Olvastam, hogy a Vajzlik nevet körbejàrtàtok. Közben szóba került a Vajzer név is. Erről a névről szeretnék többet tudni. Illetve a Nedorosztik (Nedoroszték?) név is nagyon érdekelne.
Tarek: Vö. szlovák Tarek családnév, de a történeti lengyel vezetéknevek között is szerepel. Az -ar-rá feloldott szótagképző -r- miatt keletszlovák vagy lengyel eredetű személynévből lett képzőtlen apanév. Az etimológiájához a régi lengyel tarkać ’fecseg; mormog, suttog; zümmög(ve mozog), búg; kopog, dobog’ igét, illetve a lengyel tarka ’sulykoló, mángorló; reszelő’ főnév alakkörét említik. (Az ige a középszlovák alapú szlovák irodalmi nyelvben trkať.)
Nem tudom, a következő családnév volt-e már: Tarek. Elég ritkának tűnik, és az a viselője, aki miatt a név eredete érdekel, a 19. század végén született az akkor szlovák többségű Vágújhelyen. Elképzelhető, hogy szláv a név?
Dormán: Az összefoglaló források, amelyeket végig lapoztam, egyértelműen besenyő személynévnek tartják, egyedül Kiss Lajos teszi hozzá, hogy „török, közelebbről valószínűleg besenyő”. Azonban ehhez képest a személynévtárak csak az Árpád-kor legvégéről adatolják (1285/1367, 1292: Fehértói Katalin). Nem ismerem a név részletes irodalmát,így nem tudom, hogy a besenyő vélelmet mire alapozzák:ez vagy másodlagos adaton (pl. a török etimológia és az előfordulás besenyő eredetű lakosságának az összevetésén) alapulhat, vagy Magyarországon kívüli besenyő forrásokon.
A név etimológiája tisztának látszik, az eredeti alakja Durman, amelyben a köztörök dur- ’(meg-, fel-, el-) áll’ igetőhöz a köztörök -man/men cselekvőnévképző járult. (A név maga tehát nem bizonyít a besenyő eredet mellett, mert pl. a mai oszmán-törökben is előforulhatna.)
A Dormán személynév úgy lett családnév, ahogy József Attila vezetékneve is. Ezt képzőtlen apanévnek hívjuk: a leszármazottak a felmenőjük személynevét kapják megkülönböztető névül (ragadványnévül); amikor ez a szokás generációról, generációra öröklődik, akkor már családnévről beszélünk.
Addendum: Megnéztem megbízhatóbb forrásokban (Kiss Lajos, Magyar Nagylexikon). A településnév először a XIV, sz. második felében bukkan fel, mint Dormanhaza (Dormánháza). A XV. Sz.-i birtokosokat is Dormánháziaknak nevezték. A mai névforma első adata csak a XVIII sz. második feléből való Dormand (Dormánd) formában. A közvetlen besenyő eredetnek tehát még a lehetősége sem merül fel.
A név egyébként onnan jő, hogy a feltételezett elődtelepülést, Bogorbesenyőt a XIII. sz. legvégén Dormán fiai szerezték meg.
Analógiául: A Ferenc személynév olasz eredetű, de a Ferihegy (Ferencváros, Ferencszállás) helynév magyar. Magyar eredetűnek [*] mondunk egy tulajdonnevet akkor is, ha azt magyar nyelvhasználók idegen eredetű alapokból alkották meg, de a magyar nyelv „szabályai” szerint.
A Dormánd esetén a –d eredetileg régi magyar kicsinyítő képző: ez a továbbképzés teszi magyarrá. Az Árpád-kor elején olyan sok –d képzős személynév lett településnévvé, hogy idővel ezt a –d képzőt helynévképzőként fogta fel a nyelvérzék. Úgyhogy Dormánd esetén inkább ez utóbbi lehet a helyzet, annál is inkább, mivel (ha igaz) az azonos jelentésű Dormánháza alakkal váltakozik a neve. Tehát a magyar –d képzővel, vagy a magyar –háza utótaggal ellátott helynév magyar eredetűnek számít, ha az alap maga besenyő eredetű is.
[*] Természetesen ugyanez igaz más nyelvek esetén is: nemcsak a magyarra.
