Ha csak nezelodni akartam eloszor, akkor en egyszeruen megmondtam az eladonak, aki azonnal odajott hozzam, hogy csak korul akarok nezni.
Indiaban a legtobb uzlet nem onkiszolgalo, szukseg van az eladokra es sokkal segitokeszebbek, turelmesebbek, mint Mo-n.
Valamiben igenytelenek az emberek, ezt alairom, de masban szerintem igenyesek. Pl. en csodaltam, hogy a nagy mocsokban hogy tud sok ember, foleg fiatalok olyan tiszta lenni. Jol apoltak voltak, tiszta ruhajuk volt. Az idosek kozul sok valoban nagyon elhanyagolt.
Mo-n sok helyen le se szarjak az embert, ha bemegy egy uzletbe, itt viszont esetleg meg be se kell menni, mar koruludvaroljak.
Na, engem meg pont ez zavar. Nem hagyják, hogy magam nézelődjek. Mint ahogy az alkudozást sem szeretem.
Amúgy meg én nagyon jól éreztem magam Indiában, és mindenkinek maximálisan ajánlom, de azért 2 hétnél hosszabb időt nem nagyon tudnék ott eltölteni, az emberek igénytelensége miatt.
Jól beszélsz. Igazából én is állatbarát vagyok, de úgy voltunk vele, hogy az életben többet nem ülök valszeg elefántháton, és egyrészt jól megfizettük az összes résztvevőt, másrészt, kábé 200 métert mentünk fel-alá vele, és mi ketten az össz 140 kilónkkal nem hiszem hogy bármilyen terhet jelentettünk az elefántnak :)
Amúgy igazad van, most már simán lazán visszamennék, az ember sokat tanul két hét alatt. Nem szabadna továbbra se lazán venni a dolgot, max hatékonyabban lehetne megélni. Majd még biztos megyek vissza, de most egyelőre kipipáltam, inkább fekete-afrika vagy dél-amerika lesz új célpont.
Olvastam, tetszett...:) Ha ez vigasztal, akkor pontosan olyan dolgok történtek Veletek, mint többezer másik emberrel, de SZÓRÓL SZÓRA.:)) A Tourist Office, a taxisok, az autoriksa (bírtam, hogy a második naptól már nem tuk-tuk volt, hanem az ottani nevén hívtátok...), az árusok, a fényképezkedni akaró helybeliek, stb stb. Az egynapos lázas betegség is nagyon gyakori, ezért (is) kell mindig rátervezni bőven a programra időben. A szívatás a Tádzsnál eddig még minden ismerősömnél megvolt, én a másodiktól már minden cucc nélkül mentem oda, mert a rágógumitól a mobiltelefonig mindent le kell adni a ruhatárban, ahol ugye, kilométeres sorban állnak a hatalmas bőröndökkel érkező indiai turisták. Az elutazás Indiából mindig is egy rémálom volt (én már nem tudom összeszámolni, hányszor éltem át, de olyan nem volt még, hogy minden simán ment), és persze, rengeteg várakozás, mire átjut az ember minden állomáson. 9x voltam ott, tényleg gyönyörű, de többet nem akarom látni. Én örülök annak, hogy Jaipurban most már limitálják az elefántogolás időtartamát, és sztem nem kellene igénybe venni a zugárusok ajánlatát. Ha tudnád, mit szenvednek azok az állatok! (Én tudom, ezért elvből nem ülök elefántra Indiában, bármilyen jó móka is legyen.) A képek tényleg nagyon szépek, nekem különösen a gyerekek tetszettek! Most, hogy átestél a tűzkeresztségen:), remélem, nem az utolsó utad volt Indiába! Az ember fellélegez, amikor végre felszáll a repülő a többórás hercehurca után Delhiből, de ne mondd, hogy nem vágyol vissza máris!:))
En pl. meg soha eletemben nem utaztam utazasi irodaval. Ez olyan esetben johet majd szoba, ha olyan helyre akarok ellatogatni, ami nem mindennapos, pl. Antarktisz. India nem ilyen, szerintem semmi szuksege utazasi irodara itt egy egszseges embernek.
