Láttam az általad javasolt egyik lapon, hogy Szlovákiában 2913 település van jelenleg. Itthon 3154 van. A Felvidékhez hasonló arányok lehettek régen (hódoltság előtt?) egész Magyarország területén a települések számára vonatkozólag? Van valami adatbázis, ahol ennyi rengeteg eltűnt települést összegyűjtöttek, rendszereztek? Hol lehet ezt kutatni? Talán ott lehet ilyen *Noszka, *Noszkaj.
Minda: Vö. lengyel Minda, szlovák Minda (női Mindová) családnév. Ezt a lengyel történeti Mienda, szlovák Menda (női Mendová) vezetéknevekkel együtt jogállási neveknek tarthatjuk. lengyel oldalról a régi lengyel minda ’pénz’ elmíthető, szlovák oldalról pedig a szlovák mendík ’szegény diák, aki ellátás fejében az (evangélikus) plébánián, illetve az iskolában dolgozott; mendikáns’ [< latin mendicus ’(koldus)szegény; koldus, kéregető’] szó rövidülése.
Nem lehet azonban azt sem kizárni, hogy Mi(n)- kezdetű szláv nevek (vö. lengyel Minigniew, de akár a Michal ’Mihály’ is) rövidüléséhez járult a szláv -da kicsinyítő képző.
------
> Közben olvastam a blogodon, hogy a "szky", "czky" végződés jellemzően szlovák eredetre utal.
Az lehet, hogy a blogon túltengenek a szlovák eredetű nevek, de ilyen végződéssel a név még lehet lengyel és cseh is, sőt végső soron az orosz, ukrán, de akár bulgár eredet sem zárható ki eleve. A végződés előtti rész elemzendő, valamint az adott nyelveken való előfordulás, illetve a népmozgalmi és genealógiai adatok (ha vannak) a precízebb meghatározáshoz.
De a Noszkay néven ez alapból nem segít: ez ugyanis -ay-ra (illetve -ai-ra) végződik. Ez pedig – a messzi, egzotikus nyelveket kizárva – a magyar lakosnevekre jellemző végződés, mint pl. Oszkó :> Oszkai ~ Oszkay, Ruszka (Göncruszka, Dobóruszka stb.) :> Ruszkai ~ Ruszkay, illetve jelöletlen /j/-vel Noszvaj :> noszvaji > Noszvay ~ Noszvai.
Így tehát azt várnók, hogy van (de legalábbis régen létezett) olyan település, amelynek a magyar neve *Noszkó, *Noszka, vagy *Noszkaj volt. De ilyet egyelőre nem találtam.
Mivel a sztenderd etimológiai út nem vezetett megoldáshoz, magam is próbálkoztam egy -szky végű szláv névből magyarosító népetimológiát feltételezve levezetni a 10920-asban. De ahogy ott is írtam, nem lehet tudni, hogy nem éppen fordított úton kapcsolódnak-eössze az alakok, ha egyáltalán összekapcsolódnak.
Biztos etimológiai megoldás tehát itt nincs: feltételezések lehetnek, de ezek önmagukban csak feltételezések lesznek. Itt most az etimológia nem segíti a genealógiát, hanem éppen fordítva lenne: családkutatással, a felmenői ág anyakönyvi böngészésével kellene megállapítani a név előzményalakjait, hátha azonosítható az a szervetlen változás, amely a nevet nehezen etimologizálhatóvá alakította. Vagy, éppen ellenkezőleg, előkerül *Noszkó-Noszka(j) település.
Közben olvastam a blogodon, hogy a "szky", "czky" végződés jellemzően szlovák eredetre utal. Ez sem visz közelebb a Noszkay névvel hogy milyen nemzetiségű lehetett eredetileg?
Értem, szóval magyar alapon is lehet értelmezni. Nálunk a Beer egyik alternatívája az anyakönyvekben ("Beer alias Peer"-megjegyzések): Beer, Behr, Bär-Peer, Peér, Per, Pér.-> tehát a "medve" is magyarosodhat, mint az alnémet Peer.
Peér: I. Magyar családnév, amely képzőtlen apanévként keletkezett a régi magyar Pér (Per) személynévből, amely 1277-ből adatolható Peer formában. Kiss Lajos ennek a személynévnek a latin Petrus ’Péter’ személynév folytatására utal valamilyen újlatin (vö. francia Pierre) vagy germán (vö. alnémet-fríz Peer) nyelven keresztül. – Ugyanerre a személynévre megy vissza a Győr megyei Pér településnév.
II. Német családnév magyarosodása, vö. német Peer (No., Au.), Pehr (No.). Ez a családnév képzőtlen apanévként keletkezett az előző pontban említett alnémet-fríz Peer ’Péter’ személynévből.