> Nekem meg azt mondtad hogy az ovics nem mindig utalható horvát-szerb eredetre
Az adott estben némileg más a helyzet, mint korábban, mert itt nemcsak általánosságban vetődött fel a név etimológiája, hanem helyhez kötve (Törökbálint), amelyről a genealógiában jártas kolléga tudta, hogy horvát telepítés. Ebben a konstellációban pedig, ha ezt megkérdőjelező egyéb körülmény nem merül fel, maradhatunk a horvát vélelemnél. És megkérdőjelező körülmény nem merült fel, mert:
1. Adott esetben az –ić képző alkotja a nevet, nem az –ović. A hasonlóság ellenére a két képző földrajzi eloszlása eltérő: a rövidebbik a lengyelben és az ukránban alig járja (ill. az ukránban nem családneveket, hanem inkább apai neveket képez), a szlovákban is ritkább (bár előfordul), a szerb-horvátban pedig az –ović-tyal azonos élénkségű. Emiatt a valószínűség az –ić esetén jobban a délszláv mellett szól, mint az –ović esetén.
2. Az eredetileg kérdezett névben /g/ hang van. A szlovákban az eredeti /g/ hang jellemzően /h/-vá változott, amiatt lehet pl. a szlovák Dlhovič névvel is igazolni a szlovák –ovič képző meglétét: e a szerb-horvátban Dugović lenne. A környező népektől azért a szlovák kölcsönzött /g/ hangot tartalmazó alapneveket, így ilyenből a szlovákban is képződhetne származék, de két kis valószínűségű esemény egyszerre történő előfordulása még kisebb valószínűséggel esik meg. Így a /g/ és az –ič együtt nem veti fel annak az indokát, hogy horvátok közé asszimilálódott szlovák családot kelljen feltételeznünk. Ugyanez igaz az ukránra is (az is /h/-zik), a /g/-ző lengyelben pedig az –icz igen ritka, mint írtam.
A Mura menti horvát tájszótárban (Bp. 2009) találtam olyat, hogy Ima kešate lasi ’Keseszínű haja van’. De ez már képzett alak, az alapszó még inkább állatot jelölhet, mint a magyar, mert egyértelműen főnév: keša ’sárga ló’.
A Szerbhorvát-magyar szótárban (Újvidék, 1968) is főnév: keša ’kese, csilás <lóról>’, emberre utalóan a matori keša ’dereshajú vénember, „vén csilás”’ kifejezést adja. melléknévként itt is kešast ’kese, fakó <lóról>’.
Bernolák (Buda, 1825) nyugat-szlovák szótárában: Kešo ’ökör, és ló név’.
Annyira elképzelhető, amennyire ez a magyarok Kese név esetén is elképzelhető. A szótárak sehol nem utalnak arra, hogy ezt emberre értve is használták. Ezért, bár logikailag nem lehet kizárni, analógia híján nem vettem fel motivációként.
Ad Kešić: Abban biztosak lehetünk, hogy az szerb-horvát –ić apanévképző előtti névrész egy régi személynév. Ezt a Keš- kezdetű régi szláv személynevet azonban még nem tudtam megfogni. Pedig a horvát névkincsben egyéb származékai is látszanak: pl. Kešac, Kešar. Az utóbbi a szlovák Kešiar > magyar Kesjár délszláv megfelelője lehet. Ez utóbbihoz volt két nekifutásom: 3097., 6939.
A szlovák párhuzamosságokat azért is érdemes lehet vizsgálni, mert itt máig meglehet az alapnév vezetéknévi folytatása: Keša (Kešová). Mindenesetre jelen pillanatban az alábbi lehetőségeket gondolom többé vagy kevésbé számba vehetőnek a régi szláv Keš(a) alapnév kapcsán:
Egy /k/ előtti /a/ > /e/ elhasonulást feltételezve lehet a Kaz(i)- ’pusztít, (el)ront, (le)rombol’ előtagú szláv nevek (pl. Kazimir) rövidülése –ch, ill. –š kicsinyítő képzővel.
A magyar kese (kesely) ‘sárgásfehér vagy fakó szőrű, alul fehér lábú ‹ló, marha›’ állatszínnév átkerült a környező szláv nyelvekbe is, így a szlovákba és a szerb-horvátba is. a magyarban is ad személy- majd családnevet (talán ’ilyen színű állat gazdája’ jelentésben), nem kizárt, hogy a szláv nyelvekben is lett belőle személynév.
A szlovák ismeri a kešavý ’sűrű hajú, bozontos, göndör’ melléknevet: más nyelvből nem sikerült a megfelelőit adatolnom, de esetleg az ebből való visszaképzés is elképzelhető alapként.
