Bibrax oldalán látható, miszerint Csábrág várának kaputornyán, a vadonatúj tetőzetet vandál népek kövekkel megdobálták és így több helyen is kilyukasztották! :-(((
Hát bizony mostanság váraink maradékát nem a török ostromágyúktól vagy a császári robbantómesterektől, hanem az ilyen garázda vandál ősemberektől kell félteni, megóvni!!!
Biztos, hogy az illető egyetlen kapavágást sem tett meg a régebben szintén gazdátlan várrom felkarolása ügyében, de rombolni, azt tudott!!! :-(((
Sajnos már Détshy Mihály régész néhány éve halott... :-(((
Jelentős munkássága főleg Északkelet-Magyarország műemlékeihez kötötte, itt is kiemelkedő szerepet játszottak a középkori várak! Szerencsére nem volt "fióktudós" vagyis a műveit nem az íróasztalfióknak szánta, hanem szépen publikálta is, közülük mutatok be néhányat:
Csatlakozom az előttem író sjose gondolatához! Tehát egyezzünk meg abban, hogy valamikor október közepén, egy szombatot és vasárnapot magába foglaló két napos bozótirtást rendeznénk a gazdátlan Szádvár területén!
Erre itt a Topikban lehet jelentkezni, aztán reméljetőleg a sok várbarát közös nevezőre tud majd jutni...
Részemről egy éles szekercében gondolkodom harci fegyverként, elvégre Szent László királyunknak is bevált!
Nem mellékesen, az eddig csak virtuálisan értekező
Topiklakók végre személyesen is megismerhetnék egymást...
bár már ezt a gondolatot valaki bedobta a köztudatba! {talán Reventlow?}
http://www.koh.hu/hivatal/doc/2006_hirlev_jul.doc innen egy könyvismertető Füzérről:
A Históriaantik Könyvesház Kiadó (www.historiaantik.hu) által megjelentetett füzet egy, a Kiadó által létrehozott új sorozat első darabjaként került az olvasók kezébe. A Vártörténeti Kismonográfiák sorozat célja, hogy egy-egy magyarországi erősség történetét, kutatásának legfrissebb eredményeit tárja a nagyközönség elé. A sorozat elsősorban a laikus, várbarát nagyközönség számára készült, de aktualitásai miatt a szakközönség tagjai is haszonnal forgathatják. Simon Zoltán régész (Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ, www.amrk.hu), aki immár majd másfél évtizede kutatja Füzér várának történetét, és hozza felszínre maradványait, először és bővebben e nagyközönség számára is hozzáférhető helyen ismerteti kutatásainak eredményeit. Az alig több mint 60 oldalas füzet, méretei miatt is könnyen forgatható, nem terheli az utazó zsákját, miközben a vár alatt található sziklába vágott lépcsősoron kapaszkodik felfelé. A kötet első negyedéből megismerjük a vár történetét, melyet a szerző írott források, képi ábrázolások alapján mutat be. Az igen részletes történeti rész lehetővé teszi, hogy a vár múltja iránt mélyebben érdeklődők is megfelelő mennyiségű információ birtokában kezdjék meg a sétájukat az erősség területén. A kismonográfia terjedelmének legnagyobb részét a várrom területének, már elpusztult, vagy éppen helyreállított helyiségeinek bemutatása teszi ki. Itt nem csak egy egyszerű túravezetővel állunk szemben, hanem egy részleteiben is jól kidolgozott, alapos és olvasmányos bemutatóval. Ha követjük a szerző által javasolt útvonalat, a régészeti adatok, inventáriumok és egyéb írott források bevonásával a szerző a látogató lelki szemei előtt rakja egymásra az azóta már nem létező helyiségeket, épületrészleteket. Ennek fizikai megjelenését tapasztalhatjuk a vár északnyugati részében, ahol jelenleg a pincének nevezett helyiségsor újjáépítésén dolgoznak. A várbeli életről, annak tárgyi emlékeiről és szereplőiről (katonaság, várnagyok, gazdasági személyzet tagjai) olvashatunk a füzet utolsó pár oldalán. Ez a rövid rész talán még plasztikusabbá teszi a füzéri várról már eddig is kialakított képünket. A látogató megismerheti és nyomon követheti a 16 – 17. században használt tárgyakat, információt nyerhet funkciójukról. A sok, sajnos csupán fekete-fehér képpel színesített füzet igen hasznos társa lehet a Füzér várát felkereső utazónak. A kötet hátsó belső borítóján egy színes, periodizált alaprajz segíti a tájékozódást a séta alatt. A kiadó által adott információk szerint előkészületben van a kismonográfia sorozat újabb két kötete is, melyek Boldogkő és Nagyvázsony várait mutatnák be.
