Szlovénia és Észtország elhúzott, Szlovákia épp most hagyott le, és már jönnek a románok is. Magyarország eljátszotta a lehetőségeit, és most nagy bajban van. Ez a szélsőségesen elitvezérelt ország beleragadt a nyolcvanas évek félkapitalista mutyivilágába. Ezen nem segít sem a reform, sem a kormányváltás. Itt elitváltástra van szükség.
Róna Péter Publikál külföldön és itthon. Igazi penge. Osztja az észt. Okosakat mond.
De amikor arra kerül a sor, hogy a valóságban elintézzen is valamit Ő is az ismerős ismerősének az ismerőséhez fordul. Magyarán mutyizik, kersztanyázik. Aztán minden marad a régiben. A harcot persze már ő sem vállalja fel.
Pedig csak annyit kellett volna tennie, hogy kérelmét írásban beadja, és a ki kellett volna használni a fellebbezés fórumait. Ezután megváltozott volna a helytelen joggyakorlat a kitizált hivatalban.
Hiába a jobbító szándék, az Kevés. Mert attól nem lesz itt változás.
Mert a magyar társadalom és politika abban a tévhitben él, hogy oktatásunk színvonala megfelel a kor követelményeinek.
Talán valamikor ez igaz volt. Amikor a világhírű nagy feltalálóink Jedlik, Csonka, Bánki, Kandó és a többiek egyetemi oktatók voltak.
De kik tanítanak most például a műszaki egyetemen? Többnyire azok, akiket a forradalom utáni tisztogatás folyamán hoztak be a politikai megbízhatóságuk miatt.
Ott maradtak, mert a puha rendszerváltás ott is hagyta őket. Továbbra is ők diktálnak. A kontraszelekció tovább él és folyik.
Aki nem hiszi nézzen utána, hány szabadalmat érnek el mai egyetem professzorai, és tessék utána nézni, hány szabadalma volt mondjuk Kandó Kálmánnak!
Évek óta egyre inkább az az érzésem, hogy a felsőoktatásunk színvonala a béka seggét minorálja, és ennek a az oktatásnak rendelik alá az alsóbb szintű oktatást is..
Szlovénia ez évben bevezette az eurót. Észtország - amely tizenhat éve még a Szovjetunió tagköztársasága volt - most a modern piacgazdaság egyik mintaországa. Szlovákia egy főre jutó nemzeti összterméke az elmúlt évek gazdasági növekedésének köszönhetően meghaladta Magyarországét. A román IT-szektor a világon az egyik legdinamikusabb: több ezer helyi vállalkozásból áll, és a román termékeket manapság a világ legjobbjai közt kezdik emlegetni.
És Magyarország? Az eurótól fényévekre van. Növekedésünk már öt éve az egyik legrosszabb a régióban. Államadóságunk a legnagyobb az EU-ban. Viszont az tanítani való - nem középiskolás fokon - ahogy a lehetőségeinket elszalasztottuk. Nemcsak a gazdaságunk maradt le a régióban, hanem minden.
Mi vezetett ehhez a válsághoz? És ki a felelős? Az elitünk. A nagy generáció". Mivel a megfelelő pillanatban ők voltak helyzetben, ők tudtak vagyont, pozíciót és tekintélyt szerezni. Ma ők a politikusok, a szakértők, az írók, a filozófusok, a tudósok, a színészek, a televíziós szakemberek, a nagy tanárok. Dicsérik is egymást megállás nélkül. Egymás szemében ők a világszínvonal. Ez a tudás ehhez tényleg elég volt.
A sort folytathatnánk a késő Kádár-kor hazai politikai műveltségénél megakadt sztárriporterekkel, a marxizmus és bármilyen divatos nyugati elmélet sajátos turmixát tanító egyetemi professzorokkal, vagy a minden problémát huszonöt éve ugyanazokra az okokra visszavezető írókkal, költőkkel, filozófusokkal.
Eltelt tizenhét év és ez a nagy generáció, ezek a világszínvonalú" managerek nem ostromolták a médiát nap mint nap, hogy valami nagyon el van k...va . Volt egy-két megjegyzés a növekvő hiányról, meg instabilitásról, de azt senki sem említette, hogy az egész magyar gazdaság rossz pályán lenne. Csak arról, hogy letértünk a növekedési pályáról. Lehet, hogy nem tudták? Lehet, hogy tényleg el kellett érnünk a szakadék széléig, hogy lássák: itt vagyunk már?
