A Szerbin név kialakulhatott-e más szláv /ruszin, stb. esetleg román/ nyelvi környezetben, vagy csak a szlovákban? A Szerbina névváltozat ad-e plusz információt, vagy esetleg nőre utal?
Az általam leírt szláv nevek a tágabb értelemben vett Hernád- völgyéhez köthetőek.
Erre a vidékre az 1700-as évektől jelentős szláv: szlovák, ruszin, cseh, lengyel betelepedés történt. A hajdúkkal talán délszláv is.
A családfám kutatása során igyekszem az ágainak eredetét, származását a lehető legteljesebben megismerni. Ebben a nevek is segíthetnek.
Kérdésem: A Stefko, Safranszky- Safranko nevek egyenlő eséllyel köthetőek-e az általad írt etnikumokhoz? Persze, ha a faluba szlovákok települtek, jó eséllyel hozzájuk, de egy ruszin vagy lengyel is lehett köztük. Az utóbbinál a név változása magyarazható-e nyelvileg, vagy inkább csak a lelkész kedvével? közben találtam egy korábbi változatot, -Seferin. Beleillek-e nyelvileg a sorba?
A Nemesnyik csak Kázsmárkhoz köthető a korai időkben. Megértettem szakmai magyarázatodat, de érzésre én is hajlok Mezőbándi vélemyénye felé, mert nekem is az a tapasztalatom, hogy a nevek könnyen és gyakran módosultak. Természetesen ez a "véletlen" nyelvészetileg nem mutatható ki, és nem is indokolható.
Ha nagyon naívak a kérdéseim, -elnézést,- de ebben nagyon laikus vagyok!
Látom rendszeresen sikerül rejtélyes nevekre bukkannom, amelyek még neked is kihívást jelentenk :D Pedig még vissza is szoktam fogni magamat, hogy egy-egy híradó után ne üljek le egy újabb csokornyi nevet prezentálni.
Oké, azért van egy hazai családnév, amit nem bírok magamban tartani:
Csupán arra gondoltam, hogy a Namesnyik családnév létezik Mo-n. A NAmesnyik -> NEmesnyik átalakulás valóban ennyire valószínűtlen lenne egy olyan magyar nyelvi környezetbe kerülve, ahol az értelmét vesztett "names"-t felváltja a "nemes"? Vagy akár motiváltság nélkül is, csupán egy kiejtésbeli változás szilárdul meg írásban? (vö: Jelenik/Jelinek, Kolmár/Kalmár, hogy ne is említsek olyan bonyolultabb, saját neveket, mint a Tariffai/Tréfa :) )
Szóval, lakius füllel nekem nem tűnik annyira távolinak a namesnyik a nemesnyiktől, hogy ne tartanám elképzelhetőnek ezt az eredetet. De.... ez teljesen laikus hozzáállás részemről.
> Nemesnyik: esetleg a Namesnyik picinyt eltorzult változata?
A mai szlovák névadatbázisban van Námešný ['na:meʃni:], Námesný ['na:mesni:] és Námestný ['na:mes(t)ni:]. Ez utóbbi kettő összetartozik, és jelentésük a námestník ['na:mes(t)ɲi:k] ’helyettes’ közszóéval azonos. Az, hogy az š-es alak ide tartozik-e, nem tudom, de más etimológiáját nem találtam, és a námestník lágy [ɲ]-je talán lágysági hasonulást okozhatott az előtte álló s-en. (Persze az is lehetne, hogy éppen a magyar alapon képződött *Nemešný szlovákosodott a Námestný hatására.)
Ehhez képest a Námešný-bőlnem vezetném le a feltételezett *Nemešný-t. A ná- kezdet igekötőként megszokott a szlovákban, a ne- viszont tagadó előtag. Szemantikailag különböznek, népetimológiás nyomást sem látok. Ráadásul a Nemesnyik második n-je lágy ny-ként hangzik, mint a szlovákban, de az első n kemény: a szlovák belső fejleményként kialakuló szlovák *Nemešník-ben viszont az is lágy lenne. Ellenben, ha az előtag idegenből van átvéve, akkor a szlovák megtart(hat)ja a kemény ejtést
Magyar ajkon sem tartom valószínűleg egy ná- > ne- alakulást. A RadixIndex ismeri a Nameszni, Namesztik, Namesztnik neveket, de nincs *Nemeszni stb. Ezenkívül a magyarosodás jellegzetes lépése a lágy ny megkeményedése (vö. éppen Namesztnik), de ez hiányzik a Nemesnyik-ből.
