> A Szerbin név kialakulhatott-e más szláv /ruszin, stb. esetleg román/ nyelvi környezetben, vagy csak a szlovákban?
Románban nem. A 10981-esben kifejtettem, hogy a „kelet-szlovákot és a ruszint sem választják el olyan kifejezett izoglosszák, amelyek világosan határokat rajzolnának ki. Itt is inkább csak vallási és településtörténeti tényekre támaszkodhatunk”. Olyan, történeti szóalakokat is tartalmazó szlovák szótáram van, amelyben adatolni tudom a Srbín szót, ilyen ruszin szótáram nincs. Ezért sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, hogy a Сербин ~Сербін (Szerbin) ezen a nyelven is előfordulhatott.
Ehelyett a vallást kellene megvizsgálni a kérdéses Szerbin esetén. A polgári nemzet koncepciójának itteni megjelenése (azaz XIX. sz. közepe) előtt a ruszin és a szlovák meghatározás vallási alapon történt: a ruszinok keleti, a szlovákok nyugati rítusúak voltak. Emellett a 11028-asban linket adtam a szlovák Serbín ~ Serbin név jelenkori földrajzi eloszlásához. Ha itt végignézed a településeket, azok történeti lakosságát, akkor abból esetleg kirajzolódhat valami általános kép. Mindenesetre a Serbin-ek által leginkább lakott hely, Nagyruszka (Veľký Ruskov) lakosai 87–92%-ban a (ruszint egyébként számba vevő) 1890-as népszámlálás szerint szlovák anyanyelvűek, de görög katolikus vallásúak.
> A Szerbina névváltozat ad-e plusz információt, vagy esetleg nőre utal?
A Szerbin-ben az -in férfi egyénnévképző, ennek női alakja nem -a hozzáadásával képződik, hanem a helyébe (!) -ka lép. A női forma tehát *Szerbka lenne. Vö. orosz гражданин (grazsdanyin) ’polgár (férfi)’ ~ гражданка (grazsdanka) ’polgár (nő)’. Ezért ebben az esetben az -ina egyetlen (kicsinyítő) képző, amely az -in helyébe lépett másik férfinévvariánst képezve.
Viszont most olvasgattam Kniezsa Istvánt, szerinte az -ina „[ú]gy látszik, hogy a szlovákban nincs meg […] tehát igen valószínű, hogy csak kárpátukrán képző. Erre vall az összetett -inko képző elterjedése is”. Ez tehát, ha minden igaz, plusz információ.
> A Stefko, Safranszky- Safranko nevek egyenlő eséllyel köthetőek-e az általad írt etnikumokhoz?
A Stefko az /f/ miatt nyelvileg szlovák. A -ski-nek a lengyelben van erős apanévképző funkciója, és a lengyel kapcsolatot megerősíti a Szafrański jelenkori elterjedése. A Szafranko nem bír ilyen meghatározottsággal, de a -ko jelentősége nagyobb a szlovákban és az ukránban, mint a környező szláv nyelvekben.
NB. A Szafranko <sz>-ét nehéz értelmezni. Ez a név /s/-sel ejtődik, így az <sz>-t vagy lengyeles helyesírási jellegzetességnek tekintjük, vagy valami tollhiba, elhallás történt.
> Az utóbbinál a név változása magyarazható-e nyelvileg, vagy inkább csak a lelkész kedvével?
Ezt nehéz így megmondani. Az biztos, hogy ezek nem nyelvi, hanem szociológiai változások. Az apanévképzői -szky-t pl. lehet, hogy szokatlannak vagy nagyzolónak tekintette a környezet, és lecserélte -ko-ra.
> Seferin. Beleillek-e nyelvileg a sorba?
Ezt a névformát nehéz értelmeznem. El kellene olvasni az eredetit még egyszer.
Megnéztem a familisearch-en és rájöttem, hogy lehet, hogy ez a B/Potzhe/aim probléma gyökere a indexelők névkiolvasási gondja. Az ősapád gyeremekinél ugyanis "Margarita Sponbergerin", "Margarita Sponberger", "Margaretha Sponbergerin" szerepel. Az Adam Botzheim viszont masszívan "Adami Potzhaim".
