Huszka: Vö. szlovák Huska ~ Húska, cseh Huska ~ Houska. Ez két név egybeesése. Egyrészt valóban a szlovák hus, cseh husa ’liba, lúd’ állatnév -ka kicsinyítő képzős származéka. Másrészt a húska ’fonott kalács, márványkalács’ értelmű nyelvjárási szó is lehet.
> Egyébként egy idegen településen hogy azonosította magát egy ember akkortájban?
Merőben kérdés, hogy hogyan került oda. Ha „szökött”, akkor sehogyan. Ha szervezett telepítés történt, akkor a toborzó/telepítő a forráshelyen már azonosította. Egyébként pedig a kiindulási helyi közigazgatás adhatott menlevelet, vagy a plébános igazolást.
> egy elvándorlás/bevándorlás rendszerint névváltozást hozott magával, vagy ez egyáltalán nem törvényszerű?
Minden elképzelhető: ez az illető, az anyakönyvvezető és a helyi közösség interakcióján múlott. Az átköltözés csak felerősített meglévő folyamatokat. Az emberek mindig is kaptak ragadványneveket, amelyek idővel egyébként is ki tudták szorítani az eredeti családnevet. Az új közösségben a régi név nem volt annyira beágyazódott, mint az eredeti környezetben. Ezenkívül az új helyen a nevek gyakorisága is eltérő volt, amely a gyakoribb nevek lecserélésére ösztönözhetett.
A Weiser név egyébként nem tűnik olyan motiváltnak, amely az új helyen ragadványnévként keletkezik, hacsak úgy nem, ahogy a 11012-esben előkerült, pl. „egy ilyen nevű családtól vásárolt telken lakik”, vagy „termetre és természetre hasonlított egy ilyen nevű emberre” stb.
Gubo / Gubó: Kázmér hoz magyar Gubacs vezetéknevet, így van analógia arra, hogy ez a nevet a magyar gubó ’gubacs, kokon, toktermés, dudor, szemgolyó’ köznévvel kapcsoljuk össze. Ugyanakkor a szlovák Gubač, Gubala, Gubacký nevek a hasonló lengyel megfelelőkkel azt mutatják, hogy van egy ettől független szláv vonal is. Ennek egyik lehetséges kiindulását az irodalom egy érdekes lengyel-szlovák érintkezési jelenségnek tartja: a lengyel gęba ’pofa, száj’ és a szlovák huba ’ugyanaz’ kontaminációja létrehozta a guba alakot.
Orvos: Az orvos ’gyógyító’ szó a magyar nyelv legősibb rétegéhez tartozik, alapnyelvi rokonsága van. Ez a foglalkozásnév csak az utóbbi időben szűkült le egyetemi végzettségű orvosdoktorokra, de a közösséget korábban is szolgálták javasemberek. Ez a magyar családnév ilyen foglakozásra utal a tanultságtól függetlenül.
Gere: Képzőtlen magyar apanév az azonos alakú régi magyar személynévből, amely a Gergely egyházi név rövidülésének -e kicsinyítő képzős származéka.
Huck: Vö. német Huck (No., Au.) családnév. Ez (1) a német Hugo (< ófelnémet hugu ’gondolat, értelem, szellem’) személynév népi alakváltozata; vagy (2) az észak-rajna-vesztfáliai Huck településnévre utaló képzőtlen lakosnév; (3) a lakóhely sajátosságára utaló név a vesztfáliai nyelvjárási német Huck ’zug, szeglet, sarok’ szóból.
Lestyán: A román eredetű lestyán ’Levisticum spp.’ növénynév közszóként csak a XVIII. sz. legelejéről adatolható. Ezért ebből főszabály szerint nem lenne eredeztethető a családnév. Kázmér Miklós mégis erre vezeti vissza, talán azért, mert az ő találta korai családnévi előfordulások erdélyiek, és az itteni nyelvjárásokban akár korábban is megjelenhetett. Ennek alapján a motivációt lestyán gyűjtésében, illetve az azzal való gyógyításban véli.
Ennek ellenére úgy vélem, a név máshonnan is eredeztethető. A latinizált Eustachius (<: ógörög Ευστάχυς ’gyümölccsel teli’) egyházi névnek volt Leustachius formája is, ez pedig Lestár ~ Lestál alakban magyarosodott. Tekintve ez utóbbiak véghangzójának szervetlenségét, lehet számolni Lestán(y) > Lestyán alakváltozattal is.
