„szóval a Mért nyelvtanilag helyes?” Továbbra is csak vissza tudok kérdezni (részben persze azért, mert Szókratész tisztelője vagyok): Miért lenne helytelen?
A Tizenegy Dal cd 7. száma a 'Mért Lett Másként'. Namost ez helyesen nem 'Miért' lenne? Először az énekben figyeltem fel erre, majd megnéztem a boritót és ott is Mért van.
Másik: a Coda név jelent valamit? Mert néha Coda néhol csodának látom leírva. No, ennyit a Zoránológiáról :)
1. Ha segít az, hogy megvan nekem CD-n (Amazonról rendeltem, így valamelyik postásnak is van belőle, mert csak másodszorra jött meg; Amazonon van egyébként egy Magyarországon soha hozzá nem férhetett koncertalbum), akkor magánban beszéljük meg, hogy hogyan segít. 2. Nekem gyerekkorom néhány alaplemeze között volt (Kép a tükörben, Regélő mellett – ez utóbbi viszont nagyon egyenetlen; nem véletlen: korábbi kislemezekből montírozták össze).
NB. 1. Meglep, hogy a Sebő-debütálást nem érzed a sorba valónak (a többi kommentároddal lényegében egyetértek). Szerintem kimagasló. És sokat mond sok mindenről, hogy CD-n Magyarországon nem jelent meg, az USA-ban viszont igen: állatul is szól (a Zorán I. keverését nem igazán szeretem, főként a teljesen szélre pakolt szólamok miatt, ez abban a korban már nem volt kötelező elem). Szerintem ez is a tökéletes albumok közül való; és irgalmatlan mennyiségű progresszió volt benne. Ráadásul aránylag időben jutottak ők is lemezhez. Igaz viszont, hogy nem egyértelműen debütálás, hiszen korábban kijött már egy Sebő–Halmos—Berek Kati — József Attila-lemezt (a kötőjelek hosszaival igyekeztem a közvetlen összetevős hierachiát tükrözni).
NB. 2. Cseh Tamás esetében az okokat valószínűleg rosszul gondolod. Arról van ugyanis szó, hogy volt egy érzésem, hogy a sorba tartozik, de (és itt valóban jó a sejtésed) kinemállhatásból fakadóan nem ismervén az életművét alaposan, csak tippelni tudtam volna, hogy nála is meghatározóan fontos az első lemez. Tulajdonképpen őmiatta írta azt a zárójeles mentegetőzést.
NB. +1. „Debütálás én ügyben olyan megközelítést ajánlok” – éljen az új magyar szintaxis! ;-)) (Még mielőtt elmagyaráznád, tudom, hogy drag & drop probléma, én is írtam pár ilyet már életemben, de ezt tetszett.)
NB. +2. Nem kell teljesen véletlennek tartani, hogy Az édes évek és A körben lemezeket nem tekintettem sorlemeznek. Sapienti sat.
Pontosítok: Halász Jutka első lemeze is a nagyon erős és jelentős debütálások közé tartozik.
Bródy, a Generál, a Bojtorján és a Dolly Roll első nagylemeze az adott pályán a legerősebb, de általános értelemben kevésbé jelentős szerintem, mint Zorán.
Szörényi első szólólemezét nem tudom debütálásnak tekinteni. Maximum a Fonográf debütálásának. Olyan értelemben Zorán-kategória számomra.
Az indulás minősítése, akár csak a pontozás meg mindenféle egyéb minősítés amolyan konzumdolog, ez egyértelmű. Ezek sablonok, amelyeket pl. az angolszász popkritika és sajtó nagy előszeretettel használ. Kikerülni őket nehéz, ebben a műfajban pláne. Kreatív felhasználásukra lehet törekedni.
Debütálás én ügyben olyan megközelítést ajánlok, ami a produkció életműben elfoglalt helyét és általában a magyar popzenében kultúrában való jelentőségét (=a popzene egészére gyakorolt hatását) vegyíti. Zoránt debütálását ilyen értelemben kimagaslónak érzem: az első lemeze bizonyos értelemben máig a legjobb; az az album lassan 30 éves pályát alapozott meg; és nagyon fontos állomás a magyar popban is.
