Üdv. Ritkán benézek ide.
Szerencsére bennem nincs semmiféle perverz hajlam:)
A téma gyerekkoromtól érdekel, akkoriban a nagylányok meséltek egymásnak "rémtörténeteket" a vizsgálatról. Egyfajta titkosítással persze. Buszmegállóban tátottam a számat, érkezik egy fiatal terhes nő, akit kérdez a másik várakozó, Hová mész? Oda.
Szóval "oda", ezt értette a másik, meg persze a tíz körüli gyerek is:))
Le is játszottam vele gondolatban az egészet, a 33-as mindig késett, volt rá idő:)
A végállomáson szállt le, véletlenül én is. A kórház.-rendelő felettünk volt a dombon, egy 300 méteres elég meredek út vezetett fel. Sokan tették meg gyalog ezt az utat, akkoriban kevés autó volt. Busz, gyaloglás a dombra, emelet, vetkőző, vizsgáló voltak stációi a nagy megpróbáltatásnak.
Egyszer megsérült a tenyerem, a sebészet egy folyosón volt a nőgyógyászattal, amíg várakoztam megfigyeltem a sorban ülő nőket. Mindegyik elfoglalta magát, olvasgattak, időnként nyílt az ajtó, egy kiviharzott egy bement. Aki kijött még a kezében lobogtatta a receptet, nem nézett senkire csak robogott le a lépcsőn.
Jobb is, hogy nem néztek rám, valamit furcsa perverziót felfedeztek volna a tekintetemen.
Szerencsére elmúlt.
Bár így utólag sok ismerős lány került hanyatt mindenféle elérhető asztalra, szobákban, irodákban, konyhákban, erdei pihenőkben.:))