2 het kurva rovid. Az ittlet nem draga, a repjegy a nagy tetel, erdemes minel hoszabb idore jonni, ha mar egyszer azt kifizeti az ember.
Nem rég felmerült, ha már Marokkóba eljutottunk a Párommal (nem így akartuk, de minden rendben ment) kettecskén, akkor miért ne próbálnánk meg egy távolabbi tájat? Talán Indiát. Marokkóban nem volt előre szállás foglalva, mindig az adott helyszínen rögtönöztünk. Igazából az volna a kérdésem, hogy véleményed szerint ez az "utazási iroda nélkül, saját magunk leszervezzük" utazás mennyire kivitelezhető?
Érdemes odamenni 2 hétnél kevesebb időre? Köszi a választ!
En, ha a tengerhez megyek midig csak ledobom a cuccom a homokba, van, hogy penz is van ott, sokszor a biciklimet se zarom le, meg se volt eddig soha semmi baj. A kertajto soha nincs bezarva, max becsukva, de barki atugorhat rajta megis ott all 2 bicikli a kertben lezaratlanul evek ota.
Mo-n par percre nem mernem a biciklit magara hagyni meg lezarva sem.
Ejszaka idegen helyen egyedul ertekekkel epeszu ember semmilyen orszagban nem mozog.
Hát, nem tudom. Én mindenfelé jártam Ázsiában, de koldusok és felhajtók szempontjából India a legkeményebb hely. Lopással, rablással én sem találkoztam. Persze, ilyen is van (a bűnügyi statisztikák ezt mutatták), de erre elsősorban azoknak a turistáknak kell vigyázniuk, akik a szokásos turista útvonalakat járják végig. A bűnözők is ott koncentrálódnak. Meg persze, kerülni kell az egyéb, gázos helyzeteket (éjszakai csatangolás nagyvárosban, egyedül, elhagyott helyeken, stb.) Tehát ilyen értelemben valóban van, mitől óvni az először odalátogatókat, bár ez nagyjából minden országban igaz lenne. Persze, nem árt nekik országspecifikus információkat kapni. De ezt bármelyik Lonley Planet is megteszi.:) Igen, az alkudozásról leírtakkal egyetértek.
Ja, en se szeretem azokat a kulfoldieket, akiknek fogalmuk sincs semmirol es elfogadnak minden arat, az ilyenek miatt vannak pofatlan arak egyes helyeken. De ez nem erint tulsagosan, mert ugyse turistaknak szolo helyeken vasarolok. A masik veglet meg az, aki sportot uz az alkudozasbol, ez is nevetseges. Ha valaki kepes iderepulni tobb tizezer rupiaert, ezer rupias szallason lakni, annak mit szamit, hogy valami 100 vagy 90 rupia?
Ahhoz kepes, amit az atlagember kepzel Indiarol abszolut nem veszesek a koldusok. Agresszivitassal vagy lopasi szandekkal soha nem talalkoztam.
Az emporiumokat én sem szeretem. Az állami is nagyon drága, ott még alkudni sem lehet. De én nem is vagyok profi alkudozó, van, akit ez szórakoztat, de engem fáraszt. Általában megmondtam (ha olyan helyen voltam, akkor hindiül, de ez nem mindig számít), hogy adjon nekem valami elfogadható árat ('Indian price'), mert tkp helybeli vagyok, és abból még megpróbáltam alkudni, de nem a végtelenségig. Ha eleve pofátlan volt az ár, akkor otthagytam. Sajnos, a gazdag külföldiek is hibásak abban, hogy ennyire pofátlanok velünk szemben, mert sok amerikai pl. kapásból elfogad szédületesen drága árakat, mondjuk dollárban ugyanazt a riksásnak, ami rúpiában is sok lenne. Ez pedig arra bátorítja őket, hogy eleve dollárjelek ugráljanak a szemük előtt, ha külföldit látnak. Másfelől viszont rühelltem azokat a külföldieket is, akik azt hitték, mindenhol és mindenből alkudni kell, és a piacon öt rúpiákból is képesek voltak lealkudni, pedig szegény árus tulajdonképpen nem is akart nyerészkedni. A koldusokkal nekem többnyire rossz tapasztalataim voltak. Delhiben csak pénzt akarnak, bár mindig biztosítanak róla, hogy 'csapátíra kell', de amikor ételt adtam, előfordult, hogy eldobták. Ugyanígy előfordult, hogy nem annyi pénzt adtam a koldusnak, amennyit gondolt, mire átkozódni kezdett. Ezért később inkább egyáltalán nem adtam. Bombayben egyébként is az volt, hogy ha valakinek adtam, akkor egy másodperc múlva rajtam volt az egész gyerekbanda...:) Kézcsókkal én nem találkoztam, brrr... Az itthoni kéregetők? Hiába magyaráznád neki, hiszen itthon mindig az volt, hogy hazajöttem, és az első élményem az volt, hogy pl a bérletpénztárosnő kioktatott. Indiában még mindenki tudja a helyét a társadalomban, nálunk viszont káosz van e téren.