Paluska: I. Vö. szlovák Paluška (Palušková) ~ Paľuška (Paľušková), lengyel Pałuszka ~ Paluszka, ezekből cseh Paluška családnév. Ez a Pavel ~ Pavol ~Paweł ’Pál’ egyházi személynév kicsinyítő képzős Paluch (Pałuch, Palúch, Paľuch, Paľúch) vagy Paluš ~Pałusz változatának továbbképzése -ka kicsinyítő képzővel.
II. Elviekben a magyar Pál személynév -us és -ka kicsinyítő képzős származéka is lehetne, de a RadixIndexen kirajzolódó elterjedési mintázat ezt az I. etimológia ellenében nem támogatja.
Hanzely, Hanzély: A név a Felföldhöz köthető (mai szlovákiai elterjedését l. itt), a Hanzely inkább a szlovák, a Hanzély a magyar nyelvűséghez látszódik kötődni. Végső soron német eredetűnek vélem, a Hansel név származékának, amely a Johannes ’János’ egyházi név Hans csonkolásának -el kicsinyítő képzős alakja. A magyarban az -el >-ély nyúlás a rostély szó kialakulásához hasonlóan léphetett föl. Az /i/ ejtésű -y vagy humanizáló latinos genitívuszrag, vagy olyan betűejtés eredménye, amely a szlovák Kyseľ >magyar Kiszel(l)y név /i/ végű ejtésváltozatát is kialakította.
Az utolsó 2 kérdésre nem tudok válaszolni, LvT-t kellene erről kérdezni. A névváltozás németek esetében nem volt törvényszerű, inkább magyar vagy szlovák környezetbe kerülve történt ilyen. A Family Search nem teljesen megbizható, sokszor külföldiek indexeltek, akik nem ismerik a neveket, ezért sok a hibás alak. Jobb az anyakönyvi kutatás mikrofilmből. Szerintem érdemes lenne megkérdezni ezt a Becske-Tiszabő kérdést a Családfakutatás topikon, ott lehet esetleg olyan aki ismeri a településeket.
A Schlein-Schleinics-Schleinitz rejtvényt szeretném megfejteni: a gyakoribb alak a Schleinitz, de előfordul Schleinics formában is egy adott felvidéki településen. Lenne két kérdésem:
1, mit jelenthet a Schlein családnév ( ha tudjuk egyáltalán így külön értelmezni)?
2, Elképzelhető, hogy egy régebbi német név, a Schlein szláv környezetben kapott egy -ics-et, majd ez a forma is németesedett itz-re, mint ahogy láttuk a Boksics->Bockschütz esetében?
A segítségeteket szeretném kérni az alábbi nevek kapcsán: Szerbin, Nemesnyik, Stefko, Safranszky, /Sáfranszky, Szafranko,/ Rackovi, /Raczkovi, Rachovi, Ráczkövi/ és Furcsa, / Furcza/.
A Furcsa nevet az 1700-as évek elején szláv / szlovák, ruszin? / illetve szász környezetben találtam meg, kevéssel később Jászladányban, majd Sajóládon.
Lehet, hogy nem a magyar melléknév adta a családnevet?
Közben agyaltam a Vajzer-en is ismét, hogy elláttatok ezzel a familysearch.org nehézágyúval. Az alábbi problémába ütköztem:
A Vajzer a papírjaim alapján 1859-ig meg volt vissza, ami alapján 3 generáció egy faluban (Nógrád: Becske) beazonosítható lett. Innen azonban a lehetséges apa csak egy másik településen (ráadásul nem Nógrád: Tiszabő) volt azonosítható. Itt még szerencsém volt, mert volt "Vajzer" néven pontosan egy lehetséges apa. Az ő apja azonban már nem volt megtalálható, csak ha feltettem, hogy a "Vajzer" név ezen a szinten már megbolondult, és "Vaizer", vagy "Vaiser", vagy más (összesen 36 féle) kombináció egyike volt, de nem Vajzer. Így lett azonnal három lehetséges találat, egy Veizer, egy Veiser és egy Vaisser.