Ad Koklács: Oda jutottam, hogy ha /u/ > /o/ változást feltételezünk pl. magyar ajkon (vö. uruszág > ország), akkor a Kuklács névnek már lenne szláv etimológiája.
Ilyen szláv nevet ugyan a jelenkorban nem sikerült gyors körülnézéssel adatolni, de az elemei léteznek, így múltbéli kapcsolatukat sem lehet kizárni [*]. A szláv -áč (-ač, -acz) képző közszavakhoz járulva tulajdonságneveket ad, pl. szlovák brucho ’has’ :> brucháč ’nagy hasú ember’, roh ’szarv’ :> roháč ’szarvas (állat); szarvasbogár’. A szlovák kukla jelentése ’csuklya, kámzsa, fejet teljesen beborító sisak, fejfedő’. Ez egyéb képzőkkel vezetékneveket is ad, pl. Kuklík, Kukliš.
[*] Sőt, a szlovák köznyelvben kialakult a kukláč közszó, olyan rendőrt vagy katonát jelöl, aki maszkban végzi a tevékenységét. A képzés intelligibilis ma, így vélhetően régen is az lehetett ’kámzsát, csuklyát viselő ember’ értelemben.
Sajna minél rövidebb, annál több eredet lehetséges. Sok nyelvben létezhet ugyanolyan hangzású (csak más jelentésű) egyszótagos szó. Talán az anyakönyvek alapján végzett családkutatás közelebb visz a megoldáshoz. Szerintem a környékbeli eredet valószínűbb, mivel a [lesz] ejtésú szavak a szlovákban, ukránban, szerbben is erdőt jelentenek. Azt nem tudom, hogy ezek alkotnak-e ezekben a nyelvekben képzőtlenül családnevet (majs LvT megmondja), de magyarul ugyebár létező családnév az Erdő.
Persze ettől még a te Lesz családnevet származhat éppen Franciaországból, de ezt az etimológia alapján szerintem nem lehet kideríteni.
Schleinitz: A Duden szerint képzőtlen német lakosnév (No.) a hasonló településnevek egyikéről, amelyek Szászországban, Szász-Anhaltban, a Poroszországban (poznańi tartomány) és Ausztriában (voltak) találhatók. A szászországi település egy régi nemesi család nevét is adja. (Vö. német Wikipedia).
Így a Schleinics alak másodlagos, népetimológiás alak. Az -ei- kettőshangzó egyébként sem szlávos, de a szókezdő /sl/ hangkapcsolat sem. Ezért szláv -ić (-ič, -icz) apanévképzős eredetet eleve nehezen várhatnánk. Így *Schlein alapnév sincs.
Persze a német Schleinitz földrajzi név végső soron szláv eredetű, valami *Slinica nevű víznév lehet az eredeti, amely a mai szlovák slina ’nyál’ szóval azonos tőről eredhet. A szó eleji /szl/ > /sl/ változás és az /í/ > /ej/ ~ /aj/ diftongálódás a német nyelvfejlődés ismert jelenségei.
Szerbin: Vö. szlovák Serbín ~ Serbin. Ez a régi szlovák Srbín ’szerb férfi’ népnév nyelvjárási formája.
Nemesnyik: Láthatóan szláv, de ilyenformán mai névtárakban nem találtam meg. A RadixIndex Alsókázsmárkról mutatja ki az I. vh.-hoz kapcsolódóan. Ez megengedi az alakilag is valószínűsíthető szlovák eredetet. Ezt én a magyar nemes szó átvételeként elképzelhető szlovák nyelvjárási *nemešný melléknév -ík kicsinyítő-személynévképzős származékának vélem.
Stefko: Vö. szlovák Štefko, illetve cseh Štefko, lengyel Sztefko, ukrán Штефко (Stefko). Ez a szlovák Štefan ’István’ (ill. a megfelelő nyelvjárási cseh, lengyel, ukrán) egyházi személynév rövidülésének és a -ko kicsinyítő képzőnek a kapcsolata.
