek…
Héron nagy súlyok magasba vitelénél toronyépítést javasolt négy nagy árbocrúddal. Ragette szerint itt azonban nem darut/darukat, hanem csigákat, emelőket és az építészetben ismert ún. Lewis-kulcsos módszert alkalmazták fenn az oszlopok tetején kialakított állókon. Érdekesnek tartja Ragette, hogy egy baalbeki arab fordította le saját nyelvére Héron Mechanikáját s az így maradt fenn. Mintha a könyv nemzedékről nemzedékre hagyományozódott volna Baalbekben.
Hár, akkor valamivel kisebb kvádereket használtak a Khephrén piramisnál. A csúcs közelében ezen fennmaradtak a burkolókövek is, s ezek valóban jóval kisebbek, mint a Nagy Piramis alapjainál. De a Nagy Piramisnál minél lentebbi a sor, annal nagyobb colt a kváderek mérete (de így is csak 2-3 tonás kövekről lehet szó, ha jól tudom).
West amatőr egyiptológus találta ki, hogy a Khephrén piramis eredetileg nem volt piramis, hanem valamiféle sziklaplátó, amire Kheprén ráépítette a piramisát. Csak hogy ez elég fából vaskarika, hisz lehetetlen a történelemelőtti időkbe utalni, s maguk az egyiptomiak is Khephrénnek tulajdonították. Sőt azt állították, a kőből való építkezést is csak Imhotep idejében vezették be, aki a 3. dinasztia idején élt! Amúgy abban az esetben elképzelhető lenne, ha a piramis tömbjei közt talált szerves anyagok datálása mondjuk 10-15 ezer évet mutatott volna (ahogy West gondolta), de ennek épp az ellenkezője az igaz. Egyébként az ilyen állításhoz jobban lehetne követelni a karbonteszteket, mint a kőfejtői jeleknél a datálást!
Az Óbirodalom idején és később is az egyiptomiak simán elboldogultak több száz tonnás súlyokkal, mint itt beszéltük a Memnón kolosszusokat, obeliszkeket, de a római mérnökök is simán elvitetettek több száz vagy akár ezer tonnát tömböket is (mint Baalbekben, Ravennában, Konstantinápolyban és máshol). Ahogy az újkorban Carburi mérnök vagy Mussolini mérnökei is, amiről volt már szó: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=148340209&t=9000303
Egyébként mindhárom piramis stílusában, szerkezetében, belső felépítésében vannak különbségek, pedig elvileg a 3 piramist majd egymás után építették. A Kheopszot turai mészkővel burkolták, a Kheprént is, de két alsó sorát gránittal, míg a Mükerinoszét teljesen gránittal akarták burkolni, de nem fejezték be. A Kheopsz piramistestében vannak kamrák, míg a Kheprénében nem. A méréseknél a legalaposabban a Kheopsznál jártak el. Érdekes, hogy a Khephrén piramis alsó sora alá nem fektettek mészkőburkolatot, mint a Kheopsznál (legalábbis ott, ahol az rakott kváderekből van).
Azt persze nem mondom, hogy nincsenek a gízai piramisokkal kapcsolatban további rejtélyek, megválaszolatlan kérdések (ilyet nem is lehet kijelenteni), de ezek szerintem már nem a korukkal kapcsolatosak.
Bocs, de válaszod utolsó gondolata hamis állításon alapul.
"A piramismag nagyjából azonos magasságúra faragott kőtömbökből kialakított, vízszintesen rakott rétegekből áll, amelyeken szabad szemmel is jól látható, hogy kisebb kváderekből rakták, mint a Hufu-piramis magját, és a kváderméretek, az illesztések pontossága számos alkalommal változott."WIKI
Írtam régebben: „Több szakértő szerint a piramisok alapélének nagyon pontos bemérését aligha érhették volna el optikai irányzókészülékek nélkül. A „kötél kifeszítésének” rítusa csupán ezt a bemérést szentesítette meg (és nem ez lehetett a tulajdonképpeni bemérés).”