Lulity / Lulics: Vö. szerb-horvát Lulić / Лулић családnév (Hv.). Ez a Lule (Луле) személynévhez alkotott -ić képzős apanév. A Lule személynévről nem sikerült sokat kiderítenem, de annyit igen, hogy ragadványnévként ma is használatos, a szerbben gyakoribb, mint a horvátban, illetve némi boszniai kötődés is felmerül. Etimológiai ötleteim: lehet, hogy eredetileg becenév (bár a teljes névalakot nem tudtam azonosítani), vagy a szerb-horvát lula ’(rövid) pipa’ szóval függhet össze, esetleg egy ’elringat, elaltat’ értelmű tővel (vö. lengyel lulać ’elringat, elaltat’, szerb-horvát luli ’tente’); a boszniai kapcsolat miatt talán szóba jöhet az albán lule ’virág; színes folt az állatok testén; ősz hajtincs; ujjbegy; homlok közepe; legközepe (vminek); szembogár’ vagy az oszmán-török lüle ’hajfürt, fodor; tajték, hab’ szó is.
Raponc: A raponc(a) valóban magyar növénynév, ahogy Értökös találta. Ez olasz eredetű vándorszó (vö. északolasz raponzo), amely a magyarba vagy közvetlenül, vagy német közvetítéssel került. A szó az olasz rapa ’tarlórépa, Brassica rapa subsp. rapa; stb.’ kicsinyítő képzős formája, és több ehető levelű vagy gyökerű, illetve a harangvirágok alakkörébe tartozó [ehető] növényt jelölt. A mai magyarban a raponca a varjúköröm (Phyteuma spp.) nemzetség szinonimája, illetve fajnévként megjelenik a raponcharangvirág (másként répagyökerű harangvirág) ’Campanula rapunculus’ elnevezésében. Az EWUng. az alábbi további történeti jelentéseit sorolja föl: XV. sz. ’madársaláta’, XVI. sz. ’vadon termő (tarló)répa’, XVII. sz. ’retek, Raphanus sativus’, ’hölgymál, Hieracium spp.’, XIX. sz. ’illatos csengettyűvirág, Adenophora liliifolia’.
A megérzés jó volt, Rapunzel neve is idekapcsolódik. A mesealak neve a német Rapunzel ’madársaláta, salátagalambbegy, Valerianella locusta’ növénynévvel azonos. A német növénynév pedig a fenti vándorszó kicsinyített formája (vö. hasonló olasz raponzolo ’varjúköröm, Phyteuma spp.’). — A névadás hátterében a mese alapkonfliktusa áll: a Rapunzellel terhes anya megkívánta a szomszéd varázslónő kertjében növő madársalátát (vagy a raponcaharangvirágot)…
Minthogy a raponcharangvirágot a középkorban a – főként főzelékként elkészített– gyökeréért termesztették, és a madársaláta is étrenden volt, így a szóból elvileg lehetett volna családnév, de névtárakban nem találtam rá. Ugyanakkor talán a RadixIndex által felvett román Răpunţean név idetartozhat.
Polla: Mint magyarországi családnév, én elsősorban a magyarországi Pula, Pulya, Pólyi településnevekkel keresném a kapcsolatot, az o ~ u, ill. l (ly) ~ ll váltakozás ui. még közszavakban is előfordul (vö. csoda ~ csuda, szőlő ~ szöllő), nemcsak tulajdonnevekben.
Ezeket a magyarországi településneveket Árpád-kori személynévre vezetik vissza (1229/1550: Poula; 1399: Pola), és az ilyenből nemcsak településnév lehet, hanem vezetéknév is (képzőtlen apanévként, azaz a felmenő személyneve lett a leszármazottak megkülönböztető neve).
Ennek a régi Poula ~ Pola személynévnek az eredete vitatott. Kázmér Miklós a Pál egyházi személynév régi magyar alakja -a kicsinyítő képzős származékának tartja, Kiss Lajos pedig a régi német Pol(l)o ~ Pulo személynevet, illetve a cseh Pula személynevet említi.
A román (ott pedig latin) eredetű magyar nyelvjárási pulya ’kicsi, pici; pipogya, túlérzékeny; kisgyermek’ nem alkalmas etimológiai magyarázatként: egyrészt a tulajdonnevekhez képesti késői felbukkanása, másrészt a földrajzi eltérés okán (a tulajdonnevek nyugat-északnyugaton vannak, a nyelvjárási szó pedig keleti elterjedésű).
-----
Arról, hogy „itteni németek vagy svábok adják egymásnak ezt a nevet”, nem hallottam. Az -a végződés nem kimondottan németes, és bár német területen is előfordul (pl. Szászország helyneveiben), de ez szvsz periferikus kapcsolat a magyarországi németekkel. Az -a helyébe németes -er-t tettem, de az így kapott német Poller szó a nagyszótár szerint ’kötélbak’ jelentésű a Puller pedig ’evezős, kocsihajtó’: nem hiszem, hogy különösképpen ezeket a neveket adnák egymásnak az itteni németek. – Talán egy aktív magyarországi német gyökerekkel rendelkező fórumtárs tud ezzel kapcsolatban valamit mondani.
