Dedlej olvtársat az téríthette el, hogy az oroszra koncentrált, ahol valóban nincs palatalizált g és k, mi több, ha valaha volt is ilyen helyzet, ott hangváltozás ment végbe. Ezt memorizáltuk anno a kacsa-hasa-gázsi, illetve kaca-hasza-gázi mondókákkal.
Köszönet. Én meg leírom százszor, hogy palatalizáció... Közben még eszembe jutott a román, ott lényegében minden msh+i végű szó (urechi). És az olasz chi (chiamare)? Nekem az is annak tűnik.
Amúgy most néztem vissza, hogy idézőjelben volt a "lágy" szó. Rémképeim szerint amúgy létezik palatális (lágy) c és g is. és a latin nyelvek leszármazottaiban a ce, ci, ge, gi különböző ejtései pontosan c, g palatizált változataiból fejlődtek ki.
A latin nyelvekben (és angolban is) lágynak szokták csúfolni a c és g magas magánhangzó (e,i - remélem, ebbe nem lesz belekötve...) utáni realizációját, ami ebben az esetben nem palatizációt jelent, hanem nyelvenként eltérő (g esetében pl. /Z/, /dZ/, /x/, /S/ ... ) hangot.
Jól fogalmaztam, és talán jó is, hogy nem értetted, mert így még jobban körül lehet a dolgot járni.
Ha az alkalmazott írásrendszer a nyelvhasználók számára túl nehéz, ha nehezen tudják alkalmazni, nem tudják betartani, és ez nekik gondokat okoz, hergelli őket, rossz lesz tőle a közérzetük, ez feszültség. Méghozzá olyan feszültség, amely alapul szolgálhat a változtatáshoz.
Én érteni vélem azt, amit Ádám írt (és egyet is értek vele): A fennálló feszültség a motiváció lenne a változtatáshoz. Pl. a j-ly írásbeli megkülönböztetése ma gyakorlatilag műveltségi teszt, feszültséget is kelt (abban, akit piszkálnak, hogy nem tudja, abban biztos - vagy abban, aki szerint fölösleges ilyen funkciótlan, csak piszkálódásra jó elemeket megtartani a helyesírásban), így időről időre felmerül, hogy el kéne törölni a kötelező különbségtételt. A kettős betűk nem jelentenek különösebb nehézséget, ezért komolyabb szinten senki nem forszírozza a huszita rendszert.
Szerintem nem jól fogalmaztál. Nem "feszültség szükségeltetne", hanem talán "feszültség keletkezne", vagy "erőfeszítés szükségeltetne" vagy nem tudom, mit akarsz mondani...
Roppantul érdekelne, miért jelöljük a "gy" hangot "gy betűvel, miért nem dy-vel, hisz ez a hang a d lágy változata. Történeti okokból. A gy betű régebben a /dzs/ hangot jelölte, amely a latin (utód)nyelv(ek) középkorban errefelé divatos ejtésében a "lágy" g-nek felelt meg. (ld. angelo > angyal).
Valami huszita jellegű helyesírás szerintem is kicsit jobban passzolna a hangkészletünkhöz, de a mai magyar íráson szocializálódott szemnek annyira szokatlan, hogy szvsz. esély sincs ezt bevezetni.
A magyar írásrendszer hagyományos, több évszázad alatt alakult ki, a módosítása még akkor is reménytelen, ha ésszerűnek is tűnne. Az érveid kissé felemásak. Egyrészt evidenciaként kezeled, hogy a rövidség olyan érték, amelyre törekedni kell. Ez nem biztos. A kettős betűk vs. mellékjelek vitájában az is érv, hogy a betűalakok száma kevesebb a magyarban, mint sok más nyelvben. Emellett a betűalakok jelentése nagyjából egyértelmű, ami sok más nyelvben igen nehéz tud lenni. Ha a lágy hangokat ugyanazzal a betűve jelölnéd, mint a kemény párjukat, ezt az egyértelműséget szüntetnéd meg. Ha viszont azt a megoldást javaslod, amelyet alkalmaztál, akkor tévedésben vagy: te semmivel nem alkalmazol kevesebb betűt, hiszen az s és az két külön betű.
Ami a gy-t illeti, ez a betű annak idején olasz származású szerzetesek kezdték el írni, és a hang akkor 'dzs'-nek hangzott, amit az olaszok olaszul g+i-vel írtak. Emiatt terjedt el ez a valóban nem logikus hangjelölés.
Összegezve: nem lehet azt mondani, hogy a véleményed alaptalan, azonban legfeljebb egy versengő alternatíva, amelynek az esélyeit végképp lecsökkenti, hogy a jeléenlegi írásrendszer nem zavarja annyira az embereket, hogy változtatni akarnának. A változtatás redkívül nehéz lenne, ezért nagy feszültség szükségeltetne.
A hsz-edből azt gyanítom, nem sok fogalmad vana a nyomdatechnikáról. Ezen kívül azt sem értem, hogy a "gyógyszertár" miért iszonyatosabb, mint a "ďóďertár".
Nem tudom, volt-e szó már erről itt, ezen a fórumon.
Nekem nem tetszik a magyar helyesírás, első sorban bizonyos betűk. Nem értem, miért kell bizonyos hangjainkat kettős betűvel jelölnünk, miközben ragozó nyelvünknek köszönhetően szavaink amúgy is hosszúak. Ennek köszönhetőek az olyan iszonyatos képződmények, mint a "gyógyszertár", zsákmányszerzés vagy tyúkszemtapasz. Papír- és nyomdafesték-megtakarítást lehetne elérni, ha a lágy vagy egyéb okból kettős betűvel jelölt mássalhangzókat egy betűvel jelölnénk.
Roppantul érdekelne, miért jelöljük a "gy" hangot "gy betűvel, miért nem dy-vel, hisz ez a hang a d lágy változata.
Szerintem a helyesírás radikális megreformálására lenne szükség. Így:
Nekem nem tetik a maďar hejesírás, első sorban bizońos betűk. Nem értem, miért kell eďes hangjainkat kettős betűvel jelölnünk, miközben ragozó ńelvünknek köönhetően avaink amúď is hoúak. Ennek köönhetőek az ojan iońatos képződméńek, mint a "ďóďertár", ákmáńerzés vaď úkemtapa. Papír- és ńomdafesték-megtakarítást lehetne elérni, ha a láď vaď eďéb okból kettős betűvel jelölt mássalhangzókat eď betűvel jelölnénk.
Hasonlítsátok össze a két szöveget, mennyivel rövidebb a második...
Nagyon köszönöm a választ. Ilyesmire gondoltam én is. Egyébként nekem tetszik ez a helyzet, engem nem zavar, hogy nem minden beszédszünet jelölhető vesszővel, pedig a sőt után aztán tényleg gyakori a hatásszünet.