Ha az antiküthérai szerkezet nem süllyedt volna el a hajóval több mint 2000 éve, ma senki (!) sem hinné, hogy volt ilyen! A szkeptikusok alaptalan fantazmagóriának tartanák az ilyen feltételezéseket, hiszen az ókori források egyike sem utalt ilyen technikai szintre. A rengeteg mozaikkép, freskó, szobor egyike sem mutat ilyen szerkezetet. Sőt, igazából olyan számítási eredmények sem maradtak fenn, melyek arra utalnának, hogy a készítője ilyen kis csillagórát vagy kis „számítógépet” tartott volna a kezében. Arról nem is beszélve, hogy a szerkezet maga olyan bonyolult, hogy lehetetlen egy feltaláló egyedi és előzménynélküli eredményének tekinteni. Úgy tűnik, bizonyosan voltak technikai fejlesztéseket titkosan kezelő céhek az ókorban is (a középkori céheknek gyakorlatilag a társaságuk titkai, egyik fő elem volt). Viszont az egyiptomi építmények kitűzési pontosságai, és más szerkezeti értékei is arra mutatnak, hogy voltak komolyabb mérőeszközeik.
Az antiküthérai szerkezet, ha nem süllyedt volna el, bizonyosan elpusztult volna a barbár évszázadok alatt (ahogy minden elődje és utódja is!).
Hogy ezek a görög iskolák örökölték-e az egyiptomi papi kollégiumok technikai rekvizitumait, az bizonyosnak látszik, éppen az alexandriai görög feltalálok nyomán ez bizonyos. Egyiptom elfoglalása után a görögök az ország urai lettek, s az egyiptomiak, ha nem is szívesen, de sok mindent átadtak nekik abból a tudásból, amit korábban rejtve tartottak. Gondolok itt pld. a kisázsiai „Dionüszoszi Mesteremberek” nevű ókori titkos társaságra is.
Sztrabón kivételes helyzetben beutazta egész Egyiptomot i.e. 25 körül. A Héliupoliszban, a papi városban tett látogatása okán, a következőket jegyezte meg az itt tanult Platónról és Eudoxoszról a könyvében: „A papok ugyanis kitűntek az égi jelenségek tudományában, de titkolózók és zárkózottak voltak, idővel és szolgálatkészségükkel azonban mégis annyira megnyerték jóindulatukat, hogy közölték velük vizsgálódásaik egyes részeit, legnagyobb részét azonban mégis titokban tartották ezek a barbárok. Azt tanították, hogy a nappalnak és az éjszakának váltakozó szakaszai 365 nappal az év idejének a kitöltésére szolgálnak; eddig a helléneknél ismeretlen volt az év, amint több más is, amíg az újabb astrologosok át nem vették a papok iratait hellén fordításban. És még most is átveszik ezeknek a tanításait, valamint a khaldaiosokét is.” (kiemelés tőlem!)
Almásy gróf barátja, Hansjoachim von der Esch egy német mérnök és felfedező volt az 1930-as években számos expedíciót vezetett a líbiai és egyiptomi sivatagba. Wadi Halfától északra ametisztbányákra bukkant és a közelben olyan földmérési jelekre, amik szerinte a dioptra használatát bizonyítják. A dioptrát viszont eddig az alexandriai görög feltaláló, Héron találmányának tudták eddig. Esch szerint a jelek bizonyosan régebbiek az i.e. 13. századtól, ami szerint a dioptrát ettől régebben kellett feltalálni. Esch a Weenak – die Karawane ruft : Auf verschollenen Pfaden durch Ägyptens Wüsten (Leipzig, 1941) c. könyvében szánt egy fejezetet Heron dioptrájának.
