Hát ez az a pont, ami a magyarokat még súlyosan érinti a vendéglátásban, hogy a mentalitást, na azt meg kell fizetni. Porván tuti olcsóbb a sör, csak ott meg toporoghatunk a lépcsőn, emrt a kutyát nem engedik be...
Mi tavaly télen csak egy sörre (meg pecsételésre) ugrottunk be, úgyhogy a szállásról nem tudok nyilatkozni, de a kiszolgálással tényleg nem volt semmi problémánk, jól el is beszélgettünk a pincérbácsival.
Mondjuk az árak egy kicsit húzósak, dehát egyszer élünk...
Teljesen úgy vannak berendezkedve, hogy a Bakony közepén nem akadnak ki, ha valaki fülig szutykosan érkezik.. :) Takarításszakmailag is felmértem a dolgot, sehol semmi padlószőnyeg, szőnyeg, csak jól felmosható járólap meg laminált padló. :)
Abszolút remek a hozzáállás, úgy tűnik, máshol elég csak egy bunkó tulaj vagy főnök, és hozzáidomul a személyzet. Itt elég egy kultúrált főnök/tulaj/vezetőség, és lám-lám, a személyzet sem pampog és húzza az orrát, hogy betrappolunk sárosan.
Hozzáteszem, a kutya érkezett a legtisztábban, őt még a bejárati ajtó előtt lepucoltam. Csak a por hullott belőle aztán, ahogy száradt meg.
Hát, simán.. :) Főleg mert svájci a szállodavezetőség, és a kutyán nem akadt fenn senki. :) Meg főleg azért simán, mert embör üdülési csekkjeiből ment a dolog, mondjuk ha végre nekem is lesz normálisan fizetős melóm, akkor talán kicsit gyakrabban tudunk ilyen logisztikájú túrákra menni.
A sípolást a Hajagra mondtam, gondolom az adótornyok miatt, borzalmas magas frekvenciás sípolás. Ja, a kis faházra ki volt írva, hogy webkamerás megfigyelés, úgyhogy integettem pár irányba, de nem tudom, ki nézegeti és hol.. :) Valami rádiós klubhelyiség.
Hétvégén 2 napban legyalogoltuk a Dornyay-túrát. Reggel időben érkezünk Porva-Csesznekre a vonattal, kicsit morcosan a végén, a korai kelésre fogom.. :) Az út kellemes, sokat tévelyegni nem tudunk, bár helyenként kérdéses, merre is az arra. Cseszneket szép napsütésben érjük el, kocsmában csipsz- és bélyegzővételezés, majd felcaplatunk várirányba, de nem megyünk fel, mert csak geoládázni indultunk. A temetőnél csuszkálunk egy jót, sáros-havas az ösvény. Az országútról lekanyarodva találkozunk az első kihívással, borzalmasan csúszós sáros szekérút a szántás szélében, felfelé. Örülünk, amikor vége. Szép erdőben haladunk Vinyéig, itt a napsütésre meg a kutyára való tekintettel a Pokol csárda teraszán ebédelünk. A kiszolgálás nem túl gyors, de kedves. 2 macskaféle próbálkozik a megkörnyékezésünkkel, de hamar észreveszik az Ebet, és elsomfordálnak.
Itt aggódni kezdtem, hisz alig jöttünk 11-12 km-t, de már fél3! Vízióim a fagyhalálról és a farkasokról a völgyben szépen kanyargó dózerúton elmúlnak, gyorsan tudunk haladni (a sáros felfeléken a 2 km/h nagyon kevéske, ugye..). A gémeskútnál rövid szusszanás, a kutya botot hoz, játszunk vele. Porváig tócsa és sárkerülgetés, jutalmul szép (fotón igen giccses.. :) naplementében van részünk, Porva templomának sziluettje a lilás felhők előtt, narancssárga-arany az ég. Kocsmába csak egyikünk megy be pecsétért-kóláért, szerelvényt igazítunk, jön még kb. 1-2 km sár, aztán aszfalt. A félszürkületben a kutya eltűnik valami állat után a szántószéli kis erdőbe, innentől póráz. Ami hasznos, mert jelentősen növeli a sárban való haladásom tempóját. A fejfájásom (melegfront) viszont erősödik. Az aszfalt megváltás, Szépalmapuszta nincs már messze!
