köszi de az övé az elismerés én /mi csak asszisztálunk hozzá..
ma kitalálták,hogy szóljak haza amikor leszállok a villamosról,munka után mert nagy a rendetlenség és az utolsó simitásokat onnantól megpörgetik.ez kellett ahhoz,hogy jól meglepjenek.. mert mire felértem a járókerettel és merev lábakkal totyogó lépésekkel elém jött az ajtóig..
Hópihe! Nagyon örülök, hogy a lányod jobban van!! Mielőbbi gyógyulást kívánok Neki, ilyen anyuka mellett, ez nem lesz nehéz! :-)) Minden tiszteletem a Tiéd a kitartásodért és a lelki erődért!
probáljuk királylányossá vellnes-fitnesz bulivá alakitani a tétlenség idejét.. remek hangulata volt.. a pelenka probléma is megoldodott már nem kényelmetlen.
a fürdés hajmosás az ágyban is buli fekve gyógytornázni is izgalmas..
közben kikészült a gyomra a sok fájdalomcsillapitótól és agyonhányta magát hoztam haza infuziót ,mostanra rendezödött.lábraállni félt a megerösitett gipszben,a mai nap hozott áttörést-ismét jókedvü és megprobálta..
amióta nincsenek fájdalmai mi is könnyebben forgatjuk és ö is többet tud segiteni..
ha dolgozom másnap akkor az ezt megelözö éjjel nem én alszom vele,hogy tudjak pihenni.ágyból vásárol.telefonos rendelésre- mi meg kivánságot teljesitünk- pl üditöben amit szeretne.. és van kicsike tanulgatás is..
Hópihe! Hogy vagy a nagylány??? Hogy viseli a gipszet, a tétlenséget?
Olvastam ezt a külföldi témát... Szép és jó, de akkor is jó szemmel nézik a sérült, problémás gyermeket, ha az akkor költözik egy adott országba? Már úgy értem, hogy egyáltalán letelepedhetsz vele hosszú távon?????
Én egy országnak utánanéztem 2 éve. Különöset nem találtam ezzel kapcsolatban, de aztán mondta a híradó (mintha érezték volna, hogy ez ügyben tapogatózom), hogy kitettek egy családot, akik 2 év után meg szerették volna hosszabbítani a tartózkodásukat, mivel Down-szindrómás gyermeket neveltek... Olyan államról beszélek, ami szívja a bevándorlókat!!!
Szóval, ha nem vagy állampolgár, nem biztos, hogy szívesen látnak...
Ne legyen igazam, tapasztalatom nincs, csak ez a világ, ugye... sok reményt nem ad.
Egyébként a tengeren túl ha születik egy ilyen gyermek, ott kezdődik, hogy kap a család segítőt napi 6 órában. Aztán ha a lakás veszélyessé válik, azt is átépítik, megfelelő bútorzattal ellátva... Ez a másik véglet, tőlünk nemcsak földrajzilag, de szellemiségében is messze (ez ügyben legalábbis).
amivel nagyon elégedettek a szülök.. ez autista gyerekeket fogad..
a szülöelmondása szerint. a személyes beszélgetés elöjegyzés kapcsán videofelvételt készitenek a gyerekekröl és amelyik csoportból kimegy gyerek oda a felvétel alapján a legjobban beleillőt veszik fel...
4fös csoportok vannak, mindenkinek van saját gondozója is családias légkör összesen 30gyereket foglalkoztatnak nagy odaadással.
delej u248.ker
delej21 az ambulancia a telszám ahol lehet érdeklödni 334-1123.
magyarországon az integráció nem müködik igazából csak papiron...de az kötelezö, viszont szakember nincs hozzá,tényleg csak a pedagogus jóindulatára lehet számitani, aki mégha lelkes lenne is nem minden esetben birkozik meg egy 30fös osztálylétszámban akik különbözö háttérszocializációból jöttek egy két hónapon tul ,hogy segédkezzen az egy adott gyerek körül..akik kivannak rendelve az iskolákba ovodákba fejlesztöpedagogusok azoknak szintén nem ez a dolga de lehetnek jóindulatuak...mindenki pénzböl él, kevesen rendelkeznek olyan önpátiával és szeretettel ami érdekmentes. és plusz jövedelem nélkül is képesek magukból esetlegesen a maximumot kihozni-csak csupán egy szülö elégedettségére,mert a gyerekükben mosolyt kelt...
