A 80-as években műteni kellett a hangszálait, a 84-es Under Wrapson hallható még a régi hangja, a 87-es Crest of a Knave-en már nem egészen olyan. A dohányzásról is le kellett szoknia.
A Songs From The Wood eszméletlen jó album. Az azt megelőzők is, szinte kivétel nélkül. No de valóban ízlések és pofonok... Bár ha egy Aqualung el tudott menni melletted, akkor nagyon szolídan meghúzódhattál a háttérben...
Egyébként divat lett mostanában ez a visszatekingetősdki. No de nincs ezzel semmi baj, ha ilyen albumokra lehet visszatekingetni!
Szerintem Anderson hangszál-problémái is lehetnek a háttérben, az utóbbi időben erőteljesen elmozdult az instrumentális irányba, szóval véleményem szerint inkább zenélni akar, sajnos énekelni már csak nehézkesen.
Igen, kicsit furcsa, hogy ennyire visszanyúlnak az időben. Igaz, mégiscsak 40 éves jubileum van, és korábban is elég sok dal volt műsoron, főleg a Stand Up-ról, a koraiak közül.
Én sem ezekért a dalokért szeretem őket, de jó régen jártak erre legutóbb, úgyhogy ott a helyünk. Sajnos már csak Barre és Anderson a Jethro Tull, ezek az újabb tagok nem különösen érdekfeszítőek számomra, különösen, ha Giddings-szel és Perryvel vetem össze őket.
Hát, ami Anderson nyilatkozatából tudható (h. ti. az első három lemez anyaga képezi majd a koncert gerincét, és csak fűszerezik egy-két "újabb" nótával) engem eléggé lehervaszt... az az igazság, hogy a Jethro Tull nálam a Songs From The Wood-tól errefelé Jethro Tull és az ezt megelőző lemezek szinte kivétel nélkül (max. Thick as a Brick) elmentek mellettem. Ízlések és pofonok, persze.
Múlt nyáron Szebenből is hasonló élményekkel jöttem haza... az utolsó 2 lemezről is hallani szerettem volna dalokat... főleg a Roots-ról (a Beside Myself pl. setlisten volt, csak kimaradt... nagy bánatomra)
No, csak ott leszünk, csak ezt az ennyire visszafordulást nem értem... és se az okát, se célját nem látom...
Csak most jutott el hozzám a hír: 2006-ban megjelent egy Wild Turkey (Glenn Cornick, Clive Bunker) album You and Me in the Jungle címmel. Hallott valaki már erről?
Na, örülök, hogy tetszett. A Budapestet mindenhol nyomják :-)
A dobos Ian fia volt, tökre hasonlít rá meg minden. Martin meg más elfoglaltsága miatt "nem ért rá", egy huszonpáréves német csóka nyomta helyette. Sankt Pöltenben még Martin meg Doane is ott volt, a bőgős meg a billentyűs ugyanaz volt, mint most, Erdélyben.
