Közben leesett, hogy a videó alapján megállapítottad, hogy beláthatatlanok a kereszteződések meg valahogy az öngyilkosságok is idekerültek. Kereszteződések előtt gyakran megfigyelhető egy ilyen ötszög alakú fényjelző (ábra alant, nem tudom, mi a szakszerű magyar neve), mely az óramutató járásával egyező irányban, kettesével villantja fel a fényeit ha gépkocsi, ember, medve stb. szorul a kereszteződésbe. A jelzést kiválthatja a kereszteződéseknél elhelyezett 3D radar vagy az is, ha a sorompó nem tud záródni / a csapórúd eltörik. A csapórúd egyébként egy relatíve könnyű, polimer cucc, járművel, de akár kézzel is eltörhető, fillérekért pótolható és jó eséllyel a szabadulni kívánó autót sem kell lakatoshoz vinni a manőver után.
Állomási öngyik vagy a vágányokra ájuló delikvensek ellen találták ki a kapukat ill. ennek híján a betonaljakra egy olyan matracot / hálót fektetnek, mely bizonyos hatások esetén szintén aktiválja a már említett jelzőt. (Nyilván, aki közvetlenül a 130-cal érkező jármű elé veti be magát, azt ez sem fogja megvédeni). Hasonló berendezést alkalmaznak omlásveszélyes helyeken is, melyeknél a pályára hulló kövek a háló elszakításával adják ki a jelzést.
Köszönöm. Erősen úgy tűnik, hogy a belső dizájn és a járműszerkezet tervezése együtt mozgott, legalábbis a belső "csempés" megoldásokhoz jól passzolnak a keskeny ablakok.
Továbbra sem értem, hogy függ össze az öngyilkosság vagy a kereszteződések beláthatósága azzal, hogy valaki beáll egy kamerával a vezetőállás mögé és felveszi az út egészét vagy egy részét.
Egyelőre még nem nagyon mutogatták belülről is a gépet, de ha lesz megint valami publikus bemutató, akkor megpróbálok helyet szerezni. Addig itt van a jármű weboldala meg néhány véletlenszeű kép egy helyi magazinból.
De ugye a kádak keresztben vannak elhelyezve? Mellesleg hosszában való elrendezés esetén én megkockáztatnék két kádat egymás mögött. Ekkor, gyorsfékezés esetén a kuncsaft minden külső beavatkozás nélkül, az egyik kádból átcsusszanhat a másikba. Otthon pedig majd megkérdezik: - Na milyen volt a luxusút? - Remekül sikerült, például amikor a mozdony a váltókörzetben elvesztette a jelet, a teakfa-olajos fürdőkádból a habfürdősben termettem.
Mégvalami: a járművek lőrés-ablakai belülről hogy festenek?
A hétvégén több érdekes esemény is történt, ezekből néhány:
1. Végre sikerült elkapni a JR csoport 2. (illetve ha a kirándulóvonattá alakított Cassiopeiá-t is számoljuk akkor a 3.) szuperluxus kirándulóvonatát, a Train Suite Shikishimá-t. A várhatóan 2017. májusától elinudló körutazások Kelet-Japán és Hokkaido több vonalát is érintik, így a teljes átjárhatóság végett a jármű 5 különböző áramnemről (1500V egyenfesz., 20kV @ 50/60Hz és 25kV @ 50/60Hz) valamint dízel-hibrid hajtással is képes üzemelni. A 10 kocsiból álló motorvonatban 34 embernek ad szállást, melyek közül a legdrágább kabinokban fürdőkád is helyet kapott. Az utasok ezen felül egy étkezőkocsi, egy társalgó és a jármű mindkét végén megtalálható kilátóban is múlathatják az időt. A legdrágább, 4 napos kirándulások ára személyenként (szobától függően) 750 000 és 950 000 yen (kb. 2 és 2,5 millió forint) között alakul, ám a járat első útjaira már most minden jegy elkelt. A képen a jármű a Chuo fővonalon, Saruhashi és Torisawa állomások közt látható Tokyo felé menet.
