Ezért is csinálom..:) Nekem nagyon jól esik, ha másnak is "örömet" okozok a vágyaimmal, történeteimmel, érzéseimmel na meg a mocskos kis titkaimmal..:))) Annak meg mindig örülök, ha tetszik amit csinálok:))
Nekem rengeteg erotikus fantáziám van..Ezért is kezdtem el erotikus írással foglalkozni. Ha valakit érdekelnek az általam írt történetek, azt itt lehet olvasni! ( Ingyenes oldal)
Erotikus fantáziák...Különleges gyönyörökre vágysz? Fantáziád határtalan, ha párod kényeztetéséről van szó? Látogass el honlapunkra! http://efetis.hu/ Itt még ötleteket is kaphatsz, hogyan dobd fel szexuális életed!
"...Ő galád férfi módjára végighever az ágyon, és várja a műsort, én meg csinálom. Ahogy lüktet a zene, úgy kezdek el bizseregni én is. Olyan ez, mint amikor megcsókol, és éppen szerelmes vagyok belé. Végigbizserget belülről annyira, hogy beleremegek az érzésbe. Lassan végiglejtek a szobán, bejárom az egész teret könnyed, lassú mozdulatokkal, végig a szemébe nézve. Szinte látom, ahogy egyre jobban vágyik a folytatásra. Nem szeretnék elhamarkodni semmit, van még időnk bőven..."
Ott térdeltem előtted. Fejemet lehajtottam, szememet lesütöttem. Te egyáltalán nem zavartattad magad, rám se néztél. Olvastál és egészen belemerültél, megint az a BDSM magazin volt a kezedben. Mire az újság végére értél nekem teljesen elzsibbadt a lábam. Gyors mozdulatokkal lecsaptad az újságot az asztalra utána felálltál. Megszeppenésem jeléül, továbbra is lesütve tartottam a szemem. Közelebb jöttél hozzám, de ezt már egészen lassan csináltad. Simogatást éreztem a mellemnél, de rögtön tudtam, hogy nem a kezed volt. Féltem, hogy haragudni fogsz rám, ezért meg sem mozdultam, illetve addig nem, míg a pálca végig nem simított a másik mellemen is. Csikizett.. A pálca lassan végig futott egész testemen. Utoljára a puncimat hagyta, éreztem ahogy egyre beljebb megy. Nem sokáig kutakodtál..
- Emeld fel a fejed! - parancsoltad, mire én kényszeredetten felemeltem a fejem. A pálca vége csillogott a nedvemtől.
- Elárulnád, hogy ki engedte meg, hogy élvezz?! - nem ordítottál, de benne volt az a hangsúly amitől felállt a szőr a hátamon. Ennek csak az lett az eredménye, hogy újra lehajtottam a fejem. Meg sem vártál, csak megragadtad a kezem. Elvonszoltál egészen a keresztig.. Mire ellenkezhettem volna már a csuklóim és a bokáim is bilincsben feszítettek. Szemmagasságba kerültünk egymással. A pálca hegye rá mutatott csupaszra borotvált puncimra.
- Nagyon haragszom rád ezért...- A pálca megint elkalandozott a testemen és csak a mellbimbóknál állapodott meg. Halkan hümmögtél, majd megfordultál és kutakodtál picit az egyik fiókban. Gyors léptekkel visszajöttél hozzám, de ez nekem nem volt felüdülés. Alig értél ide, a mellbimbóimra azonnal egy-egy csipeszt tettél, amelyek lánccal össze voltak kötve. Húzogattad picit a láncot mire én halkan felsikkantottam a fájdalomtól. Utána már nem is törődtél a mellemmel, a puncimra szegezted tekinteted mely árulkodóan csillogott. A pálca, ami még mindig a kezedben volt lecsapott a fedetlen puncimra... Felsikoltottam és próbáltam kitérni a fájdalmas csapások elől. Csak záporoztak a puncimra az ütések, számolni sem tudtam, mennyi.
Nem bírtam tovább, kitört belőlem a zokogás.
- Kérem Uram elég lesz.. - suttogtam fájdalmasan, de persze tudtam, hogy nem fogsz leállni...
- Mi az, hogy elég lesz? Hogy merészelsz ilyet mondani?
Még tíz csapás csattant vörösen terpeszkedő puncimra. Már csak lógtam a kereszten. Leszedted a bilincseket, de tudtam, hogy nem volt elég. Visszavonszoltál a fotel elé, megint úgy voltunk ahogy az elején, de mielőtt leültél volna a fotelba, megszabadítottad a farkadat a nadrágtól és a boxertől. Egészen lassan kúsztam oda, ha mégsem ez volna a kívánságod gyorsan vissza tudjak slisszolni a helyemre. Te persze nem szóltál semmit. Farkad mereven várta a kényeztetést, amit először a kezemmel próbáltam megadni. Óvatosan és vigyázva simogattam a farkadat, míg másik kezem a heréidet masszírozta. Amikor az árulkodó nyögés elhangzott lassan bevettem a számba, de csak a makkig. A nyelvem ide-oda járt a makkon, néha pici csavarokat is beiktatva. Nem kellett sok idő, míg az egész farkad a számban volt. Ki-be húzogattam, míg kezeim is serényen dolgoztak. Egyre szaporábban vetted a levegőt, de én nem törődtem vele. A nyelvem a makkodon járt körbe-körbe, eddig nem szívtam rá a farkadra, de most lassan elkezdtem szopogatni. A hajamat simogattad bátorításképpen, én pedig engedelmeskedve akaratodnak szopni kezdtem a farkad. Éreztem a számban, ahogy duzzad a farkad, tudtam, hogy nem bírod már sokáig. Lassan de határozottan nyomtad le a fejem, rá a farkadra. Nehezen vettem a levegőt, de tudtam, most nem szabad rosszul viselkednem, ki kell bírnom, hogy tövig a torkomra nyomod. Egyre hangosabban vetted a levegőt és étvetted az ütemet: egyre gyorsabban dugtad a számat. Nem láttam, nem hallottam, csak a számban mozgó hatalmas farkadat éreztem, mikor egy nagy nyögés kíséretében beleélveztél a számba. Elöntött a forró nedved, amit gyorsan nyeltem le. Nem szeretem az ízét, de ezt soha nem vallanám be Uramnak.
Lassan tisztogattam a nyelvemmel farkadat, nem kellett volna sokat várnom, hogy újra felálljon. A tisztogatás után picit hátrább csúsztam, hogy a szemedbe tudjak nézni, ha egyáltalán szükséges. A kezed még mindig a hajam simogatta. Azon gondolkoztam, hogy mit kellene tennem, amikor beugrott. Halkan motyogva szólaltam meg:
- Kérem Uram, bocsáss meg nekem amiért az engedélyed nélkül leborotváltam a puncima
Fantázia 1.(címből adódóan első írásom,máshol is látható)
Ott ültünk az autóban a belvárosi éjszakában,és kezdtük homályosra lehelni az ablakokat,mire eljött az idő.Még nem tudta,mi készül,de a csend percei fokozták a feszültséget.Próbált lassan,halkan lélegezni,szinte észrevétlen...de minden lélekzetvétel apró sóhajokra esett szét. Már nem kellett bizonyítania,mindketten tudtuk,mindent megtesz,amit elvárok,és azt is,hogy erről újra és újra meg akarunk győződni...nőt még nem imádtam így,ismertem éreztem minden rezdülését,és leírhatatlan mámort nyújtott a teljes birtoklásának biztos tudata,az érzés,hogy élete célja vágyaim szolgálata,boldog,hogy,ő a játékszerem,az egyetlen fétisem...Nagyon forró,egy kétlábon járó erogén zóna...áradt belőle a szexualitás...de nem egy mindent a szemnek-típusú barbibabaként.Férfitársaságban álcázni próbált,de szemem elől elrejthetetlen jelei a vágyakozásnak büszkévé tettek-és megvallom,szórakoztattak...mikor a levegő megtelik tesztoszteronnal...és erőltetetten próbálnak civilizáltak maradni,de kényszeresen törekszenek az intimszférájába hatolni...agyukban csak egy program vibrál,meg kell hágni ezt a kancát...!Ennek csak annyi volt a titka,hogy tudatalatt érezték,erre van esély,egy szavamba kerül csak,hogy utat engedjek az ösztönök tombolásának...Ez a kiszolgáltatottság,ami pszihésen mindennél jobban izgatta őt is,és mindent elsöprő,megalázó kéjjel töltötte el... ...és most megint várja,izgatottan,mi lesz a sorsa,nem kérdez,de a gyötrő kiváncsiság is csak tovább fűti belülről,szemem sarkából látom,már remeg a keze... Levetettem a ruháját a bepárásodott ablakok jótékony rejtekében,alatta fehérnemütől alig több kurvásan közönséges cuccot viselt,majd rámutattam az egyik lépcsőházra. -Bemész,balra a lépcsőn fel,második emelet,7. ajtó...-bólintott,és várta,végre áruljam el a feladatát-de nem oldottam meg a feszültségét... -Kopogsz hármat...és mindent megteszel,amit mondanak!-most egy másodpercet késett a bólintás,meglepte,hogy se felügyelni nem fogom,se meg nem határoztam pontosan,mit kell tennie...de órámra néve láttam itt idő... -Oké,akkor indulj,megvárlak! Kiszált,kevesen jártak így éjjel,de mikor becsapta az ajtót,reflexből odakapták tekintetük...és ott is maradt,a kapualjig követve...dolgavégzett kurvának vélték,tudta ő is,de nem sietett,tűsarkúja egyenletesen koppant a járdán,miközben éhes szemek fürkészték idomait. Félóra múlva jött vissza,kissé kócosan.Beült,nem szólt,míg nem kérdeztem,de éreztem,annyira felajzott,hogy szinte felrobban...ezt csak a szokatlan izgalma okozhatta-és a kielégítetlenség...ránéztem,lesütött szemmel ült,és egy percig csak szó nélkül felmértem a nyomokat.A harisnyája térdnél kiszakadt,de amyúgy rendben volt,csak a ruhája felső része volt zilált.A melle fölött ért véget a ruha,és átszott,csak néhány gyors mozdulattal rángatta vissza magára-nem volt alkalma tükörben rendbeszedni...feljebb emeltem a tekintetem és konkrétabb nyomot találtam...nyakán sperma csillogott...vagy nem vette észre,vagy úgy érezte,úgy kell hagynia,míg nem kap rá utasítást,hogy letörölje...benyúltam a boxbakihúztam egy alkoholos kéztörlőkendőt,és odanyújtottam.Elvette...és letörölte...igen,ahogy gondoltam... -Mond!-utasítottam.Izgatott és kicsit szétszórt szavaiból lassan összeállt a történet. Felment,bekopogott.Kinyílt az ajtó,és megjelent benne egy idősödő,borostás,piaszagú pasi.Ő leszegte tekintetét,és szinte beleszédült a megaláztatás tudatába.A férfi egy percig csak legeltette szemeit a kirakatba tett bájain,de ehhez már hozzászokott,némán állta. Mikor a csendet összetörte egy felcsattanó hang,kissé összerezdült. -Mit csinálsz már Józska,csukd már be az ajtót,kihül az egész lakás....!-perelte egy rikácsoló női hang. -Mi ez?Mi a fenét csinálsz te vén fasz!...-majd becsapódott az ajtó,és már csak tompán hallatszott a veszekedés.. Úgy érezte,nyomban semmivé válik...lénye megsemmisül a szégyentől...elszámolta magát,volt félemelet...rossz helyre kopogott...menekült volna vissza hozzám,de tudta,ő hibázott,ez nem mentség,hogy ne hajtsa végre a feladatát...így felsietett egy emelettel feljebb. Bekopogott,mire egy kemény férfihang rögtön ráförmedt. -Késtél!Két perce itt kellene lenned,nekem azt ígérték,fegyelmezett leszel! Újra csak ott állt lesütött szemmel,újra a szégyen hullámai borították el.Hullámzott alatta a folyosó,és rettegett,mi lesz,ha nem fog megfelelni... -Miért jöttél?-kérdezte a férfi a zárt ajtó mögül. -...hogy mindent megtegyek amit kíván...-kapott rajta szinte reménykedve. -Talán Uram!-förmedt rá újra,és ő visszazuhant újra a szégyenbe. -Hogy mindent megtegyek amit kíván,Uram!