Kratochwill: Ilyenformán németesedett név, vö. No., Au. Ennek eredete cseh, vö. Kratochvíl, illetve szlovák, vö. Kratochvíl(a). Az etimológiája közszói jellemre, kedvtelésre utalóan: cseh kratochvíle, szlovák kratochvíľa ’időtöltés, szórakozás’.
Ui. Litván név eleve nem lehetne, mert a balti nyelvek „ősisége” éppen abban áll, hogy megőrizték az indoeurópai tematikus névszóvégződéseket. A Litván Nagyfejedelemség időszakában pl. a litván is átvette a keleti szláv apanévi -ович (-евич) végződést, de ezt kibővítették a sztereotip litván névszói végződésekkel, vö. Butkevičius, a jelenlegi litván miniszterelnök vezetékneve.
Talán a Radziwiłł családnév lehetett a litván vélelem alapja, de ez ilyenformán már erősen lengyelesedett (beloruszosodott). Az eredeti litván formája: Radvila. Ez eredendően személynév, vö. http://en.wikipedia.org/wiki/Radvila_Astikas
Rebhenda ~ Rependa: Hasonlókhoz vö. mai szlovák Rebenda, Revenda, morva Rebenda (Rebendová), Revenda (Revendová) családnevek. Ezek végén a -da szláv kicsinyítő képző, a „maradék” *Reben alapnevet szokás a német Rebe ’szőlővenyige, szőlőtőke’ szóból alakult német nevekkel összevetni, vagy – és a -h-s alak mellett ez figyelemre méltó is lehet – a német Rebhuhn (középfelnémet rëphuon) ’fogoly’ madárnévvel (mint ’fogolyra vadászó’ értelmű foglalkozásnév).
A -v-s *Reven alapnevet a szlovák revať, régi lengyel rewać ’ordít, üvölt, bőg, bömböl’ kapcsolják össze, de talán ebben az esetben /bh/ > /v/ egyszerűsítést is feltételezhetünk (azaz a /h/ spirantizálhatta a /b/-t). A magyarban a /h/ zöngétlen, így zöngétleníthette a /b/-t, majd kieshetett, azaz /bh/ > /ph/ > /p/ hangfejlődés játszódhatott le.
Ui. Végül mégiscsak a Rebhenda tűnik az eredetibb alakban a Rependa-val szemben. Ha anyakönyvileg fordítva látszik, azt talán az magyarázhatja, hogy a családi tradíció fenntartotta a bh-s alakot, amelyet idővel tudtak érvényesíteni az anyakönyvező (magyaros ejtés után leírt) p-ző formájával szemben.
Csernyák: Vö. szlovák Čerňák, cseh Čerňák családnév, amelyik a gyakoribb szlovák Černák, esetleg cseh Černák név változata (innen jön a magyar Csernák).
1. Etimológiailag lehet a haj vagy a bőr színére utaló szlovák čierny, cseh černý ’fekete’ melléknév -ák nagyító-rosszalló képzős származéka: tehát eredetileg a fekete hajúak, bőrűek közül egy nagyobbnak, idősebbnek, tehetősebbnek, illetve rosszabb hírűnek volt a ragadványneve, majd a leszármazottai apaneve.
2. A csehnél nagyobb szlovák gyakoriságot indokolhatja, hogy a szlovákban lehet egy másik etimológiája is, a nyelvjárási černák ugyanis a ’házi rozsdafarkú, Phoenicurus ochruros’ madár népi neve is. Metonimikusan (pl. vörös haj) ennek alapján is kaphatta az elsőnek elnevezett a ragadványnevét. A madárnév alakváltozata a čermák, ebből szintén lett a szlovákban vezetéknév Čermák formában, amelyik a magyarban is megjelent, mint Csermák.
> Én valószínűbbnek gondolom a nyelvi kölcsönzést, mint a külön gyermeknyelvi kialakulást. Szerintem a magyar - szlovák nyelvi kapcsolatok elég erősek voltak ahhoz.