Szállásunk Szépalmán remek volt, ez egy ilyen hámbólkirúgós túra.. :) Tusolás után megyünk a jacuzziba, de nem bírjuk sokáig, az én lábam amúgy is ázott egész nap. Vacsora remek, álmunk nyugodt.
Reggel 07.00-kor mi vagyunk az elsők a reggelinél, alaposan ki is teszünk magunkért, egy darabig nem leszünk éhesek. 8-kor kilépünk a szállóból, irány az erdő! Ez a nap kicsit hosszabb lesz, mint az előző, kilométerben, de időben kevesebb. Bakonybélig jó tempóban haladunk, bár az aszfalt nem esik jól, az eső ezzel szemben igennagyon, de a szép völgy kárpótol. A pecséttel szemközti buszmegállóban tízórai, innen már alig lesz aszfalt, sár várható. Egy rövid és velős záport vészelünk itt át. Kiérve a faluból lassan emelkedni kezdünk. Nem hiszem, hogy mi mentünk volna a felhők fölé, de egyszer csak kisüt a nap, az egész délelőttöt beárnyékoló esőfelhők eltűntek. Egyre jobban nekivetkőzünk. Néhol útkeresgélés, megszűnt zöld kereszt jelzés segít néha. Ráktanyánál ebéd, innen egy köpés Augusztintanya. Innen Hajag sem sok, de nagy a sár, frissen felszántott utak, fakitermelés. Lassan felérünk, időzünk egy darabig, de a folyamatos sípolás nem teszi nyugodttá a pihenést.
Leindulunk végre Herend felé, a célegyenesbe, ami ugyan nem egyenes, és nem is mindig csak lejt, de egyre közelebb kerülünk a civilizációhoz. Katonai ojjektumokat hagyunk el, meg sártengereket. Végül a 8-as duruzsolása is felhallatszik, birkanyáj nyomai, végül Herend.. Kis kavargás után megtaláltuk a bélyegzést, próbálunk enni keresni, az ABC végül a nyerő. 10 perc a vasúthoz, ott fűtött váróterem, az asztalnál uzsonnázunk. Fáradtak vagyunk, koszosak, de szép volt a Bakony!
A Gerecse fehér lepelbe öltözött, sár csak mutatóban volt, igazi téli túrát sikerült abszolválni.
Kicsit már untam a Fagyűjtőtelep kitérőt, ezért úgy gondoltam, Vértestolna lesz a "megszakítási pont".
Nagyon élveztem a "bevezető dombot", a zajt kevésbé.
Előző alkalommal, az irtás miatt nehéz volt a haladás, de most minden rendben volt, egyszer kellett csak alaposabban körülnézni, egy irtás miatt. Nem vészes.
Sikeresen megkerültem a következő dombot, a jeges farönkön volt némi izgalom, de megúsztam az átkelést.
Egy óra telt el és ott voltam, ahol a régi út becsatlakozott, Nagyegyháza felől.
(Mivel előző alkalommal, amikor erre jártam (autóval), már felkerestem a templomromot, írtam is anno erről, most viszont nem felejtettem el bélyegezni a kiinduló pontnál, és szerencsére volt nyalóka a dobozban, szóval a templomrom végre felkerült a listára.)
Továbbra is jeges úton bandukoltam, a Nap szépen sütött, jó tempóban értem el a kerítést.
Innen kicsit kapaszkodni kellett, de nem volt vészes.
A nyeregnél volt némi sár, de ki lehetett kerülni.
Nagyon jó érzés volt megérkezni a kulcsosházhoz és a fedett teraszon tanyázni csöppet.
Volt nyalóka, tisztaság és csönd. Kellemes hely, még télen is.
Tartottam a nem túl feszes tempót.
Nem különösebben érdekes szakaszt kellett leküzdeni, volt jég is a műúton, de összességében nem volt gond.