az ofönek 29 elvileg ép gyerek szüleit is folyamatosan regulázni kell,hogy otthon beszéljenek erröl és pozitivan álljanak e kérdéskörhöz...
a hülye nyomorék és arra születtél,hogy elessél stb...kifejezések nem a 7-8 éves gyerek fejében születnek meg- hanem otthon hallják.
a tajgetosz elmélet hangoztatása is nagyon gyakori- én is szembesülök vele gyakorta- ezzel az a probléma,hogy akkoriban katonákat neveltek, és aki nem volt jó katonának annak szánták a tajgetoszt.. tehát ilyenformán nem vonatkoztatható a sérült gyerekre..
sokan látványpékséget folytatnak- ami azt jelenti a szülö jelenlétében ugy tesznek,mintha...
de az iskolában ,mint tudjuk általában nincsenek ott a szülök..
igen van olyan eset. nekünk is volt olyan pethös társunk akit apukával együtt felvettek a suliba és ö segitette mindenben,hogy az amugy értelmileg ép gyerek normál iq-val tanulhasson ....
olyan probléma is van,hogy végre talál a szülö egy jó kis intézményt ahol agyerek is jól érzi magát, és közbe jön egy kis probléma a gyereknek tracheakanülre van szüksége amivel az intézmény már nem tudja biztositani a további foglalkoztatást,mert nincsenek felkészülve ilyen irányu gondozásra sem eszközzel sem hozzáértéssel...
Az, hogy Pesten sincs kolbászból az iskola :), azt én megerősítem... Sajnos a fiam ugyan nem épértelmű, de a mexikói úton egyetlen egy iskolát tudtak javasolni (Csillagház), ahova számunkra megoldhatatlan a bejárás... Amit meg Südve ötletének köszönhetően én választottam, azt meg lefikázták... Pont azok, akiknek az a feladata, hogy segítsenek óvodát és iskolát találni a gyereknek. Ha az ilyen intézmény így áll hozzá, mit várhatok másik intézménytől???
Szóval vagy a Friss utcát választom, vagy a Friss utcát választom... Jó, mi??
Mi ugyan nem pestiek vagyunk, de itt lakunk nem messze, vállaltam, hogy behordom a gyerkőcöt, kb.20km. Napi 40km. Nem mértem le, de kb. ennyi.
Amikor óvodát kerestem én is a képembe kaptam, hogy integrálnak ugyan, de csak kicsit sántító vagy kicsit nagyothalló gyerekeket... Igen, igen..ki van írva a honlapjukjra, hogy CP-s gyereket is fogadnak...de sajnos mégsem, mert ez meg az meg amaz mégsem úgy van.
Volt olyan, aki nekem is azt mondta, hogy csak nem képzelem, hogy amíg az én gyerekem fekszik a földön, a többiek majd ott kerülgetik és nem lesz helyük pl. vonatsínt építeni... Hurrá, micsoda indokok!!
Tudom, hogy külföldön sem habostorta az élet, de ilyentéren nagyságrendekkel előttünk járnak... Az én célországom Svájc vagy Németország.
Már csak a páromnak kellene kicsit megtanulni németül és küldhetném a CV-ket mindenfelé...
Gyöngyös, írtam neked mailt az itt megadott címedre.
És Gema, igen, alapjában véve ezt nem tudják beemelni, hogy nekünk kellenek ezek a gyerekek, hogy családban akarjuk őket felnevelni... hogy nekik is jár(na) a normális ovi, iskola, csak úgy, mint az egészségeseknek.
