Adj valamit! A körben Szabadon jó Az ünnep Édes évek Mi fáj? Fehér sziklák Kócos ördögök True Love A nő Üres bölcsőt ringat a Hold fénye Libertango Záróra A szerelemnek múlnia kell Szép Júlia A színfalak mögött Lövölde tér Kék asszony Ha hinnél valamiben Valaki mondja meg De nincs béke (Sed non est pax) Kell ott fenn egy ország Sohase higgyetek a szemeteknek Mi kéne még? Apám hitte Egészen egyszerű dal Boldog idő Buona Sera Jump, Jive, An’ Wail
Extrák: • Záróra Toulouse-Lautrec festményeivel (hang: eredeti stúdiófelvétel) • Fotómontázs a négy Metro-dalra (hang: Aréna-koncert) • Dalszövegek megjelenítése
Sajnos nem, lásd a Zorán-weboldalt. Az alábbi link alatt megjelent lista a koncerten elhangzott dalokat tartalmazza (simán kimásolták a hivatalos oldalról).
FYI ma láttam először a DVD-t boltban, még nem tudtam megnézni, de vannak extrák is (a festmények, és fotó montázs), és feliratot is ígérnek, aminek örülök, hogy végre kihasználják a média adottságait
én tőzsgyökeres budapesti vagyok, lakótelepi ált. iskolába jártam, és szüleim szerint is nemigazán volt az iskola helyzete magaslatán.(oktatás meg végképp) de igaz, kimondva a 'miért' legtöbbször 'mért', de leírni mindig 'miért'-et írok. (mármint a kérdőszót)
„Szóval, én sose mondok a 'miért' helyett 'mért'-et” Ezek azok a mondatok, amelyeket a legjobb szándékuk esetén se szabad elhinni. Az ember ugyanis sokszor azt hiszi, hogy azt mondja, amit leír, pedig nagyon mást. Szinte biztos vagyok benne, hogy mondasz mért-et – valószínűleg jóval többször, mint miért-et –, csak magad sem tudsz róla. Ne érts félre, nem hülyének nézlek, ebbe a hibába olyan nyelvészek is rendszeresen beleesnek, akik tisztában vannak e jelenséggel. (Bár nem tagadom, az egy kicsit elbizonytalanít, hogy azt írtad, először hallás után tűnt fel a dolog. Megkérdezhetem, hová való vagy?)
„az érettségi után nem nyelvtanozok többet” No, ez is jól mutatja, hogy a közoktatásbeli nyelvészeti oktatás katasztrófa, csőd. És hát ez nekem szívfájdalom.
OFF Csak hát a helyesírási szótár nem a nyelvről szól, hanem az írásról. Azaz, nem arról, hogy mit írunk le, mert azt az anyanyelvi és kommunikációs kompetenciánk alapján tesszük, hanem azt, hogy hogyan. Ha létezik – márpedig létezik – mért és miért szó is, akkor a helyesírás egyszerűen nem tehet mást, mint tudomásul veszi ezt. (Mivel nincs végtelen méretű helyesírási szótár, ezért nyilván hiányzik belőle egy csomó szó, azaz attól, hogy egy szó nincs benne egyetlen helyesírási szótárban sem, még nem kell, hogy ellentmondjon a helyesírásnak.) Az már helyesírási kérdés, hogy a [mijért] hangalakú szót miért, mijért vagy milyért alakban írjuk le, arról autentikus módon tájékoztat a helyesírási szótár.
