Schen nekem mindegy, csak egy példa volt (eszerint pont benéztem, ezt az írásod sajnos pont nem olvastam, vagy elfelejtettem), de semmi baj. Meggyőződésem és szerintem neked is hogy voltak korábbi rejtélyes megalitikus építők (pl a bizonyos Heliupoliszi Testvériség máguspapjai ugyebár) Szóval akkor ehelyett egy másik példát ha tudnál adni, hálás lennék, ami bizonyítja, amiről írtam, amire példának hoztam Baalbeket (bár én kötve hiszem hogy római, de ez legyen az én bajom)... biztos, hogy vannak olyan megalitikus helyek, építmények, melyekről nem tudjuk kik és mikor építették, de azt igen, hogy az általunk ismert történelem előttiek és nem szabadna ott legyenek, mert nem volt (a mi tudásunk, azaz az emberi tudomány szerint) technológia hozzá, ami képes lett volna ekkora köveket mozgatni és vagy formálni... felőlem legyen akkor Gigantia Máltán, amit épp említettel most, azt már csaknem a rómaiak építették nemde..? ;)
(amúgy simán megmagyarázom hogy miért tűnik rómainak számodra Baalbek... nyilván szubjektív teoretikusan, tehát nem kell vitát nyitni; pontosan azért amit írtam, mert a keresztény és az iszlám terrorhatalmak is fanatikusan dolgoztak azon hogy a valós történelmet eltöröljék ill meghamisítsák, s amit eltüntetni nem tudtak vagy elég feltűnő és szánalmas lett volna próbálkozni, akkor átépítették belevariáltak, odaraktak hamis bizonyítékot stb stb... volt rá kevéske ezer évük... meg még több is, hiszen már el lehetett ezt a "munkát" kezdeni Róma kereszténnyé válásakor...)
A sós tengeri szél valóban ellehetetleníti a növénytermesztést olyan szigeteken, vagy szigetrészeken, ahol természetes akadály nincs erre. Vagy ha túl kicsi a sziget, de pld. Sao Miguelen, amit Zöld szigetnek is neveznek még álmodban sem gondolnál erre: https://vilagutazo.net/uticelok/kulfoldon/2018/04/17/sao-miguel-a-zold-mesevilag/
Ez lényeges probléma volt több Azori, Kanári vagy Zöldfoki szigeten is. Az adott szigetnek azt a felét, ahol ez a hatás erős volt, nem is művelték. Pld. Santa Maria szigetén is utaltam erre: "A szigetet ma is alig lakják, és a termékenyebb rész a szigetet északról átvágó hegylánctól keletre van, még a klíma is más ettől nyugatra." http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=139024601&t=9000303
"Ha valaki mindenáron ragaszkodik a misztifikációhoz ez ügyben, ahelyett hogy tudományos munkákat olvasna, nem bánom, csak ne zaklasson vele."
nahát. Sch (a fentiekkel szöges ellentétben) mindenáron ragaszkodik a misztifikációhoz a vénuszi "elmélete" ügyében, ahelyett hogy tudományos munkákat olvasna. nem bánja, csak senki ne zaklassa vele. :-O)
A megalit állítás az telluris jelenség, hiszen az egész világon elterjedt, s ezek kora a 8-9000 évtől egészen a középkorig terjedt (de vannak nagy térségek, ahol ismeretlen volt). De láthatólag sokfelé voltak kisebb góc-pontok, afféle korai megalit-fejedelemségek, melyek kisugározták ezt a műveltséget: Ibériától a Közel-Keleten át Tibetig (vagy akár Peru).
Hogy Európa és Afrika nyugati szélén miért bukkant fel legkorábban, ez jó kérdés. Hogy bármilyen kis szigeten ne bukkanhatna fel sajátos megalit-műveltség, úgy példaként hozhatom Máltát. Azon atlanti szigetek, melyek valamiféle atlantiszi királyságot alkothatták benépesülhettek a kőkorban. Mert, ha a clovisi ember Európából átkelhetett É-Amerikába a jéghatár mentén, úgy ezeket a szigeteket is elérhette, majd egyre délebbre vonult.
„Talán arra az esetre kellettek ezek a nyugati kikötők, ha sikerül beindítani a kereskedelmet Közép-Afrikával és, ha valóban ismerték, Amerikával.”
Stecchini és még néhány kutató szerint valóban a Hanno expedíciójának a kikötők alapítására, egyik célja az volt, hogy elérjék a Niger menti aranybányákat ill. biztosítsák az arany útvonalát a Gibraltári-szorosig az óceán mellékén (végül ez mégsem következett be).
Végül szintén vizsgálatra érdemes (amiről már sokszor írtam), hogy a görög és kisázsiai mítoszok miért játszódnak az Atlanti-óceán mellékén? Pedig a kérdés nem is új! John D. Baldwin már arra figyelmeztetett 1869-ben megjelent Pre-historic Nations c. munkájában, hogy „a legrégibb [görög] mítoszok Spanyolországhoz, Északnyugat-Afrikához és más atlanti vidékekhez kapcsolódnak: Héraklész, a Kronidák [Kronosz fiai], a hüperboreászok és a Boldog szigetek. Homérosz leírja Európa atlanti-óceáni vidékeit az Odüsszeusz vándorlásairól szóló beszámolójában…”.