A Kaláka és az általad (ismert okkal :) nem említett Cseh Tamás esetleg még említhető ebben a mezőnyben Zorán mellett. (A többi általad említettet nem érzem azonos kaliberűnek). De az a spéci helyzet, hogy Cseh Tamás és a Kaláka meglehetősen későn jutott nagylemezhez, bizonyos értelemben legkreatívabb korszakuk már el is múlt, mire nagylemezt adhattak ki. Ők valójában nem nagylemezen debütáltak. Zorán szerencsére igen.
1. Hát azért Zorán indulása ennél, azt hiszem, bonyolultabb. Hiszen neki ezt a valóban nagyon erős szóló-indulását megelőzte egy Metró együttesbeli pályafutás is, ami egyszerre jelentett egy nagyon erős hátországot és egy bukási lehetőséget. (Ma már tudjuk, hogy az utóbbit kevésbé, hiszen a beatszentháromság tagjai mondhatók máig a legsikeresebb popzenészeknek. Ennek nyilván nem vagy legalábbis nem csupán esztétikai alapja van, hanem elsősorban az, hogy őrületes előnyt jelent máig az a kezdeti, megalapozó siker. Nem nagyon tudnék olyan területet mondani, ahol a mai sikerességet még mindig a negyven évvel ezelőtti sikeresség határozza meg. Lehet, hogy már a popzene is ugyanolyan halott, mint a „komolyzene”? A feldolgozások egyre gyakoribbá válása mintha ezt sugallná.)
2. Nagyon nehéz problémát vetettél fel azzal, hogy melyik is a legerősebb indulás a magyar popzene történetében. Már maga a kérdésfelvetés sem egyértelmű, hiszen a) teljesen különböző habitusú, stílusú előadó munkáit nem nagyon lehet, érdemes összevetni; b) értelmezhető a kérdés úgy is, hogy a saját életműben mekkora az első LP szerepe. Számomra ez az utóbbi értelmezés tűnik izgalmasabbnak, hiszen így legalább almát almával, körtét körtével hasonlítunk össze, nem almát körtével. Mindenesetre összegyűjtöttem néhány olyan indulást, ami igen markánsnak tűnik. Azaz vagy az első LP mondható az adott életműben ízlésem szerint a(z egyik) legjobbnak, vagy több olyan meghatározó sláger található az illető előadó első albumán, amely az életműben meghatározó szerepű (az persze szükséges volt, hogy 2-3 albumnál többje legyen az illető előadónak; itt hívnám fel a figyelmet, hogy lehet, hogy a listán való szereplés nem dicséret, hanem éppen kritika, hiszen azt is mutathatja, hogy az első albummal feltett lécet később nem tudták már átugrani). Az alábbi rövid kis lista nagyon hevenyészett, vannak rajta szólisták, zenekarok, a műfajt is elég tágan értelmeztem. Igyekeztem ugyanakkor félrerakni a személyes ízlésemet, tehát van olyan előadó is a felsorolásban, aki nem áll amúgy szívemhez közel, de ez a félrerakás nyilván nem lehetett igazán sikeres, mert olyan előadókat, akiket eleve és egészében kifejezetten ki nem állhatok, már csak az ismerethiány okán is nem vettem a listába. Szóval szerintem az alábbi indulások mondhatók kifejezetten erősne a magyar poptörténetben (a kilencvenes-kétezres években történt indulásokat nem tekintettem át, hiszen onnan lehetne mondani például Gerendást vagy Pressert – elvégre a szólópályáját ő is a kilencvenes években kezdte –, de ezen időszak meghatározó áramlatait alig ismervén nem akartam nagyon nagy butaságokat mondani), betűrendben: Bojtorján, Bródy János, Dolly Roll, Generál, Halász Judit, Kaláka, Sebő-együttes, Szörényi Levente. Szörényi és Bródy nevét némi félsszel írtam le, ugyanis számukra ez nem pályakezdés, ahogy Zoránnak sem, ugyanakkor Zorán a szólópályájával valóban valami minőségileg mást kezdett el csinálni, míg Bródy, de főként Szörényi szólólemezei elég tisztességesen belesimulnak az egyéb produktumaikba.
