na ma reggel elmentem azért a sebészdokihoz, aki műtött immár 11 hete.Elmondtam a problémámat, jól kivizsgált, jól megtapogatott, köhögtetett stb.stb.: nincs-e kiújulás.
Nos, nincs gond, úgy tűnik.A jelzett kellemetlen húzó érzések pont ott jelentkeztek/jelentkeznek, ahol a sérvkapu volt és ahol a lágyékszalaghoz varrták a sérült hasizomzatot.Na meg a regenerálódó idegek...Múlni fog, el kell viselni, sok pihentető-, nem terhelő mozgást végezni, de kerülni kell azt a bizonyos monitor előtti "hegyesszögben-a comb-és-a-törzs" ülést stb.
Végül úgy búcsúzott a doki: "használja egészséggel..." (alapból rendes, idősebb doki , bár modjuk a boríték is "rendes" volt anno)
a Rókust én sem ismerem (bár jó sok éve ott születtem...:), én Budaörsön estem át egynapos sebészeten 11 hete, (modern, rendes, tiszta és szervezetten hatékony volt) baloldali jól kifejlett lágyéksérvvel, úgyhogy erről bővebben:
1. a műtét maga kb. egy óra volt, altattak, hagyományos -nem hálós - módszert alkalmaztak
2. észheztérés után tea/keksz, fájdalomcsillapító injekció ahogy dukál - de semmi kábulatot, hányingert nem éreztem
3. kb egy órával ébredés után a főnéni megtanított ágyról felülni, ágyról leszállni és bizony:két lábon egyenesen állni! :)
4. ezt követően sétálnom (a szobában köröznöm) kellett, eleinte kontrollált a koordinátor ,nézett, majd magamra hagyott. A korai felállítás és járás/mozgás állítólag része annak a technikának, amely a kiújulást (recidiva) hivatott megelőzni
5. én pedig időközönként fel-fel keltem és rótam a köröket (azért túlzás, mert nem volt nagy a szoba)
6. önállóan pisilni is kellett (ez "kötelező" elem volt ahhoz, hogy hazabocsájtsanak)
7. 13.-kor ébredtem, mindezen gyakorlatok után este hétkor hazavihetett az asszony. A parkolóig a saját lábamon mentem, otthon nem ágyban voltam (csak aludni), hanem házi ruhában, jó kemény díványon,nem fekve hanem félig ülő, vagy ülő helyzetben (de ez egyéni, az orvos tanácsa mindenképpen szükséges!)
A fájdalomról: igen, műtét után fáj, élesen.De kibírható. Nem csoda, hogy fáj, hiszen izmot, bőrt, kötőszövetet átvágtak,majd varrtak, sebek vannak a bőrödön és a hasizomzatodban. Kibírható nagyságrendileg is, meg azért is mert tudod, hogy TÚL VAGY RAJTA VÉGRE és azt is, hogy NAPRÓL NAPRA JAVULNI FOG!De tényleg...!
A fájdalom persze függ egyéntől, idegrendszertől és hasizomzattól, kötözési módtól, kortól, műtéti technikától...sok mindentől, de még az időjárási frontoktól is.De végül is kibírható :)
Fontos: ruházat laza legyen, ne szorítsa-nyomja a műtött területet.Ágy kemény legyen, mert csak így tudsz,ha kell megfordulni benne.Sok folyadék, vizeletre figyelni, a nagydolgokat pedig ha akadoznak is eleinte, előbb utóbb meghozza a természet - a hasprés viszont kerülendő, lehet Bolus Laxanst vagy hasonló székletlazító természetest szert alkalmazni.
Kérdésedre pontos válasszal nem tudok ugyan szolgálni, de annyival tudok segíteni, hogy jártam a Rókus egynapos sebédzetén. Tájékozódni voltam ott is, és még néhány helyen... Nos teljesem szubjektíven arra jutottam, hogy engem műteni ott biztos nem fognak, csak ha öntudatlanul visznek... :-)
Az egy napos sebészet szerintem amúgy is izgalmasabb... Személy szerint én nem is bántam, hogy nem kellett néhány órásan járnom, pláne a jó pesti utakon zötyögnöm... Ez pár naposan sem kellemes.