-de az ajtó csak nem nyílt. -Oké,de kinnmaradsz,mert egy pontatlan,fegyelmezetlen ribanc vagy csak..Igen? -Igen,egy fegyelmezetlen ribanc vagyok,de igyekezni fogok,Uram! -Oké,akkor mutasd a melled! Ezekszerint figyeli minden mozdulatát...de az ajtón nem látott kémlelőnyílást...akkor látta meg a plafon alatt a kamerákat kétoldalt...és tudatosult benne,egy felkészült perverzzel van dolga... -Ne nézegess,vetkőzz!-dörrent a hang.Ő pedig serényen lehúzta a melleiről a ruhát,bízva benne,hogy a félhomályos folyosón nem veszi észre senki...de újra tévedett,mert az ajtó felett felizzott egy lámpa,fényárba borítva. -A melleid jók!Végre valami pozitívum...kezd el simogatni,morzsolgasd a bimbód! Nyomban tette,amit mondtak,szinte örömmel,hogy végre tehet valamit,amivel elégedettek lesznek...a maga érintésétől nem szokott izgalomba jönni,de ez most más volt...mintha az idegen,láthatatlan kezek fogdosnák...és észre sem vette,szinte úgy makolászta magát,mint amikor heves vággyal ismerkedik testével egy férfikéz... -Na jó,elég,ne élvezkedj itt nekem,nem érdemelted még meg...Térdelj le!Ide az ajtó elé!-és ő tette,nem értve a dolgot,míg meg nem látta vele szemben a levélnyílást...jól sejtette,megmozdult a zsalu,felnyílt,utat engedve egy kifurakodó fallosznak...elég méretes lehetett,még az ajtón át is alaposan kilógott.Keményen meredt vele farkasszemet nézve,hegyén már megcsillantak az izgalomtól az első kéjcseppek... -Na,mire vársz?Mindent mondani kell?Rajta,szopj!-tessék!Megint hibázott,újra csak a szégyen...sosem lesz ennek vége?Teljesen összezavarodott már,csak azért feledkezett meg erről,pedig ezt pontosan tudta...ha lát maga előtt egy szerszámot,az nem véletlen került oda,és ha elég volt,majd szólnak... Újabb hibáját próbálta feledtetni odaadó kényesztetésével...annyira megalázottnak érezte már magát,annyira senkinek,hogy a legszebb bokokként jutottak el hozzá a férfi szavai...aki közben fasszopó ribancozta szinte folyamatosan... -Ez az,kuva,szopjál...mondták,de nem hittem,ekkora egy szopósszájú ringyó vagy...hah...mindjárt jövök...de meg ne állj!szopd ki a gecim és nyeld!...hah...az utólsó cseppig!...most!... És ő szopta boldogan,hogy végre megfelelhet,hogy elégedettek lesznek vele,igen,ezt tudja,és meg is teszi...és boldogan fogadta kéje kitörését...és kéjjel fogadta magába...utánna sem engedte el...hisz nem mondták,és szokták ezt szeretni...így tovább majszolgatta az így még lankadatlan hímtagot...és akkor meghallotta a lépteket maga mögött...riadtan nézett volna oda,de félt is tőle,és nem is engedték meg,hogy elengedje ajkaival...az illető megállt,és nézte a képet,és valószínüleg próbálta értelmezni. -Látod azt a pasit,aki most jött?csak bólints...-bólintott. -Intsd közelebb,és közben szopj...lássa,milyen vagy...ha közelebb ér,megmondod neki,hogy le akarod szopni...hogy ingyenkurva vagy....-megint bólintott.a férfi közelebb ért,és nem akarta hinni a látványt. -Uram,egy fasszopó ingyenkurva vagyok,engedje meg,hogy leszopjam...-a pasi még tétovázott egy kicsit,annyira hihetetlennek tűnt. -Kérem,tegye meg...nem kerül önnek semmibe...kérem...tegye meg...-könyörgése hatott,a férfi közelebb lépett,és lassan széthúzta a kabátját...ez elég volt,hogy odacsússzon elé térden és elkezdja kibontani nadrágját...elővette farkát,ami egy pillanat alatt a kezében keményedett meg.Megcsókolta,majd ajkai közé vette,és siklatni kezdte rajta ajkait.A pasi ekkorra tért magához,felfogva,hogy ez valóban igaz...szabad a pálya...megfogta a fejét,átvéve az irányítást dugni kezdte a száját,hajába markolva húzva magára. -Ez az,baszd szájba,haver,nyomd neki a faszt keményen,ez egy szájbakúrnivaló ringyó,imádja a geci ízét!-buzdította bentről a hang.De nem kellett nagyon drukkolni,a férfi tempósan baszta a száját és egy perc se kellett,hogy nyőgve mélyen benyomva farkát elélvezzen.Még szinte le se nyelte,kikapta szájából,nadrágjába gyömöszölte és cippzárját felrántva sarkon fordult...mire észbekapott,hogy az arcát sem látta,már csak a hátát látta távolodva...egy szót se szólt...nyagyon hiányzott az igazolás,a visszajalzés,hogy jól csinálta...csak ezért követett el újabb fegyelmezettenséget,mikor megkérdezte: -Uram,elégedett velem,örömét lelte benne,ahogy kielégítettem a barátját? -Barátom?...Mi?...ez jó...hülye kurva,azt se tudom ki volt...téged aztán bárki megszopathat...máskor legyél pontos,ha baszni akarsz,most meg húzz a fenébe!-és kihúnyt felette a fény.Pár percig még térdelt a sötétben...aztán összeszedte magát és visszabotorkál a kocsihoz. Miután mindent elmesélt,odanyúltam hozzá és becsúsztattam bugyijába a kezem.A bugyija is,pinája is tocsogott,érintésemtől hevesen remegett. -Jó ribanc voltál? -Igen,jó ribancod voltam,Uram... -akkor megérdemelsz...gyere! Bár az autó nem alkalmas túl változatos helyzetekre,nem is kellett...nem sok kellett,hogy ölembe ülve elszabaduljon felgyülemlett vágya...szinte zokogva élvezett öntudatlanságba sűlyedve...nyakamba borulva,szorosan ölelve nyőgte fölembe: -Imádom,imádom...IMÁDOM!!!!
Éjszaka van. Ő mellettem fekszik,és beszélgetünk,fél szemmel nézzük a tv-t... Megvitatjuk a műsort,és hogy mi a kedvenc filmje... Én már boxerben,frissen zuhanyozva,a forró víztől kissé érzékeny bőrrel... Ő még ruhában,felöltözve,kissé fáradtan. -Most elmegyek zuhanyozni,hogy felfrissüljek-mondja. -Ok,megvárlak,addig keresek valami jó filmet-válaszolok. Majd lassan kikászálódik az ágyból,és finom,lenge testével elsuhan a fürdőig.... Magam maradok,az ágyban. Kis neszelést hallok,ahogy leveti mellein simuló,csodás melltartóját,majd feszek kis bugyiját. Hallom,ahogy megnyitja a zuhanyt.... Én pedig várok rá. De folyton eszembe jut,izgat a gondolat ahogy elképzelem végigfolyni testén a friss,bizsergető melegvizet. Nem bírok magammal,felkelek én is az ágyból és lassan,lábujjhegyen közelítek a fürdőszobához... Megérkezek,és várok. Az ajtó csukva,csak a víz csobogást hallom testén,és elképzelem,hogyan folyik nyakától a mellein át egészen szeméremdombjáig... Megőrülök... Lssan kinyitom az ajtót,és belépek. Ő kissé meglepődik,szemében a leplezett öröm és vágyódás tükröződik... Én pedig az elképzelt látvány megvalósulásában gyönyörködöm:gyönyörű,formás vállairól apró patakokban csordogál alá feszes melleire a víz,bejárva a bimbókat,majd hasán végigfolyva le,egészen a vágyak öléig... Boxeremen már látszik hímtagom lassú keményedése,egyre nagyobb lesz a látványtól... Ő szemével követi a folyamatot,látszik hogy nagyon örül neki. Odalépek hozzá... Megsimítom vállait,ujaimmal becézgetem finom,bársonyos bőrét... Kezem lecsusszan formás,hegyesen álló melleire,és finoman masszírozom...Nem bírja tovább,és megcsókol... A zuhanyzóból még folyik a víz,és már mindkettőnkre csorog a forró,éltető patak.... Lassan abahagyjuk a csókolózást,és belépek hozzá a kádba. A háta mögé állok,és megcsókolom nyakát... Kezeimmel karjait,csodás vonalú oldalát,derekát,és végül fenekét cirógatom... Nyelvem,és követelőző ajkaim még mindig lüktető erű nyakán időznek... Aztán előre nyúlok,és mindkét kezembe veszem melleit,hegyesedő melbimbóit ujjaim hegyével ingerelve... Halkan zihál,nyögdécsel... Bal kezem finoman végigcsúszik hasán,és a vénuszdomon játszik borotvált bőrén... Nagyon élvezi,majd megőrül hogy megérintsem duzzadó szeméremajkait.... Kegyelmezek neki,és vizes ujjaim becsúsztatom lábai közé. Ujjaimmal finoman körözök keményedő csiklóján,miközben fogaimmal harapdálom forró,kipirosodott nyakát... Teljesen benedvesedik,és hangosabbban szuszog fülembe... Nagyon szeretem hallani ezt.... Közben már én is nagyon kikészülök,megkeményedett farkam hozzádörzsölöm kerek fenbekéhez,és lassan odateszem megnedvesedett szeméremajkai közé... Nagyon megvadul,csípőjét előre-hátra,és időnként oldalra mozgatja,már szinte olyan,mintha beléhatoltam volna.... És egyszer csak megfordulok,szemben állok vele. Állva akarok beléhatolni,de nem engedi... Finoman lefektet... És ott,a kádban rámül,de úgy,hogy kemény hímtagomon tudjon csúszkáni... Én már nagyon készen vagyok,teljesen kikészít,roppantul szeretnék belé hatolni... Látom a huncut mosolyt rajta,nagyon élvezi hogy most ő az irányító,látja ahogy elégek a vágytól... De ő is "szenved",nagy,forró makkomon érzem ahogy egyre nedvesebb lesz.... És hirtelen megfogja lüktető farkam,és behelyezi... Én lehunyom a szemem,nagyon jó érzés,ahogy végre körülöleli hímtagom a forró,nedves punci.... Ő felnyög,és lassan elkezd mozogni,fel-és le..Fel és le.... Csodás érzés,ahogy szűk puncija masszírozza pattanásig feszülő farkam.... Légzésünk gyorsul,átérezzük egymást,én elmélyedek az élményben,szinte lebegek.... Egy pillanatra kinyitom a szemem,és látom hogy ő is csukott szemmel élvezi. Arcán látszik,már ő is egy másik világban jár,a kéjtól kipirosodott és eltorzult arca csodás látvány... Egyre gyorsabban mozog rajtam,kezei mellkasamon,szorít és kapaszkik testemben,néha megcsípve érzékeny mellbimbóimat... Én sem vagyok nyugton,csípőmmel mozgok,hogy még mélyebbre hatolhassak szűk járatában... Kezeim derekára teszem,és még gyorsabb tempót diktálok velük... Majd jobb kezemmel a mellbimbóját simogatom,és látom ahogy teljesen beleborzong,és vonaglik a kéjtől... Egyre közelebb vagyunk.... Puncija már nagyon lucskos,és egyre forróbb,szinte égeti egyre feszülő makkom... Nyög,én zihálok,és nem tudjuk tovább húzni... Teste megrándul,öle megvonaglik,és egy nagyot sikít.... Nagyon örülök ennek a hangnak,de már én sem bírom sokáig,és nem is akarom,megadom magam puncija ritmusos szorításának... Hatalmasat robbbanok... Átlényegülök,csak a kéj,és az öröm van,csak ő meg én...Vagyis mi...Egyek vagyunk... Lüktetünk,egymásban... Ő rámhajol,és megölel,így maradunk pár percig. Aztán leszál rólam,én is felkelek. Lemossuk egymást,jól esik a csusamlós tusfürdő,és a forró víz... Megmosom kipirult,megizzadt testét,még mindig nagyon izgat,ha hozzá érhetek.... Ő érzi ezt,és mosolyog,jól esik neki ujjaim gyengég simogatása.. Aztán ő következik,végig mos sikamlós tusfürdővel,ujjai pajkosan elidőznek mellkasamon,és hasamon,majd egyre lentebb és lentebb... Lassan újra kívánjuk egymást... Végtelen körforgás ez....
