Tévedésből az xpress.hu 2 db DVD-t küldött a "Másfélmillió lépés Magyarországon III." DVD-ből. 1000 Ft-ért eladnám valakinek az egyiket. Eredeti bontatlan csomagolásban.
Vadmalac is egy nap alatt csinálta meg. Nekem a Porva-Cseszenki reggel 9-es indulással még épp elértem az utolsó vonatot vissza BP-re, mondjuk igaz, volt egy kis emésztési problémám közben...
Szucsati, neked a Dornyay Béla emlékút egy-, kényelmesen kétszuszra is bejárható. Én az első túrán Cseszneken szöszmötöltem sokat (vár, Kőmosó-völgy), a második túrán pedig a hó miatt fel sem merült bennem a Porva - Herend szakasz egyszuszra történő bejárása.
Más: az elmúlt 3 hét szombatjain (11.10., 11.17., 11.24.) bejártam a Dornyay Béla emlékutat. Mindenkinek ajánlani tudom, nagyon szép túra, túrák. Érdemes az Öreg Bakony Bakancsosa igazolófüzetet is beszerezni, különösen ha még előttünk áll a KDP bakonyi szakasza. A Dornyay és a KDP bejárása esetén - kis kitérőkkel - 2 kivétellel az összes érintőpont felkereshető, ezt a 2 érintőpontot pedig egy Zirc - Bakonybél Z, P+, Zhrsz, P+ túrára felfűzhetjük.
A három egymást követő szombat egyébként mintha három különböző évszak lett volna. 11.10. a késő ősz némi esővel, majd havas esővel, kis hóval, 11.17. a klasszikus tél féllábszárig, helyenként térdig érő hóval, 11.24. pedig a kora tavasz hóolvadással, sok sárral, helyenként hóval, hófoltokkal.
Feleségemmel csak Katalinpusztára mentünk 11. 25-én, igaz, tavaly még oda sem jutottam el. A két évvel ezelőtti állapotokhoz képest kellemesen meglepett a P jelzés, valamint egy K "emlékmű" jelzés elvezetése a kopjafához. A kopjafa mellett új ismertető tábla Roki életéről, a kopjafán friss virágok és koszorúk. Egy szál virágot vittünk ki, elolvastuk a tábla szövegét, csöndesen beszélgettünk egy kicsit és hazamentünk.
Végre megértettm, miért van az a hatalmas gödör a kopjafa közelében.
Szerintem már akkor tudták, hogy odébb van a legmélyebb pont, ezért ástak egy mély gödröt, melynek az alja biztosan mélyebben van, mint a konkurrens pont:o)))
"A Som-hegyen áthaladva rövidesen kiér az erdőből és Isztimér felé fordul. Itt szántók, majd pincék között vezet be utunk Isztimérre. A faluban Köztársaság u.157.sz. alatt találjuk a kerítésen a Kék-túra bélyegzőt, valamint a vendéglőben."
Isztiméren a K négyzet jelzés mentén - ha az Eszenyi-rét felől érkezünk, baloldalt az egyik magánház kerítésén ott figyel a szokásos ládika és benne a kissé csoffadt, de azért még olvasható lenyomatot adó kéktúra-bélyegző.
Nem tudom mi óta nem vezet Isztiméren át a kék, de tegnap még tudtam bélyegezni Isztiméren kerítésen. 1991-ben itt fejeztem be a túrát, s most a Bodajk-Fehérvárcsurgó-Bakonykúti-Isztimér (közelítő) úton fejeztem be a 10. számú túrát.
Az interneten kapott információ alapján határoztunk úgy, hogy részt veszünk Rockenbauer Pál halálának 20. évfordulója alkalmával tartott megemlékezésen. Kalandos úton jutottunk el Budapestről, útbaejtve a Baracsi csárdát, majd ott rövid telefonálgatás után Májer Mátyás pincészeténél tudtunk egy rögtönzött borkóstoláson résztvenni, ahol röpke 3 óra alatt sikerült kiválasztani az eseményre való borokat. Telefonon azt az információt kaptuk, hogy Hosszúhetény felől földút vezet fel, és Zobákpuszta felől menjünk, mert onnan aszfaltút vezet. Így egy kellemes esti autókázáson vettünk részt, ahol felderítettük a környék autóval járható aszfaltútjait, és sorompóit. Persze mint később kiderült, ha a sorompó nyitva lett volna, akkor sem lettünk volna előbbre. Mindenesetre visszamentünk Hosszúheténybe, és elindultunk a dózerúton, ami gyakorlatilag végig jól járható volt. Itt következett a második feladat, hiszen meg kellett keresni a szállásunkat, amiről csak annyit tudtunk, hogy a rendháznál van. Be is mentünk az életrendezés házába, de hamar kiderült, hogy nem arról van szó. Ezután bekopogtattunk egy következő házba, ahol szívélyesen fogadtak, borral kínáltak volna, de a rendházról csak annyit tudtak, hogy valahol látták a falu vége felé. Ekkor szerencsére érkezett pár autó így nyomban utánuk eredtünk, mert sejtettük, hogy ők lesznek a mi embereink, és ez be is igazolódott. Hamar elfoglaltuk a szállásokat, bemutatkoztunk egymásnak, és mindjárt neki kezdtünk a boroknak, és a beszélgetésnek. Nagyon sok történetet ismerhettünk meg Rockenbauer Pálról. Csak úgy repült az idő, mire kidőlt a társaság, bizony már hajnali 2 óra felé járt az idő. Másnap reggel felmentünk a Cigány-hegyi kilátóba, majd Pusztabánya - Csengő forrás - Hármas hegy, ezután a térképen nem szereplő sárga keresztjelzésen jöttünk le Hosszúhetén északi csücskébe, ahonnan egyenesen visszamentünk a szállásra. Itt már gyűlt a társaság, és beindult az eszemiszom és a filmvetítés. Ez persze újabb táptalajt adott a beszélgetéseknek. Később még egy levezető esti séta a faluban, énektanulással összekötve, majd visszatérve ismét folytatódott az eszmecsere. Vasárnap reggel csepegő esőben indultunk Zengővárkony felé, de szerencsére az út vége felé, már kisütött a nap, és gyönyörű időben érkeztünk meg a sírhoz. Nagyon felemelő érzés volt látni, ahogy egyre jobban gyűltek az emberek. A harangszó és a himnusz elhangzása után, a beszédek hallgatása közben ismét felmerült bennem, az az előző nap felvetődött kérdés, hogy miért is vagyunk itt. Én csak a filmjein keresztül ismertem, de akik ismerték, mondták, hogy nem igazán szerette ő az ilyen protokollszerű rendezvényeket. Talán az szolgálhat mentségünkre, hogy ahol ennyi természetkedvelő ember összegyűlik, talán sikerül összefoglalni Rockenbauer Pál örökségét, és elgondolkodni, hogyan is sáfárkodhatunk ezzel.
