Mikolai ~ Mikola ~Mikula: Ez többféleképpen interpretálható. Pl. Van Mikola településnév (Bars, Hont, Szatmár, Szolnok-Doboka m.). Ebből kialakulhat egymással „versengő” képzős Mikolai és képzőtlen Mikola lakosnév. Ez utóbbinak kialakulhatott helyi nyelvjárási Mikula ejtése: ez esetleg azért történt, mert a környéken volt ettől független u-s alak is, és az hasonlító erővel bírt. – Ugyanez vázolható akkor is, ha az -i magyar apanévképző. Ekkor a Mikola vagy a Mikula személynév a kiinduló alak, és emellett élt a képzős Mikolai, valamint a háttérben a két képzőtlen alak.
Ez volt a „magyar hipotézis”. Az ukránban (és a beloruszban is) előfordul az elsődleges Микола (Mikola) mellett a Миколай (Mikolaj) is. Ezek -ula kicsinyítő képzős, köznapi származéka lehet a Mikula. – Mindamellett a szóba került alakokból a Mikola bekerült a magyarba is (innen a településnevek), így lehet, hogy eredetileg, csak a hivatalos Mikolaj állt szemben a köznapi Mikula-val. A Mikola pedig a magyar környezet által használt alak. – Persze a katolikus vallás nem jellemző az ukránokra, de esetleg az ukrán névhasználat átsugárzódhatott a környező szlovák, lengyel népességre.
Matika: Ehhez én a szlovák Motyka (Motika), lengyel Motyka, morva-cseh Motyka, horvát-szerb Motika családnevet társítom. Az /o/ > /a/ magyarosodás lehet (a hangtani közelséget jelzi, hogy az IPA [ɔ] jelet egyaránt használják a nyílt szláv /o/ és a magyar /a/ jelölésére). Ennek alapja a szláv motyka ’kapa’ szó.
A hajdú Motik lehet ennek a hímneműsödött változata, mint a minapi Osika ~ Osik párnál. A vegyes hangrendűség itt is kizárja a magyar vagy a török etimológiát. Ez a rövidebb forma a jelenkorban adatolható a horvátoknál: Motik, a lengyeleknél: Motyk.
A kérdésem a Mikolai névvel kapcsolatos. Igy számomra lakos névnek tetszik.
Esetemben az anyakönyvekben a nevek rögzülése utáni időszakban is sokáig így szerepel.
Majd a család egy részénél Mikolára vált, míg a másik ágnál Mikulára, a XIX. sz. végén. Mindkettő megjelenik anyakönyvekben is, de más faluban. A Mikola rögzül. A mindennapokban viszont következetesen Mikulát használnak.
A Mikolai eredhetett-e egy Mikolaj alakból? Ami esetleg leírva már Mikolai lett, de a család nyelvén valamiért Mikola, illetve Mikula?
Református vallásúak, mely egyeduralkodó ez érintett településeken.
A másik: a Matika név eredete?
Ennek a névnek lehet-e előzménye egy 1700-as évek legelejéről származó hajdú-jegyzék Motik neve?
Kedves Mezőbándi, LvT, köszönöm az információt. Az érintettek alig hiszik el, hogy ennyi szakértelmet és munkát fordítotok erre, csak úgy, szívességből. Még nekem is hihetetlen, pedig már jó ideje látom, hogy mit csináltok. Köszönöm.
Szmerek: A 10822-as bejegyzésben tárgyalt Smrek [smrek] név magyarosodott alakja.
Szeszák: Szerintem ez is magyarosodott szláv név, de ebben a : á >e : á elhasonulás történhetett. Az eredeti alak a Szaszák lehetett, amely a vezetéknévként használt, ’szász férfi’ jelentésű szlovák Sasák szóból jön. Vö. még 2490-es bejegyzés.
Oszik: Az Oszig és Oszit alakok ehhez képest névtévesztések, elírások lehetnek. Ezt jelenleg lengyel területről tudom kimutatni, vö. Osik, mint a gyakoribb Osika hímneműsített változatát. Az Osika a mai szlovákban és a szlováckói morvában is jelen van, így nem kizárt, hogy a szlovák *Osík is létezett. Orosz névtárak említik az ukrán Осика (Oszika) mellett az Осик (Oszik) nevet is. Mindezek mögött a közszláv osika ’rezgő nyár, Populus tremula’ növénynév áll.
A Jászság miatt felmerülhet az Oszlár településnévvel való hasonlóság. Ez utóbbi a török többes számú as|lar ’jász|ok’ népnév folytatása. Ez nem lehet a kiindulási pont, mert a hangrendi hasonulást ismerő török és magyar nyelvekben a mély tőhöz eleve nem járulhatott volna magas hangrendű -ik toldalék, ha egyáltalán számolhattunk volna ezekben a nyelvekben akkor névképző funkciójú -ik toldalékkal. Szláv áttét sem lehet, mert a jász névforma szókezdő j-je éppen szláv hangtani adaptáció eredménye. Arra pedig nincs adat, hogy magához a jászhoz kötődne.