Egyébként természetesen nem teljesen egyenrangú a miért és a mért szó. Egyrészt van köztük stiláris különbség is – legalábbbis az én nyelvi tudatomban. A miért írásban semlegesebb, a mért pedig beszédben. (Mondhatjuk, hogy a mért írásban korlátozottabb használatú.) Magyarán hivatalos vagy tudományos szövegben nem írnám le a mért alakot, baráti társalgásban viszont kifejezetten modorosnak tűnne a miért. Mivel a művészi nyelvhasználat stilárisan mindenevő, ezért versben, dalszövegben mindkettő elképzelhető. Másrészt – és azt hiszem, ez az izgalmasabb – nem is ugyanaz a jelentése a két szóalaknak. A miért jelentését ugyanis csupán részben fedi le a mért. Arra a kérdésre, hogy Mért mentél le a boltba? csak az a választípus lehetséges, hogy Azért, mert éhes voltam; Csak nézelődni; stb. A Miért mentél le a boltba? kérdésre a fentieken kívül a Kenyérért; Gumicukorért; stb. is jó válasz lehet. Sőt a beszélt nyelvben igazából csak ez az utóbbi jöhet szóba. Azaz mintha kezdene szétválni a két szó jelentéstartománya. Ez a különbség arra utal, hogy a miért1 ’mért’ szóban a a morfémahatár eltűnt, azaz már nem lehet felbontani mi+ért elemekre – emögött nyilván az éll, hogy határozószói névmássá vált, megszűnt ragos főnévi névmás lenni. Ez a grammatikalizációs eredetű fonetikai-fonológiai erodáció odáig ment, hogy a mért (egyébként a mert kötőszó is ebből származik) tovább rövidült, mér és mé alakig is eljutva. A mé-t valószínűleg gyorsbeszéd-folyamatok hozzák létre, de azt, hogy a mér alak már a magyarul beszélők jelentős részének a mentális lexikonjában is jelen van, bebizonyította már Nádasdy Ádám. A bizonyítás lényege az, hogy erősen/túlzottan gondozott beszéd létrehozásának nem lehet bemenete gyorsbeszéd-folyamat eredménye. Viszont létezik a mérö forma. A szó végi, mássalhangzót követő ö (azaz svá) ejtése tipikusan az erősen gondozott beszédre jellemző, azaz ha valaki ilyet mond, annak a mentális lexikonában a mér alak is előfordul, sőt nincs megjelölve, mint formális szituációban nem használható (vö. pl. burgonya). Ugyanakkor az is tény, hogy a mér névmás írásban teljessággel szokatlan, így természetesen nem fordul elő helyesírási szótárakban. Ennek ellenére költői szövegben adott esetben helyénvaló lehet (bár mivel sem szótagszámban, sem szótaghosszúságban nincs különbség a mér és a mért között, még kisebb a motiváció a használatára, jobbára stiláris vagy rímelésbeli okokra kell gondolni), néhány példa a magyar lírából (néhol persze kiaposztrófolva, de ez már megint nem nyelvi, hanem helyesírási kérdés): Szemeid mér vannak elöntve, Mint a bodrogi lap, melyet Tice árja megöntöz? (Vörösmarty Mihály); Szép úrfiak! immár e puszta halom, E kopja tövén nincs mér' zengeni többet: Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom, Odalenn vár mézizü sörbet (Arany János); – Nagy a harmat, esik egyre – Csak az isten tudja, mér’ rí (uő); Nincs mér’ sietni, jó uram (uő); Mit beszéltek annyit, ti susogó lombok? Miér’ búgtok össze, ti páros galambok? Hab, hab után, mér’ futsz örök vágyódással?... (uő); Minden este bánva bánják, Hogy e vadat mér’ kivánják (uő); Mér’ nem maradt magának (Reviczky Gyula); Ha nyitva áll az ég, a gazdag, Mér csüggjön csilló porszemen? (Komjáthy Jenő); A magyar nő nem tudja, mér született, hogy miért kell oly sokáig élnie (Móricz Zsigmond); mér adta, ontotta, rám, ingyen volt sok javát (uő); Mér sajnálnám uram?! (uő); Mér tudna jobban emlékezni nálad? (Kaffka Margit); Ajkam minden lélekzete téged hí és téged vár – a szíved mér’ oly kegyetlen s mért oly forró az imám?! (Somlyó Zoltán); Mért nem maradtam szűz öledben, Szent semmiség, mér nem maradtam én még (Juhász Gyula); Száz kísértet ront az éjnek. Mér jön erre, mér, a sejtelmes éjszakán a szent, selymes éjszakán négy nehéz szekér? (Kosztolányi Dezső); Mondd, mér kuksol mégis puttonyodba gond, mér áztatja zöldes, lomha bajszod vér? (uő); Sápadt fejéből csörgedez a vér – ki tudja, mér? – bámulja őt a vén Göncölszekér (uő); Látva ezt elámult atyja, vidoran-búsan kutatja, mér tesz így magzatja, mér? (uő); a vőlegény mér hányja a keresztet (uő); [A lánynak] egy csúf napon, ki tudja, mér, sok éve ennek, apját-anyját agyonütötték (uő); nem tudjuk meg, Hogy Mezei Direktor mér lett? (Tóth Árpád); átkozott kezed A tüskerácsra mér' teszed? (Reményik Sándor). Az egyik aranyi példa azért is jó, mert példát ad egy másik változatra a mit-re. Hogy ez csak jelentésben azonos (és a mi+t a valódi történeti felbontása), vagy a miért kiejtésbeli egyszerűsödése, arról vita van a szakirodalomban.
Ha még folytatni akarjuk, úgy vélem, jobb lenne, ha átmennénk a Magyarulez valamelyik topikjába… ON
Bocs, kezd nagyon off lenni. De nem bírom megállni. Újfent kérdezni tudok: egy magyar anyanyelvű a saját elméjén (= anyanyelvi kompetenciáján) kívül hol tudna utánanézni, hogy egy nyelvi alakulat megfelel-e a nyelv szabályainak, a nyelvhasználat szokásainak?