Gema, kimondtad a legnagyobb igazságot! :-) Mert ez itt a lényeg, hogy nekünk is jogunk van teljes családként élni, ugyanúgy mint bárki másnak. A benntlakásos iskola nálunk sem jöhet szóva. Kizárt! Én igazából abba is bele mennék, ha úgy vennék fel valahová, hogy utazó tanári segítséggel magántanulóként végzi az iskolát. De itt még erre sem voltak vevők. Arra is csak a száját húzogatta az igazgatónő, és előadta kioktató hangnemben, hogy a kötelező órákra akkor is be kell mennem és ott kell ülnöm vele, mert ők aztán semmiért nem vállalnak felelősséget. Szóval hozzá se akarnak érni. Azt csak halkan kérdem meg, hogy egy egészséges gyerek is bármikor eleshet az iskolába, vagy történhet vele akármi, az iskola akkor sem vállal felelősséget semmiért??? Mert ezt jó tudni, ez esetben mindenkinek javasolni fogom, hogy kerülje el őket jó messzire. Egyébként nekem is az a véleményem, hogy nem nekem kell szégyellnem magam amiatt, hogy problémás a gyerekem, szégyelljék magukat azok, akik úgy tekintenek rá - ahogy Hópihe is fogalmazott - mint egy felesleges bútordarabra. Nem baj. A stílus maga az ember. Ebbe az iskolába ezek után az egészséges gyerekem sem adnám be. Itt most szépen kibújt a szög a zsákból, az a baj, hogy a kötelező feladaton kívül, kellett volna egy kis emberség is, hogy megfogják a lányom kezét, és segítsenek neki kimenni a mosdóba, mert levetkőzni ugyan le tud, de a nadrágját nem nagyon tudja egyedül rendesen felhúzni. Ennyi. De hát igaz, hogy így elmenne a szünet, és nem lehetne addig pletykálni meg kávézni a kolléganőkkel. Végül is én ezt is megértem, ami nem kötelesség, az nem kötelesség, ami nincs leírva a munkaköri leírásban arra senkit nem lehet rákényszeríteni, ezért nem is akarom rájuk erőltetni a lányom. A tanárokat valóban azért fizetik, hogy leadják az anyagot és kész. De azt halkan megjegyzem, elég szomorú az a világ, ahol a kötelességen kívül mindenki fütyül mindenre és mindenkire. Azért kiváncsi lennék rá, ha valaha ők kerülnének olyan helyzetbe, hogy mások segítségére és jóindulatára lennének rászorulva, hogy lennének felháborodva annak hiányán! :-) Mert, hogy hangosan követelnék a jogaikat, abban biztos vagyok! :-)) Nem baj. Aznap éjjel jól kibőgtem magam, aztán emelt fővel megyek tovább, és igyekszem jó képet vágni mindahhoz, ami még rám vár.
Nekünk az a legnagyobb problémánk ahogy írtam, hogy Helga nem speciális iskolába való. Egy bottal ő már az utolsó soproni kezelés óta elkezdett önállóan járni, csak nagyon nehezen és lassan, és az öltözködésben még segíteni kell neki, mert az nehezen megy. Ezt leszámítva ővele nincs semmi probléma. Ezért is lógunk a levegőben sajnos. A szomszéd városban, ahova most oviba is járunk, van speciális iskola, de oda súlyosabb esetek járnak, és arra a mozgásvizsgáló is azt mondta, hogy szóba se jöhet, mert ott semmit nem fejlődne.
Igazából az, hogy itt az iskolában azt mondták arrogánsan, hogy nem fog 24 gyerek ehhez az egyhez alkalmazkodni, azért fáj, mert az fel sem merül bennük, hogy ez valójában fordítva van, mert az integráció során pont nekünk kell megpróbálnunk minden szempontból minél jobban alkalmazkodni a többséghez. Ami ilyen hátránnyal nem túl könnyű, de velük ellentétben, mi legalább próbálkozunk!! Ez az igyekezet ezektől a gyerekektől óriási erőfeszítést és erőt kíván, és gyakorlatilag ezt veszik velük együtt semmibe!! Meg se fordul a fejükben, hogy neki milyen nehéz, hogy nem tud velük mindenben lépést tartani, nem tud elmenni színházba vagy kirándulni, stb stb. Csak azt látják, hogy tapintatlan módon, az egészségeseket hátráltatja.
