A disznók és más vadak nem bántanak. Régen szürkületben rendszeresen találkoztam disznókkal arra, általában a Remete-hegy közelében futottunk össze, de sokszor a szintúton is, szerintem már ismertek is egy idő után:-).
De bottal ne próbálkozz, ha agresszív vagy, jogosan előveszik az önvédelmi fegyvert...
Kóborkutyával még nem találkoztam erdőben a HHH környékén.
biztos emlékszel, mikor tavaly éjszaka a Mátra közepén egyszer csak ott állt az úton az orrunk előtt egy szépen fejlett vaddisznó. 2mp-ig mozdulatlanul gondolkodott, ki ez a két fejlámpás ufo, aztán fújt egyet és elnyargalt.
Eddig engem mindenhonnan leengedtek a vaddisznók, sehol nem fogtak körbe, valszeg félreértetted a jelzéseiket. Csak ismerkedtek, kunyerálni akartak valami , valszeg nem akkor láttak először embert. (vagy veszet volt) Sötétben, hajnalban a legjobb, akkor él a hegy, sok állatot látni, de ők 100x jobban félnek általában tőlünk, mint mi tőlük. Ez is a terepfutás része, mint ahogy a fák, vagy a madárcsicsergés. Szerencsére jó helyen élünk ilyen szempontból, nincs medve, hiúz, csörgőkígyó. Van helyette ember, aki lassan öl.
Ha valakinek lenne kedve csatlakozni: 8-1/2 9 környékén tervezem az indulást. Ami biztos, hogy viszek magammal botot. Ha a terepen nem is segít, vadkutya, vadkan, és egyéb állatok ellen jól jöhet...
Mi elég sokat jártunk fenn este. Vaddisznó a reptérnél, a Vadaskerti-hegyen, és a szintút környékén fordult elő úgy fél év alatt 3-4x, az is tél végén, se előtte, se utána. Támadó kutya szerintem nincs. Hajléktalanok a Vadaskerti-hegyen tanyáznak, probléma sosem volt. Szerintem vállalható.
Fgy-nél a nagy kanyarnál volt amikor autó hozott le mert a vadak nem engedtek le. Máskor repülőtér környékén sikerült egy nagyobb csordába beletekernem, én egyedül sötétbe vagy kora hajnal nagyon nem megyek HHH környékére.
Az óra parádésan működik, minden szép és jó, csak arra nem jöttem rá, hogy hogyan lehet turistautak.hu-n kikattogtatott útvonalat rátölteni követendő nyomvonalként... Nem tudnál esetleg segíteni? Gondolom valami fájlkonverzió kellene, mert a garmin szoftver, csak a sajátjait ismeri.
Az én camelbak-em viszont nem fagyott be a 44-es távon, szerintem a titka az, hogy a termofelsőm alá teszem csövestől. Ja, és reggel melegvízzel keverem az izót. Az elő 1-2 órában zavaró lehet a meleg-langyos innivaló.
párszor voltam már fenn sötétben is, nem tapasztaltam veszélyt! Egyszer vetette rám magát egy nagyobb anakonda :-), egyszer meg egy darázs, de ez nappal volt és nyáron.
A BUÉK túra útvonalát jártuk be egyik decemberben. Nem sokkal HHH előtt üldözőbe vett egy vaddisznó. Hamar kiderült, háznál nevelkedhetett, mert nagyon szelíd volt, később simogattuk is. Lefelé a hegyről az ösvény többször keresztezi a műutat. Disznónk az autók miatt nehezen merte keresztezni, de mikor csend lett nekiiramodott. Közben az aszfalton beért a képbe egy kocogó nő. Mutogattam neki álljon meg, mert közben malacka is beindult, de ő csak nem vette az adást és futott tovább. ...és létrejött a váratlan randi, amire egyikük sem számított... :) Félelmetes halálordítás, sikítás, meg minden, de a másik főszereplő is megrémült rendesen.
Tanácsot szeretnék kérni. Van valakinek tapasztalata HHH-n való sötétbenfutásról? Vannak kutyák, ill. egyéb támadók (Fenyőgyöngye után a kanyarban, vagy a Csúcs-hegyről visszafelé)?
Sötétben még nem próbálkoztam, de a szmog, és a szinthiány miatt hétközben is fel kellene mennem, de erre csak eset 8 után van esélyem...