Te alapveto dolgokkal nem vagy tisztaban. Ott kezdodik, hogy nem Mapusa, hanem Arpora. Ezen kivul ez egy turistalatvanyossag, itt komoly vasarlas szoba sem jott. Ha a tengerparton egy fultisztitoember zargat, az ugyanugy elkuldom a picsaba. Ezen kivul, ha en nekialltam volna ott valogatni, akkor a csavo korebugralt volna es az meg igy is olcsobb lett volna, mint Mo-n.
En nem ilyen turistaknak szolo helyekrol beszelek. Ilyen helyen tapasztalt ember nem vasarol. De, ha itt vasarolsz, akkor is sokkal jobb kiszolgalast kapsz, mint Mo-n.
De menjel be Margaoba es probald ki, milyen ruhaanyagot venni vagy egy cipoboltba es ugyanezt Mo-n, akkor majd rajossz, mirol van szo.
Azért emlékszem én mikor a Mapusai nitemarketen csalónak nevezted az árust aki - ismerősként? - jo 4X es árral próbálta inditani az alkut :)
Egész fel voltál háborodva!
Másik h neked azért is stabilan a jo tapasztalatok vannak többségben, mert sok helyen már ismernek, azt is tudják van pénzed jó vevő lehetsz, de nem vagy hülye, ez nekik kihivás egy jó alkura ill más árusoknél a portéka folyamatos "látotérben tartására"
Szerintem sok a vad próbálkozás, a tapasztalatlan turistákat csúnyán leveszik, a taxisok többsége ellenszenves mohó haszonleső, stb.
A nagy meleg miatt nappal gyakran alszom es ejjel keson fekszem. Plusz idoeltolodas miatt, ha valakivel chatelni akarok Mo-rol es o este tud online lenni, az itt mar ejjel.
Turistas helyen jellemzo a tukmalas, ez zavaro nekem is, de ilyen helyen en alig vasarolok. Van egy falu, ami a turizmusbol el es mellette par km-rel egy varos, ahol ugyanazt fele- vagy harmadaron meg lehet venni.
En az un. Emporiumokat nem szeretem, ettol ovok mindenkit. Goaban rengeteg van, de Delhiben is lattam. Itt minden olyan dolog egyutt megvan, amiket a tipikus turista vesz iszonyatos pofatlan aron. Olyan magasak az arak, hogy alkudni se lehet, mert hogy alkudjak, ha azt mondja egy gyurure, hogy 2000 Rs, mikor en tudom, hogy max 200 Rs.
Ezek azoknak a turistaknak jok, akik rovid idore jonnek, nem szamit neki a penz, egy helyen mindent megtalalnak, tenyelg iszonyatos seggnyalo kiszolgalas van, csillog villog minden.
Tobb ilyenben voltam mar, de meg soha semmit nem vettem. Csak azert szoktem bemenni, mert ezek ugy mukodnek, hogy, ha a taxis hoz egy ugyfelet, akkor ok adnak valami penzt vagy kajat a taxisnak es persze, ha a taxis felveti ezt, mindig rabolintok.
Eleinte nekem is kellemetlen volt, mikor bementunk valahova es az asszony fel orat valogatott ruhaanyagot, de aztan rajottem, hogy ez itt normalis. Ha nem ugrana az elado, akkor atmenne a vevo a szomszed uzletbe.
