Értem, hát nehogy megbántódj, de egyszerre a kóklerségekre "vadászni" és paratudományos, teljesen irreális fantaszta (legalábbis tudományosan ma annak számító, ha tetszik ha nem, gondolom ebben nincs vita, túl azon hogy nekem tetszik, én nem zárom ki, ahogy sok mást sem, amiket te hevesen elvetsz) teóriákban hinni, azokat komolyan és intenzíven kutatni, mint pl a vénuszi civilizáció ugyebár, hiszen ez a fő extrém irányvonalad, ha jól tévedek... de akár a kis és nagy Atlantisz teóriák sem sokkal plauzibilisebbek, kb Daniken és Sitchin világa, gondolom belátod... De nekem tetszik ez, tudod hogy kimondottan hívő vagyok, azaz hinni akarom hogy volt valami nagyszabású csodás aranykori hely, ami megfeleltethető Atlantisznak. De én csak laikus vagyok sajnos, mint tudod és még jobban tudják az okoskodók itt... akik még mindig nem értették meg ennyi év után sem hogy a rejtélyek szekcióban vagyunk, ahol ezt nemhogy lehet és szabad, hanem KELL csinálni... akár megbukik egy parakutató, akár feltár egy rejtélyt, mindenképp előrébb viszi az emberi tudományt... Gondoltam eddig, hogy csak történelmi rejtélyek érdekelnek téged, leginkább ami érinti a paleoasztroanautika kvázi paratudományát... és álmomban nem hittem, hogy elmész általános dolgok felé pl a biológia illetve kriptozoológia irányába... de engem nem zavar végülis, érdekes dolgok, szórakozás szintjén érdekel minden, mégha nem is értem teljesen... és tényleg jó küldetés kimazsolázni a szemetet; csak tudod pl itt is kedves Hoaxvadász "barátunk" és elvbarátai lényegében mindent, amiket kutatsz, amikről írsz (kabírok stb), egy tokkal-vonóval egy kalap alá vesznek és a wc-n húzzák le. (kivéve ami a tudományos ismeretekkel szinkronban van, pl amiről nemrég tárgyaltunk, hogy Baalbek küklopszi terasza ügyében nincs semmi különös, biztosan római, amit én soha nem fogok elfogadni szerintem...) Azonban szerintem nem kéne szétforgácsolódni; ott egye a fene a törpe négereket, meg gigantikus szörny kígyókat! Kutassa más! Bőven elég lenne neked,ha megmaradnál amiben a legjobb vagy és legsikeresebb... mert nagyon jól haladsz szerintem, olyan dolgokra mutattál már rá, amikkel már most simán lekőrözted a Daniken féle álmodozókat, ráadásul bármi terepmunka nélkül, csak írott anyagok felhajtásával és elemzésével... Ha lenne ezekből valamire valami objektív bizonyítékod, amit nem tudnak sehogy sem cáfolni, bármire azokból a őstörténelmi dolgokból, amiket kutatsz, legyen az kabír vagy éppen valós varázserejű Heliupoliszi mágus papság, illetve földönkívüli látogatók ill "istenek" az őskorban... stb stb, ezek közül csak egyetlenegy tételt is tudnál vitathatatlanul bizonyítani, nem csak a parakutatás schliemann-i úttörője lennél, hanem a tudományé is... és annyira nagyon közel jársz már szerintem... (X-Akták után szabadon) A habzó szájú hisztérikus szkeptikus csapat szemében amúgy nyilván nem nőssz ezzel, sőt... hiszen azt gondolhatják, hogy jézusom még ráadásul hoax-vadásznak is hiszi magát a fickó... és röhögnek rajtad sajnos... ;)
A The Guardian is említi, hogy Kolumbiában már korábban is találtak prehisztorikus sziklarajzokat a dzsungelben (akkoriban még nem volt itt dzsungel!). A cikk ad egy másik linket is:
Itt is mutatnak ősi kolumbiai sziklarajzot azzal, hogy 20.000 éves!!! Úgy látszik D-Amerika benépesülése is korábban lehetett, mint eddig hitték (hiszen beszélnek egy 14.000 évvel ezelőtt felbukkant chilei kultúráról is). Ez a 20 ezer éves sziklarajz:
Egyrészt hoax-vadász is vagyok, álrégészeti rejtélyekre is vadászom (http://titkostortenelem.org/archivum). Ilyen célzattal írtam a Z városról annó. Viszont még az elejét sem olvastad el, hogy miért vettem elő. Molnár ugyanis új adalékokat adott a rejtélyhez, ami éppen az ellenkezőjét adná. Ha neked túl nehéz a szöveg, úgy tényleg ne kínlódj vele. Ahogy nézem, annak idején is paul2-vel lett ez megbeszélgetve.