Még nincs infó Botzheim ügyben, de már elértem az Adamhoz én is. Annyit mondott a feleségem, hogy "Spanberger" család most is van. Az Adam felesége felteszem, hogy azokkal rokon.
Néhány újabb név. Az egyszerűbbnek tünőek : Szeszák és Szmerek.
Azt hiszem, még nem voltak.
A harmadik talán keményebb dió, mert rövid és változatai vannak.
Oszig, Oszit, Oszik, - egy anya neve. Más családnál Öszik is.
Környezet: Sajó-völgyi egyházi bírtok, 1700-as évek első harmada, a betelepítettek a Jászság peremvidékéről, és az Eger környéki püspöki- káptalani birtokokról jöhettek, római katolikusik szigorúan. Vegyes névállomány, magyarul jól értelmezhetőek, illetve szlávnak tünőek.
Lesz: valahol ott kezdtem én is, amit Mezőbándi leírt a 11033-asban. Azzal kiegészítve, hogy Kázmér Miklós említi a kora újkori magyar Leszi családnevet, amelyet a Varasd megyei Leszi településnévhez köt. Ez utóbbit perspektivikusnak gondoltam, mert formailag lehet egy *Lesz személynév -i (< -é) birtokjeles származéka. Csakhogy ezt a települést nem sikerült azonosítanom, a Kázmér használta munka nekem nincs meg. Emiatt a később tárgyaltakkal párhuzamosan már úgy gondolom, hogy ez a településnév az e-ző horvát les ’erdő’ szó többes számú alakja.
Hogy a fenti településnévben személynevet sejtettem, átlapoztam Fehértói Katalin Árpád-kori személynévtárát, de nem volt benne *Lesz személynév. Pedig amúgy plauzibilis lenne, mert egyes szám harmadik személyű jelen idejű kijelentő módú igealakokból lettek korai személynevek, és az újszülöttet „letagadó” óvónevek mellett lehetnek jóllétre utaló kívánságnevek is: így a Lesz értelmezhető lenne ’[ez az újszülött] élni fog’ jelentésben. De nem találtam adatot ennek a személynévnek a tényleges létéről, és az egy Leszi településnéven kívül helynévi leszármazottat sem. A település pedig horvát területre esik, ezért az alternatív horvát etimológiája lehet a valós.
A RadixIndexen elérhető XIX-XX. sz.-i előfordulási adatok sem adnak fogódzót, bár itt előjön a Lész névvariáns is, és a Dunántúlra való koncentráció. Egyetlen egy adat esik Máramarosba. A mai magyar telefonkönyvben 13 Lesz vezetéknevű bejegyzést számoltam össze, Lész nincs.
Körülnézve a szomszédos országokban, 10 kelet-szlovákiai (Sztropkó, ill. Kassa környéki) Les található a jelenkorban. Lengyelországban a tucat Les mellett már nem elhagyagolható gyakoriságú a Las családnév. ebben a nyelvben ez utóbbi az ’erdő’ jelentésű ősszláv lěsъ szó folytatója. A horvát telefonkönyv 9 Les vezetéknevűt talál és több száz (apanévképzős) Lesić-et. Mindamellett feltűnő, hogy az ije-ző *L(i)jes(ić) formák hiányoznak. De talán ez betudható annak, hogy ezt a szót ’erdő’ jelentésben itt kiszorította a šum, és csak nyelvjárásokban maradt meg.
Román adatot nem találtam. Csak Constantinescu hoz egy XVIII. sz. Lesuţ személynevet. Az -uţ itt kicsinyítő képző, így egy Les (Lesu, Lesă stb.) személynév állhat ugyan mögötte, de ennek más román nyoma nincs. Ezért ez talán azonos lehet a fenti szláv nevekkel.
Nyugatra nézve Németországban és Ausztriában is találunk Les (No., Au.), Less (No., Au.), Leß (No.), Läß (No.), Lehs (No.) vezetéknevűeket. Sőt adat Lesz is (No.), de ez németen kívül lehet magyar és lengyel eredetű is (az utóbbi esetben /s/-sel ejtődik, ezért nem ide tartozik).
Még nyugatabbra nézve a francia névtani forrásom ismer Lais, Laiss, Laisse, Leis, Leiss neveket, amely ejtése feltehetően [lεs]. Ezek elzásziak, és a német Leis(e) [laiz(ə)] névre vezetik vissza, amely vagy (1) ’halk, csendes, szelíd, gyengéd’ értelmű tulajdonságnév, vagy (2) ’nyom, kerékvágás’ jelentésű ragadványnév, vagy (2) a Nikolaus ’Miklós’ személynév Laus csonkolásának ajakkerekítetlen nyelvjárási formája.
