Deansdale alábbi írását nem haszontalan kissé "kiv esézni":
http://deansdale.blog.hu/2016/11/24/hulyek_hazugok_es_haszonlesok
......
"Amivel az a fő gond, hogy önmagukat teszik egy élő önellentmondás középpontjává, amikor az MTA főtitkárhelyettese, aki nő, összejön 7 másik nővel, akik szintén az MTA, és/vagy más tudományos szervezetek tagjai, és megtárgyalják, hogy nőként lehetetlen ilyen helyekre bekerülni."
Hmm...Vajon azt, hogy nőként "lehetetlen," a megbeszélés részvevői mondták-e...vagy sokkal valószínűbben: e cikk szerzője, Deansdale?
"Vagy legalábbis, horribilie dictu, ugyanúgy meg kell dolgozni ezért, mint a férfiaknak!"
Erre panaszkodtak a hölgyek - vagy inkább ez a vágyuk? Nem egy hiteles tanulmány bizonyítja amúgy, hogy - az értékelések elfogultságát tekintve - minimum háromszor annyira kell megdolgozniuk. :)
De álljon itt két random példa:
- azonos önéletrajzok megítélése a két nemnél (férfi névvel beadva ugyanaz az önéletrajz magasabb értékelésben részesül)
- azonos eredményeket elérő hallgatók felkérése tudományos/gyakorlati csoportok vezetésére, gyakorlati kutatásra versus adminisztratív feladatokra
"Tűrhetetlen nőelnyomás uralkodik itt, és nincsenek is jobb jelöltek ennek a kitárgyalására, mint a befutott nők, akik a magyar férfiak 99%-ánál magasabb státusszal és fizetéssel rendelkeznek. De azért sajnáljuk őket egy kicsit, jó?"
Juli és Kati csak nem tárgyalhatják ki a kispadon; illetve igen, de akkor visszhangja nem lesz. Ne tessék irigykedni, hogy a néhány helyzetbe került nő foglalkozik a nők helyzetével, ahelyett, hogy olcsó, idomított biorobotot akarna csinálni belőlük, mint a befutott ("alfahím") férfivezetők a férfiakból (és nőkből egyaránt).
"Hogyan történhet meg, hogy egy nemzetközileg elismert női kutatót előbb választanak meg az Amerikai Tudományos Akadémia, mint a magyar akadémia tagjává?"
"Mivel ez egy olyan elsővilágbeli álprobléma, ami a magyar emberek ~0,0001%-át érinti: kit érdekel?!"
Láthatólag a szerzőt.
"Biztos van rá magyarázat, mármint azon felül, hogy hazánkban mindenki rohadt nőgyűlölő. Főleg az MTA, aminek 8 női tagja most arról tárgyal, hogy mennyire szexista az MTA. Tömény szánalom. Már csak azért is, mert ezeknek a nőknek elméletileg van munkája, ami addig áll és várakozik, amíg ilyen hülyeségekre pazarolják a drága időt (és a szemérmetlenül magas fizetést)."
Hmm... :)
"Nem a pofátlanság csúcsa az adófizetők pénzén egy bársonyszékből nyafogva okoskodni, hogy ők mennyire el vannak nyomva, egy olyan szervezet női alkalmazottaiként, ami szerintük nőellenes? Eközben a szakmai munkát ki végzi? Csak nem férfiak, akiknek se kedve, se lehetősége nincs ilyen hülyeségekre?"
Hmm... :))
Nyilván a hatékonyabb munkaerőnek több a szabadideje. :-)
"egy másik kutató ismerősöm részben azért várt az utolsó percig a gyerekszüléssel, hogy neve legyen a szakmában, mielőtt jó ideig a gyermeke fogja lekötni napjai túlnyomó részét."
"Uramisten, úgy döntött, hogy egy kicsit vár a szüléssel!!! Elnyomó férfiak, hát van nektek szívetek? Hát nincs határa az embertelenségnek?! Meddig kell még szegény nőknek tűrni ezt a bánásmódot, vagyis hogy úgy döntenek ahogy akarnak, és hogy ez olykor futó lelki nyűgöt okoz nekik, mikor az egyik vágyuk ütközik egy másik vágyukkal? Gyereket is akarnak meg kutatni is, és ezt valahogy össze kell egyeztetni, mert a szemét szexista férfiak... Mert... Mert a szemét szexista férfiak úgy rendezték, hogy egy nap mindenkinek 24 óra legyen, hogy egyszerre senki ne lehessen két helyen (még az anyák sem!!!), és hogy mindenki dönteni kényszerüljön az általa fontosnak ítélt dolgok prioritási sorrendjéről. Le a patriarchátussal!"
