Hát, ha így vesszük, akkor a Magyar Közlönyt is felfoghatjuk szépirodalomnak...
(Én ahogy látom, az irodalom az, amikor gondolatokat és érzéseket tömören és világosan igyekszünk kifejezni, lehetőleg úgy, hogy az olvasó figyelmét, gondolatait, érzéseit minél jobban megragadjuk; a hivatalos stílus lényege ennek az ellenkezője: bonyolultan, nehézkesen, ellentmondásosan, unalmasan fogalmazni, hogy lehetőleg senki se olvassa végig a szöveget.)
De tényleg, jó lenne a stílust szoftverrel támogatni, de vajon hogyan kellene? (Az első lépés egy tiltólista lehetne: melyek azok a szavak és fordulatok, amik nem férnek össze a kívánt stílussal; például irodalmi szövegben nem használhatjuk a 'nekem' helyett azt, hogy 'számomra' vagy 'részemre', az ellenkezőjében (vagyis a hivatalos stílusban) viszont igen)
piruettezhetsz spicc-cipő nélkül is míg csak kitart a szusz
miután e figyelemre méltó haikuműferdítést megalkottam, elbizonytalanodtam…
ezután meggugliztam a kötőjeles tánclábbelit, és megrőkönyödve konstatáltam, a legtöbb találat kötőjel nélküli spicc-cipőket mutat fel – ettől még jobban elbizonytalanodtam…
ekkor mentőötletként jutott eszembe, fel kéne tenni itt egy egyszerű, hablatyolásmentes tömör kérdést, és lőn…
post scriptum: a spiccipőre is kaphatni 449 találatot…
Úgy tudom, a puncs jelenthet egy italt is, úgyhogy ez egy elég természetes szóalkotás... Persze mindez nem jött volna elő, ha -lola- olvtárs egy kicsit jobban körüljárja a kérdését(?), pl. hogy miért van kötőjel a spicc-cipőben? Azért, mert nem írunk három azonos mássalhangzót egymás után. És miért nem alkalmazzuk az egyszerűsítés elvét? Mert az nem vonatkozik szóösszetételekre.
Dedlej olvtársat az téríthette el, hogy az oroszra koncentrált, ahol valóban nincs palatalizált g és k, mi több, ha valaha volt is ilyen helyzet, ott hangváltozás ment végbe. Ezt memorizáltuk anno a kacsa-hasa-gázsi, illetve kaca-hasza-gázi mondókákkal.
Köszönet. Én meg leírom százszor, hogy palatalizáció... Közben még eszembe jutott a román, ott lényegében minden msh+i végű szó (urechi). És az olasz chi (chiamare)? Nekem az is annak tűnik.