2. Idén 50 éves a TRA (Taiwan Railway Administration) Tokyu Car gyártmányú, rozsdamentes acél kocsiszekrénnyel rendelkező járműve, a DR2700-as sorozat, mely 110km/h-ás végsebességével a mai napig a dízel vontatású rekorder Tajvanon. A Budd-ra hajazó kialakítás az amerikai vállalat és a Tokyu Car 1962-ben megkötött technológiai transzferének köszönhető, melynek során, 1978-ig ehhez hasonló, bordázott fallal rendelkező járművek gördültek ki a japán cég üzemeiből (hasonló kialakítással rendelkezik a Tokyu vasúttársaság 7000-es sorozatú EMU-ja is pl.). A DR2700-as sorozatból mára már csak a képen látható 8 kocsi maradt fenn, a Chiang Kai-shek rezsime alatt szintén ezzel a típussal kiszolgált "The Glory of China" gyorsvonatokat felidézve, ezúttal ez a különjárat is hasonló nevet kapott. A járat Taipei - Taichung - Kaohsiung - Taitung útvonalon közlekedett, az érdeklődök szakaszonként 1000 tajvani dollárért (kb. 8900 forint) vagy a teljes útvonalon 3400 helyi pénzért (kb. 30300 forint) utazhattak.
3. Számomra egyelőre ismeretlen időpontban ugyan, de 3 új állomással bővült a kaohsiung-i leendő villamos körgyűrű, így az érdeklődök immár 7 egész állomáson utazhatnak az egykori kikötői iparvágány nyomvonalán kialakított, ámde immár 1435mm nyomtávú, kábelmentes szakaszon a frissen beszerzett, 4 kocsiból álló CAF Urbos 3 járműveken. A képen Kaohsiung egyik jelképe, a 85 Sky Tower épülete előtt, a jelenlegi végállomáson láthatunk párat a CAF jószágaiból.
és a történet úgy folytatodott hogy az emlitett kocsi ismét átalakult a 924-es IC vonaton 55-ös számú kocsivá! :) Megmondom öszintén ez annyira "szép" történet,hogy mondhatnám úgy is hogy meseszerü!
Tisztelt topictársak,rá kellett jönnöm vannak csodák a máv-startnál!Álljon itt egy történet aminek a főszereplöje a Bpm 20-70 065-ös számú kocsi! Szombati nap ez a kocsi 55-ös számozással közlekedett 917-504-513-318-as vonatokban,most jön a lényeg Szombathelyen ezek után átalakult 414-es kocsivá majd így folytatta útját Grazig! Ma (vasárnap)természetesen ez a kocsi közlekedik első osztályuként a Rába IC vonatban!Bevallom öszintén elég régóta utazom de ilyen dologról még nem hallattam!
Aztán amikor akkora tahók használják akik az öblítő gomb helyett a segélyhívó gombot, vagy a pattanásaikat nyomkodják és szépen a szintérzékelőig megtelik a kagyló....
Igen, szerintem is! Na, de nem lehet, hogy a klotyót leve úgy tervezték, hogy a papírt nem szabad beledobni? Csak ezt a jellegzetességet elfelejtették közölni a vevővel. A másik tippem a papírminőség. A MÁV még mindig a szürke, (egyébként tökéletes és olcsó) klozettpapírt használja? Könnyen lehet, hogy a fehér, puhábbra tervezték a wc - t. Viszont ezeknek a wc - nél nem gondoltak az amerikai wc papírt használókra. Az garantáltan dugulást okoz.
Repzééknél a vjv eljéri a mozdonyvezetőtől a kulcsot, és megjavítja a budit a Flörtön.
Ez menetközben igen nehezen kivitelezhető. :-) Amúgy a vjv-nek alapvetően semmi köze a vezérlési kulcsokhoz, ha egyéb teendőket is rá akarnak bízni, akkor lássák el, az amúgy létező szervizkulccsal. Amire egyébként az emelő működtetéséhez is szükség van.