Én nem fogok senki szájíze szerint beszélni. Mindenkinek meg lehet a saját véleménye. Azt hogy hogyan is gondolom én ezt az egészet, már többször leírtam. Hogy valaki mennyit ért meg belőle, vagy mennyivel ért egyet azt rábízom. Ettől többet magyarázni, teljesen felesleges szájtépésnek gondolom.
Hogy értelmetlen ennyit magyaráznom, ebből a részletből is kiviláglik: "jó példa erre ugyebár a Baalbeki terasz, melyet már a görögök és pláne a rómaiak is ott találtak, és csak rá építkeztek... mellesleg számos ókori monumentum hasonló, hogy ha eléggé lenézünk az alapjaira, sokkal régebbi korok rejtélyei sejlenek fel"
Részletesen elmondtam ugyanis, hogy a terasz miért a rómaiak műve, azt végül kitadimanta is megértette. Ha valaki mindenáron ragaszkodik a misztifikációhoz ez ügyben, ahelyett hogy tudományos munkákat olvasna, nem bánom, csak ne zaklasson vele.
Baalbek ügyében amiket írtam, annak csak egy szelete:
Azt látod-e a képeiden, hogy mekkora hegyek vannak ott? És még nagyobbakat látnál, ha ránéznél a térképre is. A langyos esőket azok okozzák. A nyílt óceánhoz közeli kilométeres parti sávban mindenféle fáradságos technikákkal kell megóvni a veteményt és a palántákat a sós párától. Nagyon meg kell dolgozni a termésért, szó sincs ilyen hülyeségekről:
"oly sok és ízletes gyümölcs is megterem magától, hogy a lakosok kényelmesen, minden munka nélkül megélhetnek."
Érdekes vagy azért. Vénuszi eredet után kutatsz, sőt hiszel benne. Mágikus ősmisztériumokról értekezel, melyekben a valódi varázslás hétköznapi dolog volt. De a megalitokkal ill. ilyen építményekkel kapcsolatban következetesen földhözragadt válaszokat adsz, holott nem kétled az óriás humanoid és a törpe humanoid faj jelenlétét az őskorban a Földön...Bár igaz, hogy a kérdés a hivatalos magyarázat volt, az pedig ugyebár nincs is egységes; mert valójában fogalmuk nincs a hivatalos szakembereknek, hogy kétségtelenül hogyan is volt készítve némelyik. Mivel így is úgyis mitológia és misztikum világában barangolunk veled ugyebár, szerintem érdemes a paratudományos hipotéziseket is figyelembe venni; főleg ha pontos és biztos tudományos magyarázat nincs, főleg arra, hogy mégis miért építettek sok megalitikus dolgot. (egyébként a korukat sem túl könnyű meghatározni, hiszen kövek kor vizsgálata ugyebár, attól függ melyik részét vizsgálják, teljesen mást mutat, ahol hasadt ott megkaphatjuk a geológiai keletkezés korát, ahol faragták, ott meg keresnünk kell ugyebár a szerszámok maradványait (esetleg a környéken az építkező emberekét) és azokat korát megállapítani (persze még ekkor sem biztos, hogy azok az eredeti alkotók, hiszen vígan lehet, hogy már egy ott levő ősi megalitot ill megalitikus építményt átépítettek utóbbi korokban (jó példa erre ugyebár a Baalbeki terasz, melyet már a görögök és pláne a rómaiak is ott találtak, és csak rá építkeztek... mellesleg számos ókori monumentum hasonló, hogy ha eléggé lenézünk az alapjaira, sokkal régebbi korok rejtélyei sejlenek fel)
Nos én azt mondom, hogy a kulcs itt az 1000 éves keresztény (és iszlám) terror és rombolás. Ezek a hamis tömegnyomorító vallások illetve vezetőik és kollaboránsaik (arisztokrácia ugyebár)... 1000 azaz ezer éven át fanatikusan dolgoztak az ősi "pogány" ill elletve eretnek és okkult dolgok írmagjában aló eltüntetésén... Szinte mindenütt látszik a tudatos rombolás illetve a gigantikus természeti katasztrófa hatása... A keresztény tanokra nagyon veszélyes volt a "pogány" ősi tudás, azaz az ősi igazság. Ezért irtották az embereket is akik vallották és emlékeztek rá és minden tárgyi emléket is, amit csak bírtak elpusztítottak (jobb esetben elrejtettek)... Az írásos emlékeket is szinte teljesen eltüntették, amit csak találtak, az sem volt gond, hogy ha egy nagykönyvtárat kellett porig égetni ugyebár...