Nagy élémény volt a havas szekérúton ereszkedni.
Az országút után újabb havas út, majd egy kis kellemetlenség, sárdagasztás.
A rét után nagyon hangulatos erdő következett, majd a patak, mellyel később ismét találkoztam.
Időben értem el a "pecsétes" fát.
A ház előtti "padkán" kicsit pihentem, pótoltam az elveszett kalóriát, majd irány a hullámvasutazás.
Picit belerősítettem, de mint később kiderült, erre nem volt szükség.
Kb. 1 óra 10 perc alatt értem el az országutat, balra fent a Pes-kő, jobbra előttem a "nagy hegy".
Már a térképen is látszott, hogy nincs messze Vértestolna, de valahogy nem ugrott be, hogy a buszmegálló egészen közel van a település határához, még 500 méter többletet se vállaltam, azaz kevesebbet, mintha a Fagyűjtőtelephez mentem volna:o(
Annyi idő nem maradt, hogy tisztességesen meglátogathassam az intézményt, ezért bevártam a buszt, majd irány haza.
Ha a menetrendet tartotta volna a busz, akkor nem értem volna el a vonatot, de szerencsére csak a menetrend összeállítói gondolják úgy, hogy 16:26-kor ér be a busz és 16:28-kor indul a vonat.
Elértem az egyébként kicsit késő vonatot, szép piros STADLER.
A régiben melegebb volt, ez tisztább, de ugyanúgy késik.
A táv kb. 26 kilométer volt, kb. ennyi a maradék, Mogyorósbányáig.
Kemény menet a Gerecse túra, de azt hiszem, jó döntés volt Vértestolnán megszakítani a túrát.
Ma délelőtt ugrottunk le anyával a vonatról a szárligeti állomáson s legnagyobb meglepetésünkre hóba-fagyba érkeztünk. Pont sétált vissza a forgalmista, kérdésünkre, hol találjuk a bélyegzőt, az állomás egyik ablakpárkányára mutatott, ahol a kéktúra bélyegző a havas lében a szétázott fagyott párnán 15-20 dió társaságában várt minket. Nem értem, miért így kell tárolni... asszem nem sokáig lesz meg így..... a lenyomat jó lett, igaz, saját párnából dolgoztunk. Mindjárt az út elején beestünk a Birkacsárdába egy babgulyás-sör kombóra, remek volt, majd nekiindultunk Vitányvár felé a kéken. A csákányospusztai túristaháznál lehettek emberek, mert az ablakok szépen kitárva ásítottak felénk, viszont a Mária szurdok így télen hóban-fagyban-sárban veszélyes kissé. Vitányvában szétnéztünk, itt egy öt fő plusz kutyás kirándulókkal találkoztunk, akikkel a szarvas kútig együtt haladtunk kicsit lemaradva tőlük. Innen mi tovább mentünk a kéken egészen Várgesztesig. Itt a központban lévő kocsmában a fiatal, nem kis darab, miniszoknyás-csizmás pultoslánytól ücsit vételeztünk, majd félszeg kérdésemre, hogy kéktúra bélyegzőről nem tud-e véletlenül, mosolyogva nyúlt is a pult alá s tette elénk a bélyegzőt. Remek lenyomat, majd mivel épp jött a 4 órás busz, a várba már nem menünk fel - egy gyerekcsoport ott lehetett, mert láttunk egy buszt nekik rendelve - majd buszra szálva Tatabányáig mentünk s onnan vonattal haza. A jelzések végig jók, minden okés. Most pedig kaja és barna sör :)
Ez nagyon durva!! Mi az, hogy a polgármester nem tehet semmit? Az ilyen esetek ellen hatóságilag fel lehet - sőt, fel kell! - lépni, a kutyákat el lehet vitetni (a gazdájukkal együtt kellene...)
Sajnos egyáltalán nem egyedi eset. Abszoltú nem felesleges a kutyariasztó, én is most tervezem egy beszerzését, mert az utóbbi időben a biciklizések közben igen sok gondom volt nekem is a kutyákkal, és bár eddig szerencsésen megúsztam, nem akarom magam ellen kihívni a sorsot.
