Sziasztok!
Régóta kerestem már olyan topicot, ahol az aranyérrel bajlódók beszélgetnek és megosztják egymással az aranyér kezelésvel kapcsolatos tapasztalataikat.
Sajnos eddig nem találtam, ezért indítom útjára ezt a topicot.
Szeretném, ha elmondanátok javaslataitokat, kipróbált módszereiteket, amivel kezeltétek az aranyeres tüneteket.
Külön kérném azokat, akik már átestek aranyér műtéten, hogy mondják el az ezzel kapcsolatos tapasztalataikat!
Nagyon bízom benne, hogy tudunk egymásnak segíteni!
Radek
Két és fél éve kezeltek másodfokú aranyérrel. Sajnos most megint itt vagyok. Zozo problémája is aktuális, a gyűrűzés után borzasztó volt nekem is. A kérdésem az lenne, hogy mit lehet egy olyan belső csomóval kezdeni, amit nem lehet gyűrűzni? A másik kérdésem a fotokoaguláció lenne. - Mitől tud utána kiújulni? (Kb. milyen esélyt jelent a kiújulásra a "gyakori"?) - Te mit értesz a kombinált kezelésen? Nekem két orvos két különbözőt mondott. Az egyik a gyűrűzött csomót koagulálja, aminek nem sok értelmét látom (esetleg gyorsabban esik le?), a másik beljebb égeti le a tápláló ereket. Szóval nekem egyik részen kombinált kezelés volt, utána néhány napig iszonyúan fájt. A második alkalommal levetettem a gyűrűt, mert ott nagyon fájt, ezért csak égetés, amit végig éreztem, de legalább másnapra nem volt vész. Harmadik alkalommal az előzőekből okulva csak égetés, és nem is fájt. Azt ígérték, örök nyugi vár rám, csak szülés vagy hirtelen testsúlyváltozás hozhatja ki. De nem :(((( Szívesen venném a tanácsaidat. Köszönöm, xsd
Kedves Zozo! Nekem is szörnyű volt, nem igazán segített a fájdalomcsillapító sem. Az olvasottak alapján az a tapasztalatom, hogy az emberek egy részének sima ügy, másoknak őrjítően fáj. Ezt alátámasztja az is, hogy van egy személyre szabott határvonal, ami alatt fáj, fölötte viszont nem érzel semmit. Ezt most teljesen fizikai értelemben gondoltam: kívülről befele haladva elérsz egy pontot, amitől beljebb már nem érzékeny. Csak efölé szabadna gyűrűt tenni, gondolom, azért is nem érzéstelenítik, hogy időben kiderüljön. Hogy miért fordulhat elő, hogy mégis ennyire fáj? Ez már csak a magánvéleményem: az orvos nem tudja eldönteni, hogy valójában mennyire fáj. Magyarul azt hiszi, hogy csak hisztizel :( xsd
sziasztok! üdvözlök mindenkit a fórumon! olyan kérdésem lenne hozzátok hogy 2-od fokú aranyerem van már voltam háromszor gumigyűrűs kezelésen nagyon nehezen viselem rettentően fájdalmas nekem ha valakinek volt az irja meg legyen szíves hogy ő hogy viselte!! köszönöm
(remélem, az én harsány közvetlenkedésem sem adott okott túlzott sértődésre, hiszen harsányság ide, vagy oda, bizony meg vagyok szeppenve, de lépnem kell)
Hozzászólásom elején azért írtam, hogy "Kezdeném pár (sajnos) általános dologgal...", mert nem akartam, hogy magára vegye bárki is, akinek nem inge. Ha ilyet akarnék, priviben írnám, másra ez nem tartozik. De ez egy fórum, aminek az ismeretek szélesebb körű átadása a célja (részben).