Éppen az „erős” kapcsolatok esetén fontos a kiemelt óvatosság, hiszen így fokozottan megtéveszthetnek a hamis barátok.
Ha a szavak hangalakja hasonló, de összehasonlító nyelvészeti eszközökkel nem lehet köztük erős kapcsolatokat felállítani, akkor szinte bizonyosan csak a motivációs (a hangfestő jellegük, a gyermeknyelvi voltuk) alapjuk hasonló, az eredetük azonban nem. Ha megvizsgáljuk ilyen szempontból az esetet, akkor szerintem ez utóbbi a helyzet. Több eltérés is van ugyanis a magyar csicsás és a szlovák činčať között. (1) Úgy tűnik, a szó a magyarban csak névszó, a szlovákban pedig ige: nincs meg az az alak, amelyet az egyik a másiknak átadhatott volna. (2) A szlovákban lévő /n/ hang a magyarban nem jelentkezik. (3) A szótörténeti adatok alapján a magyarban a csicsás az elsődleges alak, a csicsa ebből alakult később elvonással. Ez az -s végződés nem jelentkezik a szlovákban, már csak ezért sem lehet ez átadott vagy átvett közös alak. (4) Ha a magas hangrendű magyar csecse szóból indulunk ki, akkor pedig a magyar /e/ ~ szlovák /i/ hangeltérés nem indokolható etimológiailag. (A csinos és a cicomáz pedig, mint írtam korábban, már az időbeliség kérdésén megbukik.)
Ez tehát tipikusan olyan szópárnak tűnik, amelynek etimológiai összekapcsolása aggályos: így a hasonló motiváció alakíthatta őket hasonlóvá – egymástól független, párhuzamos fejlődéssel.
Jancsik: > Találtam "Jančik" nevet 14-et a cseh, 58-at a szlovák lapon.
A sztenderd szlovákban és csehben az -ík képző hosszú [*]. Így szlovák Jančík van további 579, Jančíková asszonyként pedig 610. Csehországi (leginkább morva) előfordulásként pedig 1260 Jančík és 1283 Jančíková. Emellé még jön 2052 lengyel Janczyk. A keletszlovákon keresztül a név átterjedhetett kárpátukrán területre, de innen nincs [Янчик (Jancsik) alakban], de innen nincs gyakorisági adatokat is tartalmazó névtani forrásom. Mindenesetre a Telkniga.com Kijevből 21, Lvovból 5 Янчик-ot ad [**].
Ez így nyugati szláv apanév. a cseh-lengyel Jan ~ szlovák Ján ’János’ egyházi személynévhez járult a cseh-szlovák -čík ~lengyel -czyk összetett kicsinyítő képző.
A jelenkori magyar népesség-nyilvántartási, ill. telefonkönyvi adatokat még nem dolgozták át névtani vizsgálatra alkalmas formában. A népesség-nyilvántartótól Hajdú Mihály megkapta az adatokat a Családnevek enciklopédiája számára, de ez csak az 1000 főt elérő családneveket vizsgálja (ez 1230 vezetéknév, amelyek majdnem pontosan a lakosság 2/3-át fedik le): a Jancsik nincs köztük. Az ennél ritkábbakról sajnos még gyakorisági adatokat sem közöl. A másik oldalról a volt Matáv on-line tudakozója max. 50 találatot jelenít meg, az ennél szélesebb lekérdezés esetén még a találati számot sem adja meg. Ennél több magyar Jancsik van. (Elkötelezett ember talán megkaphatja az össz-számot, ha az utónevek első betűivel kibővített keresések eredményeit összeadja, pl. „Jancsik A…” 5 db van, „Jancsik Á…” 8, „Jancsik B…” 3 s í. t.)
[*] A szlovák hosszú -ík mindig rövid -ik alakban magyarosodik. Mindemellett rövid -ik van a keletszlovák nyelvjárási alakokban is.