Héron részletesen leírta a dioptrát, ami alapján Schöne tanár és Neumann mérnök az eredeti szöveg alapján próbálták a műszert rekonstruálni 1903-ban (lásd fentebb). Ha pedig azt gondolnánk, hogy az egyiptomiaknak valószínűleg csak valami kezdetlegesen kifejlesztett „ős-dioptrája” volt, úgy érdekes módon az mondhatjuk, hogy az óegyiptomiak (Óbirodalom ideje!) mérései csak 4-7 ívmásodpercel térnek el a ténylegestől, ami azt jelentené, hogy 1000 méteren ez csak pár cm lenne (2-4 cm). Ha mégse találták volna fel a dioptrát, akkor is valami más elven működő, hasonló szerkezetet használtak. Persze, gyakorlatilag kimutatható már ma is, hogy Héron hetven „találmányából” több az egyiptomiaktól, az alexandriai Nagy Könyvtár anyagából származik.
A History of Technology (1-5. kötet, 1954-58), amit a témák szakemberei írtak. Ebben Derek J. Price tudománytörténész ezzel zárja azt a fejezetet, ahol Héron dioptráját tárgyalja: „Héron dioptrája egyedülálló maradt, aminek nincs múltja és nincs jövője: egy nagyszerű, de korai találmány, amelynek összetettsége meghaladta korának technikai erőforrásait.” (3. köt.). Az alexandriai feltalálók, mint Ktészibiosz, Philon vagy Héron hasznavehetetlen találmányokba (mint pld. bábok) építenek be fogaskerekeket, használtak/beterveztek laprugókat, holott az igazi laprugóhoz acél kell. Olyan ez, mintha régi egyiptomi könyveket, melyek az alexandriai Nagy Könyvtár begyűjtött, lapozgattak volna, amik tartalmaztak rajzokat is, de magyarázatokat hol megértették, hol nem a görögök.
Figyelembe veendő még Héron dioptrája kapcsán Lucio Russo olasz tudománytörténésznek The Forgotten Revolution: How Science Was Born in 300 BC and Why It Had to Be Reborn c. könyve (2003), azon belül az „Elveszett tudomány” c. fejezetben a Lost Optics („Elveszett optika”) c. rész.
1. A boskopik túlságosan intelligensek voltak ahoz, hogy együttműködjenek és a sztárokkal teli focicsapat módjára nem lettek sikeresek. Ellenben a túl nagy agy így csak evolúciós hátrányt jelentett, kihaltak.
2. Lehet realatív is? Igen is tudtak csapat lenni de magasabb szinten és létrehozták a tudományt technikával, de annyira okosan, hogy korlátozni is tudták magukat tehát érintetlenül hagyták a Föld erőforrásait. Gyanús régi feljegyzések akadnak amik erre utalnak. Akkor viszont máig itt vannak és át kell menjek egy ufos topicba. Na, ott aztán bőségesen van információ igaz, nem olyan konkrét mint itt pl egy két darab csontocska amit a földből ástak ki. (-:
A Kheprén piramis alapja valóbban más, mint a fölötte lévő rész. De ezt magyarázhatjuk másként is, mint úgy hogy két részletben épült.
A piramis alapját és a környező területet szabályosan a lejtős szikladombból vágták ki. Az egyik oldalt tíz métert faragtak le az alapkőzetből, hogy egyenesbe hozzák a piramis alapját. Az északi és nyugati oldalon a gúla alsó szintjei az anyakőzetből vannak kivágva, lépcsőszerűen. Viszont az alacsonyabb két másik oldalon 100-200 tonnás kőhasábokból rakták ki az alapot. Így sikerült kiegyenlíteni a fenssík pár fokos lejtését.
Mivel a Nagy Piramis előbb felépült, Hafrénak Gízában a közeli másik magaslat volt adott, hogy ott piramist emeljen. A Nagy Piramis alatt nis van egy szikladomb, amit lépcsősre faragtak. Hafré emberei tehát óriási kövekből és az anyakőzetből összeraktak egy erős plátót, amin hagyományos kvádertömbökkel folytatták a piramis építését (ugyanakkorákkal, mint a Kheopsznál).