Azért nem szóltak, mert védték az éppen kormányon lévő barátaikat? De amikor azok ellenzékben voltak, akkor miért nem erről beszéltek? Miért a reptér-privatizációt vagy a Széchenyi-tervet támadták, miért nem az adórendszer vagy az egészségügy átalakításának elmaradását hiányolták? Miért egymás zsebében turkáltak? Meg a miénkben.
Miért szociális piacgazdaságról és jóléti rendszerváltásról beszéltek? Meg arról, hogy az állam rossz gazda. Miért nem az öngondoskodásról? Mert egyszerűen nem ismerték fel, hogy ezek mekkora problémát jelentenek. Hogyan is ismerték volna fel? Hiszen az az eszközrendszer és gondolkodási korlát, amely még a nyolcvanas években alakult ki bennük, csak ennyire volt elég.
A magyar nagy generáció" tagjainak döntő többsége konzerválta a nyolcvanas évek világát. Nem tények, hanem benyomások alapján formálnak véleményt. Imádják a nagy ívű, és homályoselképzeléseket. De képtelenek kidolgozni a részleteket azok megvalósításához. Állandóan terveket és programokat gyártanak, de soha nem sikerült valamit igazán jól megvalósítaniuk. Mind azt gondolják, hogy az, amit akkor, az aranykorban megtanultak, ma is elég. Pedig nem! Lásd a 14 ezer oldalas Eb-pályázatot. (Albert Einstein 3 gépelt oldalért kapott Nobel-díjat!)
Másrészt viszont a nagy generáció" tudása kevésnek bizonyult. Az eredmények minősítik őket. A magyar elit az elmúlt tizennyolc év alatt eljátszotta az ország egyik ritka -100 évenként, ha egyszer adódó - esélyét arra, hogy valami igazán nagyot alkosson. Az 1990-es évek elején meglévő előnyeink java részét elvesztettük. Beleolvadtunk a közép-európai átlag alattiba. Mindenütt csak a nyolcvanas évek középszerűsége. ( Amit a nagy generáció" oly lelkesen kritizált!)
Nincs egyetlen reális, előremutató közéleti, szenvedély- és politikamentes vita. Nincsenek a tényekhez ragaszkodó, bátor és következetes közszereplők és médiumok. Nincs minőség, nincs érték és ízlés. Majkásodik a közélet is.
Nehogy azt gondoljuk, hogy ezt a problémát megoldhatja a politika! Vagy egy új kormány. Akik ezt gondolják, azok nem látják a jelenlegi válság mélységét. Ilyen elittel a háta mögött még a világlegkiválóbb politikusai sem tudnának eredményeket elérni. Az elitből kerülnek ki a szakértők. Ők azok, akik előkészítik a fontos döntéseket. Akik megalapozzák vagy lehetetlenné teszik azok társadalmi elfogadottságát. Ők azok, akiknek ki kell dolgozniuk a kapcsolódó intézkedéseket, ők ellenőrzik a végrehajtást, akik számon kérik a politikusok döntéseit.
Nálunk ez azért nem működik, mert a félművelt elit csak félművelt politikai klientúrát" tud kitermelni. Nem politikai elitet. (Egyébként a félnek a fele negyed.) Az ilyen elit pedig nemcsak hogy elfogadható helyzetelemzést, de kitörési pontokat és megoldásokat sem nem tud felmutatni. Sőt, rövidlátásával, korrumpáltságával és ideologizáltságával" konzerválja a jelenlegi helyzetet.
Bajaink három fő oka: nálunk nincs felelős semmiért, nincs teljesítmény-követelmény, és a féltudást, félműveltséget nem le- hanem fölértékelik.
Tragikomikus, hogy hazánkban egy szint felett egyszerűen nem lehet megbukni. Ez sajnos nemcsak az állami szektorra" igaz, hanem az akadémiára és a közmédiára is. Még a látszólag teljesítményelvű üzleti életben is mindig találni egy baráti bankhitelt, egy kis állami támogatást vagy egy önkormányzati megrendelést, amivel elkerülhető a bukás.