3. Átlagok. Először is el kell mondanom, hogy azóta is lelkifurdalásom van, hogy néhány osztályzatba akartam sűríteni albumok esztétikai értékelését, ami nemhogy lehetetlen és értelmetlen, de rájuk nézve megalázó is. Másodszor biztos vagyok benne, hogy az igen magas osztályzatokban szerepet játszott a te meglehetősen éles hangú megfogalmazásod is, hiszen az nyilván ellenhatást váltott ki belőle. Mondhatod erre persze, hogy abban viszont szerepet játszott az én erősen pozitív jelzőm. Mindenesetre szépen bebetonoztuk álláspontjainkat. ;-))
Még annyit tennék hozzá, hogy az I. lemez szerintem egyértelműen a legerősebb szólóelőadói debütálás a magyar popzene 40 évében, és hajlanék arra is, hogy bármilyen popprodukciót (zenekarit is) tekintve a legerősebb debütálásnak véljem. Úgy is mondhatnám, hogy Zoránnál jobban senki sem indította a pályáját.
Összességében a III. albumot vélem a leginkább kiemelkedőnek Zorán eddigi pályáján. Hogy miért, azt lehetőségem volt Zorán honlapján is megírni.
E kettőn kívül az Így alakult tartozik számomra a 3 legnagyszerűbb Zorán lemez közé.
Egyébként átlagoltam a buta pontokat:
Lappa: 4.36
rumci: 4.65
Peppers: 3.95
Vagyis összességében rumci értékelése a legkedvezőbb.
Az a helyzet, hogy nem tudok sorrendet felállítani az albumok között, ugyanis nagyon sok mindentöl függ, melyiket tartom éppen az "aktuális kedvencnek", de a Szép holnap és az 1997 biztosan mindíg benne van.
Hát mivel 87-ben mindösszesen 7 éves voltam, ezért meg sem kérdőjelez(t)em az általad leírtakat, de a nyolcvanas évek végi sivárságot nekem már tökéletesen elmagyarázta a Falfúrók c. film.
Én kicsit tágabban értelmeztem a sorlemezek fogalmát. A körbent afféle "minialbumnak" gondolom, az Édes éveket pedig egyértelműen sorlemeznek. Miért ne? Ha Zorán a következő lemezén 50-es évekbeli angolszász rockandrollokat énekelne angolul, attól az még nekem sorlemez lenne.
A Szép holnap szerintem elég alacsonyan száll. Annak idején, 87-ben sokan nagyra tartották, de a 80-as évek második fele teljesen letargikus időszak volt Magyarországon. A "hajnal előtt legsötétebb az éjszaka" állapota. Akkor ez a lemez magasan szárnyalónak tűnt.
Amúgy egy 3-asra értékelt albumot is meg lehet újra meg újra hallgatni, élvezettel.
Édes Évek, Szép Holnap visszaesés?? ne mondd má :)
az Édes Évek nem más mint a Metrós dalok ujra leporolása (re-release) szóval az igazából nem sorlemez.A Szép Holnap 1990-et, a közelgő módszerváltást idézi, latolgatja a múltat, a jövőt. A Szép Holnap albumnak igazi üzenete van. Nekem Zorán mély mondanivalója szerelemről,életről,érzésekről legjobban a Tizenegy Dal albumról jön le máig is: Szeretnél-e még, Hozzám tartozol, Nálad, Mért lett másként... soroljam? a legszebb,legtöbb szerelmes dalok ezen az albumon vannak.
Én nem írok osztályzást, az albumok mindenkinek mást mondanak,mást jelentenek.Legfeljebb gyengébb albumok előfordultak (nekem: élet dolgai,majd egyszer),de visszaesések semmiképp.
I. – 5 II. – 4/5 III. – 5 11 dal – 5, (az alá a hangmérnöki munkának szól, különben talán gondolatilag a legmélyebb album) Édes évek – nem tekintem sorlemeznek, tehát nem osztályozom Szép holnap – 4/5 (én is itt kapcsolódtam a dolgok menetébe) Az élet dolgai – 4 (szerintem meglehetősen egyenetlen album, elképesztő jó dalok is vannak rajta, ezért nem tudok 4-nél rosszabbat adni; ugyanakkor máig nem értem, hogy anno a rádióbemutatóján – akkor még voltak olyanok, és általában B oldal közepéről hagytak ki két számot, de azon kívül az egész lemezt lejátszották beszélgetés kíséretében, a lemezgyártó akkoriban mégse átkozta a konkurenciát – szóval a rádióbemutatóban a riporter azt mondta, szerinte ez a legjobban szóló magyar LP; szerintem olyan nazálisok rajta a gitárok, hogy a piezo pick-up paródiájának is elmehetne) Majd egyszer – 3/4 1997 – 5* (annak ellenére, hogy úgy gondolom, kétszer sikerült ráverni, mégis máig él bennem az a reveláció, amit keltett bennem az első meghallgatáskor, így muszáj volt azt a csillagot odaírnom) Az ablak mellett – 5 Így alakult – 5 A körben – nem tekintem sorlemeznek (miként a Kell ott fenn egy ország maxit sem), így nem osztályozom
talán azért lehet, mert én a Szép holnap-pal fedeztem fel, ismertem meg és szerettem bele Zoránba, de nekem az a lemez nagyon kedves. és a 11 dal, az is olyan teljesen más, mint az első három, nekem az első három nem így van, mint nektek. szeretem és csuda egy-egy dal, de egy-egy másik meg annyira nem, hogy egyben nem tudom csudának tekinteni.