Safranszky (Sáfranszky, Szafranko): Vö. szlovák Šafranko, cseh Šafranko, lengyel Szafranko, illetve lengyel Szafrański. Ezek a sáfrány növény- és fűszernév szláv megfelelőjéből lett családnevek. A -szky (< lengyel -ski) itt apanévképző funkciójú.
Furcsa: Szerintem ez magyar eredetű, jellemre, viselkedésre vagy külalakra utaló ragadványnév. A furcsa melléknév történeti jelentései ’kötekedő, serény, buzgó, kíváncsi, ravasz, furfangos, tréfás, fürge’, illetve Erdélyben ’csinos, formás’. Szláv etimológiai lehetőséget nem látok (németet pedig még kevésbé).
Rackovi (Raczkovi, Rachovi, Ráczkövi): Csábító lenne a magyar Ráczkövi alakból magyarázni. Van is egy Rác-kő (Ráckő) nevű hegyről találat Kovásznában, de ilyen hegynévből nemigen lesz családnév. Esetleg lehetne a Ráckevei > Ráckevi név alakváltozata: ez azonban nem magyarázza a RadixIndex szerinti az erdélyi-partiumi,illetve kárpátaljai elterjedést. A ráckő köznév a szén egy alakváltozatát takarja, de ilyenből pedig -i képzős név nem lesz.
Azonban szláv megfejtése sincs. Van szlovák Rackovič, illetve ukrán Рацкович (Rackovics), de a név végi /cs/ lekopását nem indokolja semmit. Román megközelítés még ennyire sincs.
"Az aldebrői német telepesek egyetlen foglalkozása és keresetforrása a dohánykertészet lett, mert a határban telki szántókat, réteket nem kaptak, hanem kertjük végében egy-egy hold kiterjedésű dohányföldet, valamint földesúri szolgáltatásaikat is főként dohányban fizették meg. A debrői dohány a Magyarországon forgalomban lévő dohányfajták között egyike volt a legjobbaknak. Az új telepesek először csak házaik kertjeiben kísérelték meg a dohány termesztését, majd látva kísérletük sikerét, nagyobb telkeket kértek az uraságtól, mely a falut környező szőlőföldeket adta át nekik erre a célra. Aldebrőn így sohasem alakult ki jobbágytelken élő parasztság, hanem a zsellérházakban lakó dohányosközség. A 18. század végén a debrői dohányosok sikereinek láttára Verpelét, Tófalu, Kápolna, Kompolt, Szalók, Kerecsend és Maklár népe is megindította a később verpelétinek nevezett, de valójában a feldebrői magyar parasztok által 1730 táján megkezdett és az aldebrői német újtelepesek által 1743 után népszerűvé tett dohányfajta termesztését."
Kisnána:
"A török pusztítás nyomán 1716-ban újra benépesítették a mátraalji falut. Kisnánára Árva megyéből érkeztek az első szlovák telepesek. A kisnánai határ jelentős része korábban erdős volt, ezért még a 20.század elején is a lakosok nagy számban vettek részt az alföldi summásmunkákon. A hagyományos földművelés mellett dívott a szőlőtermelés is.A 18. században a földesurak német telepeseket hívtak a kihalt település felélesztésére."
Huszka: Vö. szlovák Huska ~ Húska, cseh Huska ~ Houska. Ez két név egybeesése. Egyrészt valóban a szlovák hus, cseh husa ’liba, lúd’ állatnév -ka kicsinyítő képzős származéka. Másrészt a húska ’fonott kalács, márványkalács’ értelmű nyelvjárási szó is lehet.
> Egyébként egy idegen településen hogy azonosította magát egy ember akkortájban?
Merőben kérdés, hogy hogyan került oda. Ha „szökött”, akkor sehogyan. Ha szervezett telepítés történt, akkor a toborzó/telepítő a forráshelyen már azonosította. Egyébként pedig a kiindulási helyi közigazgatás adhatott menlevelet, vagy a plébános igazolást.
> egy elvándorlás/bevándorlás rendszerint névváltozást hozott magával, vagy ez egyáltalán nem törvényszerű?