A másik dolog amit nagyon kiakadtam, hogy mit gondolnak ezeknek a gyerekeknek az apjáról!! Annyira fura lenne, hogy igenis vannak férfiak, akik így is szeretik a gyereküket, a gyerekeik anyját, és olyan családok, akik köszönik szépen, de boldogan élnek a sérült gyerekükkel együtt?? Felháborító nem?? :-))))
Sokszor gondolok arra, hogy a Jóisten azért tudta, hogy ezeknek a gyerkőcöknek hova kell születni, és milyen szülőkre van szükségük. :-)) Egyébként érdekes, hogy én mindig "gyűjtöttem" magam köré a "problémás" embereket, valahogy vonzódtam hozzájuk, talán ezért is engem választott a lányom. :-)) Gyerekkoromban két igazán jó barátnőm volt, az egyiküknek járógépe volt, és a lábát is műtötték, a másik barátnőm, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, komoly gerinferdüléssel küzdött, többször meg is műtötték stb. Ja és nem beszélve arról, hogy már a gimiben az osztálytársaim 80%-nak én voltam a lelki szemetesládája. :-)) Tulajdonképpen nem is tudom mire számítottam!? :-))))
Hópihe! Azért megnyugtató számomra, hogy Pesten sincs kolbászból a kerítés, és hiába van több iskola mint itt vidéken, ha fel is költöznénk, ott sem lenne egyszerűbb az élet. :-)) Ez csak azért írom, mert egyáltalán nem akarok elköltözni innen. Szerintem nem ez a megoldás. Arra azért nagyon kíváncsi lennék, hogy mi a túróért akadálymentesítenek ekkora gőzzel egy csomó iskolát, miközben eszük ágában sincs integrálni. Nagyon klassz, hogy kerekes székkel is be lehet menni, de a probléma alapvetően nem ez, hanem az egyéb dolgok, amire viszont semmi hajlandóság nincs. Most egyébként levontam azt a tanulságot, hogy a normál iskolákba kizárólag olyan gyerekeket hajlandóak integrálni, akik kerekes székkel vagy anélkül, de 100%-ban önellátóak. A többieknek esélyük sincs. Hozzáteszem tisztelet a kivételnek, mert azért biztos olyan iskola is van, de sajnos túlságosan kevés.
Egyébként ahogy nő bennem a méreg, úgy erősödik az elhatározás is, hogy szeretnék én is tenni valamit nem csak a saját, hanem más gyerekek érdekében is. Most adtál egy ötletet, a gyerekeket segítő Nem adjuk fel alapítványos hölggyel, amit a mi egyesületünkben fel is fogok vetni.:-))
A város összes oviját végigjártuk, ahol mosoly mindenhol és a válasz, sajnos nem, anyuka. A legrosszabb az volt, ahol azt mondták, felveszik, mert körzetileg oda tartozunk. Aztán nyár derekán derült ki, hogy mégsem veszik fel, de ezt nem velünk, hanem a mozgásvizsgálóval közölték. Ők értesítettek erről. Nekünk meg szeptemberre ovit kellett találni. A férjem sokszor már üvöltözött a mozgásvizsgáló főnökasszonyával és nem volt sok híjja, hogy a helyi óvodavezetőt is felborította asztalostól. Igéretet kaptunk, de tudtam, hogy utálattal fogadnák a lányt. És akkor jött egy közeli faluból ajánlat. Kissé lepukkant ovi, de mégis helyben (10 perc kocsival) és volt már gyakorlatuk, tudták mit vállalnak. 3 évig járt oda. Az ovit most zárják be, mert nincs elég gyerek.
Sajnálom őket, mert ők igazán tudják, hogy mi az integrált nevelés lényege, de Dombóvár nem és ezért mélységesen szégyeljék magukat.
Sokáig az a hír járta, hogy a helyi spec. sulit bezárják, most mégis kiderült, mehet oda. Nagy könnyebbség. Különben vihettem volna minden nap Kaposvárra, tőlünk 30 km. De akkor sem hagytam volna, hogy bentlakó legyen, mert ez a gyerek érdeke. És ezért ne sajnálj üvölteni másokkal, mert a sok bürokrata fafejű nem tudja és nem is akartja tudni, megérteni meg pláne, mi is az, hogy sérült gyerekkel élni, pláne boldogan élni.
