Nos, akkor a hagyományos aszfaltkoptatáshoz görcsösen ragaszkodó futónépesség háta mögött, e szent helyen tudatom a Tisztelt Nagyérdeművel, hogy szerény terepfutó cipőm életének 1800-adik km-ében, a nyilvánosság, sajtó és kereskedelmi tévécsatornák teljes kizárása mellett, díszsortűz és piros szőnyeg helyett a János-hegyi piros jelzésű turistaútra hullott zúzmara ropogásának kíséretében nemrég nyugállományba vonult, és érdemeinek elismerése mellett, boltba elszaladós ill. egyéb célú otthoni lábbelivé átminősülve megkezdte jól megérdemelt öregkori pihenését.
A következő napon pedig hasonlóképp szerény körülmények között csatasorba állt néhány - természetesen narancs színű - csíkot viselő utódja (de csíkszámot nem írok, mert az ugyebár reklámnak számítana). Ezúton kívánok neki legalább ugyanennyi, csillapításban gazdag és sérülésben szegény km-t (bár szegény még nem tudja, milyen megpróbáltatások várnak rá a következő hónapokban). :)
Szeretettel várok a topikon minden terepfutót, hogy megoszthassa tapasztalatait, élményeit, sportsikereit a nagyvilággal. Szerveződjenek ezen a helyen a hazai és külföldi terepfutó események.
