Meglepődtem, hogy jártak előttem a hegyen az edzőútvonalamon. Ráadásul bottal. Na persze gondoltam, hogy nem én fedeztem fel a spanyol viaszt, de akkor sem mindennaposak a futónyomok az útjaimon. A Virágos nyereg - HHH útvonalon leltem a nyomokra. Szép nagy lépésekkel gyaloglt föl a Viharhegyre és tovább a kéken páros botozással. Innen volt valaki? Egyébként baromi szép havas és egyben technikás most a terep, érdemes felnézni, lassan 10-15cm a hóvastagság. Szépen végigfutottam, még a régi zöldet is (7perc). Ha lassan is, de alakulok.
Valóban folyamatos puhulás várható, de a hajlékonysága is javulni fog. Viszont érdemes tudni, hogy a terepfutó cipők talpát általában keményebb EVA (etil-vinil-acetát) anyagból készítik. Az ok a terep puhaságában és rugalmasságában rejlik. Puhább talaj-keményebb talp-ideálisabb elrugaszkodás. Próbáljatok csak lágy, aszfaltra készült cipővel lágy talajon elrugaszkodni...
A Hardrock is lágy talajon viselkedik funkcionálisabban, de idővel (4-500Km) durván köves talajon is megállja a helyét.
Nem kell forognod, ott fogok ülni az út közepén, és a cél-gulyás kanalazása közben nézem majd, ahogy fejlámpával kutatod az ösvényt a Világos-hegy elborzasztóan meredek déli oldalában. :)
> 30 km / 1200 szint, 3:23. Szép a hóesés, de most már virágillatos-madárcsicsergéses > tavaszi erdőt szeretnék. Grrrrrr...
Nem kevés edzéskilométert gyűjtesz, nem akármilyen terepen! Csütörtökön lesz madárcsicsergés, meglásd, addig esik a hó, de akkor ki fog sütni a nap. A madarak nem várják meg a meleget a csicsergéssel, hiszen tavasszal már költeniük kell! A virágillat meg lehet a frissen mosott futószerkó öblítőszaga :-).
Gyanús, hogy beáldozódik (feltehetően 50-es lesz belőle). A másik áldozat a Lowe Alpine lesz. A Mátra elég nagy falat, ha fáradtan indul neki az ember, könnyen megfekszi a gyomrát. :)
Mátra 115-ből négy kör? Vagy négy Nagy-Kevély - Pilis kör? :D
------------------------- Ma egy bemelegítésként, komótosan megfutott János-hegy után nekifogtam a Szépjuhásznétől a BUÉK útvonalának. Nyugdíjas tempót tervezve, elvégre ebben a korban már nem szabad állandóan duhajkodni, és persze az e hétre tervezett muníciót sem kéne rögtön hétfőn elpufogtatni. :) Már a Hárs-hegyről lefelé látszott, hogy a feltételek egyaránt adottak a lassú tempóhoz, és egy szép piruett vagy hátraszaltó, de legalább egy emberes tigrisbukfenc előadásához. De gondoltam ez csak átmeneti, majd lesz még jégtelenebb is a terep. Aztán a Határ-nyeregtől felfelé a műútig tartó meredekebb részen már nemhogy futni, de még gyalogolni is alig tudtam, amennyit előre léptem, kb. annyit visszacsúsztam. Végül már annak is örültem, hogy sikerült esés nélkül felkaparnom. A műúttól a csúcsig jól futható volt ugyan, de sejtettem, hogy utána lefelé megint csak szarakodás lesz. Fenyőgyöngyétől az Árpád-kilátóig odaléptem volna a gázra, de feljebb ez is csúszósnak mutatkozott, így ismét visszakapcsoltam biztonsági üzemmódra. Lefelé a zöldön újra minden volt (főleg totyogás és szerencsétlenkedés), csak futás nem. Közben azt is megállapítottam, hogy totál mindegy, milyen irányba haladok, a hó akkor is vízszintesen és mindig szemből esik. :) A Battai-lépcsőnél a lépcső melletti füvön akartam lerongyolni, aminek egy 10 méteres ugró-repülő gyakorlatsor lett az eredménye - végül megúsztam talajfogás nélkül, de fogalmam sincs, hogy sikerült :). Ezután az aszfaltos részen végre tudtam normálisan futni, majd a Budakeszi úton átkelve a friss hó által elfedett jeges ösvényen ismét csak kacsáztam a Szépjuhásznéig. Itt meglepődve tapasztaltam, hogy a megérzésem nem jött be, igaz, hogy így is életem legrosszabb idejét mentem, de a saccolt 15-20 perc helyett csupán egyetlen percet rontottam. :)) Innen még némi örömfutás a havazásban hazáig, az egész szűk 30 km / 1200 szint, 3:23. Szép a hóesés, de most már virágillatos-madárcsicsergéses tavaszi erdőt szeretnék. Grrrrrr...
