OKT
(Vértestolna) - Pusztamarót - Mogyorósbánya
Úgy gondoltam, nem szabad sokáig halogatni az "átkelést", ezért úgy döntöttem, hó ide, hó oda, legalább sár nincs, irány a hegy.
Nehezen viselem a hosszaabb civilizációmentes szakaszokat, de a Gerecse sok lehetőséget nem kínál.
Vértestolna komótos település, a kocsma csak 9:00-kor nyit, de én már 8:00 előtt ott voltam! Jó korán indultam, hisz a 15:35-ös busz gyors hazaérkezéssel kecsegtetett.
5:40-kor indult a gyors, elvben hamarabb, mint december 9-e előtt, de a MÁV akkor is kiszámíthatatlan, ha nincs sztrájk.
Szerencsére a 20 percnyi idő elég volt az átszállásra, csak 10 percet késett a vonat:o(
Az új buszpályaudvar egyáltalán nem tetszik, de a busz jött és 7:45-kor már véget is ért a közel 2 órás út! Hurrá!
Feltankoltam a boltban, majd irány az országút.
8:15-kor, már "beöltözve" indultam onnan, ahol nemrég megszakítottam a túrát.
Minimális hó volt a környéken, de szépen sütött a Nap, és szél sem volt. Ideális téli túra.
Négy létrával kellett megküzdenem, az egyik havas, jeges volt, de megúsztam.
Jó tempóban értem el a rétet, az egyik kedvenc helyemet.
A bélyegzéssel nem volt gond.
Újabb eseménytelen szakasz, sár nem volt, a hódara a vastag avaron stabil kapaszkodást biztosított a rövid emelkedőkön. Egy-két lábnyom volt, de gyakorlatilag szűz hóban meneteltem.
A kerítésnél nem volt gond, bár a lenyomat nem a legszebb.
Bőven maradt időm az egyik legszebb szakaszra, bár a jeges kövektől kissé tartottam. Alaptalan volt az aggodalom. Biztonságos volt az út, a botokra sem volt szükség.
Időben érkeztem Pusztamarótra, itt is elég gyenge a lenyomat, de az is lehet, hogy a párnával volt a baj, a hidegben a festék megdermedhetett. Sebaj, ez is megvolt.
Épp végeztem, mikor elkezdődött a havazás.
Sebaj, pihenés volt a program, és fedett hely is akadt.
Szép látvány volt a sűrű hóesés, jólesett a meleg tea.
Már kezdtem volna beöltözni, mikor hirtelen elállt a hó, ahogy jött, úgy ment.
Pár száz méter, és már a Nap is kisütött.
Jókedvűen ereszkedtem lefelé, hááát, nem csekély a szint. Nagy hegy a Gerecse!
Egy óra alatt elértem az országutat, majd egy kellemetlen emelkedő következett.
Valahogy nem volt az igazi. Komoly szintnek tűnt, bár lehet, hogy csak béna vagyok.
Azért sikeresen leküzdöttem a szintet, nem maradt el a jutalom.
Szépen kirajzolódott a túra folytatása, balra az Öreg-kő hatalmas tömbje.
Rövid aszfalt, majd igen jó időt "futva" 2 órával az indulást követően, már napozhattam is a "pont" melletti padon. A hivatalos távolság picivel több mint 8 kilométer.
Jó 1,5 óra maradt a hátralévő mintegy 5 kilométerre, na és fél óra a kocsmázásra.
Jókedvűen indultam felfelé, elhaladtam a szentkút mellett, majd rövid nyílt terep következett. Az utolsó pár száz méter már végleg nem hiányzott (leginkább a szint miatt), de sikeresen elértem a padokat (utolós kortyok a termoszból, rövid pihenő, mejd irány tovább). Innen már leginkább séta Mogyorósbányáig, bár a befagyott pocsolyák néha okoztak apró kellemetlenségeket.
Összességében nem volt gond, a mélyúton már kövek is voltak, stabilan lehetet ereszkedni.
Pont 15:00 volt az idő, mikor betoppantam az épp akor kinyitó Kakukk nevű műintézménybe.
Úgy döntöttem, megérdemlem az unicumot, és egy csokit is megengedtem magamnak.
Lassan telt az idő, a busz indulásáig közel 45 percem volt.
Az idő egyre hidegebb lett, a buszon nem nagyon volt fűtés, de a gondos előkészítés meghozta gyümölcsét.
Kényelmes tempóban ballagtam a vasútállomásig, megvettem a jegyet, és már gördült is befelé a Desiro. Nem olyan meleg, mint a régi, de legalább nem koszos.
Gyorsnak nem mondható, de szerencsére pontos volt.
Elalvás nélkül értem el Újpestig, még egy kis metrózás és amikor átszálltam a Nagyvárad téren, megelégedéssel nyugtáztam, hogy esik a hó. Ezt megúsztam.
Maradt még kb. 15 kilométer, de ez már inkább kirándulás, mint túra. Feldob a gondolat, hogy félúton van Tokod, na és a kocsma.
Lehet, hogy befejezem a Gerecse túrát, de az is lehet, hogy nem.
A nehezén mindenesetre túl vagyok.
Dorogtól Ősagárdig már régebben eljutottam, elfogytak tehát a Budapest környéki szakaszok.
Továbbra sem a kedvencem a téli túra, de ez jól sikerült.