Minden elképzelhető: ez az illető, az anyakönyvvezető és a helyi közösség interakcióján múlott. Az átköltözés csak felerősített meglévő folyamatokat. Az emberek mindig is kaptak ragadványneveket, amelyek idővel egyébként is ki tudták szorítani az eredeti családnevet. Az új közösségben a régi név nem volt annyira beágyazódott, mint az eredeti környezetben. Ezenkívül az új helyen a nevek gyakorisága is eltérő volt, amely a gyakoribb nevek lecserélésére ösztönözhetett.
A Weiser név egyébként nem tűnik olyan motiváltnak, amely az új helyen ragadványnévként keletkezik, hacsak úgy nem, ahogy a 11012-esben előkerült, pl. „egy ilyen nevű családtól vásárolt telken lakik”, vagy „termetre és természetre hasonlított egy ilyen nevű emberre” stb.
Gubo / Gubó: Kázmér hoz magyar Gubacs vezetéknevet, így van analógia arra, hogy ez a nevet a magyar gubó ’gubacs, kokon, toktermés, dudor, szemgolyó’ köznévvel kapcsoljuk össze. Ugyanakkor a szlovák Gubač, Gubala, Gubacký nevek a hasonló lengyel megfelelőkkel azt mutatják, hogy van egy ettől független szláv vonal is. Ennek egyik lehetséges kiindulását az irodalom egy érdekes lengyel-szlovák érintkezési jelenségnek tartja: a lengyel gęba ’pofa, száj’ és a szlovák huba ’ugyanaz’ kontaminációja létrehozta a guba alakot.
Orvos: Az orvos ’gyógyító’ szó a magyar nyelv legősibb rétegéhez tartozik, alapnyelvi rokonsága van. Ez a foglalkozásnév csak az utóbbi időben szűkült le egyetemi végzettségű orvosdoktorokra, de a közösséget korábban is szolgálták javasemberek. Ez a magyar családnév ilyen foglakozásra utal a tanultságtól függetlenül.
Gere: Képzőtlen magyar apanév az azonos alakú régi magyar személynévből, amely a Gergely egyházi név rövidülésének -e kicsinyítő képzős származéka.
Huck: Vö. német Huck (No., Au.) családnév. Ez (1) a német Hugo (< ófelnémet hugu ’gondolat, értelem, szellem’) személynév népi alakváltozata; vagy (2) az észak-rajna-vesztfáliai Huck településnévre utaló képzőtlen lakosnév; (3) a lakóhely sajátosságára utaló név a vesztfáliai nyelvjárási német Huck ’zug, szeglet, sarok’ szóból.
Lestyán: A román eredetű lestyán ’Levisticum spp.’ növénynév közszóként csak a XVIII. sz. legelejéről adatolható. Ezért ebből főszabály szerint nem lenne eredeztethető a családnév. Kázmér Miklós mégis erre vezeti vissza, talán azért, mert az ő találta korai családnévi előfordulások erdélyiek, és az itteni nyelvjárásokban akár korábban is megjelenhetett. Ennek alapján a motivációt lestyán gyűjtésében, illetve az azzal való gyógyításban véli.
Ennek ellenére úgy vélem, a név máshonnan is eredeztethető. A latinizált Eustachius (<: ógörög Ευστάχυς ’gyümölccsel teli’) egyházi névnek volt Leustachius formája is, ez pedig Lestár ~ Lestál alakban magyarosodott. Tekintve ez utóbbiak véghangzójának szervetlenségét, lehet számolni Lestán(y) > Lestyán alakváltozattal is.
Paluska: I. Vö. szlovák Paluška (Palušková) ~ Paľuška (Paľušková), lengyel Pałuszka ~ Paluszka, ezekből cseh Paluška családnév. Ez a Pavel ~ Pavol ~Paweł ’Pál’ egyházi személynév kicsinyítő képzős Paluch (Pałuch, Palúch, Paľuch, Paľúch) vagy Paluš ~Pałusz változatának továbbképzése -ka kicsinyítő képzővel.
II. Elviekben a magyar Pál személynév -us és -ka kicsinyítő képzős származéka is lehetne, de a RadixIndexen kirajzolódó elterjedési mintázat ezt az I. etimológia ellenében nem támogatja.