Sziasztok! Kicsit-nagyon leült ez a topic, pedig kár érte; néhány zseniális sztorit olvastam már itt! Szeretném kicsit feldobni a kedves látogatókat, úgyhogy bele is vágnék a közepébe. Ilyen még nem nagyon volt itt (remélem, nem azért, mert szabályellenes :D), egy beszélgetést olvashattok, a neveket értelemszerűen megváltoztattam, de semmi mást! Ja és bocs az in medias res kezdésért!
(23:18) Rita: mert odalépve hozzád végigsimítom a karod,és az arcod,majd megcirógatom a nyakad a számmal (23:18) Rita: lassan,finoman csókolgatom a nyakad,miközben félig átölellek (23:19) Rita: egyébként ha akarsz közbeírhatsz,rád bízom :) (23:19) Steve: hhhh... (23:20) Rita: bent vagyunk a szobában,kellemes meleg van,egyedül vagyunk,és érzem hogy kezdesz ellazulni (23:22) Rita: a kezem a pólód alatt simogat,finoman,kutatóan,keresve melyik mozdulat esik a legjobban (23:22) Steve: mindegyik... (23:24) Rita: lassan feljebb húzom a pólót,és elkezdem lágyan cirógatni a számmal a hasad, végigcsókolom az oldalad, a mellkasod (23:24) Rita: aztán utat nyitok az alsóbb régió felé:D (23:24) Steve: hhhu:D (23:25) Rita: lehúzom rólad a nadrágot, és nedves ajkaimmal kóstolgatni kezdem a combjaidat (23:25) Rita: közben végig simogatlak, nem hagyom abba (23:25) Steve: remélemiiiiiiiiiis (23:26) Rita: az alsón keresztül végigsimítom a farkad, majd felállok (23:26) Rita: lassan lecsúsztatom a nadrágot,majd szintén lassan kibújok a felsőből (23:27) Rita: nincs rajtam melltartó,tangában vagyok,a melleim feszesek,a mellbimbóim kemények, nedves vagyok-ezt hozzám érve a bugyin keresztül is érzed (23:27) Rita: és tudom hogy már nem sokáig maradok fegyelmezett (23:28) Rita: de még folytatom az izgatást (23:28) Rita: lehúzom rólad az alsót, és lassan, óvatosan a számba tolom a makkod (23:28) Steve: hhhhhhhh ezazzzz (23:28) Rita: finoman dörzsölni kezdem a nyelvemmel,hallom és érzem is, hogy tetszik (23:29) Rita: közben simogatom a combod,érzem hogy kezdesz egyre inkább koncentrálni (23:29) Rita: nehezen bírok magammal,de tartom magam,mert még nem fejeztem be a kényeztetést (23:30) Rita: lassan beljebb tolom a farkad, amennyire tudok, rád tapadok a számmal,finoman, de határozottan szívogatom (23:32) Rita: érdekel a folytatás? (23:33) Steve: igen... folytasd... (23:33) Rita: a szopás után újfent a combjaidat csókolgatom,egyre hevesebben,majd a feneked kezdem izgatni,lassan körözök a nyelvemmel, majd egyre erősebben és gyorsabban izgatlak (23:33) Steve: ahhhhhhh (23:33) Rita: ismét felállok,lecsúsztatom a bugyit (23:33) Rita: te rám nézel (23:34) Rita: lassan végigsimítok a melleimen,gondosan elidőzve mindkettőn (23:34) Rita: aztán lefelé haladok,de nem bírok magammal (23:35) Rita: te már fekszel-rád vetem magam, forrón simulok hozzád, körülkulcsollak a lábaimmal (23:35) Rita: majd egy erőteljes,gyors mozdulattal belédülök-tövig
(23:36) Rita: lassan (ami kicsit nehezemre esik,de igyekszem) mozogni kezdek rajtad, belül forrónak érzem magam... (23:37) Steve: meg akarom fogni a feneked édes:$ (23:37) Rita: nincs akadálya,hasra fekszem,és itt átadom a szót:) (23:38) Rita: ha nem baj (23:38) Rita: vagy inkább én mondjam? (23:38) Steve: mondhatom éppen én is:) (23:38) Rita: jól van:) (23:38) Rita: aztán majd közbevetem ha van valami (23:38) Steve: szóval a hasadra fekszel, és én, ahogy mondtam, elkezdem simogatni a feneked (23:39) Steve: a hátad, a vállad (23:39) Rita: hhhhhhh (23:39) Rita: imádom a simogatásod (23:39) Steve: egyik kezemmel a combod közé nyúlok, végighúzom a kezem a puncidon, és ugyanakkor megcsókolom a nyakad (23:39) Rita: hhhhhhhhhhhhhhhhhhhh (23:40) Steve: oldalt fordítod a fejed, és megcsókolsz, sokáig csókolsz hevesen, nyelvvel, miközben egyre szélesebbre tárod a lábaid, hogy hozzád férjek (23:40) Steve: simogatom az ágyékod, érzem, hogy forró és nedves (23:41) Rita: én majdhogynem felrobbanok (23:41) Rita: és vágyom rád,hogy bennem légy, hogy kitölts, hogy érezzem magamban a férfiasságod, és érezzem a tested (23:42) Steve: simogatlak, aztán a hátadra fordítalak, és melléd fekszem, és te újból megcsókolsz, kutatod a számat (23:42) Steve: percekig csak úgy fekszünk egymás mellett, te megfogod a farkam, én a nedves puncid izgatom, és csókolózunk (23:43) Rita: közben izgatom a farkad,lassan,finoman masszírozom (23:43) Steve: aztán én a feneked simogatom, te tovább csókolsz (23:43) Steve: majd én a hátamra fekszem, te pedig rám (23:43) Steve: beléd hatolok lágyan, és lágyan lovagolni kezded a farkam, lassan, finoman (23:44) Steve: a félgömbjeid fogom, mindkettőt, és a tested ringásának ütemére masszírozom, és minden lökésedre felsóhajtok (23:44) Rita: én eleinte lassabban, majd gyorsulva mozgok, élvezem a kemény farkad,nagyon finom vagy (23:45) Steve: majd a feneked elengedve a melleidbe markolok bele (23:45) Steve: te pedig gyorsítasz a lovagláson, érzed, ahogy kitöltelek téged, szenvedélyesen, forrón (23:46) Steve: a kezed az ágyékodra téved, és simogatni kezded magad, miközben én a melled kényeztetem (23:47) Rita: hhhhhhhhhh (23:47) Steve: aztán később már a derekad fogom, te pedig a puncid simogatod, és lovagolod a farkam, én pedig mozgatom a csípőm, hogy minél mélyebben lehessek benned (23:47) Steve: a másik kezed a melleden van, keményen masszírozod azt is (23:48) Steve: egyre hevesebben duglak téged, te is gyorsulva izgatod a tested, és jutalmad egy hatalmas orgazmus (23:49) Rita: akkor már elsötétül a világ,érezlek de nem látlak már,forrón szorítom hozzád a combom,és lököm rá magam a farkadra újra és újra,hevesebben és hevesebben (23:50) Steve: ahhhhhhhmmmmmmmmmmm (23:50) Steve: aztán megfordítalak, a hasadra, te azonban nem fekszel le teljesen, hanem négykézlábra állsz (23:51) Steve: hátulról hozzád simulok, érzed a kemény férfiasságom, és nagyon rá vagy izgulva, és kéred, hogy legyek már benned (23:52) Rita: kellesz nekem..... (23:52) Steve: én azonban még várok vele kicsit, de azért hozzád nyomom néha a merev férfiasságom (23:52) Rita: én fel-felnyögök,csitulva az előző kéj után a testem újra követeli ami jár (23:52) Rita: neki (23:53) Steve: meg is adom neked (23:53) Steve: szép lassan az ujjam a fenekedbe, a farkam a puncidba tolom (23:53) Steve: egyszerre (23:53) Rita: óóóóóóóóóóhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh (23:54) Steve: és hol felváltva, hol egyszerre mozgatom benned őket (23:54) Rita: én azt sem tudom hova legyek,mindkét lyukam izgatott,és izgatják.... (23:55) Rita: elkezdem egy kicsit mozgatni a fenekem,kitolom kicsit (23:55) Steve: nagyon izgató a feneked, imádom... kihúzom a puncidból a farkam, és óvatosan a feneked bejáratát kezdem vele cirógatni (23:56) Steve: közben az ujjammal izgatlak tovább elölről (23:56) Rita: én újra fel vagyok izgulva,ha lehet még jobban mint az előbb (23:56) Steve: majd óvatosan a fenekedbe csúsztatom a makkom (23:57) Steve: aztán kihúzom, majd ismét cirógatom a bejáratod, aztán visszatolom ismét a makkom beléd, élvezem a forró feneked (23:58) Rita: én jól kitolom a fenekem, hogy te is élvezd (0:00) Steve: újra és újra a fenekedbe hatolok (0:00) Steve: egyre mélyebben és mélyebben, fokozatosan (0:01) Steve: lassan, óvatosan mozgatom a hátsódban a farkam, közben ujjazlak is (0:02) Rita: már nem bírom sokáig (0:02) Steve: belemarkolok a két melledbe, teljesen ráfekszem a hátadra, te pedig mozgatod a feneked, amiben benne a farkam (0:03) Rita: nagyooooonnn jóóóóó.....ezt csináááááld tovább.....hhhhhhhh (0:11) Rita: egyre hevesebben mozogsz te is,én is, most kiveszed a farkad a fenekemből,és a puncimba lököd,én majdnem felkiáltok (0:12) Rita: a következő percben elélvezek, te forrón nyomod belém a farkad,érzem hogy te sem vagy messze,még remegek az érzéstől, mikor érzem, hogy belémélvezel (0:12) Steve: magamra rántom jól a puncid, jó mélyre hatolok benned (0:13) Rita: én gyorsan mozgok, hogy kiélvezd a forróságom, kinyomom a fenekem (0:13) Steve: eeez az baby baby baby kívánom a feneked (0:13) Steve: gyerünk, csináldcsináldcsináld édes (0:14) Rita: teljesen kinyomom a fenekem, te amilyen mélyen lehet, benyomod a farkad, és pulzálsz bennem vadul....ekkor nem bírom tovább,vadul élvezek,miközben érzem, ahogy a puncimba élvezel (0:15) Steve: eeeeeeezaaaaaaaaaaaaaaaz.... (0:16) Rita: aztán lassan megnyugszunk, lelassul a lélegzetünk, szorosan hozzádbújok,még mindig forró vagy, és néhány lágy csók után elalszunk...