Én csak egy tahó sváb vagyok, én nem tudok semmit. De megkérdezem. A feleségem mondta, hogy voltak is Zweibrückenben, azonkívül testvérfalu (város?). Ennyit lenne a tudományom. A familysearch mutat a XVI. századig vissza Botzheim-et Zweibrückenben. Potzheim, meg Potzhaim, meg Botzhaim viszont kizárólag Rótburgban volt. Sztem eljutok a te Botzheim ősödhöz előbb-utóbb :), most Jacobus Potzheimnél tartok, akinek 1850-ben még így volt a neve, de 1865-ben már Jakab Botzheim.
Ez a Botzheim dolog érdekelne. Nekem is volt Botzheim ősöm. Adam Botzheim ( 1714-1758 ) 1737-ben jelent meg Pilisvörösváron, ekkor vette el Margarete Strobebelbergert. Nem hallottam még a zweibrückeni származásról, tudsz erről valamit bővebben ?
Igazán örülük, hogy beiratkozhattam ide erre az őszi etimológia kurzusra. :) Gere felmenőm nekem is van. Azok visszahaladnak egy ősre, vagy sokból keletkeztek?
A feleségem kért, hogy kérdezzem meg a nevét: Botzheim. A bácsikája mondta, hogy Zweibrückenből származnak (Fekete Erdő). Az az érdekesség, hogy a XIX. sz.-ban "Botzhaim", "Potzheim" volt a név, a XVIII. sz. közepén már "Potzhaim", az érkezők listáján is így szerepeltek, de az eredeti család, aki jelenleg is létezik Zweibrückenben, Botzheim volt mindig. Lehetséges, hogy egyszer csak visszavették igazi eredeti nevüket?
Dsupin: Vö. kelet-szlovák Džupin családnév. Ez a szlovák családnévként szintén létező Džupa személynév -in birtokos képzős származéka. Ebből az alapnévből további szlovák nevek is lettek: Džupina, Ďzupinka, Džupinko, Džupir, Džupon. A lengyelben a mai korban csak a Dziupiński mutatható ki. A Джупин (Dzsupin) ukrán és belorusz területen is előfordul, hasonlóképpen, mint a Джупина (Dzsupina) ~ Джуплина (Dzsuplina), Джуплий (Dzsuplij).
Úgy vélem, az alapnév arra a szláv közszóra mehet vissza, amely a mai lengyelből mutatható ki dziupla alakban. Ennek jelentése ’fatörzs, faág korhadt belső része; (fa)odú’. Esetleg a az olasz giuppa ~ giubba közvetítte arab ruhanévre visszamenő szláv tő nyelvjárási alakja állhat mögötte, vö. orosz жупан (zsupan) ’posztó félkabát, kaftán’, lengyel żupan ’hosszú lengyel kabát’, szlovák župan ’pongyola, házikabát’, župica ’az oldalán szögekkel kivert rövid posztókabát’.
Köszönöm a választ! Igen, én is megtaláltam a von Schleinitz családot ( még hegycsúcsot is elneveztek róluk a német gyarmaton, Új-Guineában), amely Pozsonyban is képviseltette magát.
A Jeleník és a Jelínek már eleve különbözőek: az előbbi (közép-) szlovák, az utóbbi cseh (ill. morva és nyugat-szlovák). A Kolmár és Kalmár eltérése mögött magyar hangfejlődési tendenciák állnak: a magánhangzórendszer általában nyíltabbá vált. Ez nyelvjárásonként eltérő mértékben zajlott le, és egyrészt a nyelvjárási kiegyenlítődés olyan kettős alakokat hozott, mint az archaikusabb csuda és az újabb csoda. Másrészt időben visszatekintve már gyenge a „mélységélességünk”, így eltérő időbeli adatok (amelyek a hangfejlődés eltérő szakaszait tükrözhetik) ma azonos súlyúakként látszhatnak. Ez utóbbi a személynevekre különösen igaz, hiszen ezek különböző időben és helyen keletkeztek, most mégis egyszerre, ugyanabban a névtárban láthatók: egyrészt a jog „lefagyasztotta” őket, másrészt a közszavakkal ellentétben az egyedítés volt a funkciójuk, ez pedig megakadályozhatta, hogy az általános hangfejlődési tendenciák a közszavakhoz hasonló mértékben kiegyenlítse a hangalakjukat.
Emiatt a nyíltabbá válási sorozatra illeszkedő alakokat nem értékeljük a magyarban etimológia nehézségnek, sem a kerekített-nem kerekített párokat (pl. szög ~szeg). Az /a/ ~ /e/ azonban nem ilyen: e mögé nem tudunk magyar hangfejlődési analógiákat állítani támaszul.
