A kötet, amelyben én most olvastam, 1965-ben jelent meg az Európánál, Riadó a Naprendszerben címmel. Egy korai "Ötvenedik".
Szintén ebben a kötetben van egy másik novella (Az elfelejtett kísérlet), amely mintha az éppen húsz évvel ezelőtt történt csernobili katasztrófa utóhatásait festené le. Természetesen a Sztrugackij fivérek írták, náluk több változatban is visszatért egy hasonló "Zóna" víziója.
A kezembe került egy réges-régi novelláskötet, amelyből tegnap elolvastam Lem Mosogép-tragédia című noválláját. A különösen szatirikus írást a szerkesztő, és bizonyára a szerző is sci-finek tekintette. Az már a mi tragédiánk, hogy azóta ebből a "fi"-ből inkább "doc" lett, nálunk is. Javaslom elolvasásra annak, aki hozzáfér. A novella az "Ijon Tichy emlékeiből" című írássorozat V. fejezete, és a Magyar Könyvklubnál 1996-ban megjelent Csillagnapló című Lem-kötetben is megtalálható.
Bush legalabb beszel az urhajozas mellett, a kozelmult kulonbozo baloldali elnokei nem is beszeltek rola es inkabb a NASA koltsegvetesenek nyirbalasaval voltak elfoglalva.
Nem tudom, mifele baloldali elnokOKre gondolsz? - ha a Demokratakat nevezed baloldalnak [ami eros tulzas lenne, mert ezek maximum kozepen van a skalan], akkor is mindossze egyetlen egyrol, Clintonrol beszelhetunk, aki a kozelmultban valoban beekelodott a ket Republikanus [= szelso-jobboldali] Bush kozott. A nyirbalast pedig a mostani Bush is szepen vezgi - kulonosen azota, amiota beharangozta azt a bizonyos programot.
Verner von Braunok pedig nincsenek Amerikaban - ez teny, amit sok NASA-s is kiemelt. A privat kezdemenyezesek kozul egyedul a Rutan-fele - egyebkent szuper - raketa-repulo [Spaceshipp One] vot sikeres, de ez is eppen hogy csak nem esett szet, mikozben a buvos 100 km-es magassag fole eroltette magat nagy nehezen. Szoval ez meg messze van akar Sheppard urugrasatol is - nem beszelve a 40 evvel ezelotti rutinszeru Vosztok es Mercury/Atlas urrepuleskrol.
Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem a privat cegeke a jovo Amerikaban [egyszeruen azert, mert az eszmeletlenul burokratikus es egyre hozza nem ertobb NASA kimulofelben van - lasd a szenvelgesuket a Space Shuttle-val]. Nagyon igeretes pl. egy amerika-kanadai-stb. valalkozas, ahol titokban mar meg is terveztek a 6-szemelyes [Dragon nevre hallgato] urhajojukat. Viszont nekik is kudarccal vegzodott az elso kiserletuk a hordozoraketa [Falcon] kiprobalasakor.
Hozzáteszem: a ker.tévék merev (és nyilván teljesen logikus, gyakorlatias) viselkedése bizonyára kevésbé a filmsorozatok esetében nyilvánul meg - inkább más, saját készítésű műsorfolyamoknál. (A Boldizsár- vagy a Milofénia-show egész biztos nem menne tovább, attól a pillanattól, amint a nézettsége nem kielégítő.)
Én is szerettem. És úgy emlékszem, hogy váratlanul maradt abba. De nem is ez a lényeg, csak (esetleg rossz) példaként hoztam fel. A szabályszerűség viszont tényleg ilyen.
Öööö..... na várjál, mármint az új sorozatra gondolsz? Én úgy emlékszem, hogy annak ott tényleg vége volt. A régit pedig biztos, hogy végignyomták.
(Már elnézést az abszolút offtopikért, csak egyrészt nosztalgikus okokból szerettem ezt a sorozatot, másrészt nem akarom, hogy alaptalan legendák keljenek itt szárnyra :) )
Hadd játsszam a bennfentest: igen, ezt biztosan tudom, a kereskedelmi tévéknél ez úgy megy, hogy ha tegnap leadták egy 50 részes sorozat 24-dik epizódját, de a ma reggeli nézettségi gyorsjelentések egy bizonyos határérték alulmúlásáról tanúskodnak, akkor már a ma délutáni folytatást leveszik a műsorról!
Jó, lehet, hogy túlzok és csak a holnapitól kezdik.
"...nem hinném, hogy az RTL azon melegében lenyomja 2. évadot is."
