A barbárok, akik az Ókeanosz mentén éltek és nem karthágóiak, rómaiak vagy görögök voltak, de jellemzően, az ő hagyományuk összefolyik Homéroszával.
Amikor Scipio lerombolta Karthágót, ott volt vele a híres történetíró, Polübiosz. Ő (is) lefordította Hanno kapitány jelentését görögre. A rómaiakat érdekelték Hanno nyugat-afrikai felfedezései, és megbízták Polübioszt, lépésről lépésre kövesse Hanno útvonalát!
Polübiosz jelentése nem maradt fenn, de Plinius még ismerte és elég részletesen ismertette. Hennig szerint hét hajóból álló raj végezte a kutatást. Polübiosz felfedező expedíciója a marokkói partokon a Nyugat Szarváig (Hesperu Ceras) tartott, ami talán a Zöld-fok (Nyugat Szarva Hanno jelentésének görög átiratában egy öböl, míg a római geográfiusoknál egy hegyfok).
Plinius még megjegyezte, hogy az i.sz. 1. századra a Hanno alapította városoknak már a nyomait sem találták.
Plutarkhosz történetíró volt (s nem geográfus), igazából csak megemlítette ezt Sertorius kapcsán. Mint írtam a szöveget Sallustius időközben elveszett munkájából vehette (amire Schulten és mások is rámutattak). Egyébként még a szöveget is pontatlanul vette át, annyira nem érdekelte a szigetek lehetősége az Ókeanoszban. Ugyanis a többi töredékből nyilvánvaló, hogy Sallustius azt írta, hogy a hajósok szerint a két sziget Gadestől 10 ezer stádiumnyira van, ami helyett ő csak "Libyát" (Afrikát) írt (ami közel van ugyan, de mégsem ugyanaz). Sallustiust máshol is használta, de Sallustius latinul, míg Plutarkhosz görögül írt, s már ebből is adódhattak kisebb félreértések.
Sallustius római lovag és nagyon befolyásos ember volt, aki hozzáfért a katonai jelentésekhez is. Úgyszólván teljesen bizonyos lehet, hogy valóban megtörtént az eset Sertorius és a hajósok közt (ebben tudtommal egy ókortudós sem kételkedett), ahogy Sebusos is elért ennek nyomán (!) több szigetet az óceénon.
Ezt elfogadom, azonban önmagában ez még nem jelenti azt, hogy Plutarkhosz nem az azori szigetekről beszélt. Ez csak azt bizonyítja, hogy nem volt tisztában a szigetek termékenységének és klímájának valós földrajzi, meteorológiai hátterével. De természetesen az is lehet, hogy valóban csak egy mesét hallott, vagy az, hogy a mese keveredett a valósággal.
Plutarkhosz nem hajós volt, hanem pap, s a szöveget átvette, azaz másodkézből közli, s a „felfedezők” – az akkori szokásnak megfelelően – homályosan beszéltek csak a szigetekről.
Ez amúgy majd tipikus leírása a Boldog Szigeteknek, más ókori szerzők is hasonlóan írták le (s a Kanári-szigetekre vonatkozott, amit igazából sosem kellett felfedezni).
A szélviszonyok a szigetekre vonatkoznak, s nem a nyílt óceánra (lásd a szöveget). Az ókorban valóban volt olyan elképzelés, ami összekapcsolta a Héraklész Oszlopait az eliziumi mezőkre való belépéssel.
Rómaiak a Boldog szigetek létezéséről először a Marius és Sulla közötti polgárháború idején értesültek, aminek kifejleteként Sertorius i.e. 82-ben kénytelen volt híveivel Sulla elől Hispániába menekülni.
Plutarkhosz, Nonius Marcellus vagy Florus csupán átvették az értesülést Sallustius római történetíró Korunk története c. munkájából. A munka első könyvéből legalább nyolc rövidebb-hosszabb töredék maradt fenn arról, hogy Sertorius a Baetisz-folyó torkolatánál találkozott azokkal a hajósokkal (valószínűleg kalózok voltak), akik két szigetről jöttek vissza az Atlanti-óceánon, ami szerintük azonos a Boldog-szigetekkel (ezekből csak az egyik Plutarkhosz beszámolója). A leírt viszonyok leginkább a Kanári-szigetekre illenének, de Adolf Schulten szerint a Madeirákon jártak (ő könyvet is írt Sertoriusról). Viszont így utólag a zavaros leírás alapján nehéz eldönteni. A Héraklész Oszlopaitól 10 ezer stadionnyira, azaz vagy 1800 km-re lettek volna, ami v.leg csak egy túlzó becslés (így elérnék az Azori szigeteket is).