A hasi sérv számomra nem megtapasztalt dolog de gondolom ugyanúgy nem kellemes. Lágyéksérv esetén elsőre nem szeretnek hálót beültetni.
A magam részéről azt javasolnám, hogy nézesd meg több helyen is. Mindenhol más benyomásaid lesznek, és könnyebb lesz jól kiválasztanod a dokit és a helyet. Egy-két nap elég erre... :-)
Nekem nemsokára lesz egy hasfali sérvműtétem, ami ugyan nem lágyéksérv, de azért majdnem. Szóval az orvosom jelenleg szabin van és nem tudom kivárni amíg hazaér, ezért tőletek kérdezek, hátha tud valaki segíteni.
Nem tudom, hogy műtöttek-e valakit innen a Rókus egynapos sebészetén, de érdekelne, hogy általában milyen sérvműtétet végeznek ott, értem ez alatt, hogy egyszerűen csak összevarrják, vagy hálóval befoltozzák? Továbbá mennyire fáj műtét után? Azért gondolom valamennyire fogok tudok mozogni...
Szervusztok, köszönöm az üdvözletet és a nyugtatást...:)
Jó olvasni arról, hogy más is járt "has"onló cipőben.
Amúgy a monitor előtti órákig tartó "görnyedés", mint változás lényeges lehet ahhoz képest, hogy a betegszabi alatt tényleg régen sétáltam, kirándultam annyit mint akkor- készülve a nagy visszatérésre!
Másrészt a stressz...noha nem lőszergyárban dolgozom, csak gyógyszergyárban, de kísérteties volt néha már műtét előttt is: a sérv okozta,általatok jól ismert húzó fájdalom eltűnt, mikor szabira mentem és újra üdvözölhettem, amikor újra melózni kezdtem. De óramű, napra kész pontossággal.És ez volt most is, már a műtét után. Vasárnap, uccsó nap minden OK, hétfőtől munka, vele a leírt problémák jöttek. Kétségtelen, testhelyzet, tömegközlekedés stb.stb.No meg eltűnt a primer sebfájdalom, maradt a mélyebb rétegekben ez a még mindig meglévő, néha fájdalmas húzás. Hozzá kell tennem (1) minden panasz ellenére nagyon szeretem a munkámat (2) a sebem pedig "ránézésre" gyönyörűen és gyorsan gyógyult.
A stressz is lehet ám rossz hatással a műtött részre, mert azt írod melóhelyen akad az is...
Amúgy én is ülő munkát végzek, eladó vagyok, no fizikai meló, de mint szinte mindenhol, itt is karácsonykor nagy volt a hajtás, egy percet nem ültünk - a Főnökömmel együtt voltunk, akivel egyéb más esetben természetesen váltjuk egymást - ettől függetlenül nem volt minimális fájdalmam sem. Viszont mikor eljöttek a januári gép előtt ülős napok - persze tennivaló így is van, de közel nem annyi mint az ünnepek alatt - bizony nekem is volt olyan este mikor éreztem a műtétem helyét...és semmit nem csináltam, csak ültem a gép előtt - én is azon gondolkoztam, mikor egész napos hajtás volt semmit nem éreztem, most a munkaidőm 80-90%-át leülöm, és tessék...