Itt meg egyik oldalról sem a lényeg van megfogva: mert a lényeg az, hogy mi van akkor, ha a férfi apa is, nem csak az a "pénztárca", amely (vélt vagy valós) minősítés ellen felháborodott kirohanások sora szól. (Kínában, érdekes módon, e téren is olajozottabban működnek a dolgok, bár ebben a nagyszülők segítőkészsége ott is közrejátszik).
"ötven százalék fölötti az egyetemet végzett nők aránya"
"Több férfit az egyetemekre! Ja nem, bocs, félreértés történt. Ez speciel egy jó egyenlőtlenség, ami nem szorul korrekcióra. Dicsekednénk vele hangosabban is, csak nem nagyon passzol a nőelnyomó társadalom narratívájához, így bizonyos mértékű ambivalenciával kezeljük a témát."
Inkább a kínaihoz hasonló, színvonalas, élvonalbeli reáloktatást. Elég lesz az mindenkinek.:-)
"Tudományos pályájuk kezdetétől azonban fokozatosan morzsolódnak le a női kutatók."
"És megkérdezte valaki ezeket, hogy miért? Ugye azt válaszolták, hogy úgy döntöttek? Családot akartak, más irányok és területek kezdték érdekelni őket, fárasztotta őket a státusz hajhászása, a folyamatos szellemi terhelés, ésatöbbi. A saját döntésük volt, hogy kiszállnak a mókuskerékből, senki nem kényszerítette erre őket, a legkevésbé egy láthatatlan pénisz az égből."
NEM EZT válaszolják - de mindegy is, mit felelnek. A szubjektív férfielme folyamatosan projektálja, amire ő vágyik a nőtől.
A válaszokat jobban érzékelteti a következő:
http://www.hrportal.hu/hr/a-gyermekvallalas-miatt-hatranyba-kerulnek-a-nok-20121205.html
"A megkérdezettek 87 százaléka véli úgy, hogy a mai követelmények mellett még több teher hárul a dolgozó nőkre a háztartás és a gyermeknevelés terén, és ezt a HR vezetők is így látják. A válaszolók 40 százaléka vallotta be, hogy fontos számára a külvilág felé való megfelelés és az, hogy mit gondolnak róluk, ez pedig sokszor akadályozza az egyéni igények kialakítását. A nők bárhogy is döntenek, megbélyegzik őket, ezt a kutatás is visszaigazolta, hiszen a HR-esek több mint a fele karrieristának tartja azt a nőt, aki a szülés utáni egy éven belül munkába áll, és ezt a várandósok 40 százaléka is így gondolja. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a HR-esek és a várandósok közel fele furcsának találja, ha egy kispapa szülési szabadságra megy, akkor nem csodálkozhatunk azon, miért nem dőlnek meg a nőkkel kapcsolatos sztereotípiák.
Pedig sokan, a megkérdezett kismamák 60 százaléka szeretne a gyermek 1 és 2 éves kora között visszatérni a munkába, sőt, ha van kismama-program, folyamatos kapcsolattartás, bevonás, hamarabb is elképzelhetőnek tartják ezt. Ebben mindenekelőtt az anyagi szempontok vagy a karrierfejlődés igénye játszik nagy szerepet. A projektmenedzser ugyanakkor kiemelte: a visszatérés sem könnyű, a kismamák néhány év kihagyás után általában a pályakezdőket érintő kihívásokkal szembesülnek, ezért a várandósság-otthonlét-visszatérés folyamatát egységben kell kezelni."
Még egy fontos szempont: kutatónőnek miért ne lehetne családja? Persze semmi gond, ha a férfiak nem akarnak apukák lenni: szívük joga. Csak akkor tessék abbahagyni a nők csesztetését, hogy miért nem szülnek. (szülni még szülnének is: de gyereket nevelni, házasságban is_egyedül egyre kevesebben hajlandóak, tekintve hogy ez nem egy matriarchális társadalom:-)
"Nade, egyfelől kérdve, miért is lenne kötelező minden kutatónak MTA tagnak lenni? Mi van, ha a nők többsége egyszerűen leszarja az MTA-s pozíciókért folytatott iszapbirkózást? Másfelől meg, ha ez így van, akkor adódik a következtetés: a felsőoktatásban csökkenteni kell az ilyen területeken tanuló nők arányát, hiszen a valódi tudományos munkához egy nagyságrenddel kevésbé járulnak hozzá, mint a férfiak."