Ami túlélt az zömmel a szájhagyomány, a mesék és mítoszok, eposzok, ezeket kutatod is ugyebár, nyilván nem életlen. A mesék és mítoszok globálisan egybehangzóan beszélnek óriásokról és törpékről... A törpe faj(oka)t itt alaposan kitárgyaltuk már, akik ugyebár építők voltak és bányászok, fejlett technológiával, legalábbis a munkahipotézisek szerint (nyilván nem tudományos tény); az óriásokról kevésbé beszélgetünk, hiszen abszolút idióta baromságnak tűnik, amit még az ügyeletes trollok is habzó szájjal "megerősítenek"... Holott az istenkultuszok, melyek már nem csak mesékben és mítoszokban, hanem ősi vallásokban, kultuszokban is jelen vannak, hiszen minden egyes isten lényegében óriás volt ugyebár ez nyilvánvaló. Namost mivel a Bibliába beemeltek egy ősmítosz gyűjteményt, ami ugyebár az Ószövetség, nem meglepő módon abban is ott vannak történetek óriásokról, sőt azt sugallja, hogy valaha az emberiség, az első időkben élt személyek óriások voltak. Ádám óriás volt, Káin stb óriások voltak és évezredekig éltek... Természetesen ez is mítosz és mese, de érdemes azért tanulmányozni azokat is... és akkor még nem beszéltem a mágiáról ugyebár... sok teória szerint valóban tudta varázsolni ősi időkben (Aranykorban?). Tehát a megalitokat készíthették illetve mozgathatták akár varázslattal, akár óriások (istenek) a hónuk alatt, akár fejlett technológiát használó törpék, valami számunkra még érthetetlen módszerrel (valami antigravitációs emelő rendszer pl). Már hogyne lenne rejtély körülöttük, amikor a legtöbb célját nem tudjuk pontosan, még a nagy piramisét sem, mai napig sem, csak tapogatózunk hogy mire is használták, mert nyilván hogy nem síremlék... A legtöbb pontos korát sem tudjuk. Akár százezer éve is építhették némelyik megalitikus épületet... (az ügyeletes trolloknak kár erre válaszolni, azaz inkább reagálni, mert válasznak nem nevezhető amiket itt produkáltok, mivel le vagytok mind tiltva, úgysem látom, mivel úgysem érdekel az a szánalmas hisztéria, már jó ideje amit itt műveltek)
" A szárazföld felől fújó északi és keleti szél ugyanis a közbeeső nagy távolság miatt szétszóródnak, csaknem teljesen erejüket vesztik, a déli és nyugati szél pedig, amely a tenger felől éri a szigeteket, langyos futó esőket és enyhe harmatot hoz magával, amely a talajt felfrissíti és termékennyé teszi."
Aki ilyesmiket ír az óceáni széljárásról, az nem járt ott sohasem. A nyílt vízen nem hogy szétszóródnak és erejüket vesztik a szelek, hanem akadályok hiányában felerősödnek. Ezek görgetik az ismert hatalmas hullámokat az ilyen nyílt óceáni szigetek partjaihoz. Másrészt ezeken a szigeteken a növénytermesztés legfőbb ellensége éppen a sós tengeri szél. Jelentős mennyiségű esőt csak a sziget saját hegyei okoznak, ha vannak ilyenek. A rajtuk felemelkedő szelekből csapódik ki.
Ez a szöveg csak egy elképzelt ideális világ utáni vágyódásról, az eliziumi mezők meséjéről szól.
Nem semmi cikk. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy az ehhez hasonló eredményeket meddig bírja még el a jelenlegi paradigma. Bár igazából az antiküthérai szerkezetnek is át kellett volna alakítani (vagy legalábbis korrigálni) a klasszikus korról szóló elméleteket, és ehhez képest nem történt semmi, gondolom erre meg majd megírják, hogy ősemberek tutajokon és farönkökön tették meg vakon azt 1500-2000 kilométert azt Atlanti-óceánon.
Más, Plutarkhosz ezt írja Sertorius életrajzában:
Itt hajósokkal találkozott, akik nemrégiben tértek vissza az Atlanti-szigetről. Két sziget ez, amelyet keskeny csatorna választ el egymástól, Libüától tízezer stádiumnyira fekszenek, s a Boldogok szigetének hívják őket. Nagy időközökben mérsékelt mennyiségű eső hull a szigeteken, langyos és harmatot hozó szelek járnak, s a jó termékeny talaj nemcsak szántásra és vetésre alkalmas, hanem oly sok és ízletes gyümölcs is megterem magától, hogy a lakosok kényelmesen, minden munka nélkül megélhetnek. Ezenfelül az évszakok váltakozása közötti mérsékelt átmenetek miatt a szigeteken nagyon egészséges a levegő. A szárazföld felől fújó északi és keleti szél ugyanis a közbeeső nagy távolság miatt szétszóródnak, csaknem teljesen erejüket vesztik, a déli és nyugati szél pedig, amely a tenger felől éri a szigeteket, langyos futó esőket és enyhe harmatot hoz magával, amely a talajt felfrissíti és termékennyé teszi. Ezért a barbárok közt is erősen tartja magát az a hit, hogy itt találhatók az elíziumi mezők, és ez a boldogok lakóhelye, ahogyan Homérosz megénekelte.
A mek.oszk.hu-n lévő hivatkozás azt írja erre, hogy talán a Kanári-szigetekről van szó, viszont a klíma alapján ez inkább az Azori-szigetekre illik szerintem (a Kanári-szigetek forróbbak), egyetértesz?