Mi nem megszabadulni akarunk a gyerekünktől, hanem vele élni és megadni neki mindent, amit tudunk.
megértelek és igazad van söt az integráció kötelezö-DE hogy érezné magát ott a gyereked ahol nem is voltak kiváncsiak rá-de igy beszéltek róla-mintha egy nemkivánatos butordarab lenne-ami teljesen felesleges és csak helyet foglal az osztályteremben....
ne keseredj el csak keresgélj és megfogod találni amilyen kis harcos vagy a lánykádnak megfelelö iskolát...de most,hogy én már tul vagyok rajta nem mondom,hogy irigyellek ez idöszak alatt én is sokat jártam keltem ezügyben. és ha fel is veszik lesz lelkes tantónéni, az iskolai komfortérzete még mindig nem biztos. a lánykádnak.éppen azért,mert nem értenek hozzá nincs szakemberük és plusz energiát kiván a gyermek és a segités ha akad is nem mindenesetben jó hatásu.de lehet kimélö... pl nem kell felállnia ha felel,nem kell lemennie az ebédlöbe hanem lesz valaki aki majd felviszi neki a terembe...
a legutobbi fogászaton volt egy anyuka önkéntes segitöje a nem adjuk fel alapitványnak.. akik segitségével megszervezték neki a viasaton lejtszodó álomépitök cimü müsorral. hogy a saját vidáki házukból pestre jöhessenek,hogy iskolába tudja járatni a lánykáját....
Őszintén szólva már nekünk is megfordult a fejünkben, hogy elhagyjuk az országot, ha nem lesz más megoldás. :-( Pedig nagyon szeretem a hazámat, szeretnék itt boldogulni, és nagyon fáj, hogy ez ennyire nehéz. Egyébként én is attól félek a legjobban, hogy jön a gyámhatóság, és persze mint mindig mindenért, most is mi leszünk a hibásak. A közelben van egy egyházi fenntartású iskola, ők jövő hétre ígérték, hogy választ adnak. Remélem ők toleránsabbak lesznek. Ha oda sem sikerül bejutni, akkor egyenlőre fogalmam sincs, hova tovább.
Gyöngyös, ez egy valós és megoldásra váró probléma, tudok olyan családot, akik külföldre költöztek, mert nem akarták bentlakásos iskolába adni a gyereket (plusz rossz tapasztalataik is voltak, Pető és Mexikói út vonalon), gyakorlatilag a gyámhatóság már el akarta venni tőlük a gyereket. :-(
Bezs ez tényleg nagyon jó hír!!!! Már alig várom, hogy Sopronban találkozhassunk! Mi a 10-es szobában leszünk. :-))
--------------------
Kérdés: gondolom többen is vagyunk, akik hasonló cipőben járunk, így megkérdezem tőletek, hogy mi történik akkor, ha nem találok egyetlen iskolát sem, akik felvennék a lányom, és a helyi iskola is elutasítja?
Mivel 200km-re lakunk a fővárostól, az szóba se jöhet, hogy oda járassam iskolába. Egyrészt mert intézeti jelleggel beadni nem akarom, mert abba lelkileg tönkre menne, másrészt meg elköltözni sem szeretnénk. Mi van ilyenkor? Kötelezhetnek arra, hogy intézetbe adjam, holott nem akarom, vagy költözzek el csak azért, mert ebben az országban egyetlen speciális iskola lenne számára a Mexikói úton?? Kötelesek vagyunk felszámolni az életünket, a biztos megélhetésünket azért, mert ebben az orszában az integráció csak papíron létező fogalom??
Amit az iskolai beiratkozáson az arcomba nyomtak, gondolom tipikus. Persze megértem őket is, tudom, hogy az integráció a gyarkolatban nem könnyű, mert emberséget, rugalmasságot és segítséget is jelent, ami a kötelességen felüli teljesítést kíván, és amire sajnos kevesen hajlandóak. Azt is tudom, hogy a többség szemében a gyerekem csak egy nyomorék, aki a problémáival tapintatlanul hátráltatja a többieket, de azt hiszem azért azt hogy nem veszik fel, mert túl problémás, kultúráltan is el lehet mondani, nem feltétlenül kell úgy tálalni, hogy az embert közben még jól meg is alázzák. Én ugyanis nem azon akadtam ki, hogy nem veszik fel, hanem azon, ahogy ezt körülírták. Megjegyzem a lányom tökéletesen ép szellemileg, normál iskolát javasoltak számára, egyetlen hibája, hogy nehezen és bottal jár, és az öltözködésben meg a mosdó használatban igényel még némi segítséget. Ennyi. De sajnos ez is olyan akadály, ami miatt nem kívánatos a normál iskolákban. A speciális iskolákhoz nem vagyunk elég fogyatékosak, a normál iskolákhoz meg nem vagyunk elég egészségesek. Most mi van ilyenkor??