Lavaredo új pályával jeletkezik idén. Ahogy látom az eleje és a vége ugyan az a pályának, a táv, szint összességében több lett, így most 60Km +4000m szint. Gyönyörű pálya, ott a helyünk! www.ultratrail.it
De én is bizakodó vagyok, mert a Lowe A. kutatócsapata a fűthető folyosó, defibrillátor mellé gondolom hamarosan piacra dobja a camelback-oxigénmaszk variációt is.
fújhatod azt vissza, többnyire befagy az úgy is. Segít ha nem sima víz van benne, meg a visszafújás is, a neoprén borítás, meg a felső alá berakás, de többnyire vagy visszaszivárog egy pici, vagy összegyűlik egy fél mili a csőben egy ponton és az dugót képezve elzárja az utat és lőttek a hidratálásnak. Főleg ilyen kemény hidegben. Kulacs a legjobb még mindíg, lehetőleg termo, legalább abban 1-2 órát nem fagy be a lötty.
befagyás ellen segít ha a folyadékot visszafújod a tartályba és nem marad csőben minek megfagyni.
Tegnap reggeli hideg kicsit megrémisztett, de aztán HHH-n csodás napsütésben poroszkáltunk-tempóm miatt-Olival 2órát. Ma nem én voltam a fék, Nap sem sütött és a lazább tempó ellenére a 2ó20perc trappolás kellemesen elfárasztott.
Először is gratulálok Drakulady-nek az első teljesítménytúrájához és egyben első terepfutásához. Elég egyedi első alkalomra egy téli, havas, börzsönyi, nagylétszámú túrát választani, de úgy tűnik túlélte. :) A vonatról leszállva szerencsés pozícióba kerültünk abban a sorban, ami Szaszáékat ideiglenesen elriasztotta. Alig értünk ki a településről, amikor ismét bizonyításra került, hogy a Börzsöny nem viccel. Meredek a Borbély-hegy és csípős az időjárás. A hó jól futható volt, sok száz gyalogos taposta előttünk le, de szerencsére nem csúszósra. Speti és kutyA fogott bennünket közre, így vonatozva előztünk végig hihetetlen mennyiségű gyalogost. A camelbak csövem "természetesen" befagyott, hiába rejtettem a két pólóm közé, a megoldás az volt, hogy az alsó réteg ruha alatt tartottam melegen. Találkoztunk egy tréfás kedvű patakkal is Szokolya előtt. Spetinek gyanús volt a jég teherbíró képessége, így négykézláb kelt át, én is így tettem. Vámpírunk alatt viszont recsegni kezdett a jég, pedig ő is négykézláb indult el és ő a legkönnyebb köztünk. Visszafordult és másik átkelő helyet keresett, de sajnos merült a cipője a jeges vízben, még mielőtt megtalálta volna. Szokolyán a fiúk megpihentek a kocsmában iszogatni, mi tovább indultunk, mondván úgyis utolérnek bennünket, legalább jöhetnek kicsit saját tempóban. Innen újra kezdődött a gyalogos előzgetés, mert visszatért a 18-as táv, de kevésbé voltak sokan, mint az elején. A célban egy forró teával könnyítettük meg a várakozás vacogtató perceit. Bent Lúdtalp nézett rám csúnyán, hogy miért sapka és kesztyű nélkül futok, nem tudom, hogy mentség, vagy súlyosbító körülmény, hogy mindig így szoktam...
Rendezők felé elsősorban köszönet a munkájukért, másodsorban egyetlen kritika (bár ezzel úgyis tisztában vannak és nyilván az elképesztő túrázó létszám miatt volt) a kígyózó sorok a rajtban és a célban. Mi viszonylag szerencsésen megúsztuk, csak pár percet álltunk ajtón kívül mindkét alkalommal, de ez is elég volt a sok mínuszban, főleg a célban, vizes futócuccban. Nincs mese, jövőre bérelni kell egy Lowe Alpine felfújható, fűthető folyosót a verőcei plébánia udvarára. :) Egyébként minden jó volt. Ismerős pontőrök, praktikus itiner, bár nem sokat használtuk a jó helyre kitűzött útjelző papíroknak köszönhetően. Kilátás sajnos nem volt, de sajátos hangulata volt a ködös, zúzmarás, havas tájnak. A paprikás krumpli isteni volt, Szaszának külön köszönet, hogy nekem adott egy ehető hőmérsékletűre hűtött tányérnyit.
Ja és Drakulady azóta megkérdezte mikor megyünk legközelebb túrafutni, szóval úgy tűnik, hogy túl nagy kárt nem tettünk benne. :)
Tegnap a Pilis-tetőn rengeteg sífutónyomot láttam, szabad stílusban is, azaz csak úgy az erdőben, sőt élő sífutók is voltak ott :-). Azt hiszem Galyatetőn jó darabig lehet még sífutni ezen a télen. Ha ez bedől, akkor meg ott van a Körmöci-hegység, elég közel.
