"Az idő relativitásából az következne, hogy a földi és az űrhajós iker is egyformán öregszik, bár mindketten a másikat látják lassabban öregedni, de ismét találkozva, mindketten egyforma idősek lesznek."
Ez nem helytálló: ismét találkozva nem lesznek mindketten egyforma idösek. Épp ebböl áll a relatvivitáselméletek ikerparadoxonja, mint ahogy Te ezt ki is hámoztad.
bár mindketten a másikat látják lassabban öregedni
Ez így pontatlan. Legyen A és B a két űrhajós. A és B másképpen írják le az eseményeket (ami nagyban függ attól, hogy miként mozgott a két űrhajós, mekkora gyorsulást éltek át a két találkozás közötti út egyes szakaszain stb.). De ha újra találkoznak és jól számoltak az általános relativitáselmélettel, akkor egyetértés lesz közöttük, hogy melyikük számára telt el több idő a két találkozás között.
Egy példa: ha A tapodtat sem mozdul (inerciarendszerben van) akkor B órája számára mindvégig lassabban jár, vagyis az újratalálkozáskor B órája kevesebb időt fog mutatni. B máshogy fogja látni az eseményeket. Számára is lassabban jár A órája, de csak addig, amíg B nem érzékel gyorsulást. A gyorsulás lassítja B óráját (a saját rendszerében), és hát tudjuk, hogy ennek helyenként nagyobb hatásúnak kell lennie, mint A órájának a lassulása (B rendszerében), ami A és B relatív mozgásából következik. Tudjuk, hiszen az újratalálkozáskor mind A, mind B számára ugyanaz az eredmény: A órája siet B órájához képest. Összefoglalva: ha A végig inerciarendszerben van, akkor B számára A órája gyorsabban járt átlagban. Azokon a szakaszokon persze, amelyeken B nem gyorsul, B számára A órája lassabban jár, de ezt ellensúlyozzák a gyorsulási szakaszok, amelyeken B számára gyakran A órája gyorsabban jár (annak ellenére, hogy A mozog B-hez képest).
Természetesen a fenti példában A számolhat a speciális relativitáselmélettel (ami az ő esetében ugyanaz, mintha az általános relativitáselmélettel számolt volna), de B nem (mert ő nem inerciarendszer). B csak az általános relativitáselmélettel számolhat, abban pedig nem igaz az, hogy a mozgó órák mindig lassabban járnak (pl. a GPS műholdak is mozognak, mégis gyorsabban járnak a földi óráknál).
Az ikerparadoxon feloldását nem lehet csak szavakkal megmagyarázni, számolni kell hozzá(minimálisat). Ismered Taylor-Wheeler:Téridő fizika c. könyvet? Ott részletesen el van magyarázva az egész kérdés. A legtöbb könyvtárban megtalálható.
Az ikerparadoxon azért paradoxon, mert a relativitáselméletek tarthatatlanságát kimutatja (persze nem ez az egyetlen paradoxon, ami ezt kimutatja). Ezen nem segít semmit sem az "együttes makogás".
Az idő relativitásából az következne, hogy a földi és az űrhajós iker is egyformán öregszik, bár mindketten a másikat látják lassabban öregedni, de ismét találkozva, mindketten egyforma idősek lesznek. Amit meg kell magyarázni, az az, hogy ez miért nem így van, és miért az utazó marad fiatalabb.
Az meg végképp elszomorít, hány és hány fiatal fizikust mérgeznek ezekkel a hazugságokkal, ahelyett hogy elmondanák, egyelőre nincs elfogadható válasz az ikerparadoxonra. Ettől még nem omlana össze a világ, ezért nem értem, miért csinálnak ebből a tudósok presztízskérdést.
Jobb ha tisztázzuk: - Az ip-nek nem a gravitáció az oka, ezért nem szükséges az áltrelt belekeverni. - Számodra nincs elfogadható válasz az ikerparadoxonra, de sok más ember számára létezik. - HAttól hogy te valamit nem értesz, az még nem feltétlenül hazugság vagy tévedés.
Az a baj, hogy nem érted, nekünk mi okozza az igazi kérdést. Nem az idődilatáció ténye a kérdés, azt tagadni értelmetlenség is lenne, pontosan az általad leírt kísérletek mutatják azt, hogy tényleg van valami az idővel. Az igazi kérdés az, hogy a Lorentz-transzformációból következő szimmetrikus időkésésből hogyan lesz aszimmetria.
Nézzük a müonos kísérletet. Ha úgy végeznénk el a kísérletet, hogy a müon keletkezésének pillanatában a Földön is létrehoznánk egy müont, akkor máris probléma van. A mozgó müon úgy látja, hogy a földi bomlik lassabban, a földön lévő úgy látja, hogy a mozgó. Egymás mellé érve viszont el kellene dönteni, hogy melyik bomlott el, és melyik nem? A baj az, hogy a kísérleteket mindig csak az egyik irányban végzik el, és nem szimmetrikus esetben, akkor ugyanis kiderülne, hogy mégis komoly probléma van az elmélettel.