jó szintes lett a Terep, ha ezt bevállalom 3 héttel a M115 előtt, akkor a Mesterem tuti kitagad :-) ránézésre a 50-esben is van "anyag" asszem homokórázom még egy kicsit
IV. Terep Százas és Terep Ötvenes Időpont: 2009. május 16. (szombat) Versenyszámok:
- kb 100 km (A pontos táv a hatósági engedélyek függvénye) - kb 50 km (A pontos táv a hatósági engedélyek függvénye)
Szintemelkedés: A 100 kilométeres távon kb. 3800 méter
Szintidő: A 100 kilométeres távon 17 óra, az 50 kilométeres távon 9 óra
Útvonal: Pesthidegkút – Nagykovácsi – Piliscsaba – Piliscsév – Klastrompuszta – Pilis-nyereg – Dobogókő – Dömös – Prédikálószék – Pilisszentlászló – Visegrád – Pilisszentlászló – Lajosforrás – Csobánka – Pilisborosjenő – Pesthidegkút
Az 50 kilométeres táv Pesthidegkút és Pilisszentlászló között a Százassal azonos útvonalon halad.
részletek: www.terepszazas.hu
Szaszával és Lúdtalppal nyugodt tempóban, beszélgetve daráltuk a kiliket, mindezek ellenére - feltehetően a sok kimaradt futóedzés, továbbá a múlt heti Margita és talán a helytelen kajálás miatt (többet fogyaszt a szervezet hasonló tempóhoz edzetlenül, mint jó állapotban és így gyorsan eléheztem) - váratlanul korán megborultam (Mályinka 31 km.). A Csondró -völgy technikás részei lelassították a haladást, így valamennyire felálltam a nyugodtabb tempó mellett, de 35 kili túlélő üzemmódban soknak tűnt. Szentléleken próbáltam elengedni a nyilvánvalóan jobb állapotban lévő társaimat, de ők az "Együtt kezdtük, együtt fejezzük be" felkiáltással nem hagytak magamra. (Valójában szerintem meg akarták nézni bedőlésemet, de ezt nem mondták ki nyíltan :-). Végül Szaszának volt türelme kivárni, Lúdtalp csak a célban konstatálta fizikai összeomlásomat.)
A Farkas-gödörben még nem volt probléma, bár a letarolt erdő eléggé belassított minket és fárasztóvá tette a sok mászás a korábban amúgy jól futható szakaszt. A havat felváltotta a sár. Tardona előtti emelkedőn megint kezdtem szétesni, a küzdelmem hősies jelleget öltött (legalábbis annak éreztem). Erre nem vágytam, ezért az Ebecki -tető előtti pontnál (Nyírjes ep.) újból próbálkoztam elengedni a többieket, de nem mentek. Nem maradt más, megpróbáltam dupla vagy semmi alapon végigmenni (Tudtam: második összeesésből már nincs menekvés). Számoltam az emelkedőket (11). 7-ig jutottam, utána menthetetlenül összecsuklottam. Szasza a közelemben maradt - ezúton is köszi, Lúdtalp látótávolon kívül járt, lassított, hogy utolérjem, de nem tudott annyira lassan menni...Én nyertem:-)
Bánhorvátinál vicceltem Elvissel, Mályinkánál hangolt a csapat, majd Ebecki-tető előtt 4 kilivel belecsaptak a húrokba. Elég nagy koncertet adott, formában volt, szerintem valami jubileumi előadás lehetett:-)
A túra maga nagyon szép, a rendezés tökéletes, a szervezők szimpatikusan segítenek a kellemes időtöltésben. Nem egy tömegtúra, pedig a feltételek adottak lennének hozzá.
Futószemmel nézve alapozó/szintfelmérő edzésnek is kiváló, ajánlom azoknak, akik 50 kili feletti célversenyre edzenek.
És végül köszönet Szaszának és Lúdtalpnak a társaságot. Szasza február közepéhez képest rendkívül jó állapotban van, könnyedén falta az emelkedőket. Ferrarában egy igen jó eredményre számítok tőle, szerintem sokunk csak vágyunk egy olyan eredményre, amit okos versenyzéssel ott produkálhat.
Lúdtalp meg hozta a nagy taktikus énjét (akkor és azt a tempót futotta, amit kellett, azt frissített, amit kellett), szóval fejben eléggé kikezdhetetlen. Gondolom a Mátrabércen majd újabb órát ad ebből;-)
Számomra meg a tanulság: futni, futni, futni, a spinning, az úszás meg a sífutás jó kiegészítésnek, de nem pótolja a lefutott kiliket.
A Barcika 65 GPS adatait letöltöttem. Abban biztos voltam, hogy a táv hosszabb, de úgy tűnik a szint is. 68,98 km lett a táv, és 2215 m a szint. (Papírforma szerint 65,1 km és 1690 m.) Van esetleg valakinek kontrollmérése?
Az új Hardrock 
és a Masochists
