A betegállományt, jó magyar szokás szerint szabadsággal váltottam meg, ilyen világot élünk sajnos... Könnyű fizikai munkát végzek, de azért csak álló meló egész nap, úgyhogy szoktam azért érezni még mindig hogy hol is volt a sérvem. Figyelem ám minden rezdülésem:-) és egyre ritkábban jönnek elő ezek, végülis már fél éve történt a műtét. írtam pü-t.
Köszönöm, bíztatóan hangzik. Ugyanis másodszorra már "biztosra" akarok menni. Egyrészt az a nem észrevett jobboldalam....Másrészt él bennem a gyanu, hogy azt, hogy végül is nem raktak belém baloldalra hálót a takarékosság vezérelte , nem az "erős" hasfalam (ld jobboldal).Úgyhogy megyek Istenhegyre, kerül amibe kerül, egyszer élünk. Gondolom miniplasztikával a lábadozási, forradási idő is jóval rövidebb (fájdalom, betegállomány, kiesett jövedelem nagyon nem mindegy) mint a hagyományos megoldásnál!
én kétágyas szobában voltam a szobatársam egy thai box bajnok volt aki sajnos már 10-dik napja volt ágyhoz kötve, infúzió volt az ebédje, reggelije, vacsorája,ágytál,kacsa és a többi
Hát, a kórházi társaságról én is tudnék mesélni. A szomszéd szobában volt egy idős néni, aki (nem tehet róla szegény) már nem volt teljesen Ok. Hajnali kettőkor sürgős műtétje volt, de fél órával az után, hogy visszahozták, már fel akart kelni, és közben kiabált, mint akit nyúznak. A szobatársai meg, két másik idős néni, kórusban kiabálták, hogy fel ne merjen kelni... Szóval volt egy éjszaka... Ez az én műtétem után két nappal volt. A végén az ominózus nénit lekötözték, de a hanghatásoktól így sem tudták megkímélni a többi beteget. Na... én is bocs az OFF-ért.
A műtéti terület érzéketlensége, és nem csak a konkrét vágási területé, teljesen normális. én is már elmúltam egy hónapos, és csak a napokban kezdtem érezni, hogy kezd visszatérni némileg az érzékelésem. Ezzel együtt némi tompa fájdalom is, sajna, de talán lassan majd elmúlik.
Nem vagyunk egyformák, nekem viszont mind a két oldalamat végigtapogatta az orvos....
Apám magánban volt (vagy 10 éve), nagyon sok pénzért, de ott jól "elizélték", többször is vissza kellett mennie gennyesedés miatt, meg valami cérnafoszlányok miatt.....
Én az Irgalmasoknál voltam (egy ismerős ajánlotta), nagyon kedvesek-rendesek az orvosok, de a nővérek is.
Kicsit fapados, ennek ellenére nem éreztem rosszul ott magamat.
Való világ..:)), egy szobában voltam egy 82 éves, kissé szenilis bácsikával (gyakran nem találta az ágyát sem. Gyomorműtéte volt, ehhez képest gyorsabban járt, mint én, a vacak sérvemmel...:)), egy brazíliai olasz túristával (komolyabb dolognak gondolt gyomorrontással). Nem tudtunk kommunikálni rendesen, közös nyelv hiányában, de sokat segített nekünk. Azon kívül egy nagyon rendes katona srác, őt váltotta egy nemzetiségi.
Jajgatott, hogy éheztetik (szigorú diétán volt), de titokban nyomatta befelé a sülthúst. Fél óra múlva már követelte a fájdalomcsillapító injekciót.
Bocs az OFF-ért.....
Vissza gondolva: egynapos műtétet nem vállalnék be.....
40 nap után hajlamos vagyok elfelejkezni róla, hogy vigyázzak (most is felszaladtam a lépcsőn, mert csörgött a telefon). Külső hegnek nyoma sincs, belül a varrás ceruza-kemény. Ami még idegesít, a combomon a lágyéknál a bőr - harmadtenyérnyi foltban eléggé érzéketlen, mintha nem is az én bőröm lenne. Ami furcsa a számomra, ez nem is a műtéti terület.
Talán azzal van (volt) összefüggésben, hogy a sérv valami ideget nyomhatott a lágyék/combhajlatban, mert ilyenkor brutálisan tudott fájni.(A szakadás efölött volt).
Most már abba hagyom a cinktabletta fogyasztását is.
Merthogy tegnap voltam magánrendelőben, magándokinál és ott diagnosztizálta, hogy (ihaj, csuhaj) a jobb oldalamon is van egy még kicsi, most kezdődő lágyéksérvem. Úgyhogy ősszel - előbb nincs időm rá - újra kezdődik a cirkusz. A doki főállásban a Jánosban van, ezért érdeklődöm, hogy ott milyen a sebészet.