Azt írtam, hogy "az ember bízzon meg egy szakembert, egy specialistát, és lehetőségei szerint járjon vissza hozzá, hacsak a bizalom végleg el nem veszett, tartson ki mellette!" (Többet nem idézem magamat.) A szakember jelen esetben proktológus, csak az tudja (remélem) a különbséget szakmai szempontból, aki a sebészet mellett ezt hosszab ideje csinálja, mert kellenek a speciális tapasztalatok. De írhatnék egyszerű példákat is (villanyszerelő: autóvill., háztartásigép, épület, stb.). Van, akinek ebben van nagyobb tapasztalata (sikerek, kudarcok, spec. ismeretek), van, akinek abban. Nem kell se szebbnek, sem okosabbnak lennie. (De nem hátrány.)
Erről ennyit írnék, nem akarok senki lelkébe belemászni, és itéletet alkotni, főleg a nélkül, hogy mélyen ismerném az esetét.
A kérdésekről:
-Ha a sipoly felületes, elég a "hámozás". Ezt alkalmazzák minden esetben a záróizmon kívüli területen. A sebet nyitva hagyják, bezárni nem szabad, mert a zárt helyen a bacik újabb tályogot képeznének. A helyén bizony egy lyuk marad, ami hetek alatt sarjad fel. A dolog horrornak tűnik, tudom, de más lehetőség erre nincs, nem annyira fáj, mint azt a leírás alapján gondolnánk.
-Ha mélyebb a sipoly, a záróizmot részben érinti, a "gumifonál" a sipoly izomban haladó részébe feszítve helyezve az izmot nem azonnal, hanem fokozatosan vágja át, lehetőséget teremtve annak, hogy a lassan átvágott izom visszahegesedjen. Ezt azzal szokták összehasonlítani, amikor egy jégtömböt szépen lassan átvágunk egy zongorahúrral: a húr lassan áthalad, mögötte a jég újra összefagy. Remélem érthető.
-Ha a sipoly mélyen húzódik az izomban, a gumifonalas eljárás is záróizomelégtelenség veszélyével járhat. Ilyenkor a sipoly belső nyílását egy ép nyálkahártyaszakasz odahúzásával zárják. Ezt már nem minden sebészeten végzik a tapasztalatom szerint.
-A sipolyt röntgen, CT, MR, ultrahanggal lehet feltérképezni, ha gyanú van a burjánzásra, utána kell járni.
Az eljárások nem felcserélhetőek, az adott sipolymagassághoz adott eljárást kell alkalmazni.
Remélem kielégítő választ adtam a sértés és bántás (minden szándékával és) érzete nélkül.
Félreértés ne essék, téved, aki azt hiszi, hogy én "orvos-szédelgek".
Sokadszor leszögezem, minden orvos tette a dolgát, a háziorovos beutalt, a kórházi gasztroenterológus visszautalt, így kötöttem ki a sebészeknél. Mindössze a 3-as számúval (1-es sz. sebész) dokival szemben van fenntartásom, de tudom, hogy azt is én szúrtam el, mivel az ambuláns SZTK-rendelésére mentem, mert aznap éppen ott rendelt, mert ha aznap éppen privát rendelt volna, akkor oda mentem volna.
És ha most kipróbálok egy 5-dik (3-dik sebész) dokit, akkor azt csak azért teszem, mert a mostani 4-es (2-dik sebész) doki kifejezetten javasolja, mármint, hogy nézessem meg mással is, kérdezzek ki mást is, nyugodjak meg, mielőtt döntök. Nos, ebben tud segíteni Bánfalvi doki is, ha hagyjuk.
"orvostól orvoshoz futkosni" - rosszul esik ez nekem, ha magamra veszem, hiszen ti is arra bíztattatok annak idején, hogy menjek másik orvoshoz, én mégis kitartottam az elsőnél márciustól júliusig. És most is kitartok a lézerdokinál lassan fél éve, már szeptember óta
Ugyan nem nekem címezte és én új vagyok itt, mégis engedje meg, hogy tegyek néhány megjegyzést. Semmiképpen ne vegye támadásnak, hisz tudom hogy ön segíteni jár ide, tisztelet ezért!