Miért is lenne valós teljesítmény? Miért is foglalkozzon a politikus távlati és valós problémákkal, ha a média-fenegyerekek" és a médiából tájékozódó szavazók nem ezt kérik számon? Miért foglalkozzanak a magyar politikai, gazdasági és kulturális elit tagjai az európai gazdasági vérkeringésbe való integrálódásunk vagy a kulturális globalizáció lehetőségeivel és a klímaváltozás veszélyeivel, ha enélkül is pozícióban maradhatnak? Miért próbáljon valódi művészi vagy tudományos értéket teremteni valaki, ha az állami pénzt politikailag elkötelezett látszattevékenységért ugyanúgy megkaphatja?
A féltudás, félműveltség elismerése nagyon veszélyes! A nagy generáció" tagjai elhitették magukkal, hogy nemzetközi szinten is értékelhető ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkeznek. És nem szükséges másoktól tanulniuk. Hogy ők, és csakis ők tudják, hogy mi kell ennek az országnak! Nem az az alapvető probléma, hogy sok mindent nem tudnak. Hanem az, hogy mennyi mindenről nem tudják, hogy nem tudják. Képtelenek megkülönböztetni a jó ötletet a vágyálmoktól, a hasznos tanácsadót a lézengő megélhetésitől, általában a hasznos tudást a szemfényvesztéstől. A jelenlegi elitnek nem a tudás az összetartó ereje, hanem az, hogy ki is az ő emberük. A félművelt elitünk a tűzzel játszik. Sütögetik a pecsenyéjüket, az ország meg válságban.
Hogyan tudunk kilábalni ebből a helyzetből?
Tanulnunk kell azoktól, akik már előttünk járnak, és legyőzték a múlt örökségét. A tanulás természetesen nem azonos a szolgai másolással. Magunkkal, a lehetőségeinkkel, erényeinkkel tisztában kell lennünk. A hibáinkat pedig sokkal világosabban kell látnunk. Erre azért van szükség, hogy többé ne kövessük el ugyanazokat. És használjuk fel mindazt, amit másoktól el lehet lesni, meg lehet tanulni. Nem szégyen a tapasztalttól tanulni! Ez a jelenlegi magyar elit számára nagy feladatnak bizonyul. Az általuk vezetett társadalom válságban van. Tehát az általuk kialakított tudás- és társadalommodell zsákutcába jutott. Hallottuk már azt a szlogent, hogy: merjünk nagyot álmodni. ( Aztán merjünk kicsik lenni. ) Én azt mondom, merjünk végre Önmagunk és magyarok lenni!
A mai elitünk az az a nagy generációnak" nem érdeke a változás. Azért nem, mert az Ő szerény teljesítményük csak annyit ér, mint a tudásuk. A nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban. A kivezető utat meg kell találnunk. De nélkülük!
A hamisság és csalárdság, a kisszerűség hamis tanulságaival meg nem fertőzött következő generációnak át kell lépnie a mai magyar eliten. Azoknak, akik nem foglalkoznak gyűlölködő, parttalan, sehová nem vezető vitákkal. Akik nem fogadják el a középszerű, pártos teljesítményt, csak a valós eredményeket. Akik merik vállalni a felelősséget. Akik nem hivatkoznak az elmúlt évekre. Akik elutasítanak minden rossz kompromisszumot, mert nem a hatalmat akarják, hanem az ország épülését, az itt élő emberek előrejutását.
Hát, félreértések, félreértések. Ha jobban megnézed, egyáltalán nem arra vonatkozott a cenzúra észrevételem amire utalsz, hogy hosszú! (Mi az hogy hosszú egyébként? Mi a mértékegység, a lustaság hányados? Mert, hogy a tartalom nem indokolja a hosszat az akármit is engedsz meg magadnak egy jó szerkesztő szükségességéről, elég durván önkényes állítás, olyan ami egyszerűen nem igaz.) Szóval semmi ilyen mentség nincs. Hanem a félnótás cikkre beküldött olvasói levelem közlésének megtagadásáról volt szó, ami valljuk be, elég szokatlan gyakorlat. Úgyhogy amit mondtam ezzel kapcsolatban, hacsak a főszerkesztő meg nem gondolja magát, nagyonis áll.
