Jozsi megtanulta, hogy a pult az tilos a makkanak... ott nincs is gond. De az asztal (nem az ebedloben, ott is betartja a szabalyokat... de a familyben, ha valami marad az asztalon, rogton meghivasnak veszi.
a karácsonyi sütést simán végigcsináltuk úgy, hogy Mimóza cica az asztal egyik végén heverészett, a másik végén mi meg szaggattuk a mézeskalácsot (ha közelebb akart volna jönni, kirakjuk, de csak messziről figyelt...)
Igy van. Az asztalokon semmi sincs - igy aztan letakaritani mielott asztalkent hasznaljuk (es nem makka kilatonak), igazan semmibol sem all. Bar.. az ures asztalon ritkan vannak makkak... ha ott felejtek valamit.
a mi Mimóza cicánk igazi katasztrófaturista: ha megy a porszívó, akkor közelebb jön érdeklődve, hogy mi is történik :)
(macska az asztalon: egész nap itt vannak egyedül a házban meg a kertben, úgyis fölmennek az asztalra, amikor nem vagyunk itthon, és nincsen kedvem zárni a helyiségeket, mert amikor megpróbáltuk, akkor rendszeresen bezártuk olyan helyre őket, ahol nem volt macskaajtó)
En szeretem, ha az allandoan hasznalt dolgok keznel vannak. A Jozsi macskat sikerult leszoktatni a pultrol - o igazan nem szereti a vizet. Igy aztan van elol egy spricni... mar az is hasznal ha csak a kezembe veszem - ha eppen gyilkolja a Zsigat.
így is mindig tele van minden felszín főzés közben... ráadásul ügyelnem kell, valamelyik macska nem járt-e véletlenül arra (különösen Mimóza cica tud mindenbe belekotnyeleskedni - ha gyanúsak a kitett fakanalak-tányérok, akkor gyorsan cserélek (ha baj lenne a belekóstolásból, akkor persze nem hagyom felügyelet nélkül a készülő ennivalót...))
főzéskor mindig előveszek egy mélytányért, arra teszem a fakanalat, a kóstoláshoz vagy valami hozzáadásahoz használt kanalat, kést, arra teszem ki pl. a húslevesből a hagymát, amit nem akarok, hogy szétfőjön, arra teszek a tésztából - húsból - zöldségből, hogy megfőtt-e már - aztán a végén megy a mosogatóba
azt hiszem, nem viselnék el egy ilyen készséget a konyhapulton
ez érdekes ám, hogy az egységes anatómiai névvel elnevezett izmok konyhatechnikailag más-más néven futnak -
a karajnak megfelelő izom a sulcus dorsiban (csigolyák mellett kívülről levő függőleges mélyedés) levő musculus erector spinae, annak csak egy része a longissimus - a psoas pedig a csigolyákon belülről van, ahol van még borda, ott ez jól látszódik is - ezért is vesepecsenye, mert a vesék zsíros tokja mögött van - ezért is sugárzik le a köves veseroham fájdalma a combra, mert a psoas végül a comb tetején ér véget
a nevekről: anatómiát tanítok, és szegény diákjaim nem szokták megúszni, hogy a konyhatechnikai részeket is meg ne beszéljük: van ott a már említetteken kívül dagadó, oldalas, karaj/borda, körömpörkölt, kocsonya felemlegetése - vidéken élők - disznóvágásra járók előnyben - szegény angolul tanuló hallgatók akkor szoktak világgá menni, amikor a hájas-süteményt elmagyarázom nekik :)
Nem szeretnék a tudálékosság fényében tetszelegni, de egy kis okfejtés ill. saját teória,
hogy miért szűz:
A hosszú hátizom vagy karajizom (M. longissimus dorsi) gerinc menti bölcsőjében elhelyezkedő húsrész nem végez 'napi munkát', az állat mozgásában, stabilizálásában nem vesz részt, kvázi szűz marad.
(„szűzpecsenye” = a musculus major psoas és a musculus minor psoas izmokat tartalmazó húsdarab fejjel vagy fej nélkül)