Természetesen vannak inhomogenitások! Minden 'látható' gallaxis inhomogenitást jelent az izotróp háttérsugárzásban. A gallaxisok fénykibocsátása 'rá ül' a háttérsugárzásra a radióhullámoktól elkezdve az egész általuk kibocsátott spektrummal.
1 a Föld tömege. a tömeg jelenléte lassítja az időt. mivel a szondák jóval messzebb vannak a Földtől, mint mi, ezért az órájuk gyorsabban halad.
2. sebesség. specrel szerint számolandó az idődilatáció.
a pályák csak dőlésszögükben különböznek, tehát mind a pályasugár (1. pont), mind az ebből adódó sebesség (2. pont) azonos.
a további relativisztikus hatásokat nem kompenzálják, mert azok jóval számításigényesebbek és/vagy nem olyan jelentősek, hogy zavarják a GPS funkcionalitást.
Pontosan mit értesz az alatt, hogy megmagyarázni egy paradoxont? Mi bajod van az ikerparadoxonnal (ami egyszerűen csak az idő relativitásának egy meglepő következménye).
Engem azért lepett meg Teller magyarázata, mert korábban azt hittem, az általános relativitás-elmélettel megmagyarázható az ikerparadoxon. Fiatalabb, gyarlóbb koromban még azt hittem a speciális elmélet is elég. Aztán itt a fórumban nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem így van, és elfogadtam, hogy az általános elmélet kell a magyarázathoz, és teljesen logikusnak tűnt a gyorsulás-gravitáció ekvivalencia alapján magyarázni az ikerparadoxont. És most megint egy világ omlott össze bennem, mert most már tényleg úgy érzem, hogy valahol nagyon átvertek, mert kiderült, az általános elmélet alapján adott magyarázat is csak tákolás, és a probléma sokkal komolyabb.
Az meg végképp elszomorít, hány és hány fiatal fizikust mérgeznek ezekkel a hazugságokkal, ahelyett hogy elmondanák, egyelőre nincs elfogadható válasz az ikerparadoxonra. Ettől még nem omlana össze a világ, ezért nem értem, miért csinálnak ebből a tudósok presztízskérdést.
'A kulturált hozzáállás ez lenne: "Itt vannak a Lorentz-transzformáció képletei, ezekkel számolva a kísérleteknek megfelelő eredményeket kapunk, és kész. A többiről meg ne is kérdezzetek. Hogy mi a valóság és mi a látszat, szintén nem megválaszolható." Szerintem ez sokkal korrektebb lenne, mint ilyen szánalmas magyarázatokkal tömködni az elméletben lévő lyukakat.'
Ebben sok igazság van. Kezdjük avval, hogy a Lorentz-transzformáció képletei nem is a testek mozgását írja le. A Lorentz trafó nem helyettesíti a testek mozgásegyenleteit, már az e.m.-mezöben sem. (Legalább ezt észre kell venni egy kulturált hozzáállásnál, amin keresztül egyböl világossá válnak az elméletben lévö lyukak például a 'tömeggel' kapcsolatban.)
A relativitáselmélet azt mondja, annak ellenére, hogy mindkét óra a másik járását látja lassabbnak, egymás mellé téve az egyik fog kevesebbet mutatni. Ennek semmi köze az abszolút időhöz. Egyszerűen egymás mellé kell tenni akét órát!
(sóhajtva, mivel most mondom el neked századszor) Nem, nem lehet egyszerűen egymás mellé tenni a két órát, ugyanis ahhoz hogy a két óra kétfelé mehessen, majd újra összetalálkozhasson, legalább az egyiknek nem-inerciális mozgást kellett végeznie, vagyis a mozgásuk között nincs szimmetria...
Nem én mondom, hogy az űrhajós gyorsulása a Földön okoz időugrást, hanem Teller Ede, vele vitatkozz ebben a kérdésben... Akkor miért itt reklamálsz, ha Teller Ede könyve a nem jó? Az, hogy valaki jó eredményeket ér el a tömegpusztító fegyverek fejlesztésében, még egyáltalán nem bizonyíték arra, hogy jól tudna népszerűsítő könyveket írni...
Ez valóban lényeges kérdés: most egyformán járnak azok a GPS órák, vagy sem? Én eddig azt hittem, hogy mindegyiket különféleképpen kell korrigálni, mivel más pályákon keringenek.
Teller Ede könyve, "A fizika nagyszerű, mert egyszerű" címmel, nem olyan hihetö, ha az elfogadott fizika bonyodalmait számításba vesszük.
A bonyodalmak kiküszöbölhetöek, ha a helytelen általánosításokat elhaggyuk. Az Egyesített Mezöelmélet kiküszöböli ezeket és tényleg egyszerüvé teszi a fizikát. (Nem lép fel benne az ikerparadoxon sem.) A második fundamentális mezöt a négyféle stabil részecske másodikféle elemi töltése, az elemi gravitációs töltés okozza. Ezt Teller sajnos nem tudta. A gyorsulás nem egyenértékü a gravitációval.