Ami a félnótásat illeti, a blogodon egész másképp közelítetted meg mint én (miért ne?), ezzel együtt tetszik. Az ottani észrevételeid jogosak. Egyes átfedések mellett a kettőnk reakciói egész jól kiegészítik egymást. Amiben eltérünk az az összképünk. Mint már lejjebb valahol elmondtam, persze, hogy a legzavarosabb írásnak is lehetnek helyenként erényei. Attól viszont, hogy nemcsak marhaság van benne, hanem helyes észrevétel is, még nem lesz egy ilyen tákolmány értékes. Lehet, hogy abban a trágyalében ami nálunk politikai elemzés címen annyira gyakran látható, hogy más alig, ez nem olyan föltünő, de önmagában véve silány kis zagyvalék ez is és nem érdemli meg, hogy itt úgy foglalkozzunk vele, mint megtárgyalandó valamivel. Ott kezdődik, hogy az alapállítása bizonyítatlan, súlyosan zavaros, ilyesmit nála te is nagyon jól észrevettél, tautológikusan megközelített fikció.
Ezt a népszuverenitásos dolgodat nem tartom szerencsés észrevételnek, inkább csak az érdemi dolgok kisiklatására jó és általában is gondolom, hogy aránytalanul fektetsz túl nagy hangsúlyt meghatározásosdikra. Ilyesmibe nagyon jól bele lehet fojtani a kibontakozó gondolatot. Nem bántó szándékkal mondom, hanem óvlak tőle, mert igazából csak iskolás kötekedés. Remélem az ilyen gondolat fojtás/herélés, mellékvágányra terelés nem cél. Nagyon súlyos dolgokról van ott szó amiket nem igaz, hogy nem értsz, szóval hagyjuk inkább az ilyesmit.
A tanácsaidért kösz, de a kapcsolatos dolgok már meg is oldódtak.
Nincs ebben semmi különös. Ausztria, Magyarország, Horvátország, Szerbia mind-mind történelmi léptékkel friss politikai képződmények, azok a régiók, amelyeknek Közép-Európában karaktere van, sokkal régebbiek ennél. Nem csoda, hogy Sopron környéke Burgenlandra hasonlít, Baranya meg... Baranyára. Mióta a legtöbb határ eltűnt, ez a folyamat csak erősödött, a régi régiók kezdenek helyreállni, az egykori regionális központok, Balassagyarmattól Temesvárig visszanyerik szerepüket. Az, hogy Budapest Bécs külvárosa lenne, meglehetős túlzás. Az egykori Monarchia nagyvárosai hasonló karakterűek, de ez a leírás sokkal jobban illik Pozsonyra.
Le kell fejezni a menedzsmentet...tönkreteszik a "kisrészvényes" állampolgárokat, jelen esetben se joga, se kötelessége nincs már a polgárnak....gyakorlatilag egy árnyékgazdaság működik, szokásjogokkal, saját szolidaritás, etc...általános adóelkerülés (nem adócsalás!) jellemzi a társadalmat, hogy a forrásokat ebben a hatékonyabb közegben használja fel...
Kedves A Nép - Te vagy! Szerintem az ebben a topikban tárgyalt cikk jó és fontos, még akkor is, ha számtalan hibája van. Egy vita akkor válik konstruktívvá, ha megpróbáljuk kikristályosítani azt, amiben egyetértés van, és az ellentmondásokat pedig a másik számára is érthetően ütköztetjük. A féltudású elit cikknek az egyik erénye, hogy néhány magyar önbecsapást elég szellemesen leleplez. Szerintem a problémája az, hogy hamis dilemmát állít az olvasó elé, illetve, hogy a nagy leleplezések mögött időnként alá nem támasztható, szubjektív vélemények vannak. Ami a Te nem közölt cikkedet illeti: szerintem nem a cenzúra áldozata lett, hanem baromi hosszú, és egy jó szerkesztőre vár. Nagyon becsülöm, hogy igényesen publikáltad az internetnet, és számíthatsz arra, hogy nagyon figyelmesen végig fogom olvasni. De ha ezt nem tudod a lényegét negyed-ötödekkora terjedelemben megfogalmazni, soha nem fogja hetilap vagy online média közölni, legfeljebb egy folyóirat, de annál sokkal jobb, amit választottál: az egészet igényesen, áttekinthetően feltenni a netre. Egy előzetes észrevételem van: szeirntem nem helyes a népszuverenitás és a demokrácia fogalmát összekeverni. Vannak olyan demokraták, akik szerint a két dolog egy és ugyanaz, de szerintem ez egy igen szélsőséges vélemény. Én magam inkább a spektrum másik végén képzelem el a dolgot, ami szintén vitatható: szerintem a népszuverenitás az, hogy az nép megváltoztathatja a politikai alkotmányt, ha nagyon rossz irányba mennek a dolgok. Szerintem 1989-ben Magyarországon pontosan ez történt.