A tudományos munkát meg érdemekkel, nem tekintéllyel mérik; és ez esetben nem biztos, hogy egybeesik a kettő. Fél tucat kislányt lehetne felsorolni, akiknek már több tudományos érdemük van, mint az MTA tagoknak: és mérget lehetne rá venni, hogy mégsem lesznek MTA tagok soha.
Fel lehetne sorolni továbbá nem egy tanulmányt, amely szerint a férfiak legfőbb szempontja a tudományos publikációkban nem a téma, hanem az önreklám.:-)
"Az egyetemekről kiszorítják a férfiakat, aztán meg tojnak a kutatómunkára, mert jobban érdekli őket az itthoni párkapcsolat, mint a tudomány."
Nyilván ezért válnak el, hogy aztán 40 feletti anyukaként már új párkapcsolatra se legyen esélyük (legalábbis az ún. "antifeministák" szerint).
"hol vesznek el a tehetséges nők?"
"A saját döntéseikben, amihez, legalábbis mikor legutoljára néztem, még teljességgel joguk volt."
Érdekes! - ilyenkor a nő még véletlenül sem lehet befolyásolt, megvezetett, agymosott, rosszul szocializált. Csak a karrierista, feminista nők azok.:-)
A karrierről lemondva a sokat szidott, "szubjektív" női természet hirtelen szabad, józan és tudja mit akar... Nevetséges.:)
"Nincs abban semmi szexizmus vagy diszkrimináció, mikor egy tehetséges nő úgy dönt, hogy inkább visszavonul, mert ő nem akarja 1 kései gyerekkel beérni, hanem megugorja a faj fenntartásához szükséges 2,3-at. Tisztában van azzal, hogy amíg jó 20 évig a csemetéivel babrál, addig nem lesz ideje és energiája a szakma csúcsait döngetni, így hát átadja a stafétabotot valaki másnak - aki rendszerint férfi."
De hát miért egyedülálló anyukaként vállal az a szegény nő gyereket, hogy átadja helyét egy gyermektelen férfinak...?!
Jaa - vagy itt megint arról beszélünk, amikor apuka (saját szerepvállalása szerint is!) csak pénztárca?
"Ezek a nők nem vesznek el, csak a prioritásaik mások: fontosabb számukra a saját gyermekeik testi-lelki jóléte és szellemi fejlődése, mint a laborban lehúzott heti 40 óra, meg az esetleges presztízs, amit a szőlőcukor-molekula egyik kevéssé ismert variánsának érdekfeszítő csavarodási szögéről írt esszé hozhat szakmai körökben."
Apukának ezek miért nem fontosak? Ha nem hát nem - semmi nem kényszer; csak akkor ne legyen nyafogás se, ha nem (vagy egyre nehezebben) jön össze "más kontójára" az apaság.
"A fiatal csillagász, Kóspál Ágnes különböző ösztöndíjakkal hat évet töltött külföldön, mielőtt a Lendület Programmal hazatért"
"Szegény, szegény női kutatók, akik mások pénzén szörföznek át az életen, hát miért nem sajnálja őket senki?"
Jó megtudni, hogy a kutatók élősködők, akik "mások pénzén szörföznek át az életen" (különös tekintettel arra - amit feltétlenül észben tartunk!, - hogy a kutatók többsége férfi:-D)
"Szegények nehezen menedzselik, hogy egyszerre több dolgot is szeretnének, amik olykor keresztbetesznek egymásnak. Hát nem édi?"
Teljesen jogos - csak nehogy a már hisztiző férfiakról vegyenek példát, akiktől egyelőre még csak annyit várnának, hogy ne akarják a saját házimunkájukat/gyereknevelésüket a nőre tolni.
Mi lenne, ha a nő tolná rájuk...? :)
"Úgy látszik az MTA-sok szerint a nők olyan másodrendű teremtmények a férfiakhoz képest, akiknek extra támogatásra van szüksége azonos eredmények eléréséhez. Nekem eszembe nem jutna ilyen súlyosan lenézni a nőket, de mondjuk én nem is vagyok feminista... Én az egyenlőségben hiszek, vagyis abban, hogy férfi és nő egyformán képes kutatói munkát végezni, ennek okán pedig egyiknek sincs szüksége semmiféle segítségre a másikkal szemben."