Külön vizsgálatra érdemes momentum, hogy az európai megalitok éppen az óceán melletti területeken a legrégebbiek...
Közvetve ez is egy atlanti kulturális centrumra utal, nem? Én legalábbis nem tudok az ókorból más kulturális hatást ami nyugat-kelet irányú lenne. El tudom képzelni, hogy ezen kultúra lehanyatlása után a megalit-építés cargo-kultusz volt.
De mint írtam, és láthattuk, a punok számára a nyugat-marokkói kikötőknek igazából komoly gazdasági jelentősége nem volt, s el is néptelenedtek az ie. 2. századra.
Talán arra az esetre kellettek ezek a nyugati kikötők, ha sikerül beindítani a kereskedelmet Közép-Afrikával és, ha valóban ismerték, Amerikával.
A végén írod, hogy pesszimista vagy a kutatásokkal kapcsolatban, erre meg is van minden okod, de én pl. Marokkót és az Atlasz-hegység környékét jó terepnek gondolom, ha vannak romok és a civilizációnk nem omlik össze a viszonylag közeli jövőben, akkor szerintem találnak majd nyomokat, a sivatag megőrzi az emlékeket.
Terceira sziget hét körzetében azonosítottak be megalitikusnak tűnő emlékeket: Serreta, Quatro Ribeiras, São Brás, Monte Brasil, Grota do Medo, Serra do Cume és Serra da Ribeirinha.
Csak pár napja, 2020 augusztus 24-én jelentették be, hogy António Félix Rodrigues professzor és Henk van Oosten holland kutató az Angra do Heroísmótól északra, a Grota do Medónak nevezett területen lévő megalitemlékben egy kerámiadarabot emeltek ki. Egy amerikai labor kormeghatározása szerint a darab i.e. 510 +/-30-ban készült (lásd fentebb a képét, amit az újság közölt).
Ez a korszak egyébként okán két hajózó kultura jöhet szóba, az egyik a karthágói, a másik az ibér (a tartésszoszi), hisz még a megalitok is hasonlítanak az Ibér-félszigeten találtakra.
António Félix Rodrigues Terceirán és Sao Miguelen két olyan ősi sziklaüregbe vágott kolumbáriumot is azonosított, amilyet a temetkezésekre használtak az ókorban a Mediterránumban (főleg Itáliában, de máshol is).
Pico szigetén egy tucat kövekből rakott gúlát és teraszt találtak, melyek feltehetőleg bronzkoriak.
A portugál hatóságok igyekeznek érdektelenséget mutatni, ill. akadályozni a 2000-es években megindult ezirányú kutatásokat. A hivatalos portugál történészi vélemény most is kitart amellett, hogy ők volt a szigetek „ősfoglalói”, azok előttük lakatlanok voltak. (Ez amúgy jellemző a latin népekre, hogy szinte betegesen reagálnak az ilyesmire, mint a románok, akik a dákoktól a rómaiakig mindenféle őst hazudnak maguknak, s ez a hivatalos professzori vélemény náluk, ha az elrablott, s általuk telibe szaporított Erdély szóba kerül.)
A megalitépítők valószínűleg nem így gondolkodtak. Meg ez egy emberi tulajdonság. Egyébként vannak kicsi megalitok is, csak a nagyobbak a híresebbek.
Ha az egyik csoport emelt egy kőkört, egy másik lehet nagyobbat akart, meg időtállóbbat. Hisz minél nagyobb egy tömb, annál nehezebb elmozdítani, felülmúlni.
Ilyen értelemben nincs ebben rejtély. Amerikában a 19. században, mondjuk Chicagóban épült egy 60 emeletés ház, mire New Yorkban huztak egy 70 emeletest. Az egyiptomiak is faragtak kis szobrokat meg húsz métereseket is: most ez olyan kérdés, hogy miért nem faragtak csak ember méretűeket, mert hát egyszerűbb, könnyebb, etecera...?
Amúgy a megalitikus építési módról mi a hivatalos magyarazát? mi okból cipeltek bazinagy kőtömböket, amikor kisebbeket is használhattak volna (kizárt hogy értelmileg ne látták volna ezt be) olyan érzésem van, mintha valami rossz tapasztalatuk lett volna, hogy csak az tuti, ami minél nehézebb, amit még elbírnak, hogy lehetőleg ellen álljon valaminek.
Egy cikk a karthágói Hanno kapitány utazásáról (amit i.e. 525-re tesz) és más karthágói/föníciai utazásokról vagy az ón-útvonalról Britanniából (Orszég-Világ hetilap 1977-es évfolyamából):
Szerinted a karthágói időkben létezett még az általad vázolt atlanti hagyomány, vagy legalábbis szélesebb körben volt ismert az emlékezete? Találhattak hajózásaik során olyan érdekes, szokatlan dolgokat, templomokat vagy más épületeket, amiért ennyire szigorúan őrizték a szorost? Ismersz esetleg ezekről valamilyen forrást?
Igen, szerintem bizonyosan volt még, de a karthagóiakat nem hiszem, hogy különösebben érdekelte a történelem ilyen vonatkozása a gazdasági haszon mellett.