Budapest kezdödik a közszolgáltatatás árának hatékony növelése januárttól, ez az igazi reform ! Infláció feletti árak.
drágulnak a fővárosi közszolgáltatások
2007. december 29.
Budapesten januártól szinte minden közszolgáltatás ára a kormány konvergenciaprogramjában jelzett csaknem ötszázalékos inflációnál nagyobb mértékben drágul.
Csudákat jó! Egyike a zavaros ostobaságoknak amikkel már Dunát lehet rekeszteni. Mindegyiknek akad valami igazságtartalma, ennek is, csak éppen a lényeget kerülik meg, nem is véletlenül. Sajnos erről szóló, olvasói levélként megküldött elemzésem közlése a főszerkesztő számára nem elképzelhető, világosan azért, mert nem ért velem egyet. Cenzúra nálunk? Ugyan! Mindössze a más véleményt nem tűrik el.
Szerintem ennek a cikknek meglehetősen zavaros az elitképes, és a "szélsőségesen elitvezérelt" ország teóriája igen nehezen érthető. A féltudású elit fogalma
Van egy forum amit par honapja nyitottam: 'Magyarorszag hazavar?'. Abban paran leirjuk a tapasztalatainkat. De kerdezz es valaszolok lassan (mostanaban utazom illetve karacsonyra hazamegyunk) Udv
Ami pl. igencsak egybevág a véleményemmel, a következő:
Miért nem alkalmazkodik az oktatás a gazdaság igényeihez?
Mert a magyar társadalom és politika abban a tévhitben él, hogy oktatásunk színvonala megfelel a kor követelményeinek. Oktatásunk persze pont olyan, mint maga az ország. Fejlett államokban a rendszer intézményesen garantál szociális, kulturális, polgári és egyéb jogokat. És hogyan intéződnek az ügyek nálunk? Az emberek a kapcsolatrendszerük révén próbálják érvényesíteni az érdekeiket. Itt abba nőtt bele a polgár, hogy ha valamit el akar érni, nem az az első kérdése, mit tudok, hanem az, hogy kit ismerek.
Évek óta egyre inkább az az érzésem, hogy a felsőoktatásunk színvonala a béka seggét minorálja. Már akkor is ezt véltem, amikor '86-ban megkaptam első órarendemet és láttam a különbséget a pár évvel korábbi órarendhez képest. Na ja, a poroszos, talán "voluntarista" iskola... Ám menet közben kiderült, a tanszékek mintha nem is tudnának egymásról: háromszor, négyszer adtak le ugyanazon tárgyban előadást, miközben egyes témák megalapozatlanul lógtak-lengtek... És aztán jött a rendszerváltás, a reform, a fene tudja mi, és egykoron tankörvezető tanárom arról panaszkodik, hogy a mi évfolyamunk óta egyre kevesebbet kérdeznek a hallgatók. Megelégszenek azzal, amit hallanak. Mintha nem is a szakképzésükről, hanem a papír megszerzéséről lenne szó akkor, amikor épp az utolsó ingyenes lehetőség nyílna a legfrissebb tudás megszerzésére.
Ez a vélekedés csíráztatta ki a "Magyarországon világhírű", vagyis önbecsapáson alapuló tételek elvetését bennem, mint pl. a magyar szürkeállomány, a magyar Nobel-díjasok, a magyar oktatásügy stb., általában a magyar géniusz és a magyar sors és küldetés kapcsán. Nem mintha a nemzetnek nem lenne szüksége eszmékre és hitre, de valahogy a legtöbb ilyen elméletünk mintha egyfajta kisebbségi komplexus ellensúlyaként Gólemmé nőne, amely aztán darabjaira kell törjön. És mintha magunk is elhinnénk azt a képet, amit saját magunk festünk. Öngerjesztésünk pedig gőgösségbe és az alázat, megismerni akarás és elfogadás, befogadás képtelenségéhez vezet.