Mondta az orvos egyébként, hogy ezzel a jobbbossal nyugodtan biciklizhetek, futhatok, úszhatok...Most még.
Ezt az újoncot egyébként valszeg én fedeztem fel jó két hete, miközben őseim trónján ültem nagy gondok közepette, majd köhögtem egy jót...először megütött a guta...azután úgy döntöttem, nem tapizom magam, majd az orvos eldönti. És lőn...
A magánrendelőt nem véletlenül hangsúlyozom. Állami ellátásban nem jutott a doki eszébe, hogy ha már ott járok, a baloldal megvizsgálása után megnézze (kb. egy perc alatt) a baloldaltól igazán nem messze lévő jobb oldalamat. Mondjuk - kis túlzással - egyidejűleg jobbra is gipszeltek ott éppen valakit, balra is...
Hát ennyi!
Kedves műtött és műtendő társaim! Tanulság: ha már a doki vizsgálja az egyik oldalatokat, nem árt megnézetni azt a másikat is!
Amikor először beléptem a fórumba, magam is lényegében hasonló kérdésssel indultam. Műtöttek a "0". napon, rá négy hétre kezdett felszívódni a külső varrat, öt hétre rá minden príma volt, csuhaj...Azután, hogy a seb már gyakorlatilag eltűnt és eltűnt a vele járó fájdalom is - a belső varrat és a varrott hasfali izmok kezdtek alhastájékon idegesíteni, ahogy látom téged is. Engem nagyon. Most három hónapos a jubileum, érzem néha - ahogy sokan közületek - az emelést, élő barométer és frontjelző vagyok ...de az a tompa fájdalom, ami öthetesen kezdődött már a múlté. Persze előtte - mivel hipochonder is vagyok - elhúztam hasi ultrahangra és mindenféle "férfias" vizsgálatokra, de semmi hál Istennek, "csak" a sérvműtét lassan de biztosan múló nyomai.
"akkor lehet korai volt még a Balatonba fürdeni ??? :-)
3szor is volttam benn a vízbe.. má nem bírtam tovább
( 5.-én volt műtét, 14.-én ehét szerdán volt varratszedés"
"vagy bringázni"
Én >
"Műtét után 2 héttel már tekertem pár kilómétert.
Csak kiváncsiságból....., hogy hogy bírom :-)
1 hónappal utánna már azzal jártam dolgozni......"
Amúgy üdv mindenkinek !
Minap eszembe jutott a volt sérvem, és az, hgy mennyire nem jut eszembe ! :-))
Legutóbb a zasszony juttatta az eszembe, mert ottan visszketett és pont meglátta, hogy ott "matatok", vakarom és rákérdezett, hogy fáj-é ....na akkor eszembe jutott..
Visszaolvastam egy régebbi postomat, én három hónap után mondhatnám hogy szinte teljesen jól voltam, végre nyakamba ugorhatott Párom és egyebek. Ment a futás is fájdalom nélkül, viszont súlyzózásba én nem kezdtem. Azt hiszem ebben az időszakban már simán elmertem volna indulni úszni, kicsit sportolni....más kérdés, hogy én nem tettem. (öreg hiba)
A hangsúly a folyamatos terhelésen van, ezt azt hiszem mindenkinek elmondja az orvosa is műtét után.
Túlzásba nem szabad esni, mert annak rossz vége lehet.
1év eltelt a műtétem után...épp minap mutattam Muthernak milyen a sérvem helye, azt mondta "hát ez nagyon szép kisfiam" :D (Neki mindig a "kisfia" maradok :D")
A vágás kisebb is lett, el is halványodott, igazából alig látszódik. Teljesen ugyanolyan életet élek, mint műtét előtt, egyetlen különbséggel, hogy jobban odafigyelek mit és hogyan emelek meg. Nekem fájdalmaim legfeljebb akkor vannak, ha akár 10-15kg-ot is cipelek, de hosszasan..én mondjuk bíztam abban, hogy ilyesmivel nem lesz gond műtét után ennyi idő elteltével, de ha megeröltetem picit magam, akkor viszont szúr a műtét helyén. Igazából bele is nyugodtam, ez van. Nyílván egy kis sport segítene, de nem nagy ambíciózus van most bennem ilyen dolog irányába...de ki tudja hogy alakul a jövő.. :-)
Mindenkinek jobbulást, és kitartás kíván egy éve hű fórumtársatok és olvasótok:picidio
Egy régi mondás szerint- Próbálkozni a kutya szokott-nos ezesetben nem árt próbálkozni .kisérletezgetni mútét után.Nálam a félkezes súlyzózás például nem jön be.Pedig ülök,csak a kar mozog, csak 10 kiló,mégis utána sajog a műtét helye.