Amúgy köszönöm a tájékoztatást a Rómer Flóris túráról! Szerintem az is hasonlóan népszerű túra lesz, mint a Dornyay.
Mi az őszi szüneti 4 napos csapatépítő túra keretében az utolsó napon húztuk be ezt a szakaszt, ellenkező irányból. Ekkor már elég messze voltunk a bázisunktól, Keszthelytől, így a kedvezőtlen tömegközlekedési megközelítést kivédve ezen a napon vendéglátónk vitt ki a napi kezdőpontra autóval. Így viszont már közvetlenül az ötvösi keskeny aszfaltútról kezdhettünk a kéken, nem kellett Türjéről még 4 km-t gyalogolni az OKT-ra érésig, ellentétben az előző nappal, amikor még be kellett mennünk Türjére a buszhoz.
OKT – Dorog – Piliscsaba + Pilisi források utolsó felvonás 2007.11.24.
A Dornyay óta nem jártunk a szabadban, úgyhogy épp ideje volt egy közelebbi kirándulásnak. Már régóta elterveztük, hogy ezt a szakaszt megspékeljük két kitérővel a forrásokhoz, de eddig valahogy mindig másfelé vitt az utunk, most került csak rá sor.
A logisztika miatt fordított irányban tettük meg a szakaszt, Klotildligetig utaztunk vonattal, onnan a P+ jelzésen, majd az elágazástól visszafelé néhány métert a S-,P-on könnyedén megleltük az Iluska forrást. Néhány fényképet készítettünk, majd visszatértünk az állomáshoz. Itt egy sörözőben kis védőitalt tankoltunk, majd átballagtunk Piliscsaba vasútállomáshoz. Érdekesek a környéken a házak, sok régi nyaraló, villaház és felújított/új palota váltogatja egymást. Az állomáson a jegykiadás megszűnt a forgalmi irodába kopogtattunk be, a vasutas hölgy kezünkbe nyomta a bélyegzőt és önkiszolgáltunk, Felazso beütötte az első pecsétet a vadonatúj igazolófüzetébe, megkezdve ezzel a második bejárást. (nosztalgiázott is útközben, ugyanis sok évvel ezelőtt ugyanezen a szakaszon kezdte az elsőt :))
Piliscsévig viszonylag jellegtelen a szakasz, az idő erősen párás volt, így semmi kilátásunk nem volt. Egy szakasz tetszett, ahol egy fenyvesben kicsit mélyút szerűen megy az út, homokos partfalak közt. Beszélgetve hamar átértünk Piliscsévre, mivel itt nem kell igazolni, megállás nélkül továbbhaladtunk. A falu határában elágazik a kék és a P-, Güszi leírását segítségül véve innen tettük meg a második kitérőnket, hogy megkeressük az Eszperantó forrást. A piroson elhaladtunk a pincesor mellett, (néhány egész szép is van köztük), majd áttértünk az itt még látható PO-ra. Néhány percet haladtunk egy szekérúton, majd jelzés híján a leírásra hagyatkozva, balra fordultunk egy füves úton (valami sorompóféle is van rajta). Néhány méter megtétele után egy jelzésalap erősített meg, hogy jó irányba haladunk.
A jelzések rendezetlenek errefelé. Térkép szerint dél felől PO, északról SO jelzésen közelíthető meg, ehhez képest délről két ősrégi jelen kívül csak alapok voltak, de azok sem mostanában készültek. A forrás közvetlen közelében egy kútgyűrűre festve egymás mellett a sárga és a piros (itt érnek össze), illetve találtunk nagyon régi KO jeleket (a forrásnál és még Piliscsévről kifelé is). Továbbnézve északnak SO sehol sem látszott. El is gondolkodtunk, hogy mivel alig 2-3 km mindkét irányban, a forráshoz letáborozva, bográcsolva néhány ember egy nyári napon kényelmesen meg tudná csinálni. Kérdés, hogy elvileg kihez tartozik, kell-e hozzá engedélyt kérni stb. Ilyesmiben nincs (még) tapasztalatunk.
