OKT
(Ősagárd - Romhány - Becske)
Nem sokat gondolkodtam, belevágtam, jóllehet tudtam, a sok változás miatt biztosra nem mehetek.
Hiába a tapasztalat, ez a szakasz nagyot változott egy év alatt.
A hivatalos távolság 25 kilométer körüli, a jelenlegi azonban inkább 30, mint 29.
Jó lenne tudni, hvatalosan mennyi!
Fel voltam készülve arra is, hogy Romhányál kiszállok, de szerencsére ez csak lehetőség maradt.
Lássuk sorjában!
Azzal kezdődött, hogy a VOLÁN alaposan bekavart.
Mivel most már mindegy, hogy busz, vagy vonat, gondoltam kényelmesen utazok Vácig, ott marad 20 perc átszállásra, hivatalosan 8:10-kor van a busz Ősagárdon.
Már a végállomáson kiderült, hogy a VOLÁN nem utasbarát.
Elnézést a kicsit OFF történetért, de jó tudni, hogy Újpest Városkapu végállomásból kettő van.
Az egyik az, ahonnan a buszok mennek pl. Fótra, a másik az új, mely a METRO ellenkező kijáratánál van.
Innen indulnak a buszok Vácra.
Nem közlekednek tehát a Váci úton, az Árpád hídig, szálljon át az utas a metróra!
Nesze neked BKSZ!
Az csak hab a tortán, hogy elővételben kell megvenni a jegyet!
Végre elindultunk!
A 6:20-as busz tipikus munkásjárat. Mennek a dolgozók haza a Tungsramból, majd felszállnak az iskolások, irány Vác. Közel 10 perc késéssel érkeztünk!
Természetesen Vácon is elővételben kell jegyet váltani.
A busz szinte üres, már 8:00-kor Ősagárdon voltunk.
Végre, túra!
Beöltöztem, bedolgoztam a kávét, bélyegzés, majd 8:15-kor irány a hegy.
Végtelenül unalmas az elkerülő út!
És jó hosszú.
Inkább 7 kilométer, mint 6 Felsőpetényig.
Volt egy szép rész, ott kivágták az erdőt:o(
Nem a kedvencem ez a szakasz!!!
Felsőpetényben pici kitérő a bélyegzés, de a kocsma rendes, a lenyomat tiszta.
Rövid pihenő, majd irány az ismeretlen.
Ja, 9:45-kor érkeztem.
Egyetlen pozitívuma az új útvonalnak, hogy elhalad a kastély mellett.
Kihaltnak tűnt.
Kezdetben aszfalt, majd dózerút.
Minimális szint, balra kerítés. Végig!!!
Dög unalom.
És a köd sem akart felszállni!!!
A sapkámból csavarni lehetett a vizet, a nyirok kezdett kellemetlenné válni.
A távolság kb. 4,5 km.
Végre Alsópetény! Itt is kastély!
Az étterem zárva, átellenben van egy kocsma, de még nincs hivatalos bélyegző kihelyezve.
A hölgy készséges, a gyümölcslé kellemesen hűvös. Bedolgoztam egy csokoládét is.
A mellékhelység mocskos, de még mindig jobb, mint guggolva a hidegben:o)
11:00-kor felcihelődtem, irány a hegy.
Mivel az a tervem, hogy meleget eszek, dugába dőlt, gondoltam, leküzdöm a hegyet és megpróbálok eljutni Becskéig.
Kegyetlenül meredek felfelé, a jelzések tökéletesek.
Nagyon hangulatos a völgyfő, ahol a vadászház van.
Még egy kis szint, végre kereszteződés, fenn voltam a tetőn.
11:45.
Még mindig köd, de már vastag avar, minimális hóréteg, kemény, fagyos talaj.
Irány lefelé. Meglehetősen durva az ereszkedés, a völgy hangulatos.
Keresztül a völgyön, majd a rövid kapaszkodó után végre út.
Szépen megnőttek a fák, az út jól kijárva.
Még mindig ereszkedik.
Próbáltam haladni, a kemény talajon ez többé-kevésbé sikerült is.
12:45-kor értem el a büfét.
