Igen, azt az oszlopállításkor mi írtuk rá, fizikailag nem én, de a többiek, akikkel készítettük az oszlopot. Az emben kínjában erre kényszerül, merthogy már tűntek el ilyen táblák a Börzsönyben...
Kóspallagon a hivatalos pecsét a Kisinóci th. büféjében van, de oda csak vasárnap reggel van egy busz és délután vissza egy.
Viszont amit nem ismertem, az a tó és a Köves-mező közötti szakasz. Az erdei tornapálya nagyon rossz állapotban van. Kicsit elbambultuk a K ösvényre váltását, így találtunk egy jó állapotban lévő pályapontot, de a többi szinte darabokban hever minden felé. A pálya sem létezik igazából, épphogycsak kivehető ösvény van.
Viszont a Török-rét előtt a fákon kézzel festett fafajtákat bemutató táblák vannak. Ezek még megmenthetőek lennének, mert szépek.
Kétesélyes a dolog, hogy kivel találkoztál. Vagy a DINP természetvédelmi őrével (ők a szombati túrán pontőrök is voltak az Érsek-tisztáson), de még valószínűbb, hogy az Ipoly-Erdő Zrt. nagymarosi erdészetétől valakivel. Mikor a Köves-mezőn nyáron állítottuk fel a Börzsönyben megszokott információs táblát, az OKT mentén, akkor is odajött, érdeklődött egy erdész terepjáróval, mondta, hogy a busz elérése miatt az imént levitt egy fiatal párt, akik kicsúsztak az időből, szólt, hogy ha legközelebb ilyenről van szó (jelzésfestést, tábla- és oszlopkihelyezés), adnak faanyagot is hozzá, ha kell.
Kihasználva a gyönyörű idő adta lehetőségeket, pénteken kivettem egy nap szabit, reggel még lepakoltam kiccsávót a bölcsibe majd a 9:55-ös vonattal indultam Kismarosra. Több mint egy órám volt a busz indulásáig, addig szétnéztem, felmértem pár utcát tuhu-ra (innentől ez már betegségnek minősíthető? :-) 3 km-t sikerült a lábamba rakni a semmivel. A buszmegállóba egyszercsak megérkezett egy kéktúrázónak látszó egyén, nagyzsák, polifoam, bögre (eddig stimmel), viszont világos félcipő. Azért a kéktúra savaborsát ez adhatja, még kicsit fűzni kell asszonypajtást hogy elengedjen több napra (azért is morog ha hétvégén egy napot túrázok)
Kóspallagon a Tiffany sörbárban kértem bélyegzőt, ott volt a tulaj is aki valami ismerősének mesélte a vadászkalandjait, kisebb morgást követően azért sikerült bélyegezni (azt mondta szóljunk már hogy oda is vigyenek MTSZ bélyegzőt mert így csak a cégeset tudja adni [ami nem értem miért probléma neki?]) Rögtön a focipályánál sikerült elvéteni a jelzést, de hamar észbekaptam. Ennyire elbambultam azon, hogy kiteszik az üres szódáspalackokat meg szütyőben a pénzt a szódásautó sofőrje meg becsöngetés nélkül cserél...
Nagyon kényelmes úton haladhattam a Békás-rétig, itt épp megálltam fotózkodni (hihetetlen méretű kikericsmezők voltak egész úton) mikor az arrajáró terepjáró megállt mellettem és kiszólt a vezető hogy tud-e valamit segíteni? Namerhogy ők a kezelői ennek a területnek, csak azért kérdezi. Annyira meglepett a kérdéssel hogy csak gépiesen köszönömmel hárítottam, utána viszont jó darabig foglalkoztatott hogy kik azok az ők (DINP?) meg hogy mégis mi a rákot csinálnak most? (anyósülésen ült egy hölgy is, elmentek egy vadetetőig majd vissza, megálltak a rét közepén 2 percre majd ismét tovagurultak) Egyébként ahogy az atlasz is írja, csodálatos innen a panoráma, látszott a csóványosi geodéziai torony is (én azt hittem az pontosan a csúcson van innen viszont úgy látszott hogy csak majdnem) Törökmező előtt ládáztam egyet a horgásztónál, majd itt is tettem párszáz métert potyára mert elbambultam a szekérútról ösvényre váltást. A kaptató tetején frászt hozott rám két fekete kismalac mikor megzörgette a bokrot ami mellett épp elhaladtam. Aszittem vaddisznók és már lestem az anyjukat mire leesett hogy valszleg a turistaház állományába tartoznak (és különben sem csíkosak) Turistaházban bélyegző rendben ki volt készítve, a büfé viszont zárva volt du f3-kor, ez nem kicsit esett rosszul, egész hegymenetben gyöngyözö sörösüveg tartotta bennem a lelket.