A forrás maga tényleg nagyon elhanyagolt, bár örültünk, hogy meglett az 50. forrásunk, de a környezet kissé lehangoló volt. Visszatértünk a kékre, majd folyamatosan emelkedve értük el Klastrompusztát. Sajnos Piliscsév fölött hiába lett volna némi kilátás a környező dombokra, annyira párás volt az idő, hogy meg sem próbáltam fényképezni. A kolostorromnál éppen egy szemből érkező csoport bélyegzett, úgyhogy fényképezgetéssel ütöttük el az időt, míg ők végeztek. Köszöntünk nekik, jó utat kívántunk egymásnak, majd ők útnak indultak. A fém bélyegzővel megküzdöttünk, de végülis olvasható lett.
Felazsonak ekkor ugrott be, hogy Klastrompuszta érintőpontja a Pálos kolostorok Magyarországon mozgalomnak, némi bosszankodás után egy nálunk levő papírfecnire pecsételtünk, remélhetőleg elfogadják így is. Készítettünk a biztonság kedvéért néhány igazolófotót, majd az aszfalton továbbindultunk. Az idő végre kezdett kitisztulni, a sziklák fehéren tornyosultak fölénk. Ekkor lettem figyelmes egy égi jelenségre, amihez hasonlót még sosem láttam. Kisütött a nap és nem messze tőle egy icipici szivárvány folt ragyogott az égen, viszonylag hosszú ideig úgy is maradt, amennyire tudtam, megpróbáltam megörökíteni.
Az aszfaltról letérve ismét kapaszkodnunk kellett, kezdtünk fáradni (a két forrás miatt már 10 km többlet volt a lábunkban) Morogtam, hogy minek tették ide ezt a fránya hegyet, mire Felazso arra bíztatott, gondoljak az esti halászlére (vacsorára voltunk hivatalosak ugyanis :)) Ez megtette a hatását, jókedvre derültünk és hamarosan a hegy oldalában futó nyílt részen találtuk magunkat. Jobbról hófehér sziklák ragyogtak felettünk, balra a kilátás csodás…lett volna, ha nincs újra a mindent eltakaró pára. Így be kellett érnem néhány sejtelmes képpel.
Mivel a nap kezdett már alacsonyan járni és kicsit lehűlt az idő, nagyobb sebességre kapcsoltunk és hamarosan elértük Kesztölc szélét. Nekem kicsit erős volt a tempó, ezért a pont útba eső egységben muszáj volt egy üdítőt venni, de csak hűtöttet tudtak adni, ami nagyon nem esett jól. Innen a Dorogig vezető rövid szakasz tényleg elég rusnya (még egy crossmotoros is elszáguldott mellettünk), de szerencsére már szürkült és gyorsan szedtük a lábunkat, így nem sokat nézegettük a szemétkupacokat.
Dorog határában ébredtünk rá, hogy nagyon necces elérnünk a vonatot. Tétováztunk, hogy lassítsunk, vagy rohanjunk és bár Klastrompusztán még az egy órával későbbi vonatot terveztem elérni és a bélyegzés megszerzése is problémásnak ígérkezett, mégis a rohanást választottuk. Így pont sikerült közelről megtekintenünk, ahogy a vonat kihúz az állomásról… A tapasztalatok alapján minden rosszra felkészülve kopogtattunk be a forgalmi irodára, de kellemesen csalódtunk. Dorog feliratú, dátum nélküli vasút bélyegzővel szolgálhattuk ki magunkat.
Miután ezzel végeztünk, végiggondoltuk a lehetőségeinket és rájöttünk, hogy ha átrobogunk a Városháza buszmegállóhoz, akkor pont el tudunk csípni egy járatot. Így is lett és negyed óra múlva már a Budapest felé tartó buszon ültünk, ami bár nem olyan kényelmes, mint a vonat, de olcsóbb és gyorsabb volt. Így még mosakodni, átöltözni is lett időnk az egész nap várt vacsoráig.