Nekem az egyik legmeglepobb szerviz az volt, mikor gyumolcsot vettem a parton es mikor latta az elado, hogy ragad a kezem utana mondta toroljem nyugodtan a ruhajaba.
Nekem nem okoznak nagy gondot a koldusok, ha tudok en szoktam adni, de van olyan, akinek nem tetszik a stilusa.
Koldusokkal a legjobb esetem Mumbaiban volt, a repterre mentem taxival, a penzem is be volt csomagolva. Piros lampanal vagy valami dugoban odajott egy fiatal csaj es kert penzt. A gond az volt, hogy a penz, mint irtam mar be volt csomagolva, igy nem adtam. De o kitarto volt es megcsokolta a kezemet. Ekkor zold lett a lampa vagy vege a dugonak, a taxi elindult, de o futott a kocsi utan. Hamar megalltunk ujra, ekkor azonnal kibontottam a csomagot es adtam neki penzt. Ha egyedulallo lettem volna biztos, hogy beultettem volna a kocsiba es elhivom valahova. Teljesen megdobbentett ez a stilus, hogy nem adtam penzt neki, de igy is kezet csokolt. Ha Mo-n jarok es valaki lejmol, megmondom neki, hogy nekem Mumbaiban a koldus kezet csokolt, neki meg lenne mit tanulnia, hogy kene keregetnie.
Igen, ilyet sokszor lehet tapasztalni. Pl beültünk egy étterembe, ahol ebéd után megkérdeztük, van-e fagyi, mire a tulaj átszalasztott valakit a közeli fagylaltos bodegába.:) Ezek tényleg jó dolgok. Különösen Goáról vannak ilyen jó emlékeim. Sehol másutt nem hozták oda a napágyhoz a frissen facsart narancslevet, hiába fejlettebb más tekintetben, mondjuk, Thaiföld. Az viszont nekem időnként már fárasztó volt, hogy a boltokban állandóan tukmáltak rám mindent. Én szeretek nézelődni, és mint sok nő, intuitív módon vásárolok, tehát jó ideig tépelődöm, válogatok, hogy mit is vegyek meg végül. Bevallom, amikor időnként hazajöttem, élvezettel mászkáltam órákig a hipermarketekben és a plázákban, ahol nem kellett kérni, lehetett csak nézelődni is. Szerintem mi, európaiak kicsit feszengünk is, amiért így körbeugrálnak. Bár ez is megszokás kérdése, mert a helybeli ember nem feszeng, ha az eladót kell ugráltatnia, még ha végül nem vesz semmit, akkor sem. Turista helyeken viszont sokszor tényleg sértődöttek voltak, ha nem vettem semmit. Utáltam időt vesztegetni boltokra, ha éppen nem ez volt a kimondott célom, azt pedig sztem minden külföldi tapasztalta már, hogy az energiánk és figyelmünk jó része ilyen helyeken arra megy el, hogy lerázzuk a boltok felhajtóit és az egyéb ilyen hiénákat. Na ez pl. rendkívül fárasztó Indiában, és érdekes módon sehol másutt (pl a szomszédos Pakisztában) nem tapasztaltam ilyen durva formájában. A koldusok sem ilyen durvák, sehol Ázsiában. (De itt Goa megint kivétel volt. Ott valahogy szelídebbek voltak ők is. A legrámenősebb koldusokkal én Bombayben találkoztam.)
Nekem csak jo tapasztalaim vannak az orszag kulonbozo helyeirol. Konkret olyan dolgokra gondolok, hogy itt termeszetes az eladonak, ha a vevo valogat, megmutatnak mindent, nem vagnak pofakat. A cipovasarlas kulonosen tetszik, raadjak a kuncsaftra a cipot. Elso alkalommal nem ertettem, mit akar az elado, el akartam hessegetni, amikor elkezdte ramadni a cipot, de aztan rajottem, hogy itt ez a normalis. Azt a dumat is birom, hogy ne vasaroljak, csak nezzem meg. Olyat is gyakran tapasztaltam, hogy akartam venni valamit, ami nem volt kaphato az adott boltban, de tudtak, hogy van a kozelben es valaki atment oda es megvette es odahozta nekem. Amikor az elso indiai utamrol visszajottem komoly szokatlan volt, hogy elmentem uzeletek elott es senki nem akart behivni.