Egyébként Statius Sebosus római hadvezért és geográfust talán maga Sertorius küldte ki a dél-atlanti szigetek felderítésére (nyilván nem akart csak a kalózok által közölt jellemzők után a szigetekre vonulni). Plinius még ismerte jelentését, mely i.e. 63 körül készült és összesen öt szigetet vázolt fel az Atlanti-óceánon. És ez is részletesen szól több szigetről az Atlanti-óceánon (mindenféle misztifikációt mellőzve). Sertorius ugyanis híveivel odaszándékozott települni.
Plutarkhosz beszámolójának talál legérdekesebb, vagy leglényegesebb része ez lehet: „Ezért a barbárok közt is erősen tartja magát az a hit, hogy itt találhatók az elíziumi mezők, és ez a boldogok lakóhelye, ahogyan Homérosz megénekelte.” Elég, ha belegondolsz, hogy kik ezek a „barbárok” és Homérosz akkor az Atlanti-óceán szigeteiről beszélt…
" Én csak annyit gondolok, hogy a pusztulás nem sok millió éve történt, hanem gyakorlatilag az emberiség prehisztorikus idejében. Erre meg van az okom (ezekről is írtam), s készséggel elismerem, hogy a "tudomány mai állása szerint" ez nem igaz."
"Ha valaki mindenáron ragaszkodik a misztifikációhoz ez ügyben, ahelyett hogy tudományos munkákat olvasna, nem bánom, csak ne zaklasson vele."
Schen nekem mindegy, csak egy példa volt (eszerint pont benéztem, ezt az írásod sajnos pont nem olvastam, vagy elfelejtettem), de semmi baj. Meggyőződésem és szerintem neked is hogy voltak korábbi rejtélyes megalitikus építők (pl a bizonyos Heliupoliszi Testvériség máguspapjai ugyebár) Szóval akkor ehelyett egy másik példát ha tudnál adni, hálás lennék, ami bizonyítja, amiről írtam, amire példának hoztam Baalbeket (bár én kötve hiszem hogy római, de ez legyen az én bajom)... biztos, hogy vannak olyan megalitikus helyek, építmények, melyekről nem tudjuk kik és mikor építették, de azt igen, hogy az általunk ismert történelem előttiek és nem szabadna ott legyenek, mert nem volt (a mi tudásunk, azaz az emberi tudomány szerint) technológia hozzá, ami képes lett volna ekkora köveket mozgatni és vagy formálni... felőlem legyen akkor Gigantia Máltán, amit épp említettel most, azt már csaknem a rómaiak építették nemde..? ;)
(amúgy simán megmagyarázom hogy miért tűnik rómainak számodra Baalbek... nyilván szubjektív teoretikusan, tehát nem kell vitát nyitni; pontosan azért amit írtam, mert a keresztény és az iszlám terrorhatalmak is fanatikusan dolgoztak azon hogy a valós történelmet eltöröljék ill meghamisítsák, s amit eltüntetni nem tudtak vagy elég feltűnő és szánalmas lett volna próbálkozni, akkor átépítették belevariáltak, odaraktak hamis bizonyítékot stb stb... volt rá kevéske ezer évük... meg még több is, hiszen már el lehetett ezt a "munkát" kezdeni Róma kereszténnyé válásakor...)
A sós tengeri szél valóban ellehetetleníti a növénytermesztést olyan szigeteken, vagy szigetrészeken, ahol természetes akadály nincs erre. Vagy ha túl kicsi a sziget, de pld. Sao Miguelen, amit Zöld szigetnek is neveznek még álmodban sem gondolnál erre: https://vilagutazo.net/uticelok/kulfoldon/2018/04/17/sao-miguel-a-zold-mesevilag/
Ez lényeges probléma volt több Azori, Kanári vagy Zöldfoki szigeten is. Az adott szigetnek azt a felét, ahol ez a hatás erős volt, nem is művelték. Pld. Santa Maria szigetén is utaltam erre: "A szigetet ma is alig lakják, és a termékenyebb rész a szigetet északról átvágó hegylánctól keletre van, még a klíma is más ettől nyugatra." http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=139024601&t=9000303
"Ha valaki mindenáron ragaszkodik a misztifikációhoz ez ügyben, ahelyett hogy tudományos munkákat olvasna, nem bánom, csak ne zaklasson vele."
nahát. Sch (a fentiekkel szöges ellentétben) mindenáron ragaszkodik a misztifikációhoz a vénuszi "elmélete" ügyében, ahelyett hogy tudományos munkákat olvasna. nem bánja, csak senki ne zaklassa vele. :-O)
A megalit állítás az telluris jelenség, hiszen az egész világon elterjedt, s ezek kora a 8-9000 évtől egészen a középkorig terjedt (de vannak nagy térségek, ahol ismeretlen volt). De láthatólag sokfelé voltak kisebb góc-pontok, afféle korai megalit-fejedelemségek, melyek kisugározták ezt a műveltséget: Ibériától a Közel-Keleten át Tibetig (vagy akár Peru).
Hogy Európa és Afrika nyugati szélén miért bukkant fel legkorábban, ez jó kérdés. Hogy bármilyen kis szigeten ne bukkanhatna fel sajátos megalit-műveltség, úgy példaként hozhatom Máltát. Azon atlanti szigetek, melyek valamiféle atlantiszi királyságot alkothatták benépesülhettek a kőkorban. Mert, ha a clovisi ember Európából átkelhetett É-Amerikába a jéghatár mentén, úgy ezeket a szigeteket is elérhette, majd egyre délebbre vonult.
„Talán arra az esetre kellettek ezek a nyugati kikötők, ha sikerül beindítani a kereskedelmet Közép-Afrikával és, ha valóban ismerték, Amerikával.”
Stecchini és még néhány kutató szerint valóban a Hanno expedíciójának a kikötők alapítására, egyik célja az volt, hogy elérjék a Niger menti aranybányákat ill. biztosítsák az arany útvonalát a Gibraltári-szorosig az óceán mellékén (végül ez mégsem következett be).
Végül szintén vizsgálatra érdemes (amiről már sokszor írtam), hogy a görög és kisázsiai mítoszok miért játszódnak az Atlanti-óceán mellékén? Pedig a kérdés nem is új! John D. Baldwin már arra figyelmeztetett 1869-ben megjelent Pre-historic Nations c. munkájában, hogy „a legrégibb [görög] mítoszok Spanyolországhoz, Északnyugat-Afrikához és más atlanti vidékekhez kapcsolódnak: Héraklész, a Kronidák [Kronosz fiai], a hüperboreászok és a Boldog szigetek. Homérosz leírja Európa atlanti-óceáni vidékeit az Odüsszeusz vándorlásairól szóló beszámolójában…”.
Én nem fogok senki szájíze szerint beszélni. Mindenkinek meg lehet a saját véleménye. Azt hogy hogyan is gondolom én ezt az egészet, már többször leírtam. Hogy valaki mennyit ért meg belőle, vagy mennyivel ért egyet azt rábízom. Ettől többet magyarázni, teljesen felesleges szájtépésnek gondolom.
Hogy értelmetlen ennyit magyaráznom, ebből a részletből is kiviláglik: "jó példa erre ugyebár a Baalbeki terasz, melyet már a görögök és pláne a rómaiak is ott találtak, és csak rá építkeztek... mellesleg számos ókori monumentum hasonló, hogy ha eléggé lenézünk az alapjaira, sokkal régebbi korok rejtélyei sejlenek fel"
Részletesen elmondtam ugyanis, hogy a terasz miért a rómaiak műve, azt végül kitadimanta is megértette. Ha valaki mindenáron ragaszkodik a misztifikációhoz ez ügyben, ahelyett hogy tudományos munkákat olvasna, nem bánom, csak ne zaklasson vele.
Baalbek ügyében amiket írtam, annak csak egy szelete:
Azt látod-e a képeiden, hogy mekkora hegyek vannak ott? És még nagyobbakat látnál, ha ránéznél a térképre is. A langyos esőket azok okozzák. A nyílt óceánhoz közeli kilométeres parti sávban mindenféle fáradságos technikákkal kell megóvni a veteményt és a palántákat a sós párától. Nagyon meg kell dolgozni a termésért, szó sincs ilyen hülyeségekről:
"oly sok és ízletes gyümölcs is megterem magától, hogy a lakosok kényelmesen, minden munka nélkül megélhetnek."
Érdekes vagy azért. Vénuszi eredet után kutatsz, sőt hiszel benne. Mágikus ősmisztériumokról értekezel, melyekben a valódi varázslás hétköznapi dolog volt. De a megalitokkal ill. ilyen építményekkel kapcsolatban következetesen földhözragadt válaszokat adsz, holott nem kétled az óriás humanoid és a törpe humanoid faj jelenlétét az őskorban a Földön...Bár igaz, hogy a kérdés a hivatalos magyarázat volt, az pedig ugyebár nincs is egységes; mert valójában fogalmuk nincs a hivatalos szakembereknek, hogy kétségtelenül hogyan is volt készítve némelyik. Mivel így is úgyis mitológia és misztikum világában barangolunk veled ugyebár, szerintem érdemes a paratudományos hipotéziseket is figyelembe venni; főleg ha pontos és biztos tudományos magyarázat nincs, főleg arra, hogy mégis miért építettek sok megalitikus dolgot. (egyébként a korukat sem túl könnyű meghatározni, hiszen kövek kor vizsgálata ugyebár, attól függ melyik részét vizsgálják, teljesen mást mutat, ahol hasadt ott megkaphatjuk a geológiai keletkezés korát, ahol faragták, ott meg keresnünk kell ugyebár a szerszámok maradványait (esetleg a környéken az építkező emberekét) és azokat korát megállapítani (persze még ekkor sem biztos, hogy azok az eredeti alkotók, hiszen vígan lehet, hogy már egy ott levő ősi megalitot ill megalitikus építményt átépítettek utóbbi korokban (jó példa erre ugyebár a Baalbeki terasz, melyet már a görögök és pláne a rómaiak is ott találtak, és csak rá építkeztek... mellesleg számos ókori monumentum hasonló, hogy ha eléggé lenézünk az alapjaira, sokkal régebbi korok rejtélyei sejlenek fel)
Nos én azt mondom, hogy a kulcs itt az 1000 éves keresztény (és iszlám) terror és rombolás. Ezek a hamis tömegnyomorító vallások illetve vezetőik és kollaboránsaik (arisztokrácia ugyebár)... 1000 azaz ezer éven át fanatikusan dolgoztak az ősi "pogány" ill elletve eretnek és okkult dolgok írmagjában aló eltüntetésén... Szinte mindenütt látszik a tudatos rombolás illetve a gigantikus természeti katasztrófa hatása... A keresztény tanokra nagyon veszélyes volt a "pogány" ősi tudás, azaz az ősi igazság. Ezért irtották az embereket is akik vallották és emlékeztek rá és minden tárgyi emléket is, amit csak bírtak elpusztítottak (jobb esetben elrejtettek)... Az írásos emlékeket is szinte teljesen eltüntették, amit csak találtak, az sem volt gond, hogy ha egy nagykönyvtárat kellett porig égetni ugyebár...
Ami túlélt az zömmel a szájhagyomány, a mesék és mítoszok, eposzok, ezeket kutatod is ugyebár, nyilván nem életlen. A mesék és mítoszok globálisan egybehangzóan beszélnek óriásokról és törpékről... A törpe faj(oka)t itt alaposan kitárgyaltuk már, akik ugyebár építők voltak és bányászok, fejlett technológiával, legalábbis a munkahipotézisek szerint (nyilván nem tudományos tény); az óriásokról kevésbé beszélgetünk, hiszen abszolút idióta baromságnak tűnik, amit még az ügyeletes trollok is habzó szájjal "megerősítenek"... Holott az istenkultuszok, melyek már nem csak mesékben és mítoszokban, hanem ősi vallásokban, kultuszokban is jelen vannak, hiszen minden egyes isten lényegében óriás volt ugyebár ez nyilvánvaló. Namost mivel a Bibliába beemeltek egy ősmítosz gyűjteményt, ami ugyebár az Ószövetség, nem meglepő módon abban is ott vannak történetek óriásokról, sőt azt sugallja, hogy valaha az emberiség, az első időkben élt személyek óriások voltak. Ádám óriás volt, Káin stb óriások voltak és évezredekig éltek... Természetesen ez is mítosz és mese, de érdemes azért tanulmányozni azokat is... és akkor még nem beszéltem a mágiáról ugyebár... sok teória szerint valóban tudta varázsolni ősi időkben (Aranykorban?). Tehát a megalitokat készíthették illetve mozgathatták akár varázslattal, akár óriások (istenek) a hónuk alatt, akár fejlett technológiát használó törpék, valami számunkra még érthetetlen módszerrel (valami antigravitációs emelő rendszer pl). Már hogyne lenne rejtély körülöttük, amikor a legtöbb célját nem tudjuk pontosan, még a nagy piramisét sem, mai napig sem, csak tapogatózunk hogy mire is használták, mert nyilván hogy nem síremlék... A legtöbb pontos korát sem tudjuk. Akár százezer éve is építhették némelyik megalitikus épületet... (az ügyeletes trolloknak kár erre válaszolni, azaz inkább reagálni, mert válasznak nem nevezhető amiket itt produkáltok, mivel le vagytok mind tiltva, úgysem látom, mivel úgysem érdekel az a szánalmas hisztéria, már jó ideje amit itt műveltek)
" A szárazföld felől fújó északi és keleti szél ugyanis a közbeeső nagy távolság miatt szétszóródnak, csaknem teljesen erejüket vesztik, a déli és nyugati szél pedig, amely a tenger felől éri a szigeteket, langyos futó esőket és enyhe harmatot hoz magával, amely a talajt felfrissíti és termékennyé teszi."
Aki ilyesmiket ír az óceáni széljárásról, az nem járt ott sohasem. A nyílt vízen nem hogy szétszóródnak és erejüket vesztik a szelek, hanem akadályok hiányában felerősödnek. Ezek görgetik az ismert hatalmas hullámokat az ilyen nyílt óceáni szigetek partjaihoz. Másrészt ezeken a szigeteken a növénytermesztés legfőbb ellensége éppen a sós tengeri szél. Jelentős mennyiségű esőt csak a sziget saját hegyei okoznak, ha vannak ilyenek. A rajtuk felemelkedő szelekből csapódik ki.
Ez a szöveg csak egy elképzelt ideális világ utáni vágyódásról, az eliziumi mezők meséjéről szól.
Nem semmi cikk. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy az ehhez hasonló eredményeket meddig bírja még el a jelenlegi paradigma. Bár igazából az antiküthérai szerkezetnek is át kellett volna alakítani (vagy legalábbis korrigálni) a klasszikus korról szóló elméleteket, és ehhez képest nem történt semmi, gondolom erre meg majd megírják, hogy ősemberek tutajokon és farönkökön tették meg vakon azt 1500-2000 kilométert azt Atlanti-óceánon.
Más, Plutarkhosz ezt írja Sertorius életrajzában:
Itt hajósokkal találkozott, akik nemrégiben tértek vissza az Atlanti-szigetről. Két sziget ez, amelyet keskeny csatorna választ el egymástól, Libüától tízezer stádiumnyira fekszenek, s a Boldogok szigetének hívják őket. Nagy időközökben mérsékelt mennyiségű eső hull a szigeteken, langyos és harmatot hozó szelek járnak, s a jó termékeny talaj nemcsak szántásra és vetésre alkalmas, hanem oly sok és ízletes gyümölcs is megterem magától, hogy a lakosok kényelmesen, minden munka nélkül megélhetnek. Ezenfelül az évszakok váltakozása közötti mérsékelt átmenetek miatt a szigeteken nagyon egészséges a levegő. A szárazföld felől fújó északi és keleti szél ugyanis a közbeeső nagy távolság miatt szétszóródnak, csaknem teljesen erejüket vesztik, a déli és nyugati szél pedig, amely a tenger felől éri a szigeteket, langyos futó esőket és enyhe harmatot hoz magával, amely a talajt felfrissíti és termékennyé teszi. Ezért a barbárok közt is erősen tartja magát az a hit, hogy itt találhatók az elíziumi mezők, és ez a boldogok lakóhelye, ahogyan Homérosz megénekelte.
A mek.oszk.hu-n lévő hivatkozás azt írja erre, hogy talán a Kanári-szigetekről van szó, viszont a klíma alapján ez inkább az Azori-szigetekre illik szerintem (a Kanári-szigetek forróbbak), egyetértesz?
Külön vizsgálatra érdemes momentum, hogy az európai megalitok éppen az óceán melletti területeken a legrégebbiek...
Közvetve ez is egy atlanti kulturális centrumra utal, nem? Én legalábbis nem tudok az ókorból más kulturális hatást ami nyugat-kelet irányú lenne. El tudom képzelni, hogy ezen kultúra lehanyatlása után a megalit-építés cargo-kultusz volt.
De mint írtam, és láthattuk, a punok számára a nyugat-marokkói kikötőknek igazából komoly gazdasági jelentősége nem volt, s el is néptelenedtek az ie. 2. századra.
Talán arra az esetre kellettek ezek a nyugati kikötők, ha sikerül beindítani a kereskedelmet Közép-Afrikával és, ha valóban ismerték, Amerikával.
A végén írod, hogy pesszimista vagy a kutatásokkal kapcsolatban, erre meg is van minden okod, de én pl. Marokkót és az Atlasz-hegység környékét jó terepnek gondolom, ha vannak romok és a civilizációnk nem omlik össze a viszonylag közeli jövőben, akkor szerintem találnak majd nyomokat, a sivatag megőrzi az emlékeket.
Terceira sziget hét körzetében azonosítottak be megalitikusnak tűnő emlékeket: Serreta, Quatro Ribeiras, São Brás, Monte Brasil, Grota do Medo, Serra do Cume és Serra da Ribeirinha.
Csak pár napja, 2020 augusztus 24-én jelentették be, hogy António Félix Rodrigues professzor és Henk van Oosten holland kutató az Angra do Heroísmótól északra, a Grota do Medónak nevezett területen lévő megalitemlékben egy kerámiadarabot emeltek ki. Egy amerikai labor kormeghatározása szerint a darab i.e. 510 +/-30-ban készült (lásd fentebb a képét, amit az újság közölt).
Ez a korszak egyébként okán két hajózó kultura jöhet szóba, az egyik a karthágói, a másik az ibér (a tartésszoszi), hisz még a megalitok is hasonlítanak az Ibér-félszigeten találtakra.
António Félix Rodrigues Terceirán és Sao Miguelen két olyan ősi sziklaüregbe vágott kolumbáriumot is azonosított, amilyet a temetkezésekre használtak az ókorban a Mediterránumban (főleg Itáliában, de máshol is).
Pico szigetén egy tucat kövekből rakott gúlát és teraszt találtak, melyek feltehetőleg bronzkoriak.
A portugál hatóságok igyekeznek érdektelenséget mutatni, ill. akadályozni a 2000-es években megindult ezirányú kutatásokat. A hivatalos portugál történészi vélemény most is kitart amellett, hogy ők volt a szigetek „ősfoglalói”, azok előttük lakatlanok voltak. (Ez amúgy jellemző a latin népekre, hogy szinte betegesen reagálnak az ilyesmire, mint a románok, akik a dákoktól a rómaiakig mindenféle őst hazudnak maguknak, s ez a hivatalos professzori vélemény náluk, ha az elrablott, s általuk telibe szaporított Erdély szóba kerül.)
A megalitépítők valószínűleg nem így gondolkodtak. Meg ez egy emberi tulajdonság. Egyébként vannak kicsi megalitok is, csak a nagyobbak a híresebbek.
Ha az egyik csoport emelt egy kőkört, egy másik lehet nagyobbat akart, meg időtállóbbat. Hisz minél nagyobb egy tömb, annál nehezebb elmozdítani, felülmúlni.
Ilyen értelemben nincs ebben rejtély. Amerikában a 19. században, mondjuk Chicagóban épült egy 60 emeletés ház, mire New Yorkban huztak egy 70 emeletest. Az egyiptomiak is faragtak kis szobrokat meg húsz métereseket is: most ez olyan kérdés, hogy miért nem faragtak csak ember méretűeket, mert hát egyszerűbb, könnyebb, etecera...?
Amúgy a megalitikus építési módról mi a hivatalos magyarazát? mi okból cipeltek bazinagy kőtömböket, amikor kisebbeket is használhattak volna (kizárt hogy értelmileg ne látták volna ezt be) olyan érzésem van, mintha valami rossz tapasztalatuk lett volna, hogy csak az tuti, ami minél nehézebb, amit még elbírnak, hogy lehetőleg ellen álljon valaminek.
Egy cikk a karthágói Hanno kapitány utazásáról (amit i.e. 525-re tesz) és más karthágói/föníciai utazásokról vagy az ón-útvonalról Britanniából (Orszég-Világ hetilap 1977-es évfolyamából):
Szerinted a karthágói időkben létezett még az általad vázolt atlanti hagyomány, vagy legalábbis szélesebb körben volt ismert az emlékezete? Találhattak hajózásaik során olyan érdekes, szokatlan dolgokat, templomokat vagy más épületeket, amiért ennyire szigorúan őrizték a szorost? Ismersz esetleg ezekről valamilyen forrást?
Igen, szerintem bizonyosan volt még, de a karthagóiakat nem hiszem, hogy különösebben érdekelte a történelem ilyen vonatkozása a gazdasági haszon mellett.
Aelianosz még tudott i.sz. 200 körül az óceán mentén élők olyan hagyományairól, ami Atlantisz egykori királyaira vonatkozott. Külön vizsgálatra érdemes momentum, hogy az európai megalitok éppen az óceán melletti területeken a legrégebbiek, Portugáliától a Bretagne-félszigetig, i.e. 6000 és 4000 közöttiek. Az atlanti térség utolsó nagy katasztrófahulláma i.e. 3100 körül történt, amire sok bizonyíték van, Izlandtól kezdve. Ekkor pusztulhattak el Atlantisz kis maradvány szigetei a keleti atlantikumban (mint Szkheria). A prehisztorikus Egyiptom fejedlmei még ezzel érintkeztrek.
Hogy voltak-e a karthagói időkben még atlantiszi romok, templomok, kikötők?
Igen, voltak!
II. Juba numida király i.e. 20 körüli expedíciója több Kanári-szigeteken is járt. Lakosságot sehol, de az egyik szigeten épületromokat (v.leg Gran Canarián), egy másikon egy kis kő templomot talált. Ezek nyilván nem a későbbi guancsok hagyatékai, de akkor kié? Hasonló lehet az az építmény, amit még Nicoloso da Recco olasz hajós látott 1341-ben. Ezekről itt is írok (a 245. oldalhoz a megjegyzés):
Euthümenész az i.e. 6. században a Tinto-folyó torkolatában látott egy ősi, alvilági istennőnek állított templomot. Tartésszosz alapítása valószínűleg az ősidők ködébe vesz, azaz még az atlanti kereskedelmi időkbe, ahogy Gades-Gadir városé is, amit a föníciaiak telepítettek be újból i.e. 1100 körül. Aztán még ott van a kétségkívül ősi, marokkói Lixus kikötője.
Marokkóban a szentnek tartott tengerbe kinyúló Szoloeisz-fok (talán a Cantin-fok), ahol a karthágói időkben Poszeidón hatalmas oltára állt, amit még Daidalosz emelt a hagyomány szerint.
Hanno kapitány "alapította" öt város. A Hanno-jelentés görögül maradt fenn. Tüzetesen átvizsgáltam régebben, és valóban. A jelentés összes fordítója tévesen fordít "alapítást", mert a görög szöveget itt automatice hibásnak gondolják, mert valójában azt írja, ezek az elnéptelenedett városok már itt voltak, s Hanno pun gyarmatosai csak "újra benépesítették" ezeket.
De mint írtam, és láthattuk, a punok számára a nyugat-marokkói kikötőknek igazából komoly gazdasági jelentősége nem volt, s el is néptelenedtek az ie. 2. századra.
Nem rég említettem De Jonge és Wakefield elméletét a megalitépitők prehisztorikus utazásait az Atlanti-óceánon. De nem lehet, hogy éppen fordítva történt az egész? Atlantisz korai telepesei vitték a megalitkultuszt az Azori-szigetekre, a Zöldfoki-szigetekre, az Atlasz-hegységbe, Bretagnéba vagy a portugál partokra?
De ahogy a megalitok eredetének kérdése is, amit felvet, nem lehet, hogy ezeknek az Ókeanosz melletti templomoknak, kikötővárosoknak akkoriban volt csak igazi jelentősége, mikor az i.e. 4. évezredben még tengeri kapcsolatok léteztek Nyugat felé, azaz az atlantiszi királyság maradványszigetei és az afrikai/európai partok közt?
Viszont egyelőre pesszimista vagyok a kutatásokkal. A világ 7 csodájából csak egy maradt fenn vagy a milliós Memphisz városából csak pár szobor, szóval sajnos nagy reményeket egyelőre nem fűznék az ásatásokba. Marokkóban a régészet még ma is gyerekcipőben jár. Tartésszoszt máig nem találták meg, ahogy Hanno telepeit sem!
"Euthümenész már i.e. 560 körül bejárta hajóval a marokkói partokat..."
Na, azt nem tudtam, hogy a masszáliai és más nyugati görög hajósok ennyire jók voltak, ahogy az etruszkokról és a károkról sem. Köszönöm a kimerítő választ és a remek forrásokat.