Kérdés: A bizonyos 1815 előtti időkben, amikor a nevek szabadabban bolyongtak, akkor egy elvándorlás/bevándorlás rendszerint névváltozást hozott magával, vagy ez egyáltalán nem törvényszerű? [Előbbi esetben már a Tiszabő --> Becske shift esetén is felmerül, hogy nem feltétlenül, vagy akár szinte biztosan nem Vajzer-t kell keresni.] Egyébként egy idegen településen hogy azonosította magát egy ember akkortájban? Bemondásra: IV. Béla vagyok, jó reggelt? Vagy volt valami papírja is általában, amolyan szig., amire fel volt írva ez-az, pl. név.
Másik kérdés: Felállítható-e olyan, hogy az egyes lehetséges Vajzer alteregók közül melyik a valószínűbb, mint a "Vajzer elődje", tehát amiből a Vajzer inkább képződött? Van ennek valami matematikája esetleg, ami ezzel foglalkozik? Azt elolvasnám.
Végül fogtam két érdekes nevet (de nem akarlak traktálni, ezért tekintsd tárgytalannak, ha nincs hozzá kedved/időd): Gubo/Gubó (1790-es évekből), Orvos (így, ebben a formában - 1690-es évek). Ha a jelentésük gubó és orvos, akkor persze befigyeltem....
Sipos (Sípos): Magyar foglalkozásnév, amely fúvós hangszeren játszó zenészt jelöl.
Fecske: A fecske ’Hirundo spp.’ madárnévvel azonos magyar ragadványnév. A madárnevek egy általános metaforikus névadási típust alkotnak, ahol nem feltétlenül lehet direkt motivációt találni az elnevezett és a kapott madárnév között. Ha mégis, akkor talán a fecsegő természet, a gyorsmozgás, de lehet, hogy csak annyi, hogy a környéken az illető portájára költöztek be a fecskék.
1) A Koklács-on még gondolkodnom kell. A szláv etimológiája nem egyértelmű.
2) Ami a Malík vs. Oszterman-t illeti. Egyrészt szerintem felvethető, hogy az Oszterman az eredeti családnév, a Malík pedig egy hagyományozott ragadványnév, amely időre elfedte a korábbi vezetéknevet.
További lehetséges motivációkat B. Gergely Piroska említ a kalotaszegi ragadványnevek között, amikor magyar személyek román ragadványneveit sorolja:
az elnevezett anyjának a beceneve vált ragadványnévvé;
a név viselőjének egy ilyen nevű román ember a nevelőapja;
az elnevezett fogadott lánya családnevét kapta ragadványnévül;
az anyai nagyapa családneve öröklődött ragadványnévként;
vásárokkor ilyen nevű román család száll hozzájuk;
az elnevezett egy ilyen nevű román család száll hozzájuk;
az elnevezett termetre és természetre hasonlított egy ilyen nevű román emberre;
Literáti: Tudatos, humanista névadás [*]. Ez a XVI–XVIII. sz.-i gyakorlat elsősorban a hazai németségen keresztül hatolt le a mélyebb néprétegekig. A név nem alkalmas etnikai behatárolásra, mert egyrészt a németen kívül a velük együtt élő magyar és szlovák népességben is elterjedt, másrészt a célja éppen az etnikumok feletti humanista kultúrához való illeszkedés volt. A RadixIndex adatai alapján a név elsősorban a mai Délkelet-Szlovákiában, részben Szatmárban fordul elő a XIX sz.-ban.
A név a latin litteratus ’betűvel, írással jelzett; tudományosan képzett, tanult, tudós’ melléknév birtokos esete – mintegy apanévi használatban. Az elsőnek elnevezett talán a magyar Deák-hoz hasonló nevét fordíthatta le, de lehet, hogy az eredeti vezetéknévtől független névválasztás volt.
[*] Miként a korábban kitárgyalt Skultéti ~ Skultéty is.
Csomán: Nem biztos, hogy összetartozik a Csománfalva településnévvel, mert ez utóbbinak első említésében <n> helyett <l> van, vö. 1399: Chamalfalua. Ukrán neve máig őrzi ezt az állapotot: Чумальово (Csumaljovo). Így ez a kapcsolat szerintem csak másodlagos, az eredeti névadó egy, a lengyel Czomało családnévben megőrzött szláv személynevet viselhetett.
A kérdezett névről én sem találtam semmit, így magam gondolkodom.