Hanzely, Hanzély: A név a Felföldhöz köthető (mai szlovákiai elterjedését l. itt), a Hanzely inkább a szlovák, a Hanzély a magyar nyelvűséghez látszódik kötődni. Végső soron német eredetűnek vélem, a Hansel név származékának, amely a Johannes ’János’ egyházi név Hans csonkolásának -el kicsinyítő képzős alakja. A magyarban az -el >-ély nyúlás a rostély szó kialakulásához hasonlóan léphetett föl. Az /i/ ejtésű -y vagy humanizáló latinos genitívuszrag, vagy olyan betűejtés eredménye, amely a szlovák Kyseľ >magyar Kiszel(l)y név /i/ végű ejtésváltozatát is kialakította.
Az utolsó 2 kérdésre nem tudok válaszolni, LvT-t kellene erről kérdezni. A névváltozás németek esetében nem volt törvényszerű, inkább magyar vagy szlovák környezetbe kerülve történt ilyen. A Family Search nem teljesen megbizható, sokszor külföldiek indexeltek, akik nem ismerik a neveket, ezért sok a hibás alak. Jobb az anyakönyvi kutatás mikrofilmből. Szerintem érdemes lenne megkérdezni ezt a Becske-Tiszabő kérdést a Családfakutatás topikon, ott lehet esetleg olyan aki ismeri a településeket.
A Schlein-Schleinics-Schleinitz rejtvényt szeretném megfejteni: a gyakoribb alak a Schleinitz, de előfordul Schleinics formában is egy adott felvidéki településen. Lenne két kérdésem:
1, mit jelenthet a Schlein családnév ( ha tudjuk egyáltalán így külön értelmezni)?
2, Elképzelhető, hogy egy régebbi német név, a Schlein szláv környezetben kapott egy -ics-et, majd ez a forma is németesedett itz-re, mint ahogy láttuk a Boksics->Bockschütz esetében?
A segítségeteket szeretném kérni az alábbi nevek kapcsán: Szerbin, Nemesnyik, Stefko, Safranszky, /Sáfranszky, Szafranko,/ Rackovi, /Raczkovi, Rachovi, Ráczkövi/ és Furcsa, / Furcza/.
A Furcsa nevet az 1700-as évek elején szláv / szlovák, ruszin? / illetve szász környezetben találtam meg, kevéssel később Jászladányban, majd Sajóládon.
Lehet, hogy nem a magyar melléknév adta a családnevet?
Közben agyaltam a Vajzer-en is ismét, hogy elláttatok ezzel a familysearch.org nehézágyúval. Az alábbi problémába ütköztem:
A Vajzer a papírjaim alapján 1859-ig meg volt vissza, ami alapján 3 generáció egy faluban (Nógrád: Becske) beazonosítható lett. Innen azonban a lehetséges apa csak egy másik településen (ráadásul nem Nógrád: Tiszabő) volt azonosítható. Itt még szerencsém volt, mert volt "Vajzer" néven pontosan egy lehetséges apa. Az ő apja azonban már nem volt megtalálható, csak ha feltettem, hogy a "Vajzer" név ezen a szinten már megbolondult, és "Vaizer", vagy "Vaiser", vagy más (összesen 36 féle) kombináció egyike volt, de nem Vajzer. Így lett azonnal három lehetséges találat, egy Veizer, egy Veiser és egy Vaisser.
Kérdés: A bizonyos 1815 előtti időkben, amikor a nevek szabadabban bolyongtak, akkor egy elvándorlás/bevándorlás rendszerint névváltozást hozott magával, vagy ez egyáltalán nem törvényszerű? [Előbbi esetben már a Tiszabő --> Becske shift esetén is felmerül, hogy nem feltétlenül, vagy akár szinte biztosan nem Vajzer-t kell keresni.] Egyébként egy idegen településen hogy azonosította magát egy ember akkortájban? Bemondásra: IV. Béla vagyok, jó reggelt? Vagy volt valami papírja is általában, amolyan szig., amire fel volt írva ez-az, pl. név.
Másik kérdés: Felállítható-e olyan, hogy az egyes lehetséges Vajzer alteregók közül melyik a valószínűbb, mint a "Vajzer elődje", tehát amiből a Vajzer inkább képződött? Van ennek valami matematikája esetleg, ami ezzel foglalkozik? Azt elolvasnám.