Szóval röviden és tömören a következőket kaptam:
- Miért nem költözünk Pestre?
- Ha nem akarom intézetbe adni, miért nem veszek ki Pesten egy albérletet, hogy együtt lehessünk?
- Nem fog 24 gyerek az én 1 gyerekemhez alkalmazkodni.
- A tanárnéninek nem az a dolga, hogy vele foglalkozzon, és őt segítse.
- Nincs egy ember az iskolában, aki segítene neki kimenni a mosdóba, vagy lenne türelme külön elmenni vele az étkezőbe, mivel neki ezt a távot nem 2 perc megtenni, EZ NEM AZ Ő DOLGUK!!!
- Az iskolát nem hibáztathatom semmiért, nem vállalnak felelősséget semmiért, ha valami csoda folytán vállalnák is mint magántanulót, akkor is a kötelező órákon ott kellene vele ülnöm, és az ég világon minden ami a gyerekemmel az iskolában történik, AZ ÉN FELELŐSSÉGEM!!!!
- És különben is a jogszabályok bla bla bla bla
- Ja és ami a hab volt a tortán, melegen érdeklődött a hölgy, hogy csaladában élünk-e? Mert, hogy az "ilyen" gyerekeket általában egyedül nevelik az anyukák. (Szóval ezzel gyakorlatilag azt akarta mondani, hogy az "ilyen" gyerekek még az apjuknak sem kellenek.) Nem tudom, hogy mit gondolhatott rólunk, de erősen csodálkozott amikor közöltem vele, hogy mi ugyanolyan boldog és normális családi életet élünk, mint sokan mások.
Aztán az volt a zárszó, hogy a felépített életünk meg a megélhetés nem minden, a gyerek érdekét kell nézni! Na ennél a mondtanál üvölteni lett volna kedvem. Tapasztalatom szerint ez a legjobb lerázós duma, amiről úgy gondolják, hogy teljességgel igazolja az ő megfellebbezhetetlen igazságukat. Persze, ez a valóságban azt jelenti, az a lényeg, hogy nekik nem kell vele foglalkozni, kínlódjon vele más. SZERINTEM MEG AZ A GYEREK ÉRDEKE, HOGY A CSALÁDJÁVAL NEVELKEDJEN MINT MINDEN MÁS KISGYEREK!!! Mert az én gyerekem nem csak egy sérült, hanem EMBER is!
Sok időnek kell még ahhoz eltelni, hogy itt a fejekben valami változás történjen. Tulajdonképpen mit is várunk az átlag polgártól, amikor azok sem megértők a gyerekünk problémája iránt, akik hivatásukból kifolyólag gyerekekkel foglalkoznak?! Jelenleg a társadalom gondolkodásmódja a fogyatékos kérdésben még közelebb van a Taigetosz-hoz, mint a valódi esélyegyenlőséghez. Sajnos.
Olvastam egy nagyon jó tanulmányt Zsebe Andrea - Bíró Katalin tollából, a címe: Együtt nevelni, de hogyan? Ebből a tanulmányból való az alábbi kiragadott idézet:
"Az elfogadás mércéje az, hogy valaki mennyire hajlandó a saját értékén emberszámba venni egy sérültet, s mennyire hajlandó beengedni abba a világba, amelyikben valamennyien élünk.