A korábbi bejegyzésben is említettem valamit, és ezt most hangsúlyozottan megemlítem. Ha még fel is tételeznénk, hogy /names/ > /nemes/ magyarosodás történt a név elején,nem tudnánk mit kezdeni azzal, hogy a /nyik/ végződésben megmaradt a lágy /ny/. Pedig ennek megkeményedése rendkívül jellemző a magyarba átkerült szláv nevekre. Emiatt van Jelenik a példádban is, nem Jelenyik. Az pedig nem plauzibilis, hogy a rendszerszerű magyarosodás nem megy végbe, míg egy esetleges változás igen.
A nyelvészeti érvelés központi eleme az, hogy erős analógiát tudjuk felállítani az érveinkhez. Különben elképzelni sok mindent lehet. Még a természettudományokban is: a nullponti energiát is el lehet képzelni, de ezt a diszciplína elveti, mert nem lehet egy erős szakmai érvelési kontextusba helyezni. A felcsavart, ezért elhanyagolható kiterjedésű plusz dimenziókat is el lehet képzelni: ezt viszont nem vetik el, mert a húrelmélet keretében beilleszkedik a fizikai érvrendszerbe.
Az elképzelhetők közti ilyen szelektálásra alkalmas az analógia. Nyilvánvalóan, ha valóban hatnak olyan folyamatok, amelyek egy szláv /namesnyík/ névből a magyarban Nemesnyik-et állítanak elő, akkor ez nemcsak egyszer megy végbe. Vagyis nemcsak ebben az esetben találjuk azt, hogy a név első fele egy magyar szó hatása alá kerül, de a vége megmarad eredetinek. Így azt kell várnunk, hogy a /jelenyík/-ből valami *Jólenyik lesz (a Jelenik mellett). Ha ilyet nem találunk, akkor a /namesnyík/ > Nemesnyik elképzelést is el kell vetnünk.
Utalták a Tréfa ~ Tariffai-ra. Ezt nem lehet analógiaként felhasználni. Egyrészt nem (kellően) stabil: hipotézissel (még ha valószínűsíthetővel is) nem támasztunk alá hipotézist. Másrészt a jellege teljesen más: a felvetésem szerint itt teljes hangalaki magyarosodás lépett fel, hangrendi hasonulással, elhasonulással, magyar apanévképzővel. A feltételezett /namesnyík/ > Nemesnyik esetén pedig a név közepén egyszer csak megállt a magyarosodás: az, hogy ez előfordul, ahhoz kellene analógia.
Ahhoz ellenben van elég példa, hogy magyar vagy német melléknevek az együttélés folytán átkerülnek a szlovákba, és adaptív szlovák melléknévképzőt kapnak. Pl. gyenge > dengľavý, falsch ~ fals > falošný. Ezek lehetnek nyelvjárásiak is, amelyek a mai nyelvben már nem feltétlenül adatolhatóak, pl. tár(szekér) > tárny (voz), barna > barnavý, frisch ~ friss > frišný.
Megengedhetőnek láttam tehát külön részletes vizsgálat nélkül egy magyar nemes > szlovák nemešný létezését. Most hogy részletezőbben is érvelnem kell, a Slovenská reč 1973. évi 3-4. számában a 173. oldal alján elő is fordul: „Megfigyeljük itt magyar szavak szlovák nyelvbe, illetve a XVI–XVIII. sz.-i szlovák írásbeliségbe való hatolásának az eseteit. Nem fogunk közelebbről foglalkozni az általánosan ismert magyar eredetű szavakkal, amelyek többsége máig megvan a szlovákban (chýr, ťarcha, banovať, sihoť, kelčik, bečeľovať, belčov, hintov, išpán, šarga, šargavý stb.), sem azokkal a szavakkal, amelyekre más helyen már figyelmet fordítottunk korábban (alčí, jalč, sileš, ilešný, varmeďa, varmedský, lovás, orsacký, nemešný, namešný, barnavý, biršag, biršagovať, urek [orek, irek, jirek, erek, jerek], különböző magyar eredetű szitokszavak [lilek, lilecký, lilekovať szitkok részeként, erdegať] és a t.) …” – https://www.juls.savba.sk/ediela/sr/1973/3-4/sr1973-3-4-lq.pdf
És a fenti listán ott található a namešný is, mint nyilvánvalóan a nemešný mellékalakja. Ezt már korábban megpeddzettem, de időközben nekem is eszembe jutott a tereh (teher) > ťarcha, teve > ťava szavak nyújtotta analógia, vagyis hogy a magyar /e/ a szlovákban /a/-ként is jelentkezhet, nyilván azért,, mert ez a magyar /e/ nyíltabb, mint a szlovák variánsa, sokszor inkább /a/-nak hallik már. Ahogy a zárt magyar /é/ is /í/-ként hallhatik a szlovák fülnek, vö. a fenti listáról költség > kelcik, éles > ilešný.