enyém pontozás:
I. - 4
II. - 4
III. - 4
11 dal - 5
Édes évek - 1 (vagy nulla :-))
Szép holnap - 4
Az élet dolgai - 3
Majd egyszer - 5
1997 - 5
Az ablak mellett - 5 (vagy hat :-))
Így alakult - 5
A körben - 3
Szóval én is Majd egyszer - 1997 - Ablak mellett - Így alakult fan vagyok.
Számomra a csodálatos kezdés (trilógia) után a 11 dal már megtorpanás volt, azután, a nyolcvanas évek második felében jött az egyértelmű visszaesés: Édes évek, Szép holnap. Az élet dolgai már megint "felfelé" mutatott. Az utóbbi tíz évben az 1997-et és az Így alakultot egyformán kiválónak tartom, Az ablak mellettet kicsit kevésbé. A Majd egyszer szerintem igen jelentős lemez Zorán pályáján, még ha szigorú összehasonlításban kevésbé erős is. Szerintem tulajdonképpen ma is a Majd egyszer időszakában kijelölt úton jár Zorán: például akkor jelent meg Pipi, akkor indultak be a lemezbemutató BS-koncertek stb.
Na jó, a részletes szöveges értékelés helyet játsszunk hülye pontozósat a sorlemezekre:
De hát az alkotás folyamatos! Minden koncerten, minden lemezen alkotnak. Nehezen tartom ezt feldarabolhatónak.
Pölö. Bródy mondta egyszer a Fonográfról, hogy valamely "új" lemezük népszerűségét mindig csak a rá következő "legújabb" album fogadtatásán tudták lemérni. Vagy megfordítva: egy lemez sikeressége nagy mértékben az előző lemez népszerűségén múlt.
Nekem az 1997 – Az ablak mellett – Így alakul olyan koherens trilógia, mint az I–II–III., így nem nagyon tudom szétválasztani őket. Mindenesetre Az ablak mellett és az Így alakult már megjelenésekor is felbosszantott, hogy át kell rendeznem a belső Zorán-toplistámat. Az 1997 is átrendezte, de mivel – kicsi keserűséggel (l. Illés Lajos) – addig azt hittem, hogy az I–II–III. trilógia már sosem múlatik felül, egész különösen felemelt azon lemez szépsége.
No, azért nemcsak Presser tud dalokat írni. Ő most megint valami musical-be vágott bele ha jól tudom.Zoránnak van egy nem kevésbé híres öccse, Dusán, aki egymaga simán kirázna a kisujjából egy cd-nyi dalt.Mindemellett mivel eddig mindig páratlan évben jelent meg sima cd album, jövőre nem sok reményünk lehet.(lehet most szakít ezzel a hagyománnyal).
A Körben maxiról lemaradt két számnak mivel már rég megvan a késett engedély ezt a kövi albumra muszáj lenne feltenni!
„szerintem nem volt kiváló Zorán összes albuma” Jó, valóban pontatlanul fogalmaztam (a magam véleményéhez képest): az 1997-tel kezdődő lemezekre gondoltam. Azóta szerintem folyamatosan verik le a maguk állította csúcsokat. (Az élet dolgai és a Majd egyszer voltak számomra a legkevésbé jó lemezek; de 3/4-nél rosszabbat azokra se adnék.)
Szerintem az, hogy a kész produktumról kap a művész visszacsatolást, az nem az alkotófolyamatba való beavatkozás. Az ugyanis véget ér a produktum megszületésével.