Na most, ha nem vetették alá radiokarbonos vizsgálatnak, úgy Vyse ezredes hamisította volna a jeleket? De jobbat mondok, ha valóban Vyse hamisította oda a kőfjtői jeleket, akkor is (!) latolgatva a lehetőségeket, oda jutunk, hogy Hufu építtette...
De mondhatok még róla egyet-mást:
Vyse ezredes nem csak a Nagy Piramisban talált kőfejtői jeleket Gízában, csak arról nem beszélnek a „hamisítási-teória” hívei. A Harmadik piramishoz tartozó egyik szatellit-piramisban megtalálta Menkauré nevét vagy a Campbell-kútban is talált ilyeneket. De talált a Nagy Piramis építőtömbjein is ilyeket. Egyáltalán minek hamisította volna? Vyse nem értett az egyiptomi jelekhez, az egyik helyen oda van írva Hufu Hórusz neve is, amit akkoriban még nem is ismertek.
„Mintha a felfedező egyébként sikertelen expedíciója utolsó napján feltétlen találni akart volna valamit?” – egy csomó mindent talált Vyse, ott van a két kötetes munkája erről. Ezek a kőfejtői jelek nem egy óriási „szenzáció” volt akkoriban. Gyakorlatilag alig érdekelt akkoriban még pár fanatikus embert az egyiptomi piramisok léte, meg hogy ki építette azokat. Inkább Sitchin akart találni "valamit", beleértve a saját hazugságait egy robbantómesterről, aki naplójába írta volna, hogy látta Vyse hamisítását (ez komplett kitaláció, hazugság volt tőle).
Logika is ezt diktálja: az építők temetői Gízában az Óbirodalom idejéből vannak. Ha ezer évvel korábbi lenne mondjuk a piramis, ami láthatólag nem kíván valamiféle rejtélyes technikát a felépítése (elég ha megnézed a falazatát), úgy hol vannak az akkori építők nyomai, temetői?
Sitchin olyan elemzésekre, közbevetésekre hivatkozik, amik az egyiptológia „őskorában” íródtak, mint Birch 1842-es vagy Lepsius 1843-as vizsgálata. Ezek utalnak rá, hogy zavaró, hogy a kőfejtői jelek közt hieratikus jelek is vannak, holott azokat egy későbbi korokban kezdtek el használni. Ma már bizonyos (ezért hivatkozik ilyen 150 éves forrásokra), hogy a hieratikus írás gyakorlatilag egyszerre jelent meg a hieroglif írással: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hieratikus_%C3%ADr%C3%A1s
De amúgy, ha ilyen ravasz volt ez a Vyse ezredes, miért nem használt szerinted hieroglif jeleket? Ha akkoriban ezt tartották a régibbnek. Minek buktatta volna le így magát?
Pár éve Mark Lehner beszámolt róla, hogy az egyik kamra kőfejtői jelének radiokarbonos vizsgálata a festéket i.e. 2500 körülire helyezte. Arról nem is beszélve, hogy a Királynői Kamra szellőzőcsatornái végén lévő doboznyi kis kamrában az önjáró robot lefilmezett kőfejtői jeleket. Ezek teljesen hasonlóak és vörös okkerrel lettek a kőre festve, akár a tehermentesítő kamrák jelei. Ezt is Vyse hamisította akkor? Bár egy 20x20 cm járatba elég nehezen tudott volna bebújni…
De még egy kérdés: A Hafre piramis szemmel láthatólag két lépcsőben épült, hiszen az alja hatalmas hasábokból tulajdonképp egy plató, amelyreviszonylag kis kövekből felhúztak egy piramist. Nem is beszélve a Szfinx-ről , ill. völgyéről, amelynek oldalán az eróziós nyomok kora vitatott. Erre mit mondasz?
Ismerve egy kicsit munkásságodat - A legmélyebb tiszteletem!
De a király kamrája feletti "tehermentesítő" kamrákban talált Hufu kartush-mellett nem későbbi időből származó nyelvhelyességgel írtak? Mintha a felfedező egyébként sikertelen expediciója utolsó napján feltétlen találni akart volna valamit? Vizsgálták egyáltalán a festék korát C14-el?