Otthon Te is kényelmesebben elhelyezkedsz a fotelba, egész más formában ülsz gondolom a melóhelyen a gép előtt...ergo szerintem a sok üléstől is lehetnek pici fájdalmak...engem 1éve műtöttek. Úgyhogy szerintem nincs aggodalomra okod. :-)
Későbbiekben is előfordulhat olyan, hogy fájdogál, de nem tudod mitől. Lehet megerőltetés, amire nem is gondolna az ember. No meg ne felejtsük el azt sem, hogy jónéhány idegszál is el lett vágva. Ezek nem olyanok mintha egy köteg villanyvezetéket átvágnánk. Az idegszálak bizonyos mértékig növekedni tudnak, talán 1 mm havonta. Tudnak furcsa érzést kiváltani. Hiszen ami el lett vágva, nem biztos, sőt, biztos, hogy nem ugyanazzal az idegszállal fog összeérni. Van ami másikkal, meg olyan is, ami semmivel. A vége csak ott lóg. De növekszik. Adhat téves jelzést az agynak.
Új vagyok ezen a topicon, örülök, hogy hasonló társakra leltem.
November 8.-án műtöttek "szépen kifejlett" baloldali, alhas-fal "felezővonalán" túl is kidudorodó lágyéksérvvel.Mostanában eléggé érzem a műtét nyomát, gondolom leírom, hátha valamelyiktek ráismer a problémámra.
Egynapos volt a műtét.Hagyományos, nem hálós.Műtét után pár napig a szokásos fájdalmak, kétrét görnyedve.Varratkiszedés nyolc nap múlva, javulok, fájdalmak csökkennek.10 napra rá lépcsőzök, 15 nap után szép lassan elkezdem a terhelést, fokozatosan egyre többet járok, mászkálok, élvezem a gyógyulást,szinte túrázom.12 cm-is heg szépen heged, alatta a kötőszövetekben ceruzányi "hurka".Hasfalban terheléskor enyhe húzás alhas-fal közepéig (elég kiterjedt volt már a sérv).Hasfal bőre heg fölött és körül érzékeny, bizonyos kiterjedt ponton gyakorlatilag érzéketlen.Néha belefájdul, de bírom a gyűrődést.
Öt hétre rá visszamegyek dolgozni.Irodai munka, némi stresszel."Ceruza" felszívódik, seb és varratfájdalom eltűnt, hasfal bőre immár érez és kevésbé érzékeny.
Ámde pont ahogy ahogy dolgozni kezdek, kellemetlen tünetek jönnek (és nem a munkától :)).Hasfal húzódik, néha kiterjedten és kellemetlenül érzékeny az alhas-izom,szinte fáj néha, pont arrafele, ahol előtte érzéketlen terület volt, gondolom pont ott, ahol a sérvkapu volt és ahol most a belső varratok vannak.
Otthonlétem alatt jórészt vagy mászkáltam, vagy gyakorlatilag a fotelben kényelmesen elnyúlva, lábamat feltámasztva ültem. Az irodában pedig...5-6 óra monitor előtt,vagy értekezleten, gyakorlatilag ülök a hasfalamon :), test és comb derék-, vagy hegyesszöget zár be...(monitor! :), ha erőltetett menetben jó nagyot sétálok, mindig enyhül a feszülés.
Minden más "funkcióm", leletem és reakcióm negatív, de megvallom, nagyon idegesít, most már 10 hete volt a műtét.
Én is nehezen épülők közé tartozom. 2 héten keresztül múmia fekvés, zombi járás. Már 5 hét eltelt, de pl délutánra még mindig megfájdul annak ellenére, hogy irodai munkát végzek....
Jobbulást, és üdv a nagyjavított élők között!
- Igen, az első felkelések izgalmasabbak, de ezek is szépen javulnak majd.
Ha nincs önszuri már csak jó jön...
:-)
Mielőbb gyógyulj meg teljesen. A sebgyógyulás és az egész lábadozás minden embernél más és más. Valaki belehal egy kicsit, én ilyen voltam, van aki pedig egy hét múlva szinte legyúrja karral és alhassal a világot. .............. :)))))))))))
Tényleg szinte semmi, a lábadozás eleje volt kissé gyötrelmes...
Lemászni az ágyról maga volt a horror, de aztán kikisérleteztem egy egy "lemászási technikát" (Könyökre, majd felnyomtam lassan magam, miközben a műtött oldalam félig lelóg az ágyról.