A több orvossal való konzultációval kapcsolatban írnék. Évek óta vannak aranyeres panaszaim, néha elmúlik, majd kiújul. A hócipőm is tele van vele! Jelen pillanatban az 5. orvos telefonszáma hever előttem, mert egyszerűen nem találok olyat, aki minden tekintetben megfelelne. Megértem proctit, mert hasonló cipőben járok. Voltam olyan orvosnál aki nagyon kedves volt, meghallgatott, kezelt, de pár hónap múlva kiderült, hogy nem azzal amivel kellett volna. Voltam egy óbudai magánklinikán egy csodasebésznél, akiről újságcikkek szóltak és a weboldaluk is profi. Ő elkezdett valamit, a mi jó is lehetett volna, de az utolsó beavatkozásnál úgy forgatta meg a műszert, mintha egy csirkét húzott volna nyársra. Azóta is ennek a következményeit nyögöm és hiába mentem hozzá vissza, azt mondta csak rajtam múlik, hogy ez meggyógyul, de ha nagyon akarom, adhat egy kúpot. (???) Türelmetlen volt, állandóan rohant és sürgetett, a magánrendelésén! Milyen lehet a kórházban? Nem fogok hozzá visszamenni, mert lehet hogy jó szakember, de a beteggel való kommunikációt vagy nem tanulta meg, vagy nincs hozzá lelke, vagy nem is oktatják. Én ezért nem csodálkozom azon, hogy valaki orvostól orvoshoz futkos. Üdv!
Apropó fazon. Azért te nem semmi fazon vagy tristen, először azt ajánlod, kérdezzem a dokit, aztán amikor kérdezem, akkor meg le akarsz beszélni arról, hogy őt faggassam.
Szia triszten, már mért akadnék ki? Mindössze arra kérlek nyomatékosan, ne akard mán a dokit lebeszélni arról, hogy konkrét, egzakt kérdésekre korrekt és jóindulatú válaszokat adjon. Ha téged nem érdekel a válasza, akkor lapozz, engem igen.
Amiket kérdezek, nem tudomámyosabbak, mint amit már itt máskor leírt, és semmi köze ahhoz, hány doki látott és fog még látni, ne keverjük a szezont a fazonnal please.
Annyi mindent kérdeztél, hogy ha erre megkapod a választ, magad is elvégezheted a műtétet, mert jól tájékozott leszel a témában!
Úgy gondolom, amíg mi egyszerű halandók nem végeztünk orvosi egyetemet, nem biztos, hogy mindenre választ kell, hogy kapjunk. Az orvos is ember, közhelyszáma megy, de mint mindenkinek, neki is van szubjektív véleménye. A véleménye arra épül mennyit tud, ezért lehet különbség orvos és orvos között, diagnózis és diagnózis között.
Én úgy gondolom, alapvetően bizalmi kérdés mindez, és amíg nem bízol meg a dokidban, jobb, ha el sem mész hozzá. Mert előfordulhat, hogy a bizalomhiány miatt, orvosról orvosra fogsz járni, .....
Ezt csak úgy leírtam, és tudom előre, hogy ki fogsz akadni!
Nem kell védeni a mundért, akik régebb óta vannak itt e fórumon, jól emlékeznek, hogy az 1-es számú dokimról mennyire le akartak beszélni, még én ragaszkodtam hozzá, végülis ő utalt be egy gasztroenterológiai vizsgálatra, tehát nem magamtól "csapongtam át" a 2-es számú dokihoz, Aki viszont azon kívül, hogy feldugta az endoszkópot (kolonoszkópot) és kitöltött egy spéci kúpról szóló receptet (alá sem írta, tehát vissza kellett mennem az 1-es sz. dokihoz), szóval ezen kívül szót nem szólt hozzám, és nem is akart többé látni, amit tiszteletben is tartottam.
A 3-as számú dokira (akit mint a város legügyesebb végbélsebészét ajánlották) akkor szántam rá magam, mikor az 1-es számú doki a a 4-dik hónap végén is csak tanácsatalanul vonta össze a szemöldökét, és azt mantrázta, hogy valami itt nincs rendben kiskomám..., a 4-es sz. doki pedig akkor jött be a képbe, akkor mentem el hozzá kínomban, miután a 3-as sz. doki 40 napon keresztül nem csinált semmit, csak hetentre egyszer "megvizsgáltt", és kilátásba helyezte a sürgősségit, mint jó alternatívát. Nos, a 4-es számú doki szerint jóval korábban fel lehetett volna tárni a tályogot.