Aelianosz még tudott i.sz. 200 körül az óceán mentén élők olyan hagyományairól, ami Atlantisz egykori királyaira vonatkozott. Külön vizsgálatra érdemes momentum, hogy az európai megalitok éppen az óceán melletti területeken a legrégebbiek, Portugáliától a Bretagne-félszigetig, i.e. 6000 és 4000 közöttiek. Az atlanti térség utolsó nagy katasztrófahulláma i.e. 3100 körül történt, amire sok bizonyíték van, Izlandtól kezdve. Ekkor pusztulhattak el Atlantisz kis maradvány szigetei a keleti atlantikumban (mint Szkheria). A prehisztorikus Egyiptom fejedlmei még ezzel érintkeztrek.
Hogy voltak-e a karthagói időkben még atlantiszi romok, templomok, kikötők?
Igen, voltak!
II. Juba numida király i.e. 20 körüli expedíciója több Kanári-szigeteken is járt. Lakosságot sehol, de az egyik szigeten épületromokat (v.leg Gran Canarián), egy másikon egy kis kő templomot talált. Ezek nyilván nem a későbbi guancsok hagyatékai, de akkor kié? Hasonló lehet az az építmény, amit még Nicoloso da Recco olasz hajós látott 1341-ben. Ezekről itt is írok (a 245. oldalhoz a megjegyzés):
Euthümenész az i.e. 6. században a Tinto-folyó torkolatában látott egy ősi, alvilági istennőnek állított templomot. Tartésszosz alapítása valószínűleg az ősidők ködébe vesz, azaz még az atlanti kereskedelmi időkbe, ahogy Gades-Gadir városé is, amit a föníciaiak telepítettek be újból i.e. 1100 körül. Aztán még ott van a kétségkívül ősi, marokkói Lixus kikötője.
Marokkóban a szentnek tartott tengerbe kinyúló Szoloeisz-fok (talán a Cantin-fok), ahol a karthágói időkben Poszeidón hatalmas oltára állt, amit még Daidalosz emelt a hagyomány szerint.
Hanno kapitány "alapította" öt város. A Hanno-jelentés görögül maradt fenn. Tüzetesen átvizsgáltam régebben, és valóban. A jelentés összes fordítója tévesen fordít "alapítást", mert a görög szöveget itt automatice hibásnak gondolják, mert valójában azt írja, ezek az elnéptelenedett városok már itt voltak, s Hanno pun gyarmatosai csak "újra benépesítették" ezeket.
De mint írtam, és láthattuk, a punok számára a nyugat-marokkói kikötőknek igazából komoly gazdasági jelentősége nem volt, s el is néptelenedtek az ie. 2. századra.
Nem rég említettem De Jonge és Wakefield elméletét a megalitépitők prehisztorikus utazásait az Atlanti-óceánon. De nem lehet, hogy éppen fordítva történt az egész? Atlantisz korai telepesei vitték a megalitkultuszt az Azori-szigetekre, a Zöldfoki-szigetekre, az Atlasz-hegységbe, Bretagnéba vagy a portugál partokra?
De ahogy a megalitok eredetének kérdése is, amit felvet, nem lehet, hogy ezeknek az Ókeanosz melletti templomoknak, kikötővárosoknak akkoriban volt csak igazi jelentősége, mikor az i.e. 4. évezredben még tengeri kapcsolatok léteztek Nyugat felé, azaz az atlantiszi királyság maradványszigetei és az afrikai/európai partok közt?
Viszont egyelőre pesszimista vagyok a kutatásokkal. A világ 7 csodájából csak egy maradt fenn vagy a milliós Memphisz városából csak pár szobor, szóval sajnos nagy reményeket egyelőre nem fűznék az ásatásokba. Marokkóban a régészet még ma is gyerekcipőben jár. Tartésszoszt máig nem találták meg, ahogy Hanno telepeit sem!
"Euthümenész már i.e. 560 körül bejárta hajóval a marokkói partokat..."
Na, azt nem tudtam, hogy a masszáliai és más nyugati görög hajósok ennyire jók voltak, ahogy az etruszkokról és a károkról sem. Köszönöm a kimerítő választ és a remek forrásokat.
Egyébként 1947-ben (júliustól) már számos magyar újság adott hírt az ufókról Amerikában. Ezeket gyakorlatilag afféle burzsuá hisztériának, szenzációhajhászásnak tudták be (amiben volt is valami...)
Élet és Tudomány:
Kanadai Magyar Munkás:
Igaz Szó:
Aztán később is, mint ez a repülős újság 1948-ból:
A Haladás 1950-ből:
S végül egy fiataloknak szóló hetilap 1954-ből a legvadabb Rakosi-korszakból is egész nagyoldalas, képekkel jól ellátott cikket közölt:
De mondom, számos kisebb-nagyobb híradás volt a magyar lapokban az ufókról a 1947-56 között, tehát a személyi kultusz évei alatt is.
A Pajtás uttörő lap egy orosz főkatonát is idézett, hogy a sok whisky ivástól látják az amerikaiak az ufókat...