A pénzes önrész megváltható magával a területtel, ha jó a pályázat, hisz az is értéket képvisel.
A mi pici városunkban 270 milliót nyertek bölcsöde építésre EU pályázaton és önrész csak a telek volt.
Inkább a szakemberek fizetése lenne gond, mert ha jól emlékszem többet is kell fizetni egy ilyen pályázat során. Nem azért, mert a mi szaktudásunk kevés. :)))) Egyszerűen ez az előírás.
Te lehetnél a fej, aki összefogja a szorgosan bozótot írtó kezeinket!
A Szádvár.hu jól hangzik, ide tudnék anyagokat küldeni {a vár részletes története, róla szóló cikkek} és természetesen rengeteg fotóval. Még Reventlow kolléga képei jobbak is, mivel lombmentes időszakban készültek el... de lehet egy téli vár -- nyári vár összeállítás is akár!
Szerintem is előbb fel kell mérni a lelkesedést, majd egy őszi hétvégét a helyszínen ledolgozva, meglátjuk, mire haladunk!
Détshy Mihály régész azt írta Szádvárról, hogy elfeledett vár, hát ne legyen az!!!
Szia! Most így hirtelen nekem a régebben elhunyt László Gyula professzor úr
{a kettős honfoglalás elméletének atyja} gyönyörűszép honfoglaláskori ruházatot és általában az akkori mindennapok mozzanatait bemutató képei jutnak eszembe.
Nem is olyan rossz a helyzet Jókón, legalábbis képek szerint.
Ha már a tiédre akasztottam, ami most már Szádvárt illeti:
Azt gondolom, hogy a kis lelkes csapat tűzzön ki minimális célt. Olyat, amit el lehet érni talán még az idén, viszonylag kevés pénzzel és két karunkkal. Azaz én is N. Várbarát javaslatát támogatom.
Két dolog miatt is ésszerűbb a lombhullás után ritkítani szerintem. Egyfelől talán kevesebb meló, mégiscsak kevesebb az anyag a növényzeten. Másfelől nem biztos, hogy szeptemberben sikerülne megszervezni a dolgot. Például szeptember előreláthatóan nekem sem jó. Mert természetesen csatlakozom.
Tehát az aljnövényzet, a cserjék, bokrok irtását javasolom. Aki már volt ott, tudja milyen hatalmas munka lesz ez is, hiszen nagyon nagy területen fekszik a vár. Úgy gondolom, egy hétvége nem lesz elég.
De ha a minimális célt kitűzve, azt még ez évben el tudjuk érni, közben kapcsolatot teremtve egyrészt egymással - tudunk-e együtt dolgozni - másrészt a helyiekkel, erdészet, miegymás, fel tudjuk mérni, hogyan tovább. És sikerélmény is lehet , ami lelkesít.
Belátva lelkes de gyakorlatlan csapatom korlátait, azt írom, hogy a nagyobb fákat {egyelőre} hagyjuk meg, míg a kisebb fákkal és bokrokkal el tudnánk bírni!
Nos, szóval gyakorlott vártúrázóként tudom, ha kivágják a nagyobb fákat, helyette elburjánzik a sűrű aljnövényzet... pl. Buják várában
Javaslatom: ritkásan de érdemes meghagyni a nagyobb fákat, hogy nyári hőségben a turista alattuk kényelmesen, árnyékban sörözhessen, míg a bokrokat feltétlenül ki kellene vágni, mert azoktól már a terep áttekinhetetlen! + inkább a kisebb, vékonyabb bokrokkal bírunk el, mint a 100 éves fákkal!
Mellékletül néhány friss fotó Jókő amiben a magas, de vékony fák álnak őrséget, míg a bozótot szépen eltakarították. Sajnos ennek ellenére is szinte fotózhatatlan, mivel továbbra is sűrű erdőség keríti!
Sjose majd holnap küldök nagyméretű fényképeket Jókőről, mert nincs elfelejtve, csak még eddig nem volt rá időm! :-(
Hát igen, a "Nagy Vízen" túl már lassan lecseng a sorozat... amúgy kedvencem a kis mexikói hölgyike, aki a kertésszel vígasztalódik, míg a férje hűsöl a sitten! :-)))
Bocsánat, mindjárt visszatérek a Topik nyomvonalába!