A köhögés nagyon gáz volt, de az egyhetes műtét után már tudok..:))
A képen látott sebgyógyulást én azért lassúnak tartom, mert ahol nekem leesett a pörk, nem is látom a vágást - egy hét után. Igaz, nyomtam befele a cinktablettát C-vitaminnal (Cink és 400 mg C pezsgő) 3-4 szer naponta.
Szerintem érdemes kipróbálni, mert a leírások szerint is javítja a sebgyógyulást.
Most, este már el is felejtettem, hogy pont egy hete voltam a műtőasztalon.
nekem nem volt se varrat se kapocs.A mútét után 2 nappal egy leukoplasztszerú csikot tettek rá,előtte is olyan volt ,egy gézlapot szorított le két ragasztócsík.Egy hét múlva azt a leukoplasztszerü csíkot is levették és kész.
Az első műtétem volt hasinló, de akkor sem varrva voltam hanem kapcsozva. Ez elég jó lehet, de lehet pikáns is. Esetemben a legalsó kapocs volt az amelyik rendkívüli örömöket tudott okozni. (Szúrt...)
Most, kb 1 éve viszont semmiféle kapcsozás és semmiféle varrat nem volt. Helyette ragasztva volt a seb. Ez olyan mint a sebtapasz, csak sokkal erősebb. Persze ennek cseréje elég izgi, de a kb. velem egykorú dokisrác baromi jól tudta mikor húzza finoman és mikor gyorsan. (Levételkor...)
A seb így egy igen vékony vágás volt, amely egy nagyon picit megvastagodott, de így is nagyon szép. Képem nincs róla, de elgondolkodtató, hogy csináljak-e? Csak a tudomány érdekében, hogy összehasonlíthassuk ezeket a részmódszereket is. :-)
Nekem nem volt ilyen "fércelés". :) Simán csak egy vágás és a vágás két végénél jött fel a varróanyag. A két vége a bőr fölött össze volt kötve. Maga a varrás a bőr felszíne alatt volt, am,olyan belső varrás. Így csak a vágás látszott, az öltések helye nem. A varratszedés is kb másfél másodperc volt. Elvágták a "damilt", aztán egyszerűen kihúzták. Mire elkezdődött volna, már vége is lett a varratszedésnek. :)
Varratszedés óta kíváncsiságból lefényképezgettem pár naponként hogyan gyógyul a hegem. Gondolom átlagos eset vagyok, megosztom, hátha friss műtéteseknek hasznos (képre kattintással elvileg nagyobb méretben betöltődik).
Nekem nem volt különösebb gondom a szárnyassal, pedig életemben először használtam.
Lecsurgott az infúzió, inger volt ezerrel, egyetlen szobatársamnak hátat fordítva fekve már toltam is bele az anyagot...rendesen attól tartottam nem fog beleférni, mivel fekve voltam kénytelen összehozni a dolgot, így a szárnyast meg kellett döntenem, ergo... :-) A lényeg, hogy nem volt baj..belefért :-) Más kérdés, hogy majdhogynem könyörögni kellett a nővérnek hogy vigye ki a szobából a termést, egyrészt mert na...másrészt meg lehet épp emiatt, de máris jött a következő inger, aminek eredménye igen tulcsordult volna a kacsa száján :-)
No végül nem volt ilyenre precedens, rögtön éjfél után felébredtem aznap éjszaka, és mivel már "másnap van" gondoltam felkelhetek és végre nyogodtan elvégezhetem a dolgom a megszokott helyen...így is történt.
Igen-igen! És bizony a Károly nővér már a második sérv kalandja... :-) Ott a katéter éppen csak, de megúszva! :-)
Egy életre hála a kacsaállatnak... :-)
Legszívesebben azt mondanám minden férfitársamnak, hogy gyakoroljon otthon a kacsára. Persze nem egyedül, mert ugye nem jellemző az egy ágyas szoba a kórházban... :-D