A 2. világháború idején a németekben is felvetődött a Gibraltári-szoros lezárása. Kétségkívül óriási stratégiai jelentősége volt a múltban, a szoros birtoklásának.
Jellemző módon a Boszporoszt a görögök birtokolták, s ezáltal a Fekete-tenger mellékén csak ők alapítottak gyarmatokat/kikötőket, oda föníciaiak nem mehettek kikötőt alapítani. Ilyen gyakorlati haszna az ókorban nem volt a Gibraltári-szoros (Héraklész Oszlopai) lezárásának.
A karthágóiak Tartésszosz lerombolása után, i.e. 500 körülitől váltak egyértelmű birtokosaivá a szorosnak. De ahogy írta construct, ez nem igazán jelentett teherhajózási útvonalat a szoroson át. Kétségtelen, hogy a karthagói hajók megfordultak északnak és délnek a szorostól nyugatra, de csak Marokkóban voltak pun kikötők, míg Hispánia nyugati partjain, Galliában vagy Britanniában egyáltalán nem, s már ez is sokat jelent. A britanniai fémek Gallián át érkeztek, szárazföldi és folyami utakon a Földközi-térségbe. Himilco utazása inkább felfedező jellegű lehetett ez irányba, s végleg el is döntötte, hogy kényelmesebb a szárazföldi szállítás. Valószínűleg ezen az útvonalon jutott Pütheasz görög felfedező is i.e. 325 körül a Britanniába. És a borostyán a Balti-tengerről sem hajón jött végig az európai partokon, majd át a szoroson, hanem kereskedő karavánok hozták le a Dunáig. (De ilyen téren a szoros következő birtokosai, a rómaiak sem aknázták ki a helyet).
Ugyanez állt Afrika felé. Niger mentén (Mali) lévő aranybányákból az aranyat a karavánok előbb a folyó mentén keletre vitték, majd a mai Timbuktunál északra fordultak és a mai Terhazzán át, a végállomás az akkoriban karthágói fiókkikötő, Tanger volt (igaz, ez kevéssel a Gibraltári-szoroson kívül esik).
Hogy mennyire volt „erős” a szoros karthágói lezárása, jó kérdés. Hiszen az nemcsak anyagilag sokba kerül, hanem az ott uralkodó széljárások miatt sem egyszerű. Valóban felügyelték, de éppen valamiféle vám befizetése után átengedhettek hajókat, hiszen a görög geográfusok Hekataiosztól kezdve, leírták a marokkói partokat abban az időben, mikor ezen a részen a punok uralkodtak. A görög Pszeudo-Szkülax periplusa fennmaradt az i.e. 4 sz-ból, s jól leírja a marokkói atlanti partokat, kikötőket. Egyáltalán nem említve, hogy a szoros le lenne zárva, azon idegen hajók ne utazhatnának át.
Hozzáteszem, hogy Marokkó atlanti partján egyáltalán nem lehetett „kényelmes” az ókorban utazgatni. Az említett Tanger a kis öblével volt eléggé védett, míg a délre lévő kikötők, Mogadorig igen veszélyesek, s még ha épültek is hullámtörő gátak, azok csak a kisebb hajókat tudták igazán védeni (főleg ha erős északkeli viharok jöttek). Az itteni karthágói kikötők jellemző módon – nemcsak a belső terület felőli támadások miatt –, egyszerűen elnéptelenedtek a hellenisztikus időkre, az i.e. 2. századra (Sztrabón ír erről).
Kérdés az, hogy egyáltalán volt-e olyan törekvés más tengeri népektől, hogy kijussanak az Atlanti-óceánra? Nos, volt, de a jelentősége sosem váltott ki komolyabb konfliktusokat Karthágóval (bár voltak tengeri ütközeteik Karthágónak a nyugati görög gyarmatok hadihajóival, de ezek mindig a Földközi-tengeri útvonalakért folytak) Egyrészt a nyugati görögség részéről, akik Szardínián, Masszaliában és a hispán partokon éltek. Euthümenész már i.e. 560 körül bejárta hajóval a marokkói partokat, lejutva a Szenegál folyóig. Tartésszosszal is kereskedtek (ahova már Kólaiosz görög hajós i.e. 660-630 közt eljutott!).
Aztán ott voltak az etruszkok. Szintén elég jó hajókat tudtak építeni. Diodórosz említi, hogy az etruszkok összecsaptak egy atlanti-óceáni sziget birtoklásáért a karthágóiakkal! Sőt, egy hagyomány szerint Tartésszoszt is etruszk származékok alapították. Etruszk-karthágói tengeri villongásokról: Szilágyi J. György: Az északra irányuló etruszk kereskedelem kérdéséhez, Antik Tanulmányok 1 (1954), 41-65. old..
És még ott lennének a kisázsiai kár nép hajósai, kikről nagyon fantasztikus dogokat is állítottak az ókori források, de kevés konkrétumot tudunk, akár azt hogy már az i.e. 4. évezredben az óceánon hajóztak volna, mint egyesek állították. A károk ősi hajózásáról és Amerikába jutásáról pld. Braghine Atlantisának 7. fejezete szól.