Innen megint kicsit lazább szakasz következett, aztán Köves-mező előtt újból emelkedett egy kissé dzsindzsás részen (2. létráról visszatekintve ismét szép panoráma!), nekem úgy tűnt mintha valakik azért irtották volna a benyúló indákat, ezt később Hegyes-tető aljában is észleltem, egy köteg levágott vadrózsaág hevert az út szélén. A Julianus-toronynál lejegyeztem az EET kódot, megállapítottam hogy még mindig csodás az építmény (legalábbis nekem az) és még mindig csodás a kilátás! Milyen fura hogy Hörpölinék 2004-es fényképén még nincs ott az a ronda zöld vasajtó, PSP 2006-osán pedig igen. Én már csak így vasajtósan ismerem...
Szt. Mihály nyeregtől elég bokagyilkos szakasz következett, viszont legalább kidőlt fák nem voltak (korábbi leírások még ilyesmiről szólnak). Szerintem az egész táv legszebb része egyébként itt van, a Templom-völgy. Miért is nem jártam erre eddig soha? Innen már nem volt messze László67 által nemrég bemutatott fázós autóroncs, lesántikáltam a Dunáig [az új bakancsommal ez a 2. menetünk, most már legalább döntetlen lett a vége :-) ] CBA-ban szereztem végre malátaszörpöt, fent a jegypénztárban pedig nagyon szép lenyomatot produkált a néni aki álmából felriasztva is tudja hányadik oldalra kell OKT-s pecsétet ütni. Enciánban még van hova fejlődni :-)
Nagyon jó időm volt, jól szórakoztam, sok szépet láttam és most kicsit újra fellángoltam OKT-ilag. (azt hittem idén már nem fogok egy métert sem közeledni a célhoz) Biztos a munkanapnak volt köszönhető, de csak egyetlen turista jött velem szemben (a Templom-völgyben fújtatva, kigombolt ingben h6 körül, Juliánus torony távolsága iránt érdeklődött, nem tudom onnan lámpával ment tovább vagy mi lehetett a szándék?)
Változó. Rövid úton (kevesebb, mint 1 óra) nem teszem be.
Távolsági járatokon ált. úgy készülök, hogy külön övtáskába, zacskóba teszem a nagyzsák tetejére, amit mindenképpen magamnál akarok tartani, ha esetleg bepakoltatnának. Bp-Mátrasztimre járaton, ha nem csúcsforgalom volt, ülés mellett, alatt tudtam vinni nagyzsákot (75l), de mikor tömeg volt, inkább letettem. Salgótarján-Bp járaton is felvittük, de csak mert alig volt utas. Zalából hazafelé megkért a sofőr, hogy tegyük a csomagtartóba, mert az a járat tömve volt és több, mint 5 órán keresztül eleve nem nyomorogtam volna ekkora zsákkal az ölemben.
Engem általában nem az aggaszt, hogy a zsákot nyúlják le, hanem a túrabotok, amik az oldalára vannak csatolva, meg az, hogy ha nem végállomáson szállok le, a fél csomagteret ki kell rakni, mert tuti az aljára kerül. A kosz pedig relatív, mert ha oda-vissza telepakolják, akkor annyira nem lehet mocskos, erre inkább a rövid távú járatok "esélyesek"
Nagyzsákkal problémám eddig mindig BKV-n volt, az utastársak részéről :/
Sziasztok, 2003 novemberében kezdtem a kéktúrát, azóta kb a harmadát bejártam. (Hol többet, hol kevesebbet, ahogy időm és lehetőségeim engedte.) Általában nagyzsákkal megyek és kinn alszom az erdőben. Mostanában viszont a távolsági buszokon egyre többet zaklatnak a zsák miatt (konkrétan a Nógrádvolán vezetői akadékoskodtak az elmúlt két héten is), hogy nem lehet a zsákot az utastérben szállítani, és tegyem meg a csomagtartóba. Mindezzel kapcsolatban 1. a zsákot eddig is az ölemben tartom, senkitől soha helyet nem vett el és nem okozott kárt sem senkinek. 2. egy 75l-es Carrimor Jaguárt nem fogok egy piszkos csomagtérben szállítani, ahol az nyúlja éle aki akarja és a Volán erre még az áldását is adja (semmilyen csomagtérben levő tárgyért nem vállal felelősséget) 3. a vonatjáratok ritkításának köszönhetően örülni lehet, ha egyáltalán a buszok néha-néha járnak. Azt szeretnémkérdezni, hogy ti hogy szállítjátok a zsákjaitokat, illetve a buszvezetők mostanában csak velem kekeckednek, vagy ez immár általános? És mit lehet tenni? Köszönettel: Zs4zet.