Tehát a Nemesnyik nem magyarázható a Namesnyik-kel (hanem éppen fordítva).
Ui. Amúgy azt is találtam, hogy a XV–XVI. sz.-ban a túróci Draskócon a többi nemes család között feljegyezték a Nemešný családot (vélhetően a jogállás és a név nem volt független egymástól). Az erről találtam cikk azért is érdekes lehet, mert említi a szomszédos Dolináról átköltözött Buoc családot: akik korábban már szóba (vitába) kerültek. – http://historia.slovenska.blogy.atlas.sk/dejiny_slovenskych_historickych_regionov/39146/
A Szerbin név kialakulhatott-e más szláv /ruszin, stb. esetleg román/ nyelvi környezetben, vagy csak a szlovákban? A Szerbina névváltozat ad-e plusz információt, vagy esetleg nőre utal?
Az általam leírt szláv nevek a tágabb értelemben vett Hernád- völgyéhez köthetőek.
Erre a vidékre az 1700-as évektől jelentős szláv: szlovák, ruszin, cseh, lengyel betelepedés történt. A hajdúkkal talán délszláv is.
A családfám kutatása során igyekszem az ágainak eredetét, származását a lehető legteljesebben megismerni. Ebben a nevek is segíthetnek.
Kérdésem: A Stefko, Safranszky- Safranko nevek egyenlő eséllyel köthetőek-e az általad írt etnikumokhoz? Persze, ha a faluba szlovákok települtek, jó eséllyel hozzájuk, de egy ruszin vagy lengyel is lehett köztük. Az utóbbinál a név változása magyarazható-e nyelvileg, vagy inkább csak a lelkész kedvével? közben találtam egy korábbi változatot, -Seferin. Beleillek-e nyelvileg a sorba?
A Nemesnyik csak Kázsmárkhoz köthető a korai időkben. Megértettem szakmai magyarázatodat, de érzésre én is hajlok Mezőbándi vélemyénye felé, mert nekem is az a tapasztalatom, hogy a nevek könnyen és gyakran módosultak. Természetesen ez a "véletlen" nyelvészetileg nem mutatható ki, és nem is indokolható.
Ha nagyon naívak a kérdéseim, -elnézést,- de ebben nagyon laikus vagyok!
Látom rendszeresen sikerül rejtélyes nevekre bukkannom, amelyek még neked is kihívást jelentenk :D Pedig még vissza is szoktam fogni magamat, hogy egy-egy híradó után ne üljek le egy újabb csokornyi nevet prezentálni.
Oké, azért van egy hazai családnév, amit nem bírok magamban tartani:
Csupán arra gondoltam, hogy a Namesnyik családnév létezik Mo-n. A NAmesnyik -> NEmesnyik átalakulás valóban ennyire valószínűtlen lenne egy olyan magyar nyelvi környezetbe kerülve, ahol az értelmét vesztett "names"-t felváltja a "nemes"? Vagy akár motiváltság nélkül is, csupán egy kiejtésbeli változás szilárdul meg írásban? (vö: Jelenik/Jelinek, Kolmár/Kalmár, hogy ne is említsek olyan bonyolultabb, saját neveket, mint a Tariffai/Tréfa :) )
Szóval, lakius füllel nekem nem tűnik annyira távolinak a namesnyik a nemesnyiktől, hogy ne tartanám elképzelhetőnek ezt az eredetet. De.... ez teljesen laikus hozzáállás részemről.
> Nemesnyik: esetleg a Namesnyik picinyt eltorzult változata?
A mai szlovák névadatbázisban van Námešný ['na:meʃni:], Námesný ['na:mesni:] és Námestný ['na:mes(t)ni:]. Ez utóbbi kettő összetartozik, és jelentésük a námestník ['na:mes(t)ɲi:k] ’helyettes’ közszóéval azonos. Az, hogy az š-es alak ide tartozik-e, nem tudom, de más etimológiáját nem találtam, és a námestník lágy [ɲ]-je talán lágysági hasonulást okozhatott az előtte álló s-en. (Persze az is lehetne, hogy éppen a magyar alapon képződött *Nemešný szlovákosodott a Námestný hatására.)