[**] Ezek nem lehetnek ukrán vagy orosz eredetű nevek, mert a Ян (Jan) alapnév a keleti szláv nyelvek közül csak a kárpátukránban van meg (mint lengyel-szlovák „import”), a többiekben az Иван (Ivan) áll helyette. Ugyanakkor a -чик (-csik) képző nem jellemző a kárpátukránra sem: -чук (-csuk) áll helyette. Ennek megfelelően Янчук (Jancsuk)-ból Kijevben a telefonkönyv szerint 454 van a 21 Янчик (Jancsik)-kal szemben. Ez utóbbit tehát kárpátukrán területen is leginkább szlovák vagy lengyel eredetűnek lehet tekinteni.
Sugár nevet viselt egyik gimnáziumi osztálytársam, barátom. Később Szlovákiában találkoztam ugyanilyen nevű pincérrel, nem volt tudomása magyar elődökről. Milyen eredetű lehet ez a családnév?
Köszönöm a választ. Valóban fontos dolog a szinkronizáltság, amire fölhívod a figyelmem. Én valószínűbbnek gondolom a nyelvi kölcsönzést, mint a külön gyermeknyelvi kialakulást. Szerintem a magyar - szlovák nyelvi kapcsolatok elég erősek voltak ahhoz.
Az egyik dédöreganyám vezetékneve "Jancsik" volt. Találtam "Jančik" nevet 14-et a cseh, 58-at a szlovák lapon. Valahol meg tudnám nézni, hogy mennyi magyar ember neve Jancsik? Munkács térségében [dédnagymamám, és az apjáék is konkértan Munkácson] éltek. Véleményed szerint a nevük alapján inkább szlávok voltak, vagy lehettek magyarok is, esetleg egyéb?
Lehet, hogy van összefüggés a szlovák činčať és a magyar csicsás szó között. A magyar csinos-sal nem hiszem, mert ez így elég kései (XVII. sz.) alakulat. A cicomáz pedig még későbbi (XVIII. sz.). A késeiség azért releváns, mert így nem valószínű, hogy ennyire eltérő szlovák és magyar hangalak kialakuljon.
A magyar csicsás szóról úgy vélik, hangrendi átcsapással keletkezett a csecse szóból. Ez utóbbit pedig gyermeknyelvi eredetűnek tartják. Ez viszont felveti, hogy nem kell etimológiai kapcsolat a szlovák činčať igével a hasonló hangalakhoz. A gyermek- és dajkanyelvi szavak ugyanis (a hangfestő szavakhoz hasonlóan) motiváltaknak tekinthetők: így hasonló hangalak hasonló jelentéssel egymástól függetlenül eltérő nyelvekben is kialakulhat.
Köszönöm szépen a fejtegetést. Fölmerült bennem a gondolat, hogy a szovák činčať ige nem rokonítható-e a magyar csínos (? csicsás), esetleg a családi legendáriumunkban előforduló csicsomáz (<cicomáz) szóval.
Csintsala: Vö. szlovák Činčala, cseh-morva Činčala családnév. Lengyel területről nem mutatható ki. Nehéz ügy: a szláv -ala képző jellemzően igéből képez nevet ’az, aki …-t/tt’ jelentésben. Ezért alapként kizárhatók az olyan, egyébként kézenfekvőnek tetszhető etimológiák, mint a román cinci ’5’, cince ’poloska’, a magyar csincsa (dzsindzsa) ’mocsaras, ingoványos hely’, szlovák činža ~ cseh činže ~ lengyel czynsz ’földbér, <az urasági eszközökért a parasztok által fizetett> fejadó, bérleti díj’.
Megfelelő igát viszont szótárakból nem tudtam adatolni, Google-lel lehet csak fellelni a szlovák činčať igét ’feldíszít, kiöltöztet’ jelentésben. Nem tudom, hogy ez a szó mint nyelvjárási elem visszavetíthető-e a családnevek kialakulásának a korszakára.