Így van.
Elég, ha más téren egyik sem akar a másikon élősködni és nem akar egyszerre utódot is + megúszni is az utódgondozást.
"Maradi ember vagyok, szerintem a társadalomban egyenlő startvonalakra és egyenlő célszalagokra van szükség, aztán aki mer az nyer. Akik ezzel szemben a rajtnál és a célnál is variálni akarnak egyes csoportok javára más csoportokkal szemben, azok csak a pecsenyéjüket sütögetik mások hülyítésével."
Nézőpontok kérdése: de szerintem ez nem maradiság - a férfikvóták világára ugyanis nehezen ráhúzható a dolog.:-)
"A társadalmi berendezkedés hatását a nők karrierjére Lovász Anna, az MTA Közgazdasági és Jogtudományi Intézet kutatójának személyes példája is jól illusztrálja. Kislánya másfél éves volt, amikor a szülés után először eljutott egy Budapesten megrendezett szakmai konferenciára. Csak egy napot tudott távol maradni otthonról, de már ennek is nagyon örült. A konferencián találkozott viszont egy holland kutatónővel, akinek négy hónapos ikerbabái voltak otthon, mégis három napra érkezett Budapestre."
"Hát igen, az a rohadt nőelnyomó társadalom, amiben minden nő azt tart fontosnak, amit ő akar..."
Szerintem meg a holland babáknak volt apukájuk is.:-)
"A szóban forgó holland illető lelkifurdalástól mentesen él a karrierjének és szarja le a saját gyerekeit"
És nincs nyomásgyakorlás...Á, már hogy is lenne... :)
De értem: az sok férfikutató is tojik a családjára (vagy egyik sem; csak a gyereknek normál esetben két szülője van)
"míg Lovász Anna sóhajtozva zsonglőrködik az idejével, mert neki mindkét terület fontos. Biztos vagyok benne, hogy van itt valami gond, ami nyilván a patriarchális társadalom hibája, csak még nem tudom mi az és hogyan. Ha a magyar társadalom nem lenne ilyen rohadt szexista, akkor Lovász Anna is szarna a gyermekére...?"
Nem: akkor nem a nők nevelnék a gyerekeket azok helyett a férfiak helyett is, akik a szerző hozzáállása szerint szarnak rájuk.
"A gyerekvállalás utáni első években nagyon bizonytalanná válik a kutatásra és publikálásra szánható idő"
"De ez nyilván csak a férfiak nőellenessége miatt van így - egy anyának magától soha nem jutna eszébe a saját gyermekére pazarolni a drága idejét."
Kezdek komolyan tartani tőle, hogy barátunk tényleg csak egyedülálló anyákat ismer; vagy annyira férfiellenes, hogy apukák nála legfeljebb "elvált apaként" léteznek.
"Ha egy nőnek nem tetszik amit kap, váljon értékesebb munkaerővé, vagy alkudozzon keményebben. Annak semmi értelme, hogy ilyen konferenciákon rágják a gittet, és azon filóznak, hogy milyen jó lenne ha a munkaadók maguktól adnának több fizetést a nőknek, vagy az állam kötelezné erre őket. Kellene egy jó kis jogszabály, ami pozitívan diszkriminálna a nőkkel, szigorúan az egyenlőség nevében, ugye?"
Ez speciel Kínában működik - a férfiközpontúság ellenére is. Nyugatabbra is jobban alakul. Kizárásos alapon rá is jöttünk a probléma fő gyökerére (egyik helyen sem egyedül a nőre hárul a gyereknevelés)
"több tanulmány között Nagy Beáta kutatásai is azt támasztják alá, hogy a férfiak gyorsabban haladnak a szakmai ranglétrán."
"Mivel pár sorral fentebb még arról volt szó, hogy a nők éveket kihagynak, nem látom a problémát. Persze hogy azt léptetik elő, aki ott van, gürcöl, megbízható. Ide is kellene valami jó kis törvény, ami lehúzná a többet dolgozó férfiakat a kevesebbet dolgozó nők szintjére..."