Némi izgalomban telt a délutánom, mert éreztem előre, hogy estére valami erotikus kalandra lehet esélyem. A futó simogatások, a szemembe merülés, összemosolygás utalt rá, így aztán nem is ért meglepetés, amikor kaptam az sms-t, hogy kíván engem, és vár rám.
Mentem máris.
Résnyire nyitva volt az ajtó, bentről a zuhanyozó hangja szűrődött ki.
Beléptem, és belestem a tusolóba, csillogott a bőrén is vízpermet, és szívesen legeltettem a szemem a látványon. Arra gondoltam, hogy letolom a szoknyám, és mellé állok, de éppen csak félig vetkőztem, amikor elzárta a vizet, s jött hozzám, hogy máris megöleljen.
Mellkasán – a szőrszálai közt ott csillogott még a nedvesség, arca kipirulva, szemeiben izgatott vágyakozás.
Magamhoz öleltem, puhán megcsókolt. Finom volt a szája, gyöngéd csókkal indított, s közben pedig érdeklődő ujjai felfedezőútra keltek.
Markába fogta a mellemet. S ahogy szenvedélyesebbé vált a csókja, úgy hámozta le rólam a pólómat, hogy mielőbb a bőrömhöz férjen. Rácsókolt a bimbómra, s éreztem a gerincem mentén a forró bizsergést.
Viszonoztam az izgalmas indítást, megnyalogattam a bimbóját – úgy tűnik, hogy a férfiakra tán kevésbé hat izgatóan ez, számára nem ez jelenti a vágyak fölturbózásának eszközét.
Bár a szerszám már így is teljes merevedésében pompázott, szőkén göndörödő fanszőrzete közül büszkén ágaskodott, várva a pillanatot, amikor főszerephez juthat. Egyelőre még várnia kellett rá, mert több időt szántunk arra, hogy egymást kóstolgassuk.
Szívesen simogattam, csókolgattam a testét – vonzó alkatú, szép bőrű, szenvedélytől feszülő izmú férfi, ragyogott a szeme, és lelkesen habzsolta a vágyakozó nőt, akit a karjába kaphatott.
Minden nő arra törekszik, hogy tetszeni tudjon, és mind hálás, amikor egy férfi szenvedélyesen bókol a fülébe, amikor kissé belenyalint a cimpa szegélyére, és úgy leheli bele, hogy kíván, hogy gyönyörűnek talál, hogy boldoggá akar tenni.
Felfedező ujjai bekalandoztak a combjaim közé, megmarkolták a kelyhet, hogy mintát vegyenek a kínálatból. Éreztem, hogy szívesen van ott, hogy összes érzékszervével az ujjai alapján tájékozódik.
Eleinte csak a kusza szőreimet gereblyézte, azután pedig a szirmok közé merült, és végigsimította a selymes simaságot, a puha forróságot, s éreztem a lélegzetvétele ritmusán, hogy tetszik neki, amit érezni lehet.
Nem csak simogatni akarta, hanem látni is, ízlelni is, birtokba venni, érezni azt a forró kemencét, amellyel a nők magukba ölelhetik, dédelgethetik a férfit.
Rádőltünk a keskeny ágyra – némi nyekkenéssel besüppedt alattunk, s ahogy felhúztam a térdeimet, a szeretőm el se vonta a tekintetét az ölemből. Inkább szélesebbre nyitotta a combomat, úgy csodálta a látványt. Azt mondja, még sosem látott olyan fazonú ajkakat, mint az enyém, és gyönyörűnek látja, kívánja.
Szavai fokozták a várakozásom izgalmát, örömmel töltött el, hogy dicsérte, hogy kívánta.
Az érintése finom, remegtető hullámokat indított bennem, a tartómon csatakossá vált a hajam, és türelmetlenül vártam, hogy ragadja magához, amit kínálok, hogy élvezze ki az alkalmat, hogy szeretgesse az ölemet.
Akartam, hogy a finom, remegtető hullámok magával sodró, vad szenvedélyes, morajlós hullámveréssé növekedjenek.
Nem bántam hogy jut odáig, de a keze érintése, a nyelve kalandor játéka, a szeme vágyódó villanása fokozta bennem a nőiségem minden sejtjét, és minél inkább kívánta a nőiségemet, annál inkább vágytam rá, hogy adhassam végre.
A szirmaim csodálata nem csak addig ért, hogy magába itta a látványát, hanem körülsimogatta a nyelve csúcsával, végigsimította az ajkaival, megcirógatta a bajuszával, és úgy csókolta, ami már messze nem a finoman remegtető hullámok kategóriája, hanem maximálisan felszította a tüzet, s a vérem – akárha az izzó láva volna, a hátamon végigönti a forróságot.
Szeretem ezt az érzést, az eddigi nyögdécselésem egyre hangosabbá fokozza magát, képtelen is volnék magamba visszafogni, hiszen ő egyre csak gerjeszti bennem, s ha nem kiáltanám ki magamból, vagy nem sikoltanám ki a torkomból, talán befulladnék a felgyűlt feszültségtől.
Az ereim széjjelhordják bennem, és a szívem vad kalimpálással, erőteljes lüktetéssel pumpálja az adrenalint.
A behatolás pillanata – hmmm – imádom ismételgetni ezt az érzést.
Ahogy megnyílok neki, ahogy utat keres bennem, ahogy kitölti azt a forró, nedves, puha fészket, ahogy simogatja a falát, s ahogyan én viszonozni próbálom, ahogy a szirmaimmal körülölelem, ahogy a mélységemben magamba szívom őt, ahogy magamba nyelem a lelkes törekvését.
Szeretem ismét, meg újra érezni azt a pillanatot, amikor éppen áthatol a bejárati kapun, és ahogy újra szétfeszíti magának a bejáratot, hogy elmerülhessen a puhaságomban.
Szeretem nézni az arcát, gyönyörködni a tekintetében, ujjbeggyel megsimogatni az elnyílt ajkait, ahogy levegő után kapkod, figyelni a mellkasa hullámzását, ahogy a velem való egyesülésekor küzd a légszomjával.
Én sem kötözködni akarok :). Fantázia, lányos, csöpögős, és be sem fejeztem, mert már nem érdekel annyira a téma... de azért közszemlére bocsátom. Nesze, indexfórum (úgyis kibaxxák ezt a nickemet is, ahogy az összes többivel szokták tenni egy idő után :))
- Jó reggelt! Csinos vagy ma!
András vigyora látni engedi fogait. Laposak, kicsit kocka alakúak, és…úúúúhhhpff… na, mindegy, olyanok, igen, azonnal eszembe jut róla a szombat éjszaka. Nem kellett volna, nagyon nem. Ezt meg is beszéltünk, tárgyilagosan, józanul, közvetlenül azután, hogy felébredtünk, tapogatózva megkerestük egymást a túlméretes franciaágyban és megismételtük azt, amit egész éjjel műveltünk. Kellett néhány perc, nekem kávé, neki egy szál régleszoktam cigi, mire elhatározásra jutottunk. Többé nem, így nem, egymással semmiféleképpen sem.
Nem volt nehéz betartani, mindössze annyi kellett, hogy huszonegynéhány kilométer válasszon el minket egymástól. Elvállaltam Liza egész területét, had legyen otthon a láztól mazna lányával, egész héten két ember helyett vittem az üzletet. A pénteket azonban nem lehetett megúszni. Kiugrottam a kis púpos teherkocsiból és kihúzott derékkal, tettetett vidámsággal megindultam a cég központi épülete felé. Igyekeztem ellenállni a késztetésnek, hogy sarkon forduljak és elszaladjak. Ostobaság. Felnőttek vagyunk. De még mennyire, hogy azok.
Ránézek, rá kell néznem. Mégis milyen dolog már, hogy nem merek? Okos vagyok, bátor vagyok, büszke vagyok, vagy egyéb tao hülyeség.
- Jó reggelt! Tomi?
Ő az én csodálatos összekötőm. Arra való, hogy a műhelyben összeírjon minden fontos alkatrészt, amit a nagykerből kell kihoznom, anélkül, hogy egy betűt is értenék a nevükből és a rendeltetésükből.
- Nem dolgozik ma.
- Írt nekem listát?
Bólint, közben kis félmosollyal méreget. A pokolba is, hogy lehet ennyire kínos, hogy lefeküdtem egy pasival, akivel időnként együtt dolgozom?
- Ideadod?
- Persze. Bent van az irodában az asztalán. Ha gondolod, bemehetsz érte. Ági bent van, ha akarsz vele beszélni.
Akar a halál. Ági a legjobb barátnőm. Tényleg. És igen, van egy kis köze Andráshoz. Hál’istennek neki nem a barátnője, csak a húga. Tulajdonképpen, ha innen nézzük: csinálhattam volna nagyobb hülyeséget is.
Ettől függetlenül persze Andrásnak van felesége. Azt hiszem, gyerekei is. Nyilván nagyok már, és a házassága sem egy friss frigy, és akár nyitott kapcsolatban is élhetnek… jól megy nekem ma ez a mentegetőzés.
Persze nem úszom meg, Ági épp Tomi asztalán matat. Hátradobja rengeteg fekete haját, babrálja a tincseit, amikor meglát. Ez nem jelent jót. Gyorsan végigfut az agyamon, mi van, ha megtudta. Az persze képtelenség, de mégis… Ha Ági ideges, mindig dobálja a haját.
- Szia! Jó, hogy jössz! Mondd, hogy ráérsz holnap!
Igyekszem kicsire összehúzni magam. Akármit is akar, megteszem. Rossz a lelkiismeretem. Mégiscsak a családjában dúltam szombat éjjel.
- Holnap? Azt hiszem igen. – bólogatok hevesen.
Akkora megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját, hogy ha nem kapaszkodnék, kivinne az ajtón.