Van viszont szlovák Činčar(a), illetve Činčera családnév. Ezek megengednék, hogy bevonjuk a szlovák činčara ’csivitelés <kismadaraké>’, vagy činčier ’biliny, béklyó’ szavakat. Ezek egyes esetekben a többi -ala végű név hatása alá kerülhettek. Ezzel a magyarázattal az a gond, hogy az eredeti névformák kevésbé elterjedtek, mint a feltételezett származék: a valószínűség pedig fordítva diktálná.
Végül is az igei eredet talán a legvalószínűbb a fent említett, vagy más, azóta már kiavult jelentésben.
Ez ügyben érdemes elolvasni Szentiványi Zoltán Századunk névváltoztatásai 1800-1893 c. művének előszavát: http://mek.oszk.hu/07400/07431/ Ebből kiderül, hogy a XIX. sz. első negyedében jelennek meg azok a rendeletek, amelyek a közrendűeknek is tiltják a spontán névváltoztatást, ideértve azokat az eseteket Ferenc császár által 1815-ben személyesen nehezményezett eseteket is, amikor
„Stephan Dömötör, der sich vorher Demeter schrieb” (Dömötör István, aki magát korábban Demeter-nek írta), ill.
„Joseph Hollóbér, der nach seinem echten deutschen Namen Hollober heisst” (Hollóbér József, akit a valódi német neve után Hollober-nek hívnak), vagy
„Johann Paydly, der eigentlich Paidl heisst” (Johann Paydly, akit eredetileg Paidl-nak neveznek) stb.
Tehát kb. ekkortól kellett rögzíteni a mai értelemben a családnevek helyesírását. Persze innentől még egy-két évtized, amíg ez mindenütt átmegy a gyakorlatba.
Köszönöm ezt is. Tehát a 'Vajzer' egyszerű fonetikusan vett névátírás. Találtam egy Vajzer-t a Váci Végrendeletek 1706-1750 c. kötetben, akinek kilencféle módon volt írva a neve, hol így, hol úgy:
Vajszer
Vaÿszer
Wajzer
Vaiszer
Waÿzer
Wayzer
Waiser
Waizer
Vajzér
Egy másik Vajzer pedig Weißer-nek volt írva.
Mikor rögzült véglegesen kb. a nevek írása?
Amit vissza tudok követni, a szépöregapám már 'Vajzer' néven futott, 1820-as években született.
Hogy „svábul” [*] hogyan ejtik, azt majd talán elmondja vörösvári (vagy más ehhez értő, itten sváb leszármazott), mert én nem beszélem a magyarországi német nyelvjárásokat. Az irodalmi német szerint az ejtése [va͜izɐ], amely magyar beszélők ajkán magyar hangokkal visszaadva természetes módon /vajzer/ lesz, ahogy a Vajzer nevet is írják.
[*] Ami egy magyarnak „sváb”, az a németeknek egy tucat különböző délnémet nyelvjárás lehet. Így lehet, hogy „svábul” nem is mondják sehogy, hanem inkább pilisvörösvári stb. dialektusban.
A környékünkön a családnevek kialakulása többségében befejeződik a XVII. sz.-dal. Ezért, amikor a családneveket vizsgáljuk, akkor a XV–XVII. sz.-i nyelvállapotból kell kiindulnunk. Nem ritka eset, hogy egy-egy régi szót már csak a vezetéknevek őriztek meg (úgy, abban az alakban), a mai nyelvből viszont már kikopott. Csakhogy a XV–XVII. sz.-ban még nem készültek részletes szótárak, így nem biztos, hogy azokban a kikopott, de a nevekben megőrzött szavakat azonosítani tudjuk. Ezért gyakran fordulunk a rokon nyelvekhez: ami a kérdéses nyelvből eltűnt, az ott még meglehet.
Ez lehet a helyzet a Nedorostek névvel is. A XV–XVII. sz.-i morva nyelvjárásokban még létezhetett [*] a nedorostek főnév, de mára kiveszett: a szomszéd szlovák azonban a jelenkori szótárakban is megőrizte az ennek hangtanilag megfelelő nedorastok szót.