Ha visszatérünk a történelmi Magyarországra vetített elterjedéssel, akkor az a kép merül fel bennem, hogy két független gócpontja van a névnek, ez akár (persze nem feltétlenül) két független eredetet is takarhat. A dunántúli nevek talán a német, a keletszlovák-máramarosi nevek a szláv párhuzamokra vezethetők szerintem vissza.
A szláv nevek etimológiája mögött vélhetően a szláv (szlovák stb.) les ’erdő’ szó áll. típusos esetben ez további képzővel lesz családnév (ilyen is van, pl. szlovák Lesák, Lesík; amiből pedig magyar Leszák, Leszik). Mégis a képzőtlen eredetet valószínűsíti, hogy a lengyelben az etimológiailag megfelelő Las név a gyakoribb, nem a hangalakilag azonos Les. Ezenkívül a szlovákban a rokon értelmű Hora, Hôra is megtalálható képzőtlenül családnévként.
A német név etimológiája problémásabb, és adatot sem találtam rá. Elzász környékén nem gyakoribb, így nem valószínű a franciásodott névalak visszakölcsönzése. A diffúz minta a szláv eredetet sem teszi egyértelművé. A Less ~ Leß forma Hannoverben gyakori. valamint Hessen és Alsó-Frankónia határán. Az alnémet területre eső Hannoverre különösen igaz, hogy az î > ei ~ ai diftongálódás itt nem ment végbe, de ahogy a nyelvjárási térképet nézem, az irodalmi klein [kʰlain] ’kicsi’ szóalak helyett az utóbbi felé is klee [kʰle:] járja. Ez tehát megengedi, hogy a fentebb említettem német Leis(e) név nyelvjárási alakjáról legyen szó.
Végezetül vissza a franciára. Nem látom okát a magyar Lesz ~ Lész vezetéknév francia származtatásának. Annál is inkább, mivel ez a franciában német eredetű, így ha egy-két évszázaddal korábban Elzászból ide keveredett volna egy ilyen nevű, az sem biztos, hogy franciának, nem pedig németnek számítana. Sokkal korábban pedig nem lehet, mert a francia (vallon) telepesek nem erről a környékről jöttek. De azért nem vethető el teljesen a francia vonal sem: ezt azonban konkrét családkutatással kellene feltárni.
Rommá flódoltam LvT lapját így is, ezért átmentem a családfakutató tanyácskára és ott kérdeznék Tőled egy-két dolgot, ha nem vagyok túlságosan a terhedre! Köszi!
Karapándzsity: Vö. szerb-horvát Karapandžić (vö. Hv.) családnév. Ez a Karapandža [karǎpa:ndʒa] személynévhez képzett apanév. A személynév az azonos alakú közszóból lett, amely egy ártó lény neve, magyarul rendszerint ’boszorkány’-nak fordítják, de azzalszeben nem ember; vö. http://en.wikipedia.org/wiki/Karakoncolos A lény nevének ezen formája török népetimológia eredménye, a kara pençe ’fekete karom’ elnevezés szerbesedett alakja.
A Karapandža magában is családnév lett, és ez a családnév az alapja a Hercegszántó területén lévő Karapancsa helynévnek. Karapandža a neve Horvátország északkeleti, a Duna különböző ágai határolta csücskének is.
Karapandžić néven Dél-Albániában uralkodó (helytartóskodó) szerb hercegi család is ismert a XVIII–XIX. sz.-ban.
Botzheim: A német köznyelvben az <ei> és az <ai> csak helyesírási különbség, az ejtés egyformán /ai/. A szigorú helyesírás újkori huncutság, így nincs abban semmi, hogy ugyanazt a nevet hol <ei>-jel írják, hol <ai>-jal. Az egységesülő német helyesírás az <ei>-t általánosította, és az iskolázás elmélyülésével a családnevek leírásánál is előtérbe került az alternatív helyesírású alakok rovására, amíg a polgári anyakönyvezés megerősödése a XIX. sz.-ban be nem fagyasztotta az írásképet.
A délnémet nyelvjárások egy része nem ismeri a zárhangok esetén a zöngés-zöngétlen kontrasztot (vö. az Egri csillagok pattantyúsát). Ha ilyen környezetbe kerül egy /b/-vel kezdődő nevű személy, akkor az ő neve is leíródhat /p/-vel: miközben ő esetleg megkülönbözteti ejtésben is a két hangot, de környezete nem. A különbség így látensen felmaradhat addig, amíg a helyi anyakönyvezésben is előretör a német köznyelvi norma.
Szóval a Potzhaim a délnémet ejtés szerint leírt alak, a Botzheim pedig az irodalmi nyelvi helyesírás szerinti, a Botzhaim pedig az, ahogy az illető frank nyelvjárású ejthette a nevét.
A Botzheim egyébként egy rajnai nemesi nemzetség (is), amelyik a mai Franciaországba eső elzászi Bootzheim településről veszi a nevét. A településnév Bo(o)tz előtagja a német Burkhard személynév becéző alakja, a -heim utótag értelme ’otthon, szállás’.