A RadixIndex a Csoman ~ Csomán-on kívül ismer: Csomamescu-t (< román ? Ciomanescu) és Csomány-t. A román -escu apanévképző, és ez megerősíti azt a megérzést, hogy a családnév mögött régi személynévről van szó. A román képző önmagában nem mutat az alapnév román eredetére, csak arra, hogy a nevet román környezetben is használták. A környező nyelvek névkincsének elemzése arra indít, hogy a személynevet magyar eredetűnek tartsam.
A magyarbeli etimológia felvázolásakor feltűnhet a személynév törökös (perzsás) hangalakja. Ehhez azonban nem találtam alapot, bár természetesen továbbra sem zárható ki. Ezért szerintem ez inkább belső magyar fejlemény: az ismeretlen eredetű Csom(a) személynév -n(y) kicsinyítő képzős származéka lehet.
Verpelét, Kisnána, Tarnaszentmária környéke, 2 kérdés. (Ez utóbbi biztosan szlovák telepítésű, szóval a hátteret részben értem, de mindent mégsem.)
1.) Mit jelent a Koklacs/Koklács családnév (ts írásmóddal is). Annyit érteni vélek, hogy a töve valami koklat' vagy koklit' -féle ige lesz, de ennél közelebb magamtól nem fogok jutni a megfejtéshez. De lehet, hogy még ez is tévút.
2.) Ami viszint még jobban érdekel, hogy miként jöhet létre az 1810-es években egy Josephus Malik -> Josephus Osztermanalias Malik átalakulás. A következő generációban már mindenki Oszterman. Vagy egyáltalán nem kellene fennakadnom azon, hogy egy szlovák név helyét átveszi egy német? Úgy gondoltam volna, hogy egy ilyen névváltáshoz az kell, hogy egy viszonylag homogénebb német nyelvi környezetbe kerüljön az illető. Ilyenről nem tudok ezeken a településeken (vagy csak nem találtam meg az információt), ugyanakkor a név írásmódja következetesen Oszterman, ami ugyebár nem jellemzően német írásmód. Még ha hozzávesszük azt is, hogy nagyjából ezekben az években váltotta a r.kat. anyakönyvekben a latint a magyar, nem tudok róla, hogy az a családnevek írásmódját is befolyásolta volna. Elmagyarosodásról olvastam ezekkel a településekkel kapcsolatban, de ez a név olyan, mintha valaki a szlovák neve helyett rögtön egy elmagyarosodott írásmódú német nevett vett volna fel, amit nem igazán tudok értelmezni.
A Csomán névhez annyit tennék hozzá,hogy jelentést és eredetet nem találtam semmit. Amit magával a névvel kapcsolatban találtam az egy Csománfalva nevü település Kárpátalján. Továbbá a XV-XVI régi magyar családnevek között találtam olyat, hogy Csománfalusi. Bármilyen információ érdekel. Köszönöm
A Paba névhez kiindulási pontot kérnék. Biztos én vagyok figyelmetlen, de ezt nem találom a magyar, a szlovák, a szerb, a horvát telefonkönyvben.
A kapcsolat egyébként e nélkül is szinte biztosan kizárható. A -r már nagyon régóta nem élő képző a környék nyelveiben: így mind a Paba > Pabar képzés, mind a Pabar > Paba elvonás elvethető.
Közvetve a Pabar valóban a Pobor névből származik, amelyik szláv eredetű. De a Pabar már erősen magyarosodott forma. Hogy a Pobor név kifejezetlen szerb-horvát lenne, az nem így nem állítható, bár valóban itt maradt fent családnévként. De az északi Pobori arra is utalhat, hogy északról is behatolhatott (a déli irány mellett) a magyar névkincsbe.
"Timotin: Ilyenformán román vezetéknév. Constantinescu szerint a görög eredetű román Timotei ’Timóteus’ Egyházi személynév apanévi származéka.
Bollum: Az interneten feltaláltam irodalom normann névnek tartja a Bollam, Bollom, Bellam változatokkal együtt., melynek eredeti formája a francia Bel homme, azaz ’szép ember’ epiteton. A ’szép’ alatt itt ’jó, tiszteletre méltó’-t is lehet érteni, de gondolhatunk eufemizmusra is (azaz éppen, hogy csúnya vagy rossz volt az elsőnek elnevezett). Ismert angol név, ugyanakkor a kérdezett személy norvég, azaz a normannok nemcsak Angliába, hanem az „anyaországba” is eljuttat(hat)ták."