-----
Ui. Az isztriai olasz Pola ~ horvát Pula neve véletlenül esik egybe a fenti magyar tulajdonnevekkel. Az isztriai helység neve ókori, és illír eredetűnek tartják a *pol- ’iható vizű forrás’ tőből származtatva.
A szászországi Pohla (ma Demitz-Thumitz része) szorb területre esik, szorb neve Palow valószínűleg ez eredeti. Így a Pál egyházi személynév szorb formájának birtokos alakja lehet. (nem pedig a német Pfuhl ’pocsolya, posvány’ szó középnémet alakjának származéka).
Raponc. Van ilyen szó (a Google keresőbe beírva találtam): http://raponc.szojelentese.com/ - latin eredetű virágnév. A Radixfórum családnévgyűjteményében (http://www.radixforum.com/surnames -> http://www.radixforum.com/surnames/browse/abc/ra.html) ilyen nem található. Nem fordul elő a Skype partnerlistájában sem. Polla családnév. A Wikipédia (hu.wikipedia.org/wiki/Polla) szerint olasz helységnév, a Wikiszótár szerint spanyol közszó. Ebből ítélve latin, újlatin eredetű lehet. A Skype-on és a Facebook-on előfordul. A Radixfórumon összesen két ilyen név található. A névtan nagyon érdekes tudományterület, érdemes részletesebben megismerkedni vele pl. a fórum mentorának, LvT-nek ismeretterjesztő honlapján (http://onomastikion.blog.hu/).
Mit jelent az magyarul, vagy más nyelven, hogy POLLA? Van ennek a névnek egyáltalán vmi eredete? én úgy hallottam német név és itteni németek vagy svábok adják egymásnak ezt a nevet. Javítsatok ki, ha tévedek! (Biztos jelent valamit németül.)
Vona: Hajdú Mihály szerint régi magyar világi személynévvel azonos apanév. A személynév a Von- személynévi tő -a kicsinyítő képzős (vagy -a < -i apanévképzős) származéka. A Von- személynévi tövet Hajdú szláv eredetűnek tartja, a magyar András személynévnek megfelelő egyik nyugati szláv személynév (vö. cseh Vondra családnév) rövidüléséből. A Vona nevet magát nem, de a tő más képzőkkel alkotott Vonk (Vonc), Voncsa (Voncha) és Vonta származékai a XIII. sz.-ból adatolhatók.
Hajdú ezzel összekapcsolja a Van- névtövet is, ennek adatolható Árpád-kori magyarországi -a képzős származéka, vö. Vana: 1219/1550, Wana: 1297/1367. Ezt azonban inkább szokás a szláv Ivan ’János’ név csonkolásának, vagy a Vencel név szláv Vana becézőjének tekinteni. Emiatt magam a Von- és Van- alakokat elválasztanám egymástól.
Hajdú nem utal semmiféleképpen a név cigány etnikumhoz való kötődésére.
De gondot okoz, csak én nem magyrosan, /noszka/ ejtéssel olvastam ki a Noska nevet. Ha itt az s betű /s/ hangot jelöl, akkor visszavonom a lehetőséget.
Ui. Közben a néhány bejegyzéssel korábban említett Noszka / Noszkó > Noszkay alakuláshoz eszembe jutott az analógia. Ez Ruzicskay György esete, aki még Ruzsicska-ként született, vö. http://hu.wikipedia.org/wiki/Ruzicskay_Gy%C3%B6rgy
> Czuczor Klára-t miért nem "Clara Czuczor" néven, ehelyett "Klára Czuczor" néven.
Félreértettem az eredeti kérdést. Vélem, hogy Szent József kiemelkedőbb helyen lehet a Martyrologium romanumban, mint Szent Klára. Ezzel lehet arányos, hogy az átlagos plébánosok mennyire tudnak váltani az egyházi személynevek helyi népi és latin formái közt. Ha nem, akkor a személynév a helyi népi formájában szerepelhet a latin anyakönyvben is.
Máshol is akadnak ilyen „kimaradások”. A magyarban az uralkodók neveit lefordítjuk. A belga Baudouin esetén ezt még általában „sikerül” Baldvin-ná alakítani, de a monacói Rainier esetén már ez nem történik meg, nem lesz belőle rendesen *Rajner (Rainer).
> egy Kazsó nevű települést (jelenleg "Kožuchov"), ahol lakott egy "Noska" család, itt volt birtoka a családnak. Ez lehet kapcsolat a Noszkay névhez talán?
Talán igen. De az igazoláshoz már tételes genealógiai vizsgálatok kellenének.
A magyar vs latin gondolatmenetet értem, de még mindig nem teljesen frajlik, hogy ha Noszkay János-t "Joannes Noskay" néven jelöli az anyakönyv, akkor Czuczor Klára-t miért nem "Clara Czuczor" néven, ehelyett "Klára Czuczor" néven.
Találtam Nagy István: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal könyvben egy Kazsó nevű települést (jelenleg "Kožuchov"), ahol lakott egy "Noska" család, itt volt birtoka a családnak. Ez lehet kapcsolat a Noszkay névhez talán?