Nincs okunk a kisebbségi komplexusra, nincs okunk arra, hogy üres köröket fussunk, de a saját helyzetünk tényszerű ismerete elengedhetetlen.
Ezért tartom nagyon fontos írásnak Publius Hungaricus cikkét, ahogy a Róna Péter interjút is ebbe a körbe sorolom.
Nem ido kerdese - minden evben szuletik 10 ezer ember (vagy valamennyi hasonlo). De amikor ezek az emberek naivan elkezdenek elni, dolgozni (15-25 evvel szuletesuk utan) akkor hamar megtanuljak, hogy csak mutyizassal lehet elerni valamit. Igy az uj generaciot mindig be fogjak tanitani az 'oregek'. Lehet bizni a nivsagba, lesznek paran akik par evig kitartanak, de aztan mindenki szeretne plazmatevet, utazast, vagy csak emberi eletet es akkor betorik. A besugo halozatot hogyan epitettek ki? Aki kellett azt mindig beszerveztek.
A valtozas forradalmi lesz - jon a teljes gazdasagi csod, amikor mar nincs lopnivalo, nincs termek, nincs aru. Ebbol lehet ujat epiteni.
A cikkedben is ez szerepel - a hetkoznapi elet szintjen van mar a mutyizas (az orosz viszonyok jutnak eszembe - ott is kulon kellett fizetni, hogy megkaphassad azt ami jar neked)
Mivel en polgarian (sot kispolgarian) szerettem volna elni ezert tobb mint 5 eve elhagytam Mo-ot.
Latva a sajat es hasonlo lovon ulo ismeroseim helyzetet nem latom azt megoldasnak amit itt tobben mondanak - hogy majd a Nyugartol jovok megmentik Magyarorszagot. En szivesen hazakoltoznek, ha legalabb fele ennyire tudnek polgarian elni, a tapasztalatomat tudnak otthon hasznalni - de ne varjak el tolem, hgy hivatastudatbol cipeljem a csaladomat ide vagy oda.
Tehat otthon kell az uj elitet megtalalni, nyugatrol kaphatnak tamogatast, de nem az uj elit fog onnan jonni.
Az a gond, hogy ha csak az "elit" lenne problémás, akkor ezt a problémát hamar kikűszöböltük volna (max 2-3 választás). De itt nem csak az elit a problémás, hanem a plebs is, vagyis a rendszer minden szintje.
Az, hogy most nem látszik, vagy nem látjuk egy új elit kialakulását, nem szabad, hogy a "tespedésbe taszítson". Azt hiszem, csak egyfajta személyes "másként élés" alapján alakulhat át az ország, ha az emberek elfordulnak a vezetőik módszereitől, és igyekeznek polgárként élni (nem "politikai polgárként", hanem csak úgy, ahogy a polgárok teszik.
Ez persze lemondásokkal jár, hiszen a józanság nem engedhet meg olyan hóbortokat, mint a mániás fogyasztás, a hitelbefulladó plazmatévé őrület... stb.
"Mi jön a bedőlés után? A jelenlegi gazdasági, kulturális, szellemi, oktatási, politikai elit végképp elveszíti hitelességét, eltűnik a színről, s jön az új elit. Honnan? Európából. Keresztes lovagok 2.? Akár... Az EU hatalomra segíti majd azt a társaságot, amely hűségesen végrehajtja Brüsszel utasításait."
Ez a jon az uj elit ismetlodo frazis, de csak vagyalom.
Lattuk a 90-es evek elejen, amikor jottek a nyugati szerencse lovagok es megmondtak a frankot. Sok multinal meg ma is Nemet-, Franciaorszagban dol el minden kerdes. A magyarok tobbsege nem fogja elfogadni, mert mas kultura (munkahelyen befogja a szajat a fizetes miatt, de a mindennapi eletben, politikaban mar nem fog bologatni).
Az uj elitnek otthonrol kell kifejlodni, magyar gyokerekel. Aki megerti a 10 millio "bennszulottet". Erre viszont nem latok lehetseges utat...
Hja. Egyetértek vele: én is úgy gondolom, hogy a brüsszeli útról nem lehet elkóricálni, legfeljebb nem most történik a felzárkózásunk, hanem ötven év múlva.
