Szomorú, hogy még az iskolákban is a lapos Nap és Föld pályát tanítják. Ami egy síkon van csak és ellipszis körpályás. Nos nem az, hanem örvénylő enyhén görbült dugóhúzószerű.
ZombiJézusla és az összes kitaláció és mesék, amelyet korábbi mesékből, tehát Istenek történeteiből plagizáltak össze. Ez sajnos, vagy nem sajnos TÉNY.
200 évvel ezelőtt az hogy a Föld két ellentétes pontján minimális időveszteséggel két ember tud egymással társalogni, nézni is egymást, az irracionális volt.
Sőt a Nap és a naprendszer bolygóinak valós mozgása az űrben is az volt és még ma is az sokaknak:
Pontosan ehhez képest kéne sokkal jobban kihasználni az emberi életben lévő lehetőségeket.
A "felébredés" azt jelenti, hogy képesek vagyunk a bennünk lévő isteni Énünket szolgálni és a testünket tökéletesíteni.
Ami lélekben isteni tökéletességű (hiszen a Védák, a Zend Aveszta és az Ószövetség szerint is Isten a saját lelkét lehelte az emberbe a teremtéskor), annak az anyagban is azzá kell válni. Pont ez benne az igazán nehéz feladat.
'A karma nem igazán a jutalomról és a büntetésről szól.'
'a karma nem feltétlenül a múltról szól, sokkal inkább a jelenről.'
Kicsit rárímel erre az a keresztény történet, miszerint:
Elmegy egy nő a püspökhöz, és közli vele, hogy megjelent neki az Úr. A püspök hümmög, bólogat, a torkát reszeli, aztán azt mondja.
– Rendben van, lányom. Lehet, hogy megjelent neked Isten, de az is lehet, hogy csak álmodtál, vagy valami gonosz lélek megtréfált. Tegyünk próbát. Ha legközelebb megjelenik neked az Úr, kérd meg, hogy sorolja fel a bűneimet, azokat rajtam (meg talán a gyóntatómon) kívül más nem ismeri. Ha képes összeszedni a bűneimet, akkor tényleg Isten látogatott meg téged…
Egy hónap múlva megint megkeresi a püspököt az asszony. Kíváncsian megkérdezi hát tőle:
– Na, lányom, megjelent neked újra az Úr?
– Igen.
– És…? Felsorolta a bűneim?
– Azt mondta nekem az Úr: Hogy bűnöket soroljak? Ugyan, gyermekem… Azokat én inkább mindig elfelejtem…