- Ó de jó, tündér vagy! El kell mennem Berlinbe tárgyalni.
- És menjek veled? Nem rossz ötlet! Tarthatnánk egy bevásárlós csajos napot. Gondolom nem egész nap tart a tárgyalás.
- Hát az klassz lenne, rám is férne. Nem akarok csalódást okozni, de nem erről van szó. Holnap apa is tárgyal, Sifredivel, és tudod, hogy nem beszél túl jól olaszul. Ő persze azt hiszi, hogy igen, de… na mindegy, én szoktam neki tolmácsolni, viszont most ugye Berlinben leszek. Meg tudnád oldani, hogy pár órára elszabadulj és fordíts neki? Nem kell egész este, pár óra alatt lezongorázzák az egészet. A Balettcipőben lesz, te úgyis imádod az ilyen puccos helyeket. Tulajdonképpen egy klassz estét tölthetnél el velük, jó a konyha, élvezetes a társaság.
Felnevetek.
- Te igazi marketinges vagy! – vigyorgok – Még a végén elhiszem, hogy én akartam.
- Jaaj, léccilécci! Apa ideges lesz, ha kiderül, hogy cserben hagytam, téged meg kedvel, te is tudod. Ha akarod, kölcsönadom a teljes ruhatáramat, csak kérlek, mondj igen! Annyira béna voltam, hogy egybeszerveztem, de már nem tudom lemondani egyiket sem! Kérhetsz, amit akarsz! Természetesen rendes tolmácsórabért kapsz. Vagyis dupláját, hiszen az már hétvége. És állom minden költségedet.
- És a jövő hétvégén eljössz velem Bécsbe vásárolgatni! – teszem hozzá.
Az igazság az, hogy nagyon is van kedvem a Balettcipőben vacsorázni. Imádom, gyönyörű hely, istenien főznek és máshová úgysem mehetnék talpig érő selyemruhában.
- Ez zsarolás! – játssza a felháborodottat.
- Akkor az azt követő hétvégén is.
- Haha, nagyon vicces. Na jó, legyen. Akkor megmondhatom Apának, hogy rád számítson? Megkérem, hogy küldje át neked az anyagot, amiről szó lesz, hogy kicsit belenézhess, jó?
Bólintok. Hát hogyne. Vacsora, steak és pezsgőkoktél, de nem árt fejben tartanom, hogy dolgozni megyek.
Kifele alig vetek pillantást Andrásra. Úgyis csak nyűg, és megbeszéltük, hogy vége.
Némi fejetlen keresgélés után sikerül összeállítanom a megrendelőtáblákat, átküldöm a nagykerbe. Otthon ledobálom a ruháimat és a zuhany alá sietek. Megnyitom, aztán meggondolom magam. Egész héten robotoltam, megérdemlek egy kis kényeztetést. Megengedem a kád csapjait. Ódivatú vanília illatú habfürdőt öntök a kádba. Kamaszkorom kedvenc márkája, régen kiment már a divatból, de én szeretem, egészen sokáig édeskés illatú marad a bőröm. Belehuppanok a vízbe, fejemet a kád peremének támasztom és lustálkodom. Jó ez így. Percekig tart, mire rájövök, hogy a telefonom csörög. Halkan szitkozódva ugrok ki a habok közül, vizes talppal végigrohanok a szobán. Persze leteszi. Ági száma, visszakászálódom a kádba, engedek még egy kis meleg vizet és visszahívom. Meg sem várom, hogy köszönjön.
- Mondd, hogy fontos dolog miatt ugrottam ki a kádból!
A vonal végén döbbent csend, majd Ági apjának jellegzetes, mély hangja.
- Sajnálom!
- Ó, te jó ég!
Kitör belőlem a nevetés.
- Nagyon sajnálom, tényleg, csak azt hittem, Ági… - szabadkozom.
Némi torokköszörülés után szólal meg ismét. Hallhatóan nagyobb zavarban van, mint én.
- Én kérek elnézést. Csak egy szám eltérés van. Visszahívlak később, ha most zavarok. Ágikám mondta, hogy felkért tolmácsnak holnap estére, és át akartam küldeni neked a kapcsolódó anyagokat, de nem találom a mail címedet a rendszerünkben.
- Pedig benne vagyok, azt hiszem kovacs pont babett néven. Még a társasági szerződés összeállításakor kaptam benti e-mail címet.
- Igen, emlékszem, nagyon sokat segítettél akkor, igazán hálás vagyok érte.
- Nagyon szívesen!
- Közben keresem, igen, itt van. Ez az átkozott laptop, nem szeretem, időnként egészen megbolondul. Akkor át tudom neked küldeni a belső levelező rendszeren keresztül is? Bizalmas anyag, megnyugtatna, ha nem keringene az információs szupersztrádán.
Mosolygok ezen a régimódiságon. Információs szupersztráda, még ilyet.
- Persze, persze. Az jó nekem.
- Helyes. Én még itt leszek az irodában néhány órát, ha átnézted, rám írhatsz a gyorslevelezőn, ha kérdésed van.
- Köszönöm szépen! Nem hiszem, hogy zavarni akarom ezzel.
- Babette, te teszel nekem szívességet a holnapi estével kapcsolatban, így semmiféleképpen sem zavarsz. Sőt, nyugodtabb lennék, ha mindenféleképpen beszélnénk még a témáról, rendben?
Lenyűgöző, ahogyan egyetlen elnézéskérésből átvált parancsoló főnökké. Ági apja tipikusan az az ember, aki vezetésre született. Kénytelen vagyok beleegyezni, hogy még keresem.
Leteszem a mobilt a kád szélére és áztatom magam a vízben. Már nem esik olyan jól, nyomaszt, hogy ma még át kell nézném tizenpár oldalt és valószínűleg néhány szakszóval is meggyűlik majd a bajom, amiért jobb, ha kerítek valami netes fordítóprogramot. Kikászálódom a vízből. Ideje összekapnod magad, Babett - monologizálok. Balettcipős vacsora nem hullik az öledbe csak úgy az égből, dolgozni kell érte. Lehetőleg jól.
Mire rendbe teszem magam és egy pamut tréningruhában lehuppanok az íróasztalhoz, már a mappámban van a tárgyalás anyaga. Átfutom. Te jó ég, mintha a holdat akarnák megvásárolni, bár azt talán jobban tudnám menedzselni. Magam elé képzelem a tökéletes steak-et, amit a Balettcipőben adnak és előkerítek egy fordítóprogramot. Este tíz is van már, mire úgy érzem, kész, megtettem, ami tőlem tellett, innen már csak segítséggel boldogulok. Újra bejelentkezem a céges levelezőbe, belépek a chatre. Ha Ági apja, Áron még bent van, akkor segít, ha nem, akkor holnap reggelre halasztom a többit. Jobban is esne, de persze miért lenne szerencsém?
- Babette, szerbusz itt. Még nem alszol?
Jó kérdés, de, persze, alszom, álmomban ütöm a klaviatúrát.
- Nem, még átfutottam az anyagot.
Átfutottam. Ez jó. Vért izzadtam. De nem akarom éreztetni vele, hogy olaszom már kicsit megkopott a tinédzserévek óta.
- Én is épp azon dolgozom. Van kérdésed?
- Igen, azért jelentkeztem fel. A hatodik oldalon van néhány folyamatábra és szakkifejezések, amikben nem vagyok biztos…
- Azokat ők küldték eredetileg, mindjárt megküldöm az olasz változatot. El is ment. Megkaptad?
- Nem, üres üzenetem jött.
- Sajnálom, előfordul. Nem tökéletes ez a program.
Hát hogyne. Rá kell kattintani a csatolmány feltöltése gombra, az sokat segít.
- Néha előfordul. Ilyenkor érdemes még egyszer feltölteni.
- Újra megküldtem.
Várok kicsit, közben böngészem a leveleket, amiket onnan kapok. Néhány céges általános tájékoztató, Ági felháborodott levele, hogy lesszíves mindenki tisztán hagyni maga után a konyhát, egy karácsonyi üdvözlet a cégtől, és egy levél Andrástól. Gyorsan belekukkantok. Azt kéri, beszéljünk. Hivatalos hangnemben persze, ez mégiscsak céges környezet. Bezárom, nincs most kedvem ezen tipródni. Kellene találkoznom vele, hogy tisztázzuk… a mit is? Nincs mit tisztázni. Jó volt vele a szex, tényleg, de minek belekeveredni családi ügyekbe?
Közben megérkezik a nyomtatványom. Átfutom, online maradok. Klassz kis cucc, így már kisebb a homály a fejemben. Még az is lehet, hogy holnap nem sülök fel, nagyszerű.
- Itt vagy még, Bette?
- Igen.
Kevesen hívnak Bettének, nem nagyon szeretem, de Áron jellemzően megfeledkezik róla.
- Küldök még át egy anyagot, átnéznéd ezt is? Ez a vészforgatókönyv, kérlek, kezeld bizalmasan.
- Rendben.
Újabb üres e-mail érkezik, már kínomban vigyorgok.
- Átküldené újra?
- Persze. Jut eszembe, mióta magázol te engem?
- Nagyjából tizenöt éve. Amióta megismertem.
- Kizárt, hogy olyan rég volt.
Jópofizik. Éjjel tizenegykor. Atya ég, fáradt vagyok ehhez. Nem kegyelmezek.
- Lehet, hogy kicsit régebben.
Nesze.
- Ebben az esetben arra kérlek, hogy ne magázz többé. Nyugodtan tegezhetsz.
- Megpróbálom. – egyezek bele. Kizárt, hogy menni fog. Legalább húsz évvel idősebb nálam, és a legjobb barátnőm apja. Mi az öregistennek tegezzem? Attól még nem lesz egyszerűbb a tárgyalás. De sebaj, ez legyen a legkisebb gondom.
Végül éjfél felé elköszönök. A holnapi napom jó lesz, gyönyörű ruhába bújok és királynőként élvezem majd a kedvenc éttermemet, csak erre akarok koncentrálni.
Későn ébredek. Az első gondolatom a selyemruha. Kiveszem a gardróbból. Tökéletes szabású, elegáns, fényesen csillogó zöld ruhaköltemény. Imádom. Azért vettem, mert beleszerettem. Fogalmam sem volt, hova fogom felvenni, de nem hagyhattam ott árválkodni a vállfán, nélkülem. Éreztem, hogy összetartozunk. Már felpróbálni is jó volt, pedig sportcipőben, farmerben és pamutpulcsiban rohantam be a boltba, smink nélkül. De tudtam, hogy ő a tökéletes választás. Előkeresem a szekrény mélyéről a fekete selyemborítású koktélcipőt. Szépséges ő is, őt három éve vettem egy kiárusításon. Egy rémes szexshopban, de ezt nem kell tudnia senkinek. A cipő magassarkú, vékony bokapántos, meseszép. Belelépek, magam elé fogom a ruhát. Kócos vagyok, de így is jól mutatunk együtt a tükörben. Már alig várom, hogy délután legyen.