Ehhez képest a Námešný-bőlnem vezetném le a feltételezett *Nemešný-t. A ná- kezdet igekötőként megszokott a szlovákban, a ne- viszont tagadó előtag. Szemantikailag különböznek, népetimológiás nyomást sem látok. Ráadásul a Nemesnyik második n-je lágy ny-ként hangzik, mint a szlovákban, de az első n kemény: a szlovák belső fejleményként kialakuló szlovák *Nemešník-ben viszont az is lágy lenne. Ellenben, ha az előtag idegenből van átvéve, akkor a szlovák megtart(hat)ja a kemény ejtést
Magyar ajkon sem tartom valószínűleg egy ná- > ne- alakulást. A RadixIndex ismeri a Nameszni, Namesztik, Namesztnik neveket, de nincs *Nemeszni stb. Ezenkívül a magyarosodás jellegzetes lépése a lágy ny megkeményedése (vö. éppen Namesztnik), de ez hiányzik a Nemesnyik-ből.
Ad Koklács: Oda jutottam, hogy ha /u/ > /o/ változást feltételezünk pl. magyar ajkon (vö. uruszág > ország), akkor a Kuklács névnek már lenne szláv etimológiája.
Ilyen szláv nevet ugyan a jelenkorban nem sikerült gyors körülnézéssel adatolni, de az elemei léteznek, így múltbéli kapcsolatukat sem lehet kizárni [*]. A szláv -áč (-ač, -acz) képző közszavakhoz járulva tulajdonságneveket ad, pl. szlovák brucho ’has’ :> brucháč ’nagy hasú ember’, roh ’szarv’ :> roháč ’szarvas (állat); szarvasbogár’. A szlovák kukla jelentése ’csuklya, kámzsa, fejet teljesen beborító sisak, fejfedő’. Ez egyéb képzőkkel vezetékneveket is ad, pl. Kuklík, Kukliš.
[*] Sőt, a szlovák köznyelvben kialakult a kukláč közszó, olyan rendőrt vagy katonát jelöl, aki maszkban végzi a tevékenységét. A képzés intelligibilis ma, így vélhetően régen is az lehetett ’kámzsát, csuklyát viselő ember’ értelemben.
Sajna minél rövidebb, annál több eredet lehetséges. Sok nyelvben létezhet ugyanolyan hangzású (csak más jelentésű) egyszótagos szó. Talán az anyakönyvek alapján végzett családkutatás közelebb visz a megoldáshoz. Szerintem a környékbeli eredet valószínűbb, mivel a [lesz] ejtésú szavak a szlovákban, ukránban, szerbben is erdőt jelentenek. Azt nem tudom, hogy ezek alkotnak-e ezekben a nyelvekben képzőtlenül családnevet (majs LvT megmondja), de magyarul ugyebár létező családnév az Erdő.
Persze ettől még a te Lesz családnevet származhat éppen Franciaországból, de ezt az etimológia alapján szerintem nem lehet kideríteni.
Schleinitz: A Duden szerint képzőtlen német lakosnév (No.) a hasonló településnevek egyikéről, amelyek Szászországban, Szász-Anhaltban, a Poroszországban (poznańi tartomány) és Ausztriában (voltak) találhatók. A szászországi település egy régi nemesi család nevét is adja. (Vö. német Wikipedia).
Így a Schleinics alak másodlagos, népetimológiás alak. Az -ei- kettőshangzó egyébként sem szlávos, de a szókezdő /sl/ hangkapcsolat sem. Ezért szláv -ić (-ič, -icz) apanévképzős eredetet eleve nehezen várhatnánk. Így *Schlein alapnév sincs.
Persze a német Schleinitz földrajzi név végső soron szláv eredetű, valami *Slinica nevű víznév lehet az eredeti, amely a mai szlovák slina ’nyál’ szóval azonos tőről eredhet. A szó eleji /szl/ > /sl/ változás és az /í/ > /ej/ ~ /aj/ diftongálódás a német nyelvfejlődés ismert jelenségei.
Szerbin: Vö. szlovák Serbín ~ Serbin. Ez a régi szlovák Srbín ’szerb férfi’ népnév nyelvjárási formája.