Ha érdekel valakit jobban a téma, úgy van egy könyv, ami nagyon jó és modern. Kiváló munka, pár éve olvastam. Dr. Duane W. Roller amerikai ókortudós 2005. decemberében megjelentett Through the Pillars of Herakles: Greco-Roman Exploration of the Atlantic című munkája. Roller bemutatja, hogy i.e. 700-tól a római korszakig felfedezők sora járta be Atlanti-óceán partjait: északon Izlandot, Skandináviát, Baltikumot, míg délen Afrikát a forró égövig. Az első görög felfedezők, versengve karthágói vetélytársaikkal, indultak új, ismeretlen területek felfedezésére. Roller szerint az ókori felfedezők felderítették a világot Izlandtól Vietnámig.
A hosszú távú Atlanti óceáni hajózás nagyon rizikós vállalkozás volt akkoriban. A Dewonban és Cornwallban kibányászott ón a bronzkorban döntően szárazföldön keresztül, a klasszikus borostyán útvonalon jutott el a Mediterráneumba. Gibraltáron át való tengeri szállítására nem utalnak leletek. Ez alighanem csak ritka kivétel lehetett.
Az jutott eszembe, hogy korábban pár helyen olvastam (bár a pontos forrásra nem emlékszem, de talán Lukács Béla is említi valahol), hogy Karthágó gondosan őrizte a Gibraltári-szorost/Heraklész oszlopait, illetve azon túli érdekeit, amit a történészek általában azzal magyaráznak, hogy így védték a Brit-szigetekről származó ón monopóliumukat. Ez elsőre jól is hangzik, viszont másodszorra semmi értelme, ugyanis nem volt kitől, tengeren semmiképp. Karthágó teljes mértékben uralta a tengereket a Földközi-tenger nyugati medencéjében. Gyakorlatilag egészen késői időkig, míg a rómaiak meg nem jelentek Hispaniában, senki nem jelenthetett veszélyt számukra a nyugati kereskedelemben. Tudjuk viszont, hogy lehajóztak az egyenlítőn is túl, továbbá, hogy támogattak tudományos expedíciókat is. Szerinted a karthágói időkben létezett még az általad vázolt atlanti hagyomány, vagy legalábbis szélesebb körben volt ismert az emlékezete? Találhattak hajózásaik során olyan érdekes, szokatlan dolgokat, templomokat vagy más épületeket, amiért ennyire szigorúan őrizték a szorost? Ismersz esetleg ezekről valamilyen forrást?
Hisz sokszor ezért is írják ezekre a jelenségekre, hogy: UFO, azaz "Unidentified Flying Object" = "azonosítatlan repülő tárgy”, tehát nem idegen űrhajó!
Hogy mik lehetnek az igazolt vagy régebbi esetek, azt érdemes vizsgálni: érzékcsalódás, vegyi fertőzés, gömbvillám, halo jelenség, csalás, stb... Én elég pesszimista vagyok a mai ufójelenségekkel kapcsolatban.
Érdekes, hogy mindig másokkal történt ez, bár egy régi haverom (sőt vele többen is akkor) látta(k) ufókat az égen éjszaka manőverezni egy katonailag lezárt övezetben (nagyon régen). Hogy mik lehettek valójában, azt akkor nem vizsgálta senki.
Ezekről románai magyar ujságok adtak hírt akkoriban:
Repülő csészealj Bihar fölött: Előre napilap, 1968. aug. 20.
Repülő csészealj Kolozsvár felett: Előre napilap, 1968. szept. 19.
De itt van még az esetről egy harmadik cikk, egy marosvásárhelyi hetilapból:
A repülő csészealjak - közelről: Új Élet hetilap, 1968. 21. szám.
"Más csoportok számár a nagyjából ezer évvel később végbement nagyon gyors felmelegedés az izgalmasabb téma, akkor ugyanis 10-12 fokos hirtelen ugrást látunk a grönlandi és egyéb jégmintákban, amit egyesek szintén egy méretes üstökös légkörben való felrobbanásával magyaráznak. A 12 ezer évvel ezelőtti esemény szintén lehet a számos vallásban megtalálható özönvíz-legenda eredete, itt még azt is felvetették, hogy korai, általunk egyáltalán nem ismert emberi civilizációt söpörhetett el a katasztrófa, ennek bizonyítása azonban még szintén a jövő feladata."
Atlantisz kapcsán sokszor mondták: hiába keresték százával az elsüllyedt szigetet, senki nem találta.
Az igazság, hogy az Atlantiszt-kutatók mind „papíron” keresték, azaz az íróasztalon. Mióta fejlett hajóink, tengeralattjáróink, műszereink vannak, nagyjából a 2. világháború utántól, egy jólfelszerelt expedíció sem kereste kifejezetten Atlantiszt! Egyszerűen nem volt olyan tudományos intézet/állam, ami finanszírozott volna bármi ilyesmit. Úgyhogy erre kár hivatkozni.
Az összes jel, lelet, „bizonyíték”, amit az atlantológusok emlegetnek, mind-mind véletlenszerűen, más irányú kutatások „melléktermékeként” kerültek elő. Azokat kábelfektető hajók, tengeri élővilágot kutatók, fenékmintákat vevők, titkos tengeralattjáró bázist keresők vagy nyersanyagok (pld. kőolaj) után a tenger fenekén kutatók hozták a felszínre. Ráadásul ezeket sosem követte további kutatás a helyszínen, bármit is találtak véletlenül!
