OKT
Városlőd - Bakonybél
Volt némi többletem (Dabronc - Ötvös), ezért csak Városlődig mentem.
Sokat nyomott a latba az is, hogy itt van a szakaszhatár (140 kilométer).
Városlőd-Kislőd vasútállomásig többe került volna, na és a környék sem vonzott.
Azt is bekalkuláltam, hogy a -2 kilométer következtében kényelmesen elérem a 14:20-as buszt.
Gyors kávézás a híd előtti kocsmában, pecsét a füzetbe.
A négy réteg nem bizonyult soknak!
Metsző hideg szél, csúszós út.
Vártam már a hidat, hogy végre földút legyen alattam.
Kb. 10 centis volt a hó, a szél miatt egyes helyeken éppcsakhogy.
Egykedvűen bandukoltam a mező szélén, végre erdő!
Nem elbambultam a jelet!
Eléggé el nem ítélhetően a nyomokat követtem, az erdőben már meglehetősen mély volt a hó. Feleslegesen kerültem egyet a bükkösben.
A hibámra hamar rájöttem, de nagyon bosszantott.
Az úton én fektettem a nyomot, kerültem a kidőlt fákat, majd eljutottam a patakig.
Előttem lebegett Visztula példája, ezért úgy döntöttem, hogy utánozás majomszokás, inkább óvatosan és lassan, mintsem iddő előtti lábmosás.
Sikerült a két átkelés 10:00-kor elértem a K-/K+ pontot.
Elégedett voltam.
Kikapaszkodtam a völgyből és elindultam a "gáton".
Csodálatos a fiatal bükkös, szépen gyarapszik az erdő.
Ez a "mű" mindig lenyűgöz. Elődeinknek nagyon fontos lehetett, hogy spóroljanak az energiával! Alig van szint. Szépek az oldalvölgyek, impozánsak a "völgyzáró" gátak.
Hamarosan vadászok hallatták hangjukat, két cserkésző némettel találkoztam, na és két exröfivel. Csak úgy, távcsöves puskával lövöldöztek.
A többség a műútnál várta a két dolgozót. Jó sok autó, várták a prédát.
10:45-kor értem el a platót.
Innen egy völgy indul, sok-sok patakátkeléssel, tocsogókkal, melyekbe leginkább jég volt. Az állatok lábnyomán kívül más nem volt a viszonylag magas hóban.
Vadászház, majd jégpálya. Óvatosan araszolgattam a murvás út szélén.
11:30-kor értem el a kerítést.
A szél lecsendesedett, az idő megelégedésre adott alapot.
Kaja, pia, pecsételés.
A láncon lévő bélyegző használhatatlan, de van másik.
Tiszta a lenyomata. Remélem, nem lesz fogyóeszköz!
A rövid pihenő (állófogadás) után kegyetlen emelkedő következett.
Bot nélkül menetem, de meg-megálltam, pihegtem.
Volt időm, rengeteg.
A hó jól tapadt, a jelzések kiválóak, lassan-lassan felértem, majd neki a hosszú műútnak.
Szikrázó fehér hó, jól tapadt, nem volt jeges.
Előttem Pápa-vár tömbje.
Átvágtam a kanyart a kissé feltúrt szekérúton, majd ismét műút.
Fokozatosan ereszkedtem.
Tisztelegtem az elágazásnál, a KDP kód rendben megvan.
Rengeteg időm volt, bámultam a hófehér tájat, még a Nap is kisütött.
Kutya hiddeg volt!
Kényelmes tempóban érkeztem, a kapu zárva, egy rozoga hídon kell átmenni, majd a nagy hídon vissza a pecséthez.
Elfáradtam, alaposan.
Maradt kb. fél órám, ettem-ittam, pihengettem, majd irány a buszmegálló.
Időben jött a busz.
Kimaradt a kocsma, de Zirc nincs messze!
A gyorsjárat az orrunk előtt gördült ki Veszprém fele, az általam kinézett lassúnak (kitérő Olaszfaluba) még volt 15 perce.
Ennyi elégnek bizonyult a jól megérdemelt UNICUM elfogyasztására.
A kezeim kezdtek kiolvadni.
Olaszfalu után megtapasztaltam, milyen a hófúvás a Bakonyban.
Borzasztó!
A busz belseje csak úgy surrogott.
Szerencsésen megérkeztünk, idő előtt.
Elérem a 15:45-ös "lassú" járatot. Ez megállt sok helyen, de időben beértünk. A gyors szombathelyi nem ért utól.
Megkönnyebbülten málháztam lefelé. Nagyon elfáradtam.
Jól sikerül ez a végre igazi téli túra!
Szint is volt, hó is volt, erdő is volt, hideg is volt.
Érdekes ezen a szakaszon első alkalommal is hóban jártam:o)
Igaz, akkor nem egyedül, és akkor még bementünk Németbányára egy intermediate italra.
Nagyon szép időnek kell lenni, hogy nekimenjek a Kőris-hegynek, de nem kizárt.
Fogynak a kilométerek, rendesen.
OKT forever!