Egyébként ez előtti hsz-ben hoakszv. által belinkelt cikk is említi, hogy az amazonasi őserdő valamikor szavanna volt. Azt is beleszámoltam, ha a Z város mondjuk az i.e. 3. sz. körül épült, miért nem a tengerparton? Ráadásul úgy tudom a terület egészen Jézus koráig nagyrészt szavanna volt. Hogy a legrégibb a sziklarajzok 12.500 évesek az is érdekes, hiszen eddig azt mondták, hogy D-Amerikában csak 14-12.000 éve jelent meg az ember. Gondolom, ez azért van, mert több ábrázolt állat kihalását legalább 11-12.000 évre teszik, mint az elefánt, teve vagy ló. Masztodon volt már ismert Amerikából, de teve vagy ló ábrázolás kevés. Pedig mindkettő élt itt. Az icai köveken is vannak lovagló ősemberek, de azokról meg jelenleg nem dönthető el, melyik az eredeti és melyik a hamisítvány (akár az acambarói szobrocskák esetében). Marcahuasi (Peru) sziklaformációi közt az egyiket tevefejnek tartanak egyesek. Amazóniában azonban találtak már korábban ló ábrázolásokat, sőt felnyergelve is vagy szekeret húzva, amit persze meglepő kételyekkel fogadtak a régészek, hisz a felfedezésükkor az indiánok mit sem tudtak a lovakról. De az is lehet, hogy ezek később haltak ki, de miért nem találták akkor meg a későbbi csontokat? Orellana csapata meg hogy találkozhatott Amazóniában tevéken lovagló nőkkel? (Orellana nevezte el Amazonasnak a folyót is).
Szintén érdekes, hogy találtak egy madárcsőrös maszkot viselő alak rajzát is. Maga a „madárember” ugyanis rejtélyes figurája a múltnak. Ábrázolását megtalálták Tiahuanacóban, Zimbabwében és a Húsvét-szigeten egyaránt...
"A Mars vulkanikus régiói és hatalmas vulkánjai, köztük a 21 kilométer magas Olympus Mons több milliárd évnyi vulkanikus tevékenység bizonyítékait hordozzák. Aktív tűzhányókat azonban nem sikerült soha megfigyelni a felszínen, és a legfiatalabb eddig azonosított marsi lávafolyások is néhány millió évesek lehetnek.
Egy új kutatás, a Cerberus Fossae tektonikus-vulkanikus hasadéknál, egy geológiailag fiatal, valószínűleg vulkáni eredetű törmelékréteget azonosított, amit a szakemberek szerint 53-210 ezer évvel ezelőtti robbanásos vulkanizmus hozhatott létre. Az eredményeket közlő tanulmány az arXiv publikáció előtti szerveren jelent meg, és bár beadták az Icarus bolygótudományi folyóirathoz, még nem esett át szakértői bírálaton."
"A világ egyik legnagyobb barlangrajz-gyűjteményét találta meg egy kutatócsoport az amazóniai esőerdőben. Az „őseink Sixtus-kápolnájaként” aposztrofált, több mint tíz kilométeren át húzódó barlangrajzok között több ezer emberi, állati és növényábrázolás található, melyek közül a legrégebbieket 12 500 évvel ezelőtt rajzolhatták fel a falra. A felfedezett rajzok között számtalan mára kihalt állatot lehet találni, és a terület korábbi állapotába is betekintést enged, így a kutatók szerint generációkon átívelő munka lesz az elemzésük – írja a The Guardian.
A barlangrajzokat még tavaly fedezte fel egy brit-kolumbiai kutatócsoport a kolumbiai Serranía de la Lindosában, de egészen eddig titokban tartották, mert egy idén decemberben startoló dokusorozatban rántják majd le róla a leplet. A környéken korábban is találtak már barlangrajzokat, de a sorozatot narráló régész, Ella Al-Shamahi az Observernek elmondta, hogy ez a lelőhely annyira új, hogy még neve sincsen. A nő szerint lenyűgöző élmény volt látni az évezredekkel ezelőtt készített rajzokat, melyek közül néhány még akkor készülhetett, amikor az amazóniai esőerdő helyén szavanna volt."
Egyrészt a nyelvezete borzalmas, másrészt ha még ráadásul hoax is, ne várd kérlek hogy végigolvassuk ezt, inkább ha kérhetlek, egy tömör összefoglalást adj nekünk erről... előre is köszi...
Először Kutasi-Kovács Lajos brazíliai magyar író könyveiből értesültem az "Elveszett Városról" az amazonasi sertaóban. Magyarul ott volt még Brian Fawcett könyve apja kutatóútjairól. 2013-ban többször előjött ez a téma. Akkoriban Harold T. Wilkins angol nyelvű könyvét használtam forrásként. Wilkins és Fawcett ezredes hitelesnek fogadta el az ún. "Raposo jelentés"-t 1754-ből. Az ezredes adta a portugál kalandornak a Raposo nevet (mára kiderült a kalandorcsapat vezetőjének valódi neve, hisz a jelentést nem írta alá annak idején!).
Én végül arra jutottam, hogy az egész jelentés kitaláció lehet, amolyan ál-legenda gyártás, történeti misztifikáció a brazil Lago professzor részéről:
Nemrég kezembe került Molnár Gábor magyar író, kutató, vadász, aki több évet töltött Brazíliában, egy könyve, a Négyen a vadonban, Bