Itt elég nagy a forgalom (erős szél van és hideg, az eső már elállt), a maradék szotyi kint van, illetve még találtunk néhány cinkegolyót, azt is kiraktuk - eltenni nem érdemes, legfeljebb nem eszik meg alapon. No erre szinte folyamatos az érdeklődés, több faj, változó egyedszámmal. Jönnek a zöldikék és a tengelicek, széncinkék és a verebek - ez az alap. Szinte állandóan itt van három-négy meggyvágó, ami azért meglepő, mert eddig csak a nagyon kemény hideg téli napokon jöttek. A fakopáncsok - ketten, állandó lakosok - is rájárnak a maradék szotyira, elég mókás, ahogyan az etető szélén egyensúlyozva-kapaszkodva megszereznek egy-egy szemet. A vörösbegy pár is itt keresgél a földön, a dió, amit szerettek nagyon, már elfogyott, ők maradtak. Tegnap láttam a rozsdafarkú hímet - szóval ők is megjöttek. Az utolsó alma összeaszott maradékát a barátposzáta csipkedi.
Valóban, talán nem kellene már etetni, de én is azok közé tartozom, aki még mindig etetnek. Pedig veszem a fekete szotyit 150 ft/ kg áron. Persze ebben valószínűleg nagyfokú önzés is van: olyan jó nézni őket... Nem kötelező számukra az etetés, ők még is csapatostól jönnek. Abban bízok, hogy majd ha jobbak lesznek számukra a körülmények, maguktól elmaradnak. Bár csökkentettem az adagot, teljesen nem volt szívem megvonni tőlük az eledelt.
Itt a Sárréten tegnap éjszaka is végig szakadt az eső. Ma napközben is dettó. Tegnap már láttam rovarokat röpködni itt ott kis létszámban, de az esőben azok sem jönnek elő.
Ma reggel készítettem pár fotót ( nem a legjobb minőség ). Azt láttam, hogy a tengelic, zöldike és az egy szem fenyőpinty mellett ( között ) egy számomra még ismeretlen faj is megjelent 5- 6 fővel. Citromsárga a tarkója és a mellkasa is, hátán hosszirányú sárga csíkozások. Kisebbek, mint a tengelicek. A fenyőpintyhez hasonlóan csak a földön szedegettek. Ha esetleg felismernétek, nagyon örülnék, ha megosztanátok velem. Köszönöm.
Akkor ne etess, ne itass, ne tegyél ki mű-fészkelő helyeket, stb. Sőt inkább ne is nézz rájuk,mert az is zsújoss beavatkozás... :P
Márpedig a statisztika szent és fontos...
Honnan tudnánk különben, hogy a nyavalyás olaszok, franciák, spanyolok mennyit mészárolnak le a tőlünk költözőkből ebédre-vacsorára...
Még nem szedtem be az etetőket, van bennük valamennyi szem. A cinkék már csak elvétve jönnek, de tegnap figyeltem: A nagy ló meggyvágók, meg a zöldikék álló nap itt lófráltak, de most nem ott helyben ették meg a magot, hanem fél-egy méterrel odébb. addig jött érte a másik...
Időnként jött egy stirlitz is, hát ha neki annyira kell...
Pontosan azért nem kellene még a hálózással/gyűrüzéssel is növelni az általad elbagatellizált néhány ezreléket.:-(
Valamikor, -az "átkosban"- mikor még volt honvédségünk, lehet, hogy csak urban legend szinten de emlegettek olyant, hogy hadgyakorlatok alkalmával be van kalkulálva bizonyos számú ezrelék "elhullás":-(
De akinek a gyereke/hozzátartozója esett bele a "bagatell" ezrelékbe, annak az 100% volt!:-(
A természetbe való beavatkozás minden formáját károsnak, elfogadhatatlannak tartom.
A helyzet azonban bármikor változhat és alkalmazkodni kell hozzá!
Ma délután döbbenten láttam, hogy a szakadó esőben is ott eszegetnek.
Hiába, a szükség az úr. A szép idő pedig csak álom.
Annak idején, amikor Carson Néma tavaszát elolvastam, képtelenségnek tartottam több dolgot is. Aztán a szemem láttára változott meg a természet, most már nekem is hiányérzetem van és a lelkiismeretem sem teljesen tiszta.
Valójában nem tudom felmérni, hogy mi marad utánunk, de a lányom neheztelése nem tréfadolog! :(
Rozsdafarkú, veréb, feketerigó elég sokféle helyen fészkelt már, akár ezeket is igénybe veheti, ha nem talál mást a környéken. Fészeknek kár kirakni a kosárkákat, inkább használd a ház körül eredeti funkciójában.
Ma délután láttam az első búbos bankát. Kicsit időzött a kertben, aztán sietősen ment tovább északnak. Talán ,mert kicsit meg volt késve, hisz a korábbi években március 15-20 körül már mindig itt volt 1-2 darab...
Sok éve segítek gyűrűzéseken, több helyen megfordultam. Baleset előfordul, valamennyi, ezrelékben mérhető pusztulás van. Más érvek is szólnak ellene, ahogyan jópár érv mellette. Minden ellenérvet felülír azonban az emberi baromság, a felelőtlen gyújtogatás, a terepjárművek kártétele, az öntudatos, kurvahangos, gátlástalanul ganézó, szenzációra tóduló köznép. Másképpen megfogalmazva: nem a madarászoktól kell(ene) félteni a természetet.
Hát igen. A madaraknak biztosan nem élmény a gyűrűzéssel együtt járó tortúra. Még ha a vérük nem is folyik, biztosan nagyon nagy stresszen esnek át. Szoktak vajon a hálóba befogás, valamint a gyűrűzés közben elpusztulni? Például a stressztől...
ilyent még nem láttam, a természet egyik csodája...
a szomszéd telkén (úgy tíz méterre a madáretetőimtől) három felajzott kandúr várt a sorára...egy igen türelmes lánycicánál álltak sorba, és végezték, amit az evolúció előírt...hogy ebben mi az érdekes? hát a madáretetőnél meg ugyanolyan jövés-menés volt, mintha a macskák ott sem lettek volna...napersze a macskák sem nézték a madarakat, csak azt, mikor mászik le a kolléga ...a fajfenntartási ösztön most mindent felülírt.
a madarak is érzik a tavaszt...mert a galambok is udvarolnak rendesen(persze étkezés után)..pedig ők is látják a bagzó macsekokat.
Több napja egy vörösbegy pár kajálgat kényelmesen a dióból az etetőnkön. Most épp senki. Nem véletlen! Látom, hátul a kert közepén a földön a karvaly lakmározik, kukkerral egy gerlének nézem. Szegényt leszedte, de hát ez a természet rendje. Kéretlen-, nem szívesen látott "vendég", eszik, de fizetés nélkül távozik. Szerencsére sok éve járt itt utoljára eredményesen.
Köszönöm a tanácsot! Méhészethez nem értek, de gondolom akkor emiatt nem merült fel ismerősömben a kénlap égetés. Remélem nem hibázok vele nagyot, ha ezt így rakom ki. Ha mégis visszajönne a penész, akkor a téli karbantartás alkalmával a kénlapot is be fogom vetni, ahogy javasoltad.