Máriagyűd 30 éve, mióta a település városi rangot kapott, Siklós része. Harkányban voltunk egy hétig, ezalatt mentünk el kétszer is a kegytemplomhoz, elvileg a buszpályaudvarról vezet egy P- jelzés jó darabig a Siklós felé vezető műút mentén, de én egy darab jelzést nem találtam, annak ellenére, hogy a 2006-os Mecsek- és Villányi-hegység atlasz szerint létezik. A templomig kocsival mentünk Siklós felől.
A kegytemplom nagyon szép belülről is, impozáns, mellette a kálvária, párszáz méteres kaptató után újabb szabadtéri oltár, majd egy meredek szerpentinút vezet egy feszülethez. A szentkút maga szokatlan módon, 1 km-rel Keletre helyezkedik el a templomtól, a S- jelzés mentén, a máriagyűdi szőlők közt, a turistaút innen kapta nevét is: Siklósi borút. A Szentkút elég szerény: egy kerekes kút mindössze, a szőlősök között, néhány asztal és pad. Hangulatos, csak komoly az ellensúly a kegytemplom pompájához képest. Egyébként a Tramini, ami itt készül, ajánlott, a Siklós-Villányi borvidékhez tartozik, a harkányi gyógyfürdő bejáratához közel van egy borozó, ahol a templom közelében lévő szőlősük és pincéjük "eredményét" árulja a tulaj.
Az igazolófüzetbe a plébánián kaptam pecsétet, az atya már tudott a dologról, nem először fordulnak hozzá ilyesmivel, épp szentmise volt, végig ott is maradtunk, s után mentem hozzá bélyegzés-ügyben.
Tegnap a "Börzsöny csúcsai" közül kettőt ismét letudtam.
Az útvonal a következő volt: Bernecebaráti – K- – Jelenc-hegy – Kőkapu (tető) – Drégelyvár – Karajsó – Pénzásás – Z- - Nagyoroszi, Vá.
Bernecebarátiból indultunk, ekkor még párás, hűvös idő volt. A falut elhagyva vizes, harmatos fűben gázoltunk, de mire felértünk a Csitár-kereszthez, már pólóra kellett vetkőzni, olyan meleg lett… Egy lódarázsfészek volt a közeli fában, így jobbnak láttuk hamar továbbállni innét.
Kellemes út vezet (hullámvasutazva) a Hármashatár - Jelenc-hegy - Dobogó-hegy szakaszon.
Ezután letértünk a Börzsönyi kékről, hogy kitérőt tegyünk a Kőkapu nevű – tulajdonképpen egy hosszabb hegyhátból kiemelkedő lapos kúpra. Jól látható ösvény visz egy darabig, majd csalános-szedresen és az erdészek által otthagyott faágakon át értünk fel a tetőre. Innét iránymenetben vissza a közeli kékre. A sárkány-törés előtt a képemnek csapódott egy lódarázs, még jó, hogy csípett meg. Egy út melletti tölgyfában volt a fészek…
Felmásztunk Drégely várába. Itt sok turista volt, szinte mindenki fotózott.
Ezt követően jött a java: a Karajsó csúcsa. A várból már láttuk, hogy mi vár ránk, de hogy ilyen sűrű növényzet legyen a hegyen, arra nem számítottunk. Úgy láttam, hogy egyetlen értelmes úrvonalon lehet felmászni (majdnem szó szerint) a csúcsra: a Borjú-hegyen keresztül egy dzsindzsás szekérúton, majd erről letérve az É-i gerincen. Itt aránylag ritkásabb a növényzet, szép, idős bükkfa példányokat és lábon meghalt fákat is láttunk az egyre meredekebb gerincen. Aztán végre felértünk, majd letekintve a hegycsúcsról jobbnak láttuk, ha arra megyünk lefelé, ahol felfelé…
Pénzásásnál pihentünk egy kicsit, majd Diósjenő és Nagyoroszi közül az utóbbit választottuk célpontnak. Itt az állomás mögötti kocsmában még egy sör is belefért.
Összegezve: szép, izgalmas túra volt, gyönyörű idő, csodálatos táj.
Nem gunyolódásból mondtam, csak nagyon kevés ember hord ilyet. Meg aztán szerintem baromi vékony a pántja, engem nagyon zavarna, igy aztán becsületes dolog ezt hordani. De akkor is nagyon tetszik, hogy folyton visszaköszön ez a táska :)
Most, hogy benéztem ide, jut eszembe, hogy beszámoló-adósságom van múlt hétről Szentkutak Magyarországon (Siklós-Máriagyűd) és Baranyai várak-ügyben (Siklós).
Én nem gúnyolódtam. Nagyon is tisztelem Visztulát és nagyszerű embernek ismertem őt meg. Ha nem így lenne, akkor nem is túráztam volna vele és nem is szerepelne ennyi felvételemen.