Elrohanok Fannihoz egy lazító masszázsra. Legyen teljes a jó napom, na! Hallgatom a csicsergését, vékony, magas hangja van, de nagyon kellemes, sokat beszél, nem vár rá feleletet, jó így. Otthon kinyomtatok néhány segédanyagot, összekészítem a mappát, és próbálom lefoglalni magam addig, míg végre felöltözhetek. Nevetséges, olyan vagyok, mint egy kislány farsangkor, alig várom, hogy magamra ölthessem a hercegnőruhát. A hajamat loknisra szárítom, feltűzöm, hogy csak egy-két tincs keretezze az arcomat. Finom smink, apró gyöngy fülbevaló és egy szabálytalan gyöngynyakék a nyakamba. A ruha dekoltázsa kicsit megemel, karcsúbbnak és feszesebbnek mutat. Ha sokáig maradok a tükör előtt, még a végén magamba szeretek. Elégedetten bólintok, mindig is így szerettem volna besétálni a Balettcipőbe.
Céges autó fékez a ház előtt. Ági apja küldte. Tegnap még úgy volt, hogy a sajátommal akartam menni, de igazat adtam neki abban, hogy egy pohár bor jót fog tenni annyi agymunka után és kár lenne kockáztatni a jogosítványomat. Így még az este megegyezetünk, hogy Sanyi bácsi, a sofőr jön értem. Kedves ember, eredetileg ő a mindenes, bizalmi ember és lakatos. Megdicséri a ruhámat. Naná, élő ember nem létezhet, akinek ne tetszene.
A Balettcipőben a város legelőkelőbb étterme. Szállodájában fél évre előre kell szobát foglalni, éttermébe csak a kiváltságosak juthatnak asztalhoz. Tökéletesen passzolok ide, érzem, látom az elismerő tekintetekből. A tárgyalás is zökkenőmentes, Sifredi régi barátként üdvözöl és igyekszik érthetően fogalmazni. Még a rémes dialektusát is elhagyja időnként, amikor meg nem, azon jót viccelődik. A tárgyalás nagy részét Áron is érti, könnyű dolgom van. Igyekszem titkolni az örömömet, mikor megérkezik végre a vacsora, de egészen biztosan lerí rólam, hogy boldoggá tesz az étek.
- És, íme a tökéletes steak! A fizetségem! – mosolygok bocsánatkérőn. Sifredi hangosan, jóízűen kacag.
- Te semmit sem változtál! Hús, az kell neked!
- Sajnálom! De ez… mennyei! Nincs ennél jobb az életben.
Ági apja elnézően mosolyog, láthatóan számára a jó bor jelentette azt, amit nekem a hús, így most szokásos merev szertartásossága is semmivé foszlik.
- Rémesen sajnálnám, ha ez lenne életed legnagyobb élvezete.
Elképedve nézek rá a kétértelmű szavak hallatán, de ő csak eszik tovább, semmi jelét nem adja, hogy ő is észrevette volna. Valószínűleg nem úgy értette.
- Babette, egyél! – emeli rám a poharát Sifredi. Koccintunk. Jókedvű, és ebből sejthető, hogy mindenre igent fog mondani, amit a mai este folyamán elé terjesztettünk. Vagy majdnem mindre. Reméljük a legjobbakat.
Az este előrehaladtával egyre többször csörren meg a mobilja. Lehalkítja, de így is hallani a zümmögő rezgést. Végül elnézést kér, felveszi, pergő olasz vitába bocsátkozik valakivel, alig értem a szavait. Ahogyan ő beszél, azt szerintem még egy szomszéd városbeli se fejtené meg, olyan erős a dialektusa. A vita hevében felugrik, lecsapja az asztalra a szalvétát, kirohan. Némán nézünk egymásra Áronnal, valószínűleg mindketten arra gondolunk, milyen szépen felépítettük ezt az estét és most egy perc alatt lerombolják a jó kedvét. Akkor pedig kukacos lesz. Akkor pedig…az ég könyörüljön a projektnek.
Érzem, ahogy kimelegszem a gondolatra. A szalvétával legyezem magam, még a ruhát is szűknek találom hirtelen. Ági apja megfogja az asztalon a kezem.
- Nyugalom! Ha borulunk, előrántjuk a B tervet. Átolvastad azt is, igaz?
Bólintok.
- Hát, persze. De eddig minden olyan nagyszerű volt.
- Igen. Nagyon hálás vagyok neked ezért!
- A legkevésbé rajtam múlt – hárítom el a dicséretet, pedig hízelgő, és jól is esik. Szeretem jól elvégezni a rám bízott feladatot.
Végül Sifredi visszatér az asztalunkhoz. Arca kivörösödött, mosolya feszes, kényszerű.
- Áron, Babette szépségem, most itt kell hagyjalak benneteket, váratlan események merültek fel. Nagyon tetszett a munkátok, holnap a központban leszignóztatom és dolgozhattok tovább ebben az irányban. Bocsássátok meg, hogy ilyen korán távozom. Maradjatok még, a vendégeim vagytok.
Kézcsókkal búcsúzik, én pedig alig tudok felocsúdni. Végül mégiscsak felfogom, összehoztuk, miénk az üzlet.
- Ez megvan! – emelem hitetlenkedve a poharamat Áronra.
- Megcsíptük. – jelenti ki hasonlóan vidáman. – Pezsgőt?
- Jó lenne, de attól tartok, viháncoló csitriként fogok viselkedni, úgy becsípek egyetlen pohártól.
- Na és?
- Nem, itt nem! – ellenkezem.
Ági apja kópésan elvigyorodik. Még sosem láttam ilyennek, igaz, soha nem is nyertem meg vele egyetlen komoly üzletet sem. Most nem olyan élére vasalt és kemény, mint máskor, egészen barátkozós kedvében van, láthatóan élvezi a helyzetet.
- Akkor jó hírrel szolgálhatok! Ha végeztél a vacsorával, akkor indulhatunk is. Ne nézz ilyen szomorúan, nem megyünk el innen.
- Hanem?
- Meglepetés!
- Nem szeretem a meglepetéseket. – jegyzem meg halkan.
Csóválja a fejét. Nincs hozzászokva az ellenkezéshez, főleg nem ahhoz, hogy én ellenkezem. De annyit készültem, hogy itt lehessek.
- Rendben. Van egy kis lakosztálya a cégnek itt fent, a torony részben. Elegáns kis lakosztály, tökéletes kilátással az éjszakai városra és a hídra. Ott esszük meg a desszertet és pezsgőt bontva ünnepelünk. Persze csak ha megfelel neked!
Leesik az állam, nem tudom elrejteni, mennyire nagy hatással vannak rám a szavai.
- A toronyban?
- A toronyban. – bólogat.
- Az egy vagyonba kerül egyetlen éjszakára.
- Egész évre még nagyobb vagyon. – ért egyet.
Felpattanok. Ezt látnom kell!
- Meghalnék, ha kihagynám. – vallom be szégyenlősen. Kinevet, de azért igazi gavallérként feláll, felajánlja a karját.
- Akkor kövessen, szép hölgyem!
A lift a lakosztályban áll meg. Ilyet csak filmekben láttam eddig, hitetlenkedve nézek körül. Mindenhol krémszínű selyemtapéta, magában mintás, fényes, elegáns, a lakosztály közepén egy hatalmas kanapé, kis asztalka, bárszekrény. Erkélyére üvegajtó vezet, pompázatos látvány a kivilágított folyó és a város fényei.
- Ez csodás!
- Valóban kellemes. – mosolyog. A szobapincér némán szervírozza a desszertet és kibontja a pezsgőt, aztán ugyanilyen szótlanul eltűnik a lifttel.
- Bámulatos. – álmélkodom. Nem győzök magamhoz térni. – Ez meseszép. – simítom végig a falat.
- Sejtettem, hogy tetszeni fog neked. Gyere, üljünk le!
- Nem, jobb szeretném látni a várost! Menjünk ki az erkélyre! – kérlelem.
Kint megborzongat a hűvös levegő, de nem veheti el a kedvemet. Hagyom, hogy a feltámadó szél testemhez fújja a selyemruhát, lebegtesse körülöttem, és királynőnek érzem magam. Áront szórakoztatja a lelkesedésem. Számára biztosan nem túl nagy dolog, hogy az éjszakai város a lábai előtt hever. Lába előtt hever az nappal is, ami azt illeti.
- Nem tudtam, hogy ekkora örömet jelent számodra megfagyni az erkélyen.
- Sajnálom! Mindjárt bemehetünk, ígérem. De olyan gyönyörű. Mindig ilyen szép innen?
- Általában. Nem töltök itt minden éjszakát, csak ha dolgom akad a belvárosban.
- Ezen a kanapén?
- Nem, a hálóban.
- Ó, azt hittem, csak ez az egy szoba… - elnevetem magam – Sajnálom, ostoba vagyok, igaz? Nekem ez mind elképzelhetetlen. Vagyis éppen csak elképzelhető. Na jó – sóhajtok fel – bemehetünk.
- Micsoda kín. – cukkol, miközben belém karolva az ajtóig vezet. – Hölgyem, a desszertje önre vár.
Befészkelem magam a kanapé ölelésébe. Kész vagyok.
- Őszintén! Nagyon nevetségesen hatok?
Rám néz, kicsit elgondolkodik, aztán könnyedén bólint.
- Inkább szórakoztatónak nevezném. – fogalmaz óvatosan.
- Félreértés ne essék, nem a pénz, a gazdagság bűvöl el! Nem vagyok sem pénzsóvár, sem irigy. Az elegancia az, ami lenyűgöz. Olyan szép itt minden, olyan jó megérinteni!
- Te tökéletesen beleillesz ebbe a miliőbe! – biztosít.
- Ugyan!
- De! A szépséged ide tartozik. Ha megengedsz egy magamfajta öregembernek egy ilyen bókot, olyan vagy ma este, mint a Balettcipő úrnője. – szorítja meg a kezemet.
Elpirulok.
- Köszönöm! – fogom meg a kezét hálásan. Nem akarok bizalmaskodni, egyáltalán nem tartom helyénvalónak, egyszerűen csak jól esik a kedvessége. Hagyom, hogy a szájához emelje az ujjaimat.
- Hölgyem, ön ma gyönyörű! Örülök, hogy boldoggá tehetem ezzel a lakosztállyal.
Felnevetek, hogy oldjam helyzetet.
- Megengedem, hogy tegezzen, Uram! – intek nagyvonalúan.
- Babette Bette, te egy díva vagy! – újra megcsókolja az ujjaim hegyét, majd mintha megérezné, mennyire furcsa ez nekem, egy kissé távolabb húzódik és az asztal felé fordul.
- Pezsgőt?
Bólintok, kiszáradt a szám. Belekortyolok, édes pezsgő, félek tőle, hogy pillanatok alatt a fejembe száll.
- Akkor most ez azt jelenti, hogy egy évig a mi cégünké a kizárólagos forgalmazási jog? – térek vissza az esti tárgyalásra.
- Igen. De hagyjuk most a munkát. – mosolyog – Inkább mesélj magadról.
- Magamról? Az rövid lesz, és unalmas.
- Ugyan! Ági lányom barátnője vagy. Iskolatársak voltatok, jól emlékszem?
Nem egészen értem, mire akar kilyukadni.
- Igazából alattam járt két évfolyammal, de nagyon összebarátkoztunk.
- Szóval idősebb vagy nála. Mennyi is vagy most?
- Ilyet illetlenség kérdezni egy nőtől. – nevetek kényszeredetten.