A másik közkeletű nézet, hogy a jégkor óta a világtengerek szintje a becslések szerint 130-180 métert emelkedett: így főleg az Atlanti-óceánban azok a helyeknek van eshetősége, amelyek ilyen közel vannak a mai felszínhez (mint pld. a Meteor-pad és hasonló helyek). Némelyek a google-térképeket bújják, melyek az óceán víz alatti domborzatát mutatják, hogy megtalálják Atlantisz hegyeit és síkságát, vagy Poszeidónisz földgyűrűit. De már évekkel ezelőtt figyelmeztettem arra, hogy az Atlanti-óceán tenger feneke még a korunkban is mozog.
A sziget katasztrófális süllyedése, hirtelen és beroskadásszerű jelenség volt. Ebből kifolyólag maga Atlantisz lehet 2-3 km mélyen, besüllyedve az óceán tengerfenekébe.
Faraday-törés mintegy ötszáz km hosszú az északi-atlantikum tengerfenekén (É 49.711°; Ny 28.636°). Ennek közeléből származó üledékmintákban a kutatók gránitgneisz darabokat is találtak a folyami kavicsok között. Afanaszjev akadémikus véleménye szerint ezek a gránitgneisz darabok a közép-atlanti hátságból származnak. Az ő feltevésének is - amint a jégkorszakkal kapcsolatos elképzelésnek is - gyengéje azonban, hogy a közép-atlanti hátság nagyon messze van attól a helytől, ahol a kutatófúrások a kavicsokat 1977-ben felszínre hozták.
1985-ben talajmintát vettek errefelé a tengerfenékből. A fúrómag 270 cm hosszú volt. Olyan üledékösszetételt mutatott, ami „jellegzetes self-szerkezet, amely a kontinentális talapzatok perdöntő sajátossága! Ilyen üledék csak valamely földrész self-övezetében alakulhat ki!” (írta egy ismertető cikk).
Az Afrika vagy Európa körüli self-övezet - ami sokszor csak pár km, de néha kimehet 2-300 km-re is a mai parttól -, az utolsó jégkor idején nagyrészt a víz felett volt. A legkülönösebb az óceán közepén talált self-övezetről: „A vizsgált Atlanti-óceáni mederkörzetben közel s távol nincs egyetlen számottevő tengermélyi kiemelkedés sem. A meder fölött az egész területen több mint háromezer méteres a víztömeg vastagsága.” Ez gyakorlatilag arra utal, amire Muck vagy Zsirov is már az 1950/60-as években gondolt, de semmi bizonyosság nem volt a kezükbe.
A legelkeserítőbb persze az, hogy ezt azóta sem vizsgálták más kutatóhajók (gondolom, mert túlságosan is Atlantisz „íze” volt az ügynek!).
Az említett cikk egy tudományos magazinban jelent meg: Belefúrtak Atlantiszba? (Delta, 1986/8. szám):
Legutóbb Thrinakiét, Héliosz/Ré szigetét beazonosítottam a mitikus Vörös-szigettel, Erytheiával, ahol a napisten palotája állt. Ez az azori Santa Maria szigetén volt, aminek nyugati felén terül el a „vörös sivatag”:
Azóta meg sikerült beazonosítanom azt a barlangot, ahol elrejtették Odüsszeuszék a hajójukat, hogy a sziget őrei ne vegyék észre: „mélyüregű barlangba erősítettük a bárkát, hol nimfák gyönyörű gyűléshelye, tánctere állott”
Az öböl a végén a Romeiro-szigettel.
Azt a leírásból már azonosítottam, hogy Santa Maria sziget észak-keleti oldalán lévő São Lourenço-öbölben szálltak partra. Nos, az öböl déli végén van a kúp alakú, 92 m magas Romeiro-szigetecske, s ennek oldalában van egy rejtélyes és titokzatos, befelé hosszúkás barlang, a belsejében cseppkövekkel (itt már az alja is szikla, azaz járkálhatunk benne). Egy 1903-as album „föld alatti palotához” hasonlítja. A barlang az öböl felől nem látszik. Odüsszeusz idején a barlang a néhány méterrel alacsonyabb tengerszint miatt nagyobb is volt.
Gaspar Frutuoso 16. századi portugál történetíró járt a barlangban majd ötszáz évvel ezelőtt, látta az akkor még érintetlen hatalmas lelógó cseppköveket (ezekből a századok soán sokat letörtek és elvittek). Azt írta, olyannak hat a barlang, mint egy óriási bálna szája és torka, a belsejében nagy fehér fogakkal.
A szigetet az óegyiptomiak T-hri-nachiu-nak nevezték, ami Lauth egyiptológus szerint "a fogak közt" jelentéssel bír. Korábban azt gondoltam, hogy az öböl alakjára utal, de mi van, ha éppen erre a barlangra, aminek belseje a prehisztorikus időkben kultuszhely lehetett, mint arra Homérosz is utalt.