Nemesnyik: Láthatóan szláv, de ilyenformán mai névtárakban nem találtam meg. A RadixIndex Alsókázsmárkról mutatja ki az I. vh.-hoz kapcsolódóan. Ez megengedi az alakilag is valószínűsíthető szlovák eredetet. Ezt én a magyar nemes szó átvételeként elképzelhető szlovák nyelvjárási *nemešný melléknév -ík kicsinyítő-személynévképzős származékának vélem.
Stefko: Vö. szlovák Štefko, illetve cseh Štefko, lengyel Sztefko, ukrán Штефко (Stefko). Ez a szlovák Štefan ’István’ (ill. a megfelelő nyelvjárási cseh, lengyel, ukrán) egyházi személynév rövidülésének és a -ko kicsinyítő képzőnek a kapcsolata.
Safranszky (Sáfranszky, Szafranko): Vö. szlovák Šafranko, cseh Šafranko, lengyel Szafranko, illetve lengyel Szafrański. Ezek a sáfrány növény- és fűszernév szláv megfelelőjéből lett családnevek. A -szky (< lengyel -ski) itt apanévképző funkciójú.
Furcsa: Szerintem ez magyar eredetű, jellemre, viselkedésre vagy külalakra utaló ragadványnév. A furcsa melléknév történeti jelentései ’kötekedő, serény, buzgó, kíváncsi, ravasz, furfangos, tréfás, fürge’, illetve Erdélyben ’csinos, formás’. Szláv etimológiai lehetőséget nem látok (németet pedig még kevésbé).
Rackovi (Raczkovi, Rachovi, Ráczkövi): Csábító lenne a magyar Ráczkövi alakból magyarázni. Van is egy Rác-kő (Ráckő) nevű hegyről találat Kovásznában, de ilyen hegynévből nemigen lesz családnév. Esetleg lehetne a Ráckevei > Ráckevi név alakváltozata: ez azonban nem magyarázza a RadixIndex szerinti az erdélyi-partiumi,illetve kárpátaljai elterjedést. A ráckő köznév a szén egy alakváltozatát takarja, de ilyenből pedig -i képzős név nem lesz.
Azonban szláv megfejtése sincs. Van szlovák Rackovič, illetve ukrán Рацкович (Rackovics), de a név végi /cs/ lekopását nem indokolja semmit. Román megközelítés még ennyire sincs.
"Az aldebrői német telepesek egyetlen foglalkozása és keresetforrása a dohánykertészet lett, mert a határban telki szántókat, réteket nem kaptak, hanem kertjük végében egy-egy hold kiterjedésű dohányföldet, valamint földesúri szolgáltatásaikat is főként dohányban fizették meg. A debrői dohány a Magyarországon forgalomban lévő dohányfajták között egyike volt a legjobbaknak. Az új telepesek először csak házaik kertjeiben kísérelték meg a dohány termesztését, majd látva kísérletük sikerét, nagyobb telkeket kértek az uraságtól, mely a falut környező szőlőföldeket adta át nekik erre a célra. Aldebrőn így sohasem alakult ki jobbágytelken élő parasztság, hanem a zsellérházakban lakó dohányosközség. A 18. század végén a debrői dohányosok sikereinek láttára Verpelét, Tófalu, Kápolna, Kompolt, Szalók, Kerecsend és Maklár népe is megindította a később verpelétinek nevezett, de valójában a feldebrői magyar parasztok által 1730 táján megkezdett és az aldebrői német újtelepesek által 1743 után népszerűvé tett dohányfajta termesztését."
Kisnána:
"A török pusztítás nyomán 1716-ban újra benépesítették a mátraalji falut. Kisnánára Árva megyéből érkeztek az első szlovák telepesek. A kisnánai határ jelentős része korábban erdős volt, ezért még a 20.század elején is a lakosok nagy számban vettek részt az alföldi summásmunkákon. A hagyományos földművelés mellett dívott a szőlőtermelés is.A 18. században a földesurak német telepeseket hívtak a kihalt település felélesztésére."
Huszka: Vö. szlovák Huska ~ Húska, cseh Huska ~ Houska. Ez két név egybeesése. Egyrészt valóban a szlovák hus, cseh husa ’liba, lúd’ állatnév -ka kicsinyítő képzős származéka. Másrészt a húska ’fonott kalács, márványkalács’ értelmű nyelvjárási szó is lehet.