Az elfogadás feltételei:
a.) A serült emberek is különböznek, egyediek.
b.) A sérült ember elsősorban ember, csak másodsorban sérült. Ugyanúgy joga van az önkifejezésre.
c.) A sérülteknek nincs külön világuk. Egyetlen világ létezik.
d.) A sérülteknek ugyanúgy joguk van minden irányú érzéseket, tapasztalatokat átélni. Megóvni őket annyit jelent, mint kizárni őket a világból.
e.) Csak ők tudják megmondani, hogy mire van szükségük. Nekünk odafigyelőnek, jó megfigyelőnek kell lennünk.
f.) A sérült embernek önmagának kell cselekednie önmagáért. Mi a szükséges feltételek megteremtésében segíthetünk.
g.) Joguk van hozzá, mint mindnyájunknak, hogy úgy éljék az életet, amilyen. Mi legfeljebb hozzásegíthetjük őket a legkedvezőbb forma kiválasztásához.
h.) Bármennyire is sérült valaki joga van azzá lenni, ami belülrő megadatott neki.
i.) A saját vagy a társadalom szabályait rájuk erőltetni irreális dolog (sokféleképpen lehet megkötni egy cipőt vagy eljutni a buszmegállóhoz). Sokféleképpen lehet tanulni és alkalmazkodni.
j.) Minden sértülnek joga van tisztában lenni saját állapotával és lehetőségeivel."
Az egész tanulmány nagyon jó szerintem, akit érdekel keressen rá a net-en, én is böngészés közben leltem rá. Erőt ad, és segítséget ahhoz, hogy meg tudjam fogalmazni mindazt, amit én is érzek és gondolok.
Mikor mi voltunk Sopronban,akkor egy 5 éves kislány volt,néhány huszon-harmincas és sok idős néni,bácsi. Mindenki nagyon nyitott és mosolygós volt,de azért én is főleg a kislány szüleivel beszélgettem.Most különösen jó dolgunk lesz,mert ott leszünk páran innen a fórumról és nagyjából egy cipőben járunk. ;-)
Mi is idősekkel voltunk, beszélgettünk is, de én eddig a "túlzott" beszélgetéstől elzárkóztam. De a 3. alkalom talán már Timinek is könnyebb lesz!
Képzeljétek! Akkora öröm ért bennünket! A helyi újság alapítványától megkaptuk a májusi kezelés teljes egészét!!!! Nagy öröm így menni, hogy nem kell rágódni, hogy miből, és hogyan lesz utána:)
Eddig nem is hallottam erről a műtétről,ha új dolog,akkor még nem nagyon fogsz találni olyan szülőket,akik kipróbálták,bár sosem lehet tudni. Én személy szerint nem próbálnám ki a lányomnál,pedig ő is csorgatja a nyálát rendesen. Nem túl sok információt lehet róla találni,sőt.Azért ha megtudsz valamit róla bővebben,akkor írj itt is róla,hátha segít valakinek és persze kíváncsi vagyok,hogy pontosan hogyan is működik.
Írtad,hogy ti is voltatok Sopronban ,nektek segített valamit? Milyen tapasztalatod volt ezzel kapcsolatban?
Ez a része - nyelészavar, légcsőbe kerülés problémája - nekem is egy nagy kérdőjel; tervezem őket felkeresni, hogy elsőkézből legyenek infóim, de örülnék, ha szülőket is találnék, hogy az ő tapasztalataikat is meghalgathassam!
A honlapjukon ezt írják róla: Több olyan műtéti típust is végzünk, amely hazánkban egyedülálló. Ilyen pl. a súlyos stridor megoldására ajánlott aryepiglottoplasztika, a kóros nyálcsorgás megszüntetésére, csökkentésére kidolgozott nyálkivezetőcső-hátrahelyezés, valamint a choanalis atrézia megoldására kidolgozott új, orrüregen keresztül végezhető műtéti eljárás.
Olvasom, hogy többen készültök Sopronba, a neurorehabra. Mi is jártunk ott párszor, tényleg olyan a társaság, mint egy nagy család! Nekünk gyerektársaságunk nem nagyon volt, de az öregek közt is nagyon jól elvoltunk, mindenki nagyon toleráns és segítőkész volt. Én terhesen csináltam végig egy hetet, kocsim se volt (a férjem hozott-vitt minket a hét elején ill. végén), nagyon örültem minden figyelmességnek. (Az egyik vendég pl. minden reggel megkérdezte, milyen péksütit hozzon a boltból!) A köv. alkalommal meg én is feliratkoztam masszázsra - szuper volt, azóta se volt ilyesmiben részem. :)) Csajok, aki tudja, használja ki! :))
ujabb iskolahirt hoztam ma nektek.. 3szülö és gyermek elégedettsége és jókedve hétköznapjainak jóléte:
xIV. szönyi ut 26/b
török béla ovoda ált iskola.és modszertani intézet.