Ennyit a "csapongásról". Én megértem, hogy véded a mundért, de nem is azért meséltem el a négy dokit, hogy szapuljam őket, csak hogy megismerd az anamnézist. De most már akor térjünk vissza a tárgyra. Most akkor burjánzik, vagy már lehetséges, hogy burjánzott, vagy sem? És jó lenne többet tudni az egész műtétről, például erről a gumifonálról, mert abból egy szót sem értek, csak mintha 4-es sz. doki ilyesmit nem említett volna. Csak valami festékről, meg hámozásról beszélt. Kérdésem, hogy ha lehámozzák a húst, az utána hogy néz ki, visszanő? vagy lesz ott egy bazi mélyedés, vagy hogy? És mekkora a kockázat a záróizom sérülésének??? És van-e különbség egyes műtőhelyek között? Magyarul, lehetséges-e, hogy egy vidéki sebbészeten nem tudják azt, amit egy pesti spéci klinikán tudnak, és a vidéki erről nem is tud, vagyis meg van győződve arról, miközben nem így van, hogy ők is tudják a tuitit? Ezt nem állítom, kérdesem. Én megbízom bárkiben, csak előbb próbálok tájékozódni, referenciákat keresni. Ebben kérem a segítségedet. Kösz, előre is.
Kezdeném pár (sajnos) általános dologgal. Nem a mundér becsületéért, hanem azért, hogy az ember megértse azt, ami először érdekes-furcsa-gyanús-felháborító-vérlázító-stb.nek tűnik.
1) Az élet- és kórtant folyamatok alkotják. A világ állapota folyamatosan változik (állapot-folyamat). Egy tőzsdegurut senki sem von kérdőre, mert egy hónapja egy részvényt vételre javasolt, most meg eladásra. A végbél sem egy betegség, hanem egy hely, ahol különféle betegségek jelenhetnek meg: különböző gyulladások, aranyér, végbélrepedés, stb. Ha egyszer az orvos ezt állapította meg, később mást mond, ez nem a tudás hiányára, hanem inkább az állapot változására utalhat. Az ember (még az orvos is) általában az adott körülményekhez képest a legjobb döntést hozza. A kulcsszó a körülmény.
2) Nem szerencsés a panaszokkal hol ide, hol oda szaladgálni. Ha a kertem növényeivel baj van, kihívok egyszer egy öntöző mérnököt, egyszer egy termőfölddel foglalkozót, máskor meg egy zöldest, akár ugyanarra a gondra is más megoldást nyújtanak. Csak a folyamatból vész el a koncepció, a végeredményt meg lehet nézni.
3)Mindezekért javaslom, hogy az ember bízzon meg egy szakembert, egy specialistát, és lehetőségei szerint járjon vissza hozzá, hacsak a bizalom végleg el nem veszett, tartson ki mellette! Ő az, aki folyamatában látja a dolgokat, ha kell, ezzel, ha kell, azzal avatkozik be, ha hagyják. Tudom, gyarló, bizonytalan, félős az ember, a legjobbat alakra magának. Ezzel mind így vagyunk. De az ügyeskedésnek, hogy megmutatom ennek is, annak is, a beteg issza meg végül a levét, a sok bába között elvész a baba.
Teljes tapasztalatommal mondhatom, hogy kórlefolyása nem szerencsés, de a leírás alapján nem elcs.szett történet. Többet csak az mondhat, aki folyamatában látta a dolgokat.
A sipoly viszont -ha túl van mézeshetein- nem gyógyul be magától. A kérdés az, hogy akarja-e a további 20-50-80 évét ilyen állapotban leélni, napról-napra akár fokozódó panaszokkal, vagy aláveti magát a szükséges beavatkozásnak.
Remélem, nem bántottam meg senkit, a szándékom a segítség.
Léteznek már ambuláns kezelések, igazán a fórumon szerinem azért nem olvashatók tömeges pozitív vélemények erről -annak ellenére, hogy sok betegen megtörténik-, mert a kezelés végeztével okafogyottá válik az aranyeres fórumközösség tagja lenni.