Már mitől lenne régibb a két nagy piramis? a gízai maszataba mezőtől?
Sokan hiszik régebbinek a Nagy Piramist a történeti Egyiptomnál (ők semmilyen egyiptológiai könyvet kezükbe nem vesznek, közben ekézik az egyiptológusokat, mint maradiakat), csak éppen nem találják az építők nyomait. Találnak viszont 4. dinasztia korabeli építőket Gízában, és egyre többet.
A Királyi Kamra fölött teljesen lezárt kamrákban megtalálták Hufu kartusait, még az ún. Hórusz-nevét is. Most ezt megfejelte Merer-papirusza, ami a piramis építésének befejező szakaszáról szól Hufu idejében. Ezek elég perdöntő bizonyítékok. Akik ellene vanna Hufu illetőségének, pár hülyeségen kívül semmit nem tudnak felhozni mellette. Az egész ún. Orion-elmélet nagy valószínűséggel teljesen dilettáns nézőpontból megalkotott sületlenség. Egy csomó, bármilyen korú alakzatra könnyen illeszthető. Viszont magának Gízának, mint szenthelynek, régebbi múltja van Hufu idejétől, s nyilván belenyúlik a prehisztorikumba...
Nem tudom, miért nekem írod ezt az okosságodat, mikor nem is állítottam, hogy ne lenne a piramisoknak közük a temetkezésekhez. Viszont már régebben is adtam be linket egyiptológiai szakmunkákhoz: http://giza.fas.harvard.edu/library/
Ítt rengeteg anyagot találsz a gízai rommezőről és ásatásokról (akkor nem szorulsz a wiki magyarázataira), s talán egy sornál többet ki tudsz préselni magadból a témában.
Hogy a nagyobb egyiptomi piramisok nem voltak temetkezési helyek: ezt csak kijelented, s nem okolod, azaz nem vitatéma szerinted. Így tényleg nincs is min vitázni.
A Királyi kamra "egy célt szolgált"... vagyis mit? Mi lenne az érv mellette? De ez megint egy kijelentés.
Az egyiptomiaknál nem "volt ennek a technikának semmilyen értelemben utánpótlása"... igen, nagyjából én is hasonlóan gondolom.
Europidok, meg árják: úgy látom van itt választék rendesen.
A Dweller on Two Planets: nem szeretem az okkultista kinyilatkoztatásokat. Edgar Cayce is azt hitte, jobban ismeri Platónnál Atlantiszt, de ő Platónt nem is olvasott. Ilyen újkori okkultisták nem nagyon érdekelnek, akik meg akarják mondani a frankót, közben nem olvastak semmilyen tudományos munkát (mondjuk úgy a legkönnyebb, hiszen nyomasztó tudományos ismeretek terhe nélkül, fantáziájuk szabadon szárnyalhat). Sőt, nekem unalmasak is. Én előnyben részesítem az ókori forrásokat, bármilyen 19-20. századi "megvilágosodott" okkultista munkájánál.
Bár tudom tagadást nem muszáj bizonyítani, de akkor is; ezek azért elég hajmeresztő kijelentések. Pl mi bizonyítja, hogy nem sír volt a Nagy Piramis? Én is hiszem ezt, de ez kevés. Tudom, hogy elég megnézni a felépítését ill paramétereit, és tudni, hogy nem találtak benne sem feliratot, sem múmiát, csak üres kőkádat (amit lehet némi erőltetéssel szarkofágnak is nevezni persze)... De ez mind kevés, ettől még lehetett egy hóbortos gazdag fáraó sírhelye vígan, amit nem értünk és az évezredek során még torzult az infó is és az objektum is... Még húzósabb, Atlantiszról tényként értekezni. Nem tudok bizonyítékról, bár én abban is hinni akarok, de egyelőre ez igencsak a tudomány mellett csúszkáló teória... nemde?