Amúgy a nedorostek szó jelentése viszonylag világos: ne- tagadó előtag + cseh dorůst / szlovák dorásť ’felnőni’ + cseh-szlovák –ek / közpészlovák –ok kicsinyítő-személynévképző, azaz ’fel nem nőtt személy’. A pontos szó szótárbeli megtalálása csak azért kell, hogy az esetleges másodlagos jelentésváltozásokra is fény derüljön, illetve kiderüljön, hogy a felnövést méretre vagy szociálisan értelmezi-e a nyelvközösség. (Mint kiderült, méretre.)
Morva névnek egyébként azért állítottam, mert jellegzetesen morvaországi elterjedésűnek tűnik a jelenkorban is: se Csehországban, se Szlovákiában nem gyakoribb annál, minthogy morva betelepülőknek tulajdoníthassuk.
Ami a cseh, a morva és a szlovák viszonyát illeti: alakulhatott volna úgy a történelem, hogy ezt a három nyelvi egységet egy nyelvnek tekintsük. A jelen közmegegyezés a morvát (annak nyugati nyelvjárásit) cseh nyelvjárásnak tekinti, de ez ellen morva értelmiségiek tiltakoznak: a szlovák viszont külön nyelvnek számít. Mindamellett a délkelet-morva, ún. szlováckói morva nyelvjárások valójában nyugat-szlovák nyelvjárások; az északkelet-morva, ún. valašskói morva nyelvjárások pedig kelet-szlovák nyelvjárásokkal rokonok. Az észak-morva területek pedig a lengyel sziléziai nyelvjárásához tartoznak.
Talán tekintsd úgy a cseh, a morva és a szlovák viszonyát, mint a magyarországi magyar, a székely és a csángó viszonyát. A kölcsönös megértés lehetséges, de azért nem teljes.
[*] Meg kell valljam, amikor a név etimológiájáról írtam a hozzászólást, akkor nem néztem meg morva szótárat, mert már a számomra könnyebben hozzáférhető szlovákból kijött az etimológia. De most megnéztem Bartoš 1906-os morva szótárát: ez a legbővebb, amit elérek. A Nedorostek-et mint jellemző vezetéknevet hozza, de a nedorostek szót nem ismeri ez sem.
Én egy 7900 „fős” németországi nevet nem mondanék „relatíve ritkának”: ha a nevek készletéből indulunk ki, akkor ez a középmezőnyt képviselheti. Nemrég volt itt soron az Andorfer név: ennek kb. 300 németországi viselője van, talán ez nevezhető „relatíve ritkának”.
Az, hogy a magyarországi Vajzerek egy közös ősre mennek-e vissza, nem tudom: ez már a genealógia területe, nem az etimológiáé. Mindenesetre a /vajzer/ ejtésű nevek esetén a 7900 fős németországi létszám miatt én több ősre gondolnék. De szerintem viszonylag ritka, hogy a német vezetéknevek fonetikusan leírva jelennek meg. Így valószínűségi alapon talán megkockáztatható az agondolat, hogy a sok /vajzer/ ős közül csak egy esetben lett az írásmód is Vajzer. De erre nem adok garanciát.
A kiindulási német név sztenderd írásmódja a Weiser, emellett adatolható a Waiser. A Vajzer nincs közvetlen kapcsolatban a Weisser, Weißer nevekkel, de ez utóbbiaknak egy része előbb Weiser-ré alakulhatott. Tehát tulajdonképpen az –ss-es, -ß-es alakokat közvetlen ősként nem kell figyelembe venni: ezek írásmódja tehát itt érdektelen (persze az –ei– helyett itt is lehet –ai–).
A sváb vs. zsidó kérdésben vörösváritól már kaptál választ. Azt azért még elmondanám általánosságban, hogy II. József névrendelete után a zsidók többsége eleve gyakori német vezetéknevet kapott, olyat, amelyet már sok német viselt. Ezért gyakran nem igazolható a tényekkel az, ha a „magyar fülben” egy német név zsidó asszociációkat kelt.