Végül fogtam két érdekes nevet (de nem akarlak traktálni, ezért tekintsd tárgytalannak, ha nincs hozzá kedved/időd): Gubo/Gubó (1790-es évekből), Orvos (így, ebben a formában - 1690-es évek). Ha a jelentésük gubó és orvos, akkor persze befigyeltem....
Sipos (Sípos): Magyar foglalkozásnév, amely fúvós hangszeren játszó zenészt jelöl.
Fecske: A fecske ’Hirundo spp.’ madárnévvel azonos magyar ragadványnév. A madárnevek egy általános metaforikus névadási típust alkotnak, ahol nem feltétlenül lehet direkt motivációt találni az elnevezett és a kapott madárnév között. Ha mégis, akkor talán a fecsegő természet, a gyorsmozgás, de lehet, hogy csak annyi, hogy a környéken az illető portájára költöztek be a fecskék.
1) A Koklács-on még gondolkodnom kell. A szláv etimológiája nem egyértelmű.
2) Ami a Malík vs. Oszterman-t illeti. Egyrészt szerintem felvethető, hogy az Oszterman az eredeti családnév, a Malík pedig egy hagyományozott ragadványnév, amely időre elfedte a korábbi vezetéknevet.
További lehetséges motivációkat B. Gergely Piroska említ a kalotaszegi ragadványnevek között, amikor magyar személyek román ragadványneveit sorolja:
az elnevezett anyjának a beceneve vált ragadványnévvé;
a név viselőjének egy ilyen nevű román ember a nevelőapja;
az elnevezett fogadott lánya családnevét kapta ragadványnévül;
az anyai nagyapa családneve öröklődött ragadványnévként;
vásárokkor ilyen nevű román család száll hozzájuk;
az elnevezett egy ilyen nevű román család száll hozzájuk;
az elnevezett termetre és természetre hasonlított egy ilyen nevű román emberre;
Literáti: Tudatos, humanista névadás [*]. Ez a XVI–XVIII. sz.-i gyakorlat elsősorban a hazai németségen keresztül hatolt le a mélyebb néprétegekig. A név nem alkalmas etnikai behatárolásra, mert egyrészt a németen kívül a velük együtt élő magyar és szlovák népességben is elterjedt, másrészt a célja éppen az etnikumok feletti humanista kultúrához való illeszkedés volt. A RadixIndex adatai alapján a név elsősorban a mai Délkelet-Szlovákiában, részben Szatmárban fordul elő a XIX sz.-ban.
A név a latin litteratus ’betűvel, írással jelzett; tudományosan képzett, tanult, tudós’ melléknév birtokos esete – mintegy apanévi használatban. Az elsőnek elnevezett talán a magyar Deák-hoz hasonló nevét fordíthatta le, de lehet, hogy az eredeti vezetéknévtől független névválasztás volt.
[*] Miként a korábban kitárgyalt Skultéti ~ Skultéty is.
Csomán: Nem biztos, hogy összetartozik a Csománfalva településnévvel, mert ez utóbbinak első említésében <n> helyett <l> van, vö. 1399: Chamalfalua. Ukrán neve máig őrzi ezt az állapotot: Чумальово (Csumaljovo). Így ez a kapcsolat szerintem csak másodlagos, az eredeti névadó egy, a lengyel Czomało családnévben megőrzött szláv személynevet viselhetett.
A kérdezett névről én sem találtam semmit, így magam gondolkodom.
A RadixIndex a Csoman ~ Csomán-on kívül ismer: Csomamescu-t (< román ? Ciomanescu) és Csomány-t. A román -escu apanévképző, és ez megerősíti azt a megérzést, hogy a családnév mögött régi személynévről van szó. A román képző önmagában nem mutat az alapnév román eredetére, csak arra, hogy a nevet román környezetben is használták. A környező nyelvek névkincsének elemzése arra indít, hogy a személynevet magyar eredetűnek tartsam.
A magyarbeli etimológia felvázolásakor feltűnhet a személynév törökös (perzsás) hangalakja. Ehhez azonban nem találtam alapot, bár természetesen továbbra sem zárható ki. Ezért szerintem ez inkább belső magyar fejlemény: az ismeretlen eredetű Csom(a) személynév -n(y) kicsinyítő képzős származéka lehet.