Na igen, volt alkalmam kipróbálni a Desiro RUS-t (ami nem más, mint Desiro ML változat) közel 100% utasterheléssel, 4 órás úton. És kipróbáltam a Talgo-t (RUS6B) ugyanezen a távon. A Desiro RUS teljes utasterhelés mellett borzasztó, ez valóban nem alkalmas 1-2 óránál hosszabb utakra (vagy ha igen, akkor lényegesen kisebb telítettséggel). Viszont a Talgo lehetetlenül fut - bár a lakosztály a dönn-dönn-dönn érzést valamelyest talán feledteti. Összességében az a helyzet, hogy Desiro ML-ből lehet csinálni jó távolsági(bb) járművet, az utastér átalakításával. Talgóból kevésbé. hm
És még egy ukrajnai (rzd-partner.ru alapján szintén), illetve ez már közös ukrajnai-carszkojeszelói. 2014 végétől kezdve egyre inkább érezhető volt, hogy az oroszországi operátorok bojkottálják az ukrajnai teherkocsigyártók termékeit. Hogy mennyire a saját jószántukból, azt borítsa a feledés homálya - tény, hogy bizonyos kocsifajtákra az operátorok nem kis hányada rendesen ráharapott az utóbbi 10-15 évben, és nem azért, mert valami hallatlanul fantasztikus dolgot kaptak, hanem pusztán a csábító ár-érték arányból eredően. (Pl. kapható olyan magasoldalfalú kocsi, amelyet nem túl sok gépesített kirakás után lehet selejtezni, vagy legalábbis komolyabb javításra szorul, mert kevéssé ellenálló acélötvözetet használnak hozzá. Viszont az árának nehéz ellenállni...)
Az ár persze mindent visz, előbb-utóbb a bojkottálhatnékot is elviszi. Ez történt az ukrajnai kocsikkal: míg 2015-ben a korábbi 3400-ról 700-ra csökkentek az oroszországi operátorok általi beszerzések, addig az idei évben már 1200 kocsit rendeltek, és valószínűleg nincs vége, hiszen a tavalyi 700-as eredmény az első tíz hónapot tekintve mindössze 250 darabot tett ki. Kinéz tehát minimum további párszáz kocsira való kari-aji. Igaz, az ukrajnai tartálykocsik, és pláne az önürítősök nem kelendőek, nem beszélve a fedettekről, amelyekből egyáltalán nem rendeltek még a nagytesó operátorai.
Az Ukrán Vasút (UZ) "importált" vezére - aki a korrupciócsökkentést tűzte zászlajára, vagyis sikerült egyből elkapnia a mission impossible témáját - ezúttal a gázolajlopásokról értekezett. A vasúttársaság teljes keresztmetszetére nézve napi 7-8 tonna ellopott gázolajról van szó. Ez egy megszervezett és átgondolt rendszer. Benne vannak a vasutasok, a helyi rendvédelmi szervek és az összelopott tüzelőanyaggal kereskedő cégek. Mindeközben az UZ elfogyasztotta a saját tartalékait (120 ezer tonnát) és az állami tartalékból kölcsönöz jelenleg, a kölcsönzött mennyiség 0,9%-ának megfelelő díjért. A felhasznált mennyiséget idén december 1-én tervezik visszaszolgáltatni.
"Vom ÖBB Cityjet gibt es 2 Versionen: Die Garnituren für Regionalzüge haben 259 Sitzplätze und 4 Einstiege pro Seite. Für den S-Bahn-Betrieb im Wiener Raum kommen Garnituren mit 244 Sitzplätzen und 6 Einstiegen pro Zugseite zum Einsatz."
De nem is S-Bahn. Egy tipikus regionális szerelvény. Talentek meg 4020-asok helyére beosztani, ahogy az ÖBB tette, elég vad elgondolás. Az a vonat ideális volna pl. egy Budapest - Eger viszonylatra, ha már az adta a kiindulást.