En csak mosolygok azon, ha valaki arrol beszel, hogy meleg ido Mo-n.
Itt még tényleg tudják, mit jelent egy szolgáltatás, de azért vannak rossz tapasztalataim. Lehet viszont, hogy Goában ez más, mert ahány táj... Mindenesetre, addig voltak velem egy üzletben udvariasak és odafigyelőek, amíg fel nem bukkant egy indiai száhib vagy úriasszony, attól kezdve ugyanis a külföldi le van... Pedig bennünk látják a pénzt, mégis az indiai szolgálják ki először. Ez gondolom, azért van, mert egyből megérzik a hierarchikus viszonyokat. Egy indiai 'nagy embernek' lehetnek jó kapcsolatai, én viszont jöttem, megyek, nem számítok, legfeljebb a pénzem. De mondom, ez inkább a nagyvárosokban van, nem tudom, ott milyen. Goában ugyanis a kimondottan külföldieknek létesült bazársoron vásároltam csak, és az értelemszerűen másképp működik. Meg a kiszolgálás lassú tempója idegesített sokszor. Persze az van, hogy ha odamegy az ember, akkor át kell állni a helyi tempóra, mert nyugati időérzékeléssel meg lehet őrülni. Aztán hazajöttem, és tapasztaltam, hogy itt is órákat kell várni mindenre néha. Viszont a fiatalabb eladók, pl butikokban már egészen udvariasak Mo-on is. A faragatlanság inkább élelmiszerboltokra jellemző pl. Kár, hogy nem igazán járok butikokba.:) A hideggel kapcsolatos averziódat megértem, én is hasonlóan érzek. Még ezt az enyhe telet, ami most volt, is végigfagyoskodtam. Ehhez képest a nyári kohó elviselhető. Inkább azt láttam, a helybeliek azok (persze a felsőbb osztálybeliek), akik nem tudják elviselni a meleget. Ha nincs AC, nem hűtünk nekik mélyhűtő fokozatig, akkor már hisztiznek.
Nekem az olcso arak mellett a jo szerviz tetszik. Udvariasabbak az emberek, tudjak, hogy kell egy ugyfellel banni. Mo-n sok helyen le se szarjak az embert, ha bemegy egy uzletbe, itt viszont esetleg meg be se kell menni, mar koruludvaroljak. Ez a dolog Mo-n nagyon rosszul mukodik. En korabban el se tudtam kepzelni, hogy ilyen stilus is lehetseges, mert ahhoz voltam szokva, ami Mo-n megy az uzletekben. Ez az egyik nagy pozitiv meglepetes az orszaggal kapcsolatban.
A maganeletemrol nem akarok tul sokat irni. Indiat erdekesnek talaltam az utazasom elott, kivancsi voltam ra. Vannak meg hasonlo orszagok, amik erdekelnek, pl. sok del-amerikai orszag, de nem tudok spanyolul. Afrikaban is lehetnek jo helyek, de az AIDS helyzet meg a kozbiztonsag riaszt. Thaifold nekem tul felkapott hely. Szoval India tokeletes turistacelpont volt nekem.
Mo-n nekem az idojaras nem tetszik, nagyon utalom a hideget. Talan ez a fo szempont. Nekem kihuzni a szeptember-februar kozotti idoszakot kinszenvedes. Most ugyan jolesne egy kis hideg, de megis azt mondom, inkabb a goai nyarak, mint a magyar telek.
Mo. nem rossz hely, ha valakinek sok penze van. De, ha valakinek keves penze van, akkor szerintem el kell menni valahova, ahol tud penzt keresni az ember.