- Ugyan, olyan fiatal vagy, hogy már attól megfiatalodom, hogy mellettem ülsz a kanapén. – üti el tréfával – Ezek szerint most vagy huszonnégy éves, ugye?
- Huszonhat. De már majdnem huszonhét.
- Hihetetlen!
- Bemutassam a személyi igazolványomat?
- Nem, persze, hogy nem. – megpaskolja a kezemet. – Tudod mit? Megmutatom a lakosztály többi részét. Gyere!
A falba süllyesztett ajtó mögött egy teljesen berendezett iroda fogad.
- Lenyűgöző.
- Ezt már mintha hallottam volna tőled ma – nevet ki. – Itt szoktam éjjelente dolgozni, tegnap éjjel is innen cseteltünk. Ott balra a hálószoba, oda nem kísérlek be, nehogy félreértsd. De ha gondolod, megnézheted.
Érdekel, persze, hogy érdekel. Itt is elegáns tapéta, almazöld, hatalmas franciaágy, baldachinos, lenyűgöző. Megsimítom a finom damasztágyneműt, kedvem lenne belebújni, szívesen itt aludnék. Az ággyal szemben állótükör, elé sétálok, megnézem magam. A ruhám még mindig nagyon tetszik nekem, a sminkem már kissé viharvert. Visszasétálok a nappaliba, Áront a dolgozószobában találom, a laptop előtt.
- Ennyit arról, hogy hagyjuk a munkát! – nevetek rá. – Rajtakaptalak!
Bűnbánóan mosolyog.
- Sajnálom, Bette, be kell fejeznem ezt a levelet, összefoglalom a tárgyalást a helyettesemnek, amíg még emlékszem az összes részletre.
- Addig megcsodálom a fürdőt.
- Csak nyugodtan! Végy egy fürdőt, a szekrényben találsz köpenyt, nagyon kellemes, puha.
- Ó, én csak úgy értettem, hogy megigazítom a sminkemet.
- Rendben, ahogyan gondolod. Nekem itt még van egy kis munkám, szóval pihenhetsz kicsit. Nyugodt lehetsz felőlem, sosem élnék vissza a helyzettel! – teszi még hozzá.
- Ezt nem is feltételeztem.
- Szomorúan hallom. Azért még nem vagyok fogatlan oroszlán. – fenyeget meg az ujjával – És most dolgoznom kell, te csak pihenj!
Besétálok a fürdőbe, tétovázok. Kihagyhatatlan ajánlat, hogy felfrissítsem magam ebben a medencének is beillő kádban. Illatos habfürdő, puha frottírköpeny, nehéz ellenállni a csábításnak. Az ajtó másik oldalán azonban a barátnőm apja van. Megvizsgálom a zárat. Zárható. Nagyszerű. Visszamegyek, hogy mégegyszer meggyőződjek a helyzetről.
Áron ugyanúgy a gépbe mélyedve dolgozik, vontatottan néz fel.
- Igen?
- Csak… lehet, hogy mégis megfürdöm. – nyögöm ki.
- Nagyszerű ötlet. Használd a törülközőmelegítőt! Mindent megtaláltál, amire szükséged lehet, vagy felhozassak valamit?
- Nem, szükségtelen, mindenem megvan.
- Van kedved itt tölteni az éjszakát? Aludhatsz a hálóban, nekem itt is van ágy – mutat a sarokban álló heverőre.
- Ez elég jól hangzik! De nem szeretnék pletykát…
- Ugyan!
- Jó, meggondolom. Amíg fürdök. És…. Nem szeretném, ha magyarázkodásnak tűnne, pláne, ha bizalmatlanságnak, de … az ajtó zárható.
Szemüvege fölött most először néz úgy rám, ahogyan egy nőre néz egy férfi. Meglehet, teljesen ostoba dolog volt egyáltalán szóba hoznom, a francba is.
- Igen?
- Igen. Szóval, bezárom, amíg fürdök.
- Rendben. De ha nem zárod be sem fogok besétálni és… nos, besétálni sem fogok, és semmi mást sem teszek, ha érthető, amire célozni szándékozom.
- Igen. Sajnálom! Nem akartam…
- Ugyan. Nagyon hízelgő a gondolat, hogy egyáltalán eszedbe jutott!
- De nem jutott eszembe, illetve nem úgy…, á, ez rémes, nem magyarázkodom! – csattanok fel, megunva, hogy hülyét csinálok magamból. Legyintek. – Fürödni mentem.
- Vigyél be magaddal pezsgőt. A bal oldali felső ajtó mögött találsz zenelejátszót. Kellemes pihenést!
Megfogadom a tanácsait, élvezem a kényeztetést, amit a luxus nyújt. Egy óra múlva visszaveszem magamra a ruhámat, kiigazítom a sminkem. Már mehetnék aludni is, de sajnálom az időt az alvásra. Áron még mindig dolgozik. Jöttömre felnéz.
- Jól érezted magad?
- Csodálatosan. – nevetek rá őszintén - Minden nap el tudnám viselni.
- Helyes. Rendeljek fel neked valamit?
- Nem, köszönöm. – leülök a tárgyalásoknak fenntartott bőrszékek egyikére. – Mit dolgozol?
- Tervezeteket készítek, semmi különös. Ha meggondoltad magad, most haza tudlak vinni.
- De te nem vezethetsz, ittál. – figyelmeztetem.
- Ez igaz. De attól még hazakísérhetlek, hogy nem én vezetem az autót. Persze, ha maradni akarsz, az még jobb.
Bólintok. – Maradni szeretnék.
- Nagyszerű.
- De nem akarlak zavarni.
- Nem zavarsz. Tudod mit? Befejezem a munkát, és beszélgetünk. Menj nyugodtan előre a nappaliba, pár perc, és csatlakozom hozzád.
Visszasétálok a szobába, leülök a nagy kanapéra. Pezsgőt töltök a két pohárba, egyrészt, mert ünnepelünk, másrészt mert semmi más italt nem találok.
- Csak pezsgőnk van. – mentegetőzöm neki is.
- Rémes. Micsoda egy hely… - játssza a felháborodottat. Nevetünk.
- Idevackolódhatok melléd? – kérdezi.
Felhúzom a térdeimet. Nem vagyok igazán elegáns, de kényelmes.
- Persze. Hosszú volt ez a nap.
- De legalább sikeres.
- Igen. – bólintok. – Neked sem minden napod ilyen azért, ugye?
- Nem. Általában nem vacsorázom gyönyörű fiatal lányokkal, enélkül kell éjszakába nyúlóan dolgoznom.
- Nagyon vicces.
- Inkább szomorú. Örülök neki, hogy ma itt vagy velem.
- Megkérdezhetem, miért vagy egyedül?
- Megkérdezheted.
- Akkor kérdezem.
- Nem is tudom. Meg persze nem vagyok mindig egyedül, én sem vagyok fából. De a futó kalandok ritkán hoznak lázba. Az én koromban az ember már inkább ínyenc.
- Ínyenc. – ismétlem meg.
- Nem kell gúnyolódni. Tudom, hogy a te szemedben ez furcsa lehet, de attól még én is férfi vagyok.
- Igen, kicsit furcsa. – vallom be.
- Na szép. Azért engem sem kell sértegetni.
- Nem akartalak megsérteni ezzel.
- Rendben. Sosem gondolkodtál még el azon, mennyivel többet tudna nyújtani neked egy tapasztalt szerető?
- Minden szeretőm tapasztalt volt. – ellenkezem.
- Jó, akkor átfogalmazom. Sosem vágytál egy idősebb férfi kényeztetésére? A rajongására? Hogy remegő kézzel ujjongva érintse meg a testedet? Hogy értő szemmel csodálja minden porcikádat?
- Nem tudom. Nem akarlak megbántani, de…
- De?
- Nem gondolkodtam még ilyesmiken. Egyébként sem szoktam a szexen sokat filozofálni.
- Hanem?
- Hanem megtörténik, ha meg kell történnie. Úgy értem, nem mindig, szóval nem vagyok az a típus, aki képtelen kihagyni egy lehetőséget egy jó szeretkezésre. De azt sem mondanám, hogy nemet mondok mindenre. Szeretem élvezni az élet minden örömét.
- Jó ilyet hallani. Okos lány vagy, ez tetszik nekem.
- Köszönöm.
- Nem kell megköszönnöd. Sajnálom, hogy nem alakulhat ki köztünk semmi, biztosan nagyon élvezetes személyiség vagy az ágyban is.
- Ugyan…
- De...! Nagyon szép lány vagy, kívánatos, gyönyörű…!
- Áron, ne haragudj, de nem tudom, hogy jutottunk ide a beszélgetésben.
- Ugyan. Cssst. Csak beszélgetünk. – keze finoman beletúr a hajamba, a mozdulat baráti, nincs miért ellenkeznem. – Te gyönyörű nő vagy. Ebben a meseszép ruhában, ezzel a dekoltázzsal, úgy feszül a melleiden a hideg selyem, majd elpattan, a hidegtől didergő mellbimbóid pedig majd kiszúrták, amíg kint álltunk a hidegben, a szél kirajzolta a tested körvonalát a ruhád anyagán keresztül. – halkan duruzsolva beszél hozzám, közben ujjai az arcomat simogatják, lassan a nyakamat is. Úgy érzem magam, mint akit megbűvöltek. Egyáltalán nem akarom ezt hallani, azt akarom, hogy elhallgasson, de képtelen vagyok tenni ellene, kíváncsian szomjazom a szavait. Van ebben a helyzetben valami rosszkislányos, nem szabadna ennek történnie, nem kellene ezt hallgatnom, nem kellene a barátnőm apjának az ujjait a térdemre futtatnia, közben arról beszélnie, hogy milyen szép és fiatal vagyok és hogy neki mekkora öröm megérinteni engem. Érzem, ahogyan lazul a lábam, picit szélesebb terpeszbe nyílik, ölemben lüktet az izgalom. Ez őrület! Felpattanok.
- Én, sajnálom…! – tétován lépek egyet az ajtó felé.
- Babett, nyugalom! Nem érek hozzád, ha nem akarod.
- Nem, te egyáltalán nem azért vagy veszélyes, mert hozzám érsz! Te attól vagy veszélyes, hogy addig bűvölsz, míg majd én akarom.
- Tetszik, hogy ilyen szókimondó vagy. Félsz?
- Nem! – csattanok fel. Miért is félnék?
- Akkor?
- Nem, én nem… Te a barátnőm apja vagy!
- Igen. Nem értem, hogy jön ez ide, de igen, a barátnőd az én lányom. Az a férfi vagyok, aki neki az apja. Neked viszont nem vagyok az apád. Neked csak egy férfi vagyok. Egy olyan férfi, aki értékeli a szépségedet. – közelebb lép hozzám, belép az intim szférámba. El kellene lépnem, de nem tudok. Keze megindul felém, végigsimítja az arcomat, a nyakamat, de most nem hagyja abba itt, levándorol a melleimen, a csípőmön, a combomon. Felnyögök.
- Látod?
- Nem.
- Ugyan! Miért ellenkezel? Kíváncsi vagy. Tudni szeretnéd, milyen szeretkezni egy férfivel, aki ért a tested nyelvén.
Még közelebb lép hozzám, ujjai lesiklanak a ruhám lépéshasítékán, besiklanak a combomra, le és fel. Annyira hihetetlen, szinte megvonaglok az izgalomtól, ahogyan ujjbegyei végigszántanak a combomon és a nekiütköznek a bugyimnak. Képtelen vagyok uralkodni a hangomon, felnyögök.