A 3097-es hozzászólásomban megpendített magyar kés ’vágóeszköz’ szóval akkor is fenntartásaim voltak, és egyre kevésbé gondolom helytállónak, mert a zárt magyar /é/ hang a szláv nyelvekbe rendszerint /í/-ként kerül be.
A 6939-esbeli pedig csak az –ar ~ –iar végű alakokat magyarázná meg, ha egyáltalán.
A Vittrédi név esetén családfakutatás kellene, hogy felbukkanjon az a névforma, amelyből biztosabban lehet kiindulni, mint a jelenlegiből. Annyit bizonyosnak látok, hogy nincs köze a német Wittenberg településnévhez. Ha már éppen ebben az irányban keresgetünk, akkor a Vitnyéd településnév perspektivikusabbnak tetszhetik. (A Wittrédi névben a w és az é betűk ellentmondásban állnak egymással. Még kiderülhet, hogy nem is német név magyarosodott, hanem magyar név vett fel részlegesen németes írásmódot, vö. Wagyon, Warga, Wass, Weöres stb.)
Üdv!Egy kicsit felelevenítettem a történelmet és a térképet bőngésztem. Anno németeket telepítettek be Magyarországra , többek között Pécsre, ahol nagyapám is született. Egyetlen települést találtam, ami a nevünk eredetére utalhat és az Wittenberg. És magyarosítva keletkezhetett a Wittrédi név, gondolom én.
Schmrcz/Smrcz/Smrz/Smrž: Vö. cseh Smrž (Smržová), szlovák Smrž (Smržová) családnév. Ez köznévi eredetű, vö. cseh-szlovák smrž ’kucsmagomba, Morchella spp.’. A cz-s alakokat talán ugyanennek a gombanévnek a szlovák smrčok változatával való keveredés okozza, vagy az ékezet nélküli Smrz írásmód németes olvasata.
Geschitz: Mint vörösvári bemutatta, a szerb-horvát Gešić név németesedése. Ritkának tűnik, a jelenkori telefonkönyvekben a szerbiai Bogatić-ból mutatható ki. Ez -ić apanévképzős származék egy Geš- kezdetű alapszemélynévből. Az alapnév lehet német eredetű, mint a Ger- ’dárda’ kezdetű nevek rövidülése (vö. német Gesche név), vagy -g végű szerb-horvát személynevek -eš kicsinyítő képzős változatának csonkolása (Geš < Bogeš, Drageš, Jageš stb.). Ennek -ko kicsinyítő képzős Geško változata a szlovákban is családnevet adott.
A Kešić gyakoribb szerb-horvát név (Hrv.). A Gešić-tyel való etimológiai összefüggés nem valószínű, ez inkább névtévesztés, névcsere lehet (pl. a német környezet hatására).
Ui. A „Kefsich, Kefics, Keffics” alakokban nem f van, hanem „hosszú s”: ſ, azaz Keſsich, Keſics, Keſſics.
A nevet használták Kesich formában is. 1711.11.25 Michael Stolichich született Pozsony, Johann Stolichich és Johanna fia feleségül vette Ursula Kesich-t aki Paul Kesich és Magdalena lánya Héderváron született.
Ez egy horvát név, ejtése Gesics. Törökbálintra az 1700-as évek elején volt egy jelentős horvát bevándorlás. Sokan érkeztek a nyugati határszélről Vas, Sopron, Moson megyéből, de volt aki Horvátországból, Bács megyéből, Szepes megyéből, Pozsony megyéből érkezett. Az én ősanyám Barbara Csemerics, Lorenz Csemerics ( 1673-1729 ) lánya is törökbálinti volt.
Egyéb családi legenda: Mátyás király bajor területről 4 kővárépítő mestert telepített be, bár erre bizonyítékom nincs.
De maga a név érdekelne! Mi lehet az eredete. Gesch "itz" vagy Ges (ch) "itz" Szorb eredetű? vagy esetleg valami szláv? vagy galíciai zsidó (gesch (üzlet, üzletasszony német szó kezdete esetleg) plusz itz = fia)
vagy Geschütz (ágyú lövegből) vagy valami helységnév?
törökbálinti honlapon Gesicsnek van írva, Geschitz kiejtése Gesic de találtam már leírást "Gesis, Gesids, Gesics"-re is