Létezik ennél egy alaposabb India-ismeret is, ami mégis felületes. Azért nem a csikós-gulyás (illetve elefánt-Tádzs) primitív szintjére gondoltam. Aztán én olyanokat is bőven ismertem, akik viszont szélsőségesen negatívan nézték Indiát. Hányan lehúztak éveket, anélkül, hogy kimozdultak volna! Mondjuk, rájuk sem sem mondanám, hogy ismerik ezt az országot. Csak magukkal szúrtak ki egyébként, mert ennyi idő alatt csomó mindent lehet tanulni, és még a negatív tapasztalat is gazdagít. Ráadásul rengeteg pozitívum is van ott. Velük sem igazán találtam közös hangot. Te hogyan találtál a feleségedre és Indiára? (de ha ez túl bizalmas kérdés, akkor ne válaszolj rá itt, a fórumban) Magyarország sem feltétlenül olyan rossz hely, itt is meg lehet találni a jót. Az viszont biztos, hogy mikor hazajöttem, sok negatív "indiai jelenséget" találtam itthon is. (pl tülekedés az ember elé a sorban, ugyanazok a közlekedési kihágások, tömeg, stb.) Olyanokat, amikről azt hittem, nem kell többet elviselnem, ha hazajövök. Naív voltam...
Mo-rol is mas kepe van annak, aki ostort pattogtat csikosokkal a pusztan, utana gulyast eszik es ciganyzenet hallgat kozben, majd a Varban es a Vaci utcaban setal es utana elutazik az orszagbol. Es mas annak, aki az egesz eletet ott tolti.
Az egyik lehet el lesz alelva, hogy micsoda csodalatos orszag, a masik meg lehet azon dolgozik, hogy hova tudna elkoltozni Mo-rol.
"Masokat ovsz ettol, ez nekem mar panikolas." - sajátosan értelmezed a pánikolni szót, de mindegy, legyen. mindenesetre fairebbnek érzem, mint utólag röhögni rajtuk, ha mégis betegek lesznek. ja, és ha kicsit figyelmesebben olvasnál, az is tudnád: soha nem írtam olyat, hogy ne próbáljanak ki helyi dolgokat. sőt.
(igazából az bosszant, hogy olyan mondatokat, véleményeket tulajdonítasz rendszeresen nekem, amik nem az enyémek, aztán ezzel vitatkozol. én meg - türelmesen vagy türelmetlenül - százhuszadszor is kénytelen vagyok cáfolni)
amit meg már szintén mondtam (293, utolsó mondat, ilyenek is vannak): nem mindenki fél évekre megy hasat süttetni
azt nem te fogod megmondani (én se természetesen), hogy ki maradjon otthon, és mi az a vagánysági szint, aminél már utazhat.
Én mindenesetre mindig örülök, ha olyanokkal találkozom, akik érzelemmentesen képesek nézni ezt az országot. Túl sok az irracionális elem az emberek hozzáállásában, ezért ritka, ha olyan emberrel beszélgethetsz, aki egyrészt ismeri az országot, de nem turistautakról vagy egyhónapos ösztöndíjas útról, hanem tényleg benne élt, másrészt elfogulatlanul tud róla nyilatkozni. Sztem, aki nem intézett ott villanyórát, nem járt hivatalokban, nem közlekedett úgy istenigazában, nem kellett velük dolgoznia (ebben szerintem az itthoni velük dolgozás is jó tapasztalat), stb., az nem igazán ismeri ezt az országot. Az mindig csak Tádzs Mahálokban, szanszkrit irodalomban vagy füstölőkben fog gondolkodni. (Itt most senkire nem gondoltam konkrétan a topikolók közül, mielőtt még magára venné valaki!) Utazáshoz is nagyon szűk a társaság, akiket élvezni tudok utitársként. Olyanokkal nem szívesen utazom, akik valami Agra-Jaipur-Delhi vagy hasonló élményre vágynak. Elfogult India-rajongókkal sem szívesen. Úgyhogy, én személy szerint örülök, hogy beszélgethetek veled.
Most őszintén, van ember, aki nem indiai, és képes szeretni a bollywoodi filmeket? Mármint, ha nem azért nézi őket, hogy röhögjön rajtuk, vagy nyelvet gyakoroljon. (A kérdés költői volt: tudom, hogy van ilyen, hiszen még topikot is nyitottak. De én pl nem tartozom közéjük)
Fura dolog ez a net. Sokat tudnek irni erre a hozzaszolasodra, de rohannom kell egy megbeszelesre. Talan az ejszaka lesz ra ido. Ami a bollywoodi filmeket illeti, azert meglepodtem, de kellemesen:)))