Kemény menet volt!
15 perc pihenő, egy kis só utánpótlás (chips), pia (no alkohol), majd irány Becske.
A busz 15:55-kor indult, az ellenkező irányba 16:30-kor. Ez utóbbi volt a biztonsági tartalék. A vonat 18:00 után már csak abban az esetben, ha valami történik.
Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy 30 perc kellett az aszfalton a házig. Pedig a táv csak 2 kilométer!
Ezt követően jött az elkerülő szakasz. Legalább 1 kilométer többlet. És felfelé!
És aszfalt!
Végre talaj!
Kemény, fagyos, minimális hó és nagyon durván indult felfelé. Elviselhetetlenül durván. Meg-megálltam szuszogni. Nehezen értem fel a "doombra".
Végre lapos út, belehúztam.
Az akácos közepén kb. 14:30-kor voltam. Ez a Cser-hát, valamikor csertölgyek voltak errefelé, most szép katonás rendben akácfák.
Úgy kalkuláltam, hogy fél óra a sinekig, onnan 45 perc, marad 5-10 perc.
Tévedtem.
Nagyon hosszú az út a sinekig!
Itt lehetett haladni, hisz ebből az irányból is magas a "domb".
De a távolság!
Összeszedtem 10 perc minuszt, feléltem a tartalékot.
Fékezhettem volna, de nem.
Nekiestem, mint bolond tehén az anyjának.
Balra sok-sok domb, hihetetlenül messzinek tűnt a völgy vége. Jobbra sinek.
Még mindig köd. És hűlt az idő. És kezdett fogyni az energia.
A mező szélén mentem, jó soká tértem vissza a jelzett útra.
És akkor megindult felfelé.
Csúszott is, és az emelkedő már végképp nem volt bekalkulálva.
Szuszogva bár, de felkapaszkodtam a pici dombhátra, mögötte már láttam az országutat. Nagyon kevés időm maradt, meg sem mertem nézni az órát, csak akkor, amikor elértem az országutat. 15:55 volt az idő az órámon.
El voltam tökélve, hogy lestoppolom a buszt, de azért indultam a falu felé. Kb. 500 méter hiányzott.
Busz sehol.
Tudtam, hogy Nógrádkövesd felé megy, el nem mehetett!
Elértem a buszmegállót, busz sehol.
Elő a szemüveg, menetrend kukk, ilyen busz nincs.
Még szerencse, hogy ismerem a Nógrád Volán észjárást, Nógrád megyében csak a saját menetrendjét függeszti ki. Utasbarát megoldás!
De hol a busz?
Gondoltam átmegyek a túloldalra, hogy a 16:30-ast leellenőrizzem.
Alig indultam el, hatalmas tempóban érkezett egy kék busz.
Alig bírtam visszaérni és megállítani. Úgy látszik itt nem szokott felszálló lenni!
A Hatvani Volán járata érkezett:o(
A cuccom szétszórva, valahogy felkapaszkodtam, kapartam némi pénzt, majd lerogytam egy ülésre. Vot szabad hely bőven!
Se kaja, se pia 2,5 órán keresztül, csak az eszméletlen menetelés.
De elértem!
BEdöntöttem a tartalék vizemet, maradt némi chips is. Kezdtem kiolvadni.
Sokat kivett belőlem a menet.
De jó lenne tudni, mennyi a valóságban a távolság Kétbodony és Becske között!!!
Hatvanig kiengedtem kissé, majd ismerkedtem a hatvani vasútállomáshoz vezető úttal. Hatvan nem világváros. Hihalt, sötét út, jobbra kerítés.
Az állomás kong az ürességtől.
Büfé nincs.
Szerencsére 45 percet késett egy gyorsvonat, épp elértem:o)
19:30-kor értem haza, kissé kimerülve, kiszáradva, kiakadva.
Kemény menet volt!
Hát, ilyen az OKT Magyarországon, 2007. december 19-én, Ősagárd és Becske között.
Nem Balaton, nem Bakony, nem Visegrád, nem Hollókő, nem Mátra, csak 30 kilométer "összekötő" út.
Jó, hogy sikerült leküzdeni ezt a távot!
