OKT
(Dabronc) - (Ötvös) - HÍD - Sümeg vá.
Alcím: A Marcal völgyében.
A Szilveszter előtti napon, ha tehetem, megyek.
Egy "kellemetlen" szakaszt sikerült abszolválni.
Kezdjük azzal, hogy szídjuk a MÁV-ot!
Nem volt szerencsém, nem állt meg a vonat, bár ezt már Ukkon tudtam.
Dabroncig mentem, igaz, mikor leszálltam, már nem lett volna gond Ötvösön megállni, rajtam kívül ui. más utas nem volt:o(
Hiába, be kell látni, hogy a MÁV nem az utasért, hanem önmagáért van.
Biztos állás a kalauznak és a mozdonyvezetőnek, ingyen utazási lehetőség a vasutasoknak.
Vigye kánya, legalább annyival előbbre vagyok, hogy Dabroncot "kipipálhatom".
Kb. 700 méter a megállótól a központ, a községházával szemben kocsma, békés helybéliek kártyáznak, kellemesen meleg van, a kávé iható.
Pecsét a füzetbe, majd irány Ötvös.
Mire a "városnéző" busz (ld. menetrend) odaért, már ott voltam.
Elballagtam a hangzatos nevű DAB-PIG telep előtt (itt is Európa épül!), majd következett egy dombocska, félút tájt.
Még egy pici és már tábla: Ötvös.
Itt mindenkinek dombon van a háza...
Kocsma zárva, egy lélekkel sem találkoztam.
Út jobbról (a busz még sehol, pedig kellett volna), majd egy rövid emelkedő, templom balról, elhagyatott nyitott buszváró, jobbról téglakerítés és vége.
Ennyi volt Ötvös.
Pici falu és ami fontos, Dabronc településrésze.
Se vasúti megálló, se önállóság.
De mi megőrizzük emlékezetünkben!
Jó 500 méter az országúton, jobbról kék jelek előttünk HÍD.
Végre OKT! K- jelek!
11:00 volt az idő.
A táv kb. 13 kilométer.
Egykedvűen csúszkáltam a jeges úton, majd a megyéket elválasztó tábla után balra, be az erdőbe.
Nem hosszú szakasz, de legalább földút, vékony hó, sok-sok jég.
Sajnos, a fák nem fehérek, de sebaj. Haladni kell!
Újra országút, elől Gógánfa, balra Dabronc.
Ja, mielőtt elfelejteném, Gógánfa előtt a Marcal.
Kell némi képzelőerő, de ez a folyó völgye. Semmi kétség, mélyebben van, mint a környezete.
Irány a hosszú egyenes, balra szántó, jobbra árok. Vannak jelek is.
Újra aszfalt, híd, majd irány balra.
Keresztül egy másik oldalág hídján, jég, hupni, majd előttünk házak.
Mini falu.
Harangláb, tiszta pad, asztal, rövid pihenő.
Csodálatosan tiszta lenyomat.
Idő: 12:45.
Felcsillant a remény, elérhető a 14:06-os vonat!
Jég, kutya, jég, pici hó.
Újra országút.
Nagyon hosszú!
Buszra szálltam volna, de elment a megálló előtt 500 méterrel.
Sebaj, a hosszú egyenesen úgysincs esély, húzzunk bele!
Domb, jobbra ipari park, majd végre vasúti átjáró.
Kapkodtam a lábam, de vonat sehol. Pedig már jönnie kellett volna!
Beestem a váróba, a vasutas hölgy telefonált.
Vonat sehol.
Rövid kopogás után megszánt, elmondta, hogy a vonat elhagyta Ukkot.
Kérdem, mi a helyzet Tapolcán?
Telefonálgatás, majd közli a jó hírt, megvárja a pesti gyors a késő vonatot.
Hurrá!
Rövid csevegés a szegény nyugdíjasok sorsáról, pecsét a papírra, cetli (Kelenföldig olcsóbb), majd int, hogy menjek már, mert mindjárt itt a vonat.
Jajj, a füzetem!
Gyors rángatás, füzet elő, pecsét ki az ablakon, nyomás, majd iszkiri.
Szurkolt a néni is, a palacsintásbácsi ui. már indította volna a vonatot!
Elértem, szépen haladtunk, beértünk, megafon, átszállás, indulás.
Vége.
Kényelmes döcögés Budapestig, a gyorsvonat Székesfehérvárig minden állomáson és megállóhelyne megáll!
Hurrá!
Kb. 8 óra utazás, 4 óra túra, de van három pecsét a füzetben!
Így volt, nem mese volt.
Ui.:
A szünetet kihasználva statisztikát készítettem.
Még van 500 kilométer.
Budapest 100 kilométeres körzetében már nincs túra!
Vinye v.mh.
Inota
Szélmalom a ködben...