23éves korig foglalkoztatják a gyerekeket de két helyszinen a kicsiké ez a cim..kb 4gyerekegy csoportban 3szakemberrel.szeretetteljes családias légkör..
ma ismét fogászatvolt és 3uj csodás gyermekkel lettem gazdagabb. ök járnak ide.
---------------
mütéten tul vagyunk.szerintem ha még egy ilyenre sor kerülne arra már biztosan nem veszem rá a kisasszonyt..komplex családi terápia és fájdalomcsillapitás.. makonzultáltam minden kivel aki a közelmben volt és elérhetö és érintett a tudása a kérdéskörben..
combtöig érö gipsz. május közepén fekszünk vissza ujból...
extra festést kapotta gipszérea nagylánykám rajzolta.. anatomiailag nem pontos,mert a jobb lábra forditva rajzolta a lábszárcsontokat mikor rájott igy a szimmetria kedvéért a balra is forditva került fel..
mindenkielámult a rajzon csak a gipszmester vette észre,hogy a lábszár csontokfelcserélödtek.)
Mspoppy, én még csak nem is hallottam erről a műtétről. Körbeérdeklődöm, hogy tud-e valaki infoval szolgálni. Ám ha hátrább teszik, akkor nem fog a légcsőbe visszafolyni a nyál? Hiszen attól még termelődik, csak nem kifelé folyik, hanem befelé. VAgy rosszul gondolom?
Nálunk egyelőre semmi extra, azon kivül, hogy köszönöm Hópihe, hogy újabb pozitív híreket hallottál a Friss utcáról, ugyanis a Mexikói úttal kapcsban annyit, hogy felhívtak, hogy biztosan oda akarom-e a gyereket, mert ők beszéltek egy nővel (???!!!) onnan, aki azt mondta, hogy nincsenek felkészülve az ilyen sérült gyerekekre, mint a fiam... No, mondom én ezt nem nagyon hiszem, mert az igazgató egy úr és nem hölgy, én személyesen voltam bent, nem is beszélve arról, hogy úgynevezett fejlesztő csoportjaik is vannak, ahol aztán az igazán nagyon sérültek vannak, így adott minden felszerelés és szakember is házon belül...
Szóval no comment....
U.i.: Persze, hogy én is kötözködjek, feltettem a kérdést újfent telefonon is, hogy nyugodtan meghallgatom a javaslatukat, ha van másik, szívesen elmegyek máshova is... Jaaaa, az nincs kérem szépen...
Timi alig várja Sopront! Ha már írtam, bocs előre is. Nagy vizsga lesz számára, hogy vele majdnem egykorú IDEGEN lányokkal lesz! Már tervezi, hogy megtanítja őket a kedvenc társasjátékára! Kíváncsi leszek, hogy mennyire veszi fel a "ritmust" velük!
No végre felteszem a képeket az ortézisekről. Ez az, amit úgy készítettek a kezére, arra hivatott, hogy a hüvelykujj ne simuljon éjjelre a tenyérbe.Ez pedig az, amit vettem. Ebben aludni is lehet, az ujjait kényelmesen tudja nyújtani és a hüvelykujj is a helyén van.
Ezen túl, ha valakit érdekel eladó egy használt gyerek rollátor Rebotech márkájú, adatok a cég honlapján megtalálhatók. Kb 10 éves korig használható. Akit érdekel küldjön mailt, és küldök további képeket.
Ez az, amit úgy készítettek a kezére, arra hivatott, hogy a hüvelykujj ne simuljon éjjelre a tenyérbe.
Ez pedig az, amit vettem. Ebben aludni is lehet, az ujjait kényelmesen tudja nyújtani és a hüvelykujj is a helyén van.