A vörösvári Weiszerek őse, az én ősöm is, Michael Weiser ( 1798-1845 ) Gross Ullersdorfban született Morvaországban 1798.02.08-án Michael Weiser és Anna Maria Nissner fiaként. 1828.11.02 Pesten Terézvárosban feleségül veszi a vörösvári Catherina Hidringert-Franz Hidringer nyerges lányát, ekkor fogadós Pesten korábban mészáros volt. Terézvárosban 1833.05.11-én születik fiúk Leopold Weiser/Weiser Lipót. 1838-ban elköltöznek Terézvárosból kocsmákat/fogadókat bérelnek Solymáron utána Vörösváron. Michael Weiser 1845.02.24-én halt meg Vörösváron, özvegye később Franz Klimetsch kocsmáros felesége lett.
Végböngésztem a 'Weiser" nevet, és relatíve ritkának tűnik (7900 db német, alig valami a többi országan). A Weißer, Weisser még sokkal ritkább.
Csak ezek az alakja lehetnek a Vajzernek eredetileg?
Az tényleg lehetséges (vörösvári mende-monda), hogy a Weisser-es [Weißer-es] alak nem svábot jelöl, hanem zsidót?
A hazai Vajzer nevűek feltehetőleg egyetlen közös ősre mennek vissza, vagy valószínűbb, hogy sok Weiser/Weißer/Weisser romlott Vajzerré az idők folyamán?
Próbálom értelmezni, amit írtál. Elég dinnye vagyok a témához, elnézést, ha butaságokat írok.
A Nedorosztik név ha jól értem morva területen elterjedtebb. De a szó értelme mégis inkább a szlovák nyelvből hámozható ki. Ez mit jelent? Inkább morva, vagy inkább szlovák név? Egyáltalán a 'morva', mint 'nép' hogy viszonyul a 'szlovák' és 'cseh' 'nép'-hez? Erről egy fél bitet se tudok.
Vajzer: Vö. német Weiser családnév. Ez a Duden szerint:
1. A német Weise személynév erős ragozású melléknévi vagy apanévi formája. A Weise maga:
a) Jellemre utaló ragadványnév a német weise ’értelmes, hozzáértő, okos, bölcs’ melléknévből.
b) A haj- vagy bőrszínre utaló ragadványnév a német weiß ’fehér, világos’ melléknévből másodlagos [s] > [z] zöngésüléssel.
2. Cselekvőnévi ragadványnév a német weisen ’megmutat, (el)vezet, irányít’ igéből.
3. A Weisser, Weißer családnév [s] > [z] zöngésüléses alakváltozata, amely az 1. b)-n kívül lehet:
a) Foglalkozásnév a német weißen ’meszel, fehérít’ igéből.
b) Ragadványnév a középfelnémet wīʒære ’gáncsoskodó, elítélő, kínzó, gyötrő’ melléknévből.
Nedorosztik, Nedorosztek: Vö. morva Nedorostek; szlovákként ritka a Nedorostek (Nedorostková), gyakoribb a Nedorost (Nedorostová), Nedorast. Az -ek helyett -ík végződéssel is elképzelhető, ekkor az egyik kicsinyítő képzőt lecserélné egy másik: ez a jelenkorban ritka köznévként kimutatható, de vezetéknévként nem (történetileg azonban lehetséges).
Termetre utaló ragadványnév. Közszói alapja ma a szlovákból mutatható ki: nedorastok ’fejletlen, serdületlen, satnya, korcs, csenevész ember, teremtmény’. Ugyanakkor vö. cseh nedorostlý ’ki nem fejlődött, serdületlen’ melléknév, régi (nyugat-)szlovák nedorost(lec) ’törpe’.
Olvastam, hogy a Vajzlik nevet körbejàrtàtok. Közben szóba került a Vajzer név is. Erről a névről szeretnék többet tudni. Illetve a Nedorosztik (Nedoroszték?) név is nagyon érdekelne.