Sőt, ha egyszer azt mondja nekik valami okos, hogy a sorozat nézettsége (pl.) 800 ezer fő alá süllyedt, akkor még az elsőt is azonnal leveszik a műsorról. Az RTL-nél ez már szokásba jött, finom emberek. Szóval addig nézzétek, amíg van mit.
Valójában csak sorozat volt :) Viszont az első 3 epizód egy összefüggő pilot volt, és ezt láthattad esetleg különálló filmként vetíteni itt-ott (nálunk is megjelent DVD-n egyébként).
Mihály: azért ne vásárold túl magad, nem hinném, hogy az RTL azon melegében lenyomja 2. évadot is.
Hát pont ez az: ma úgy gondolunk rá, hogy "Bush-féle handa-banda". Akkoriban "Kennedy-féle handa-banda" volt, de mivel más idők jártak, mindenki elhitte, és ezért meg is valósult.
Oriasi kulonbseg van az Apollo-korszak es a jelen kozott. 1-3. Most nincsen a NASA-nak egy Dr. Verner von Braun 4. Olyan politikai ido [= haboru{k}] kezdodott el eppen, ami a holdraszallasoknak annak idejen veget vetett 6. Bush nem Kennedy 5. A gazdasag + az allampolgarok muveltsege es erdeklodese oriasit romlott az elmult par evtizedben.
Pali, teljesen igazad van, radartérképet a Vénuszról már több szonda is készítgetett, ezek közül, furcsa módon, erre a Magellánra nem emlékszem. (Bár lehet, hogy ez volt az a szonda, amelynek a méréseiből egyszer láttam egy egész tisztességes térbeli terepanimációt a tévében.) Csak úgy rémlik, hogy ősszel azt írták valahol, hogy közel nagyságrendnyivel jobb felbontású térképet remélnek a Venus Expresstől, a felszín anyagának felmérésével, és az már tényleg valami lehetne. Mégiscsak itt van a bolygó a szomszédban, és mégsem tudunk róla túl sokat.
TillA, nem kötözködésnek szánom, de nem egyszerűen csillagok kategorizálásáról van szó. Sokkal inkább új és új kategóriák állításának szükségességéről a megfigyelések alapján, mert kiderült egy csomó dologról, hogy túl kevés ismeretből vontunk le tévesen általánosításokat. A kozmológusok úgyszólván hetente láthatják összedőlni az új (és régi) elméleteket, és ez nekem akkor is piszok izgalmas, ha a tudásom eltörpül a dolgok megértésére képesek tudása mellett. Húsz éve még máglyán végezte volna, aki a világegyetem gyorsuló tágulásáról beszélt volna, ma viszont már "tudjuk", hogy eddig sosem látott és elképzelhetetlen összetevők adják ki a kozmosz zömét. Kis túlzással majdnem hasonlóképp jártak a csillagászok, mint a 19. század végi fizikusok, akik kimondták, hogy kész, vége, lényegében nincs több felfedeznivaló a fizikában. Kőbe vésett törvényeket kell a szemétre dobni, ami persze nem kényelmes, de méltó kihívás a modern tudomány számára. Ha előre ugorhatnék kétezer évet, akkor is megtenném, ha utána csak pár hónapot élhetnék. Marhaságnak hangzik, de szerintem ezt a beteges kíváncsiságot oltja az ember a sci-fikkel is.
Motyóval egyetértek, mi, akik a hetvenes-nyolcvanas évekre lettünk gyerekek, kamaszok, nyilván arról álmodozhattunk, hogy még életünkben új bolygókat hódít meg az emberiség, a világegyetem elképesztő titkait tárja fel, stb., stb. Hát, ebben teljes mértékben csalatkoznunk kell - egyelőre úgy tűnik. A gondtalan telefonálástól a jelentős kozmológiai és kozmogóniai felfedezésekig valóban sok-sok fontos felfedezés születik - de ezek mégsem "azok" a csodák, amikről álmodtunk, vagy joggal álmodhattunk volna. (Ha tudományos álmodozók lettünk volna.) Ha arra gondolok, hogy Hawking is anélkül fog meghalni, hogy 'kézzelfoghatóan' közelebb kerültünk volna a "nagy titokhoz" (hiába a valóban elképesztően jelentős előrelépés), hát eléggé elkeseredem. Csakhogy még én is anélkül fogok... (Pedig remélem, van legalább harminc évem.) Szóval attól félek, hogy eljut a világ, mondjuk, 2050-be, és nem lesz lényegesen (!) más a helyzet, mint a mi születésünkkor. Még akkor sem, ha a karórával (a csukló bőre alá ültetett chippel) telefonálhatunk Japánba (magyarul, mert fordít is), meg ha tízmilliárd darab, 1 millió fényévnél távolabbi csillag kategóriabesorolásának a birtokában leszünk is.