Persze, hogy az kapja válás után a gyereket, aki ott van, gürcöl, megbízható. Rohadt férfielnyomó feminizmus!!! :-)
Hát hogy adhatnák annak, aki_máshol akart megbízható lenni...? Egy seggel nem lehet két lovat.:-)))
(persze úgy is lehetne intézni, hogy mindenütt egyenlőek lehessenek az esélyek - de ha nem hát nem)
Különben is: ha ezek a lelkiismeretes nők a gyerekeikért szabad döntésből minden egyebet feladnak, ne vegyék már el tőlük még ezt is. :-)
"Női kutatókra lefordítva a dolgot, a tét tulajdonképpen az, hogy be tudnak-e törni a jellemzően férfi tudósok által dominált old boys klubokba."
"Kérdezi ezt egymástól 8 MTA-s és egyéb válogatott női tudós/kutató. Beszarok."
Miért?
Nyolc, gyermekét egyedül nevelő apuka nem kérdezgethet ugyanígy a bírói elfogultságról?!
"Kondorosi Évát, az MTA Biológia Osztályának nemzetközi szinten is elismert kutatóját például harmadszori nekifutásra nevezték ki akadémikussá.
Hát mindjárt elkezdem sajnálni szegényt... Hiszen mindannyian tudjuk: minden férfi jelöltet azonnal kineveznek, csak a nőknek kell megdolgozni a címért. Kondorosi Évát először péládul a gondnok ütötte ki a nyeregből, akit őhelyette neveztek ki akadémiai taggá, aztán pedig egy öreg prof horgásztársa, s csak akkor került sorra Évánk, mikor már semmilyen férfi jelentkező nem maradt."
Kutatót kutatóhoz hasonlítsunk, ha szabad kérni:-)
"(...) férje a Széchenyi-díjas biológus, Kondorosi Ádám, aki már tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Feleségét azért vonakodtak szintén akadémiai taggá választani a jelölő testület tagjai, hogy elkerüljék a pozitív diszkrimináció látszatát
Nem, nem, ez csak kamu szöveg. Valójában nőgyűlölők. Minden nőt gyűlölnek, mert nekik pöcsük van, azoknak meg nincs, és az köztudott, hogy a puncit minden férfi szívből rühelli."
Hehe.Pont az a baj, hogy túlzottan szeretik és függnek tőle.:-)
"Kinek és miért kellene a férfiak és nők karrierútját a nők javára "kiegyenlíteni", annak ellenére, hogy már így is a nők vannak többségben a felsőoktatásban, és csak a saját döntéseiken múlik, hogy karriert akarnak vagy családot?"
Zseniális mondat.
Ezzel a szerző fel is vázolta, mikor lesz igazi egyenlőség:
1) Ha a férfiak is VAGY karriert akarhatnak, VAGY családot.
2) Ha a nők is akarhatnak karriert ÉS családot.
"Miért kellene a nők döntéseit egy külső intézkedéssel felülírni"
Nyomásgyakorlás van - de a nők (ilyesfajta) döntéseit a jelen korban, ebben az értelemben nem lehet külső intézkedéssel felülírni.
Amikor lehetett, azt patriarchátusnak, jogegyenlőtlenségnek és a férfi nő fölötti gyámságának hívták.
Miért lett hirtelen ennyire fontos a nők döntési szabadsága és miért volt ráhúzva a "természetes nemi szerepek" téves definíciója egy olyan korra, amelyben fenti szempontokat tekintve külső korlátok szabályozták a lehetőségeiket?!
"és a különböző döntéseket hozó embereket mesterséges beavatkozással egyenlő szintre hozni? Minden nő előtt nyitva áll az út, hogy azonos döntéseket hozva azonos eredményeket érjen el, mint a férfiak, de a feministáknak ez persze nem elég jó. Ők különböző döntésekkel is azonos eredményeket akarnak, vagyis kevesebb munkáért több presztizst, előléptetést és fizetést."
"Ha például egy három évre szóló kutatói ösztöndíjat nem úgy ír ki egy tudományos intézmény, hogy abba a szülési szabadság ideje is beleszámít (hiszen ez gyakorlatilag kutatás szempontjából nem túl termékeny időszak egy kutatónőnek).
"Magyarul a 3 éves ösztöndíj a nőknek legyen 5 vagy 6 éves, több gyerek esetén meg akár 10 is. Ezeknek a szélütötteknek még az sem elég, hogy a nő a szülési szabadsága alatt is ösztöndíjat kap - az semmi, az magától értetődik. Az ösztöndíj hosszabbodjon is meg, mert úgy igazságos."
Ezekkel egyet lehet érteni, - de valószínűleg ugyanazért akarják, amiért a férfiak gyereket gyereknevelés nélkül. Emberi gyarlóság.:-)