- Ugye, milyen forró, édes kis nő vagy te! Reszketsz a vágytól. – duruzsol a fülembe. Abba kellene hagynom, ellépnem és kimennem az ajtó, de képtelen vagyok. Hagyom, hogy kezei bekalandozzák testemet. Simogatja rajtam a selymes anyagot, közben nyelve megindul a melleimen, besiklik a ruha vonala alá. Hátravetem a hajamat, hangosan nyögök. Szégyentelenül élvezem nyelvcsapásait, egyre közelebb a mellbimbómhoz. Pillanatról pillanatra nő bennem a feszültség, ahogyan várom, hogy végre hozzáérjen. Ujjai lábaim között simogatnak kitartóan, én pedig vonaglok az élvezettől. Hüvelykjéhez dörzsölöm a csiklómat.
- Ezt szereted, igaz? – kérdezi, gyors vibrátóban mozgatva a kezét.
- Jaj ne! – nyöszörgök.
- Leveszem rólad a ruhádat. Akarod, hogy levegyem?
Nem akarok válaszolni, nem akarom felvállalni, hogy részese vagyok a játéknak.
- Rendben, akkor rajtad marad. Csak a bugyidat húzom le rólad.
Becsúsztatja ujjait a bugyim alá, hátulról előre haladva szétsimogatja a szeméremajkaimat. Úristen, képtelenség, a barátnőm apja nyúlkál a bugyimban, én pedig hánykolódom a kéjtől és a helyzet okozta izgalomtól. Lesimogatja melleimről a ruhát, ott fekszem, a gyönyörű selyem körülölel, ölemen a bugyi félrehúzva és Áron ujjai a kéjes kínok között dobálnak. Kéjnedvem csorog belőlem, ujjai csúszkálnak. Lassan lehúzza rólam a bugyimat, és szája közelít az ölemhez. Nyelve simogat, kígyóként csúszik a csiklóm csuklyáján, reszket a lábam.
- Tárd szét nekem a lábaidat!
Engedelmeskedem, akarom a nyelvét, hogy kényeztessen. Fejét a lábaim közé húzom.
- Ez az édes. Parancsolj! Kérj, és élvezd csak ki, amit kapsz!
Ujjával belém hatol, miközben nyelve játékosan futkározik a csiklómon és szeméremajkaimon, másik keze mellemen.
Nem kötözködni akarok, de ezt a történetet annyira nem találtam ebbe a témába illőnek, hogy úgy döntöttem, megpróbálok írni egy olyat, ami jobban a témába vág. Íme, az első szárnypróbálgatásom:
A kutyás nő
Talán egy filmben hallottam, talán olvastam valahol, hogy egy férfi milyen könnyen tud nőkkel ismerkedni, ha egy kisgyerekkel van, például a játszótéren. Ebben nincs tapasztalatom, de azt is hallottam, hogy egy kutya segítségével is elég könnyen lehet ismerkedni, vagy – ha úgy jobban tetszik – csajozni. És ezt már valamennyire meg tudom erősíteni. Nekem soha nem nagyon ment az ilyesmi, mármint a csajozás, de azt már korábban is tapasztaltam, hogy egy kutya sokat lendíthet a dolgon. Ha másban nem is, de általában segít a megismerkedésben, és abban is, hogy jobb szemmel nézzék az embert, talán mert ha valaki szereti a kutyáját, és gondoskodik róla, akkor valószínűleg az emberi kapcsolataiban is képes efféle dolgokra, ami a nők szemében nyilván elég fontos dolog.
Én persze nem erre gondoltam, amikor örökbe fogadtam egy aranyos kiskutyát a telepről, hanem magamnak társaságot, a kutyusnak pedig egy jó gazdit szerettem volna. Mert a kutya jó társaság, mindig meghálálja a szeretetet és a gondoskodást. És némi elfoglaltságot is ad, mert naponta többször le kell vele menni, hogy mozogjon, szaglászhasson, és elvégezhesse a kisebb-nagyobb dolgait. És persze egy sűrűbben lakott helyen biztosan találkozik az ember közben a többi kutyással is. A kutyások között pedig vannak olyanok, akiket az ember szimpatikusnak talál, de akadhat olyan is, akinél ennél jóval tovább megy a dolog.
A kutyás nőt hónapokkal ezelőtt láttam először. Korombeli lehet, és már akkor feltűnt, hogy milyen jól néz ki. Sötét, vállig érő haj, szép arc, és bomba alak, legalábbis amennyire meg tudom ítélni. Fekete, testhez simuló nadrágban szoktam látni, ami kellemesen feszül a hátsóján, és sejteni engedi, hogy az maga is milyen feszes. Karcsú derék, fölötte pedig nem túl nagy, de formás, kerek dombocskák. Nekem is felírhatna egy ilyet az orvos…
Ismerkedésből soha nem kaptam volna jelest, senkit nem szoktam lerohanni, általában úgy viszonyulok az emberekhez, ahogy ők közelednek hozzám. A többi kutyás közül is csak néhánynak tudom a nevét, pedig jó páran vannak, akiket már messziről megismerek, és persze mindegyiknek ismerem a kutyáját is. Az én kutyámnak szerencsére elég jó természete van, így elég hamar úgy éreztem, hogy nagyjából befogadott minket azoknak a kutyásoknak a társasága, akik esténként lent szoktak lenni a téren.
Őt eleinte csak olyankor láttam, amikor délután tudtam lemenni, és ilyenkor köszöntünk egymásnak, beszélgettünk is néha egy kicsit, a kutyákról, de néha más témákról is. Egy idő után már esténként is kezdett lejárni, én pedig azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban lesek arrafelé, ahonnan Ő szokott jönni. Mindig nagyon csinosan jelenik meg, és ezt még az illatfelhővel is tetézi. Rám mindig is hatással voltak bizonyos illatok, és az Övé éppen megfelel az ízlésemnek. Egyszóval nem mindennapi hatással van rám. Azt hiszem, Ő is kedveli a társaságomat, mert másokkal is szokott beszélgetni, de talán velem a legtöbbet, amit én csak helyeselni tudok. Vele minden simán megy, legalábbis ami a beszélgetést illeti. Ennél több eddig nem történt, legalábbis a valóságban nem, mert gondolatban, illetve álmaimban vagy álmodozásaimban azért már egy kicsit tovább jutottam. Például egyik nap arról beszélt, hogy milyen fázós. Én pedig éjszaka egy kicsi hölggyel álmodtam (Ő sem túl magas, és ez szintén nagyon bejön nekem), aki fázott, és ezért betakargattam a saját kabátomba (miközben én is benne maradtam), ő pedig a hátával hozzám simult. Nagyon kellemes érzés volt.
Esténként, elalvás előtt általában Őrá gondolok, és reggel is általában az eszembe jut, úgyhogy akár el is nevezhetném (Szécsi Pál egyik száma alapján) Karolinának. Az egyik este, már majdnem félálomban is Rá gondoltam, megjelent előttem a karcsú alakja, én pedig mindkét kezemmel megfogva hátul a derekát, magamhoz vontam, és ekkor olyasmit tapasztaltam, amit már nagyon régóta nem: összerándultam a vágytól. Talán nem éppen elsőrangú a fantáziám, így azt sem nagyon tudom elképzelni, pontosan hogy is nézhet ki Ő ruha nélkül, de arra nagyon is volnának ötleteim, hogy mihez kezdenék, ha megláthatnám.
Ha szemben állna velem, és én éppen ülnék, akkor először a két térdem közé vonnám, és elkezdeném csókolgatni a hasát, miközben a két kezemmel simogatnám a fenekét, és cirógatnám a hátát, végig a gerince mentén. Egy idő után finoman eltolnám magamtól, hogy aztán a térdeimet összezárva ráültessem Őt a combjaimra, olyan közel, hogy az ajkaimmal könnyen elérhessem a melleit. Felváltva kényeztetném őket, az egyiket a számmal, a bimbót finoman a számba véve, és néha szívogatva, illetve körbenyalogatva, a másikat pedig közben a kezemmel simogatva, illetve gyúrogatva.
Ha hátulról látnám, akkor pedig hozzásimulnék (miközben érezhetné férfiasságomat, amely nyilván beindulna a látványtól), és hátulról simogatnám az egyik kezemmel a mellét, a másikkal pedig a hasát (de később persze egy kicsit lejjebb is haladnék vele), közben pedig rávenném Őt, hogy egy kicsit hajtsa félre a fejét, hogy a nyakát csókolgathassam, illetve oldalt végignyalogathassam a nyelvemmel. Mindennek persze alighanem az lenne a következménye, hogy nem állnánk meg itt, hanem tovább folytatnánk a dolgot a legérzékenyebb részek simogatásával, illetve nyalogatásával (esetleg egyszerre), és végül átcsapna a dolog egy nagyon érzéki, vagy esetleg egy kissé vad szeretkezésbe, de ennek a részleteit még nem gondoltam végig. Egyelőre. Talán majd legközelebb.
Ica mikor először meglátta az oktatóját, női szemmel kifejezetten visszataszítónak találta. Érezte már akkor, hogy ez nagyon csúnya szó, de mégis ez fogalmazódott meg benne. Vannak férfiak, akik kifejezetten visszataszítóak egy nő számára, ezen nincs mit szépíteni.
Ahogy egyre több időt töltött vele a vezetések során, ez a különös visszataszító érzés kezdett átformálódni. Nem egyszeriből, hanem lassanként. Szinte óráról-órára. Még Ica sem értette. Van az úgy, hogy néha az ember önmagát sem érti. Elvarázsolta Józsi különleges intelligenciája, világnézete, s lassan a külső jegyeket, amelyek általában döntő szerepet játszanak a vonzalom kialakulásában, itt átvette a belső érték. A belső értékek, amelyek nagyon csalókák lehetnek, s hajlamosak vagyunk ezeket felnagyítani, hogy egy ember ahhoz hasonlítson képzeletünkben, akit szeretnénk látni, érezni. Pontosan így járt Ica is.
Egy idő után kezdte meglátni Józsiban azt a férfit, akire akkor és ott annyira vágyott. Egy idő után már nem volt lényeges a férfi súlya, vagy rossz fogai, a korkülönbség, egy idő után már csak a mélyen ülő apró barna szemeire tudott gondolni, egy idő után már nem érdekelte az sem, hogy kiszemeltje házas. Egy idő után már nem tudta eldönteni, most ez valamiféle őrület, vagy csak egy kibontakozó egyirányú vágy. Szerette volna remélni, hogy ez a szenvedély célba talál, mert vágyálmaiban már rég beteljesedett ez a vonzalom. Álmaiban érzéki volt a férfi, szeretkezésükben a felszabadító élmény realizálódott, ahogy csókká simultak ajkaik, test, test ellen küzdve engedte elárasztani mindkét emberben a gyönyör adrenalinját. Ahogy az izzadság cseppjei, a szenvedély apró, csillogó fénycsóváiként lényegülnek át. Ahogy izzadtan ébredt éjszakáról, éjszakára a valósághű álmaiból, egyre jobban kívánta, s már nem a valódi hús-vér férfiba volt szerelmes, hanem abba az álomba, amit felépített önmagának.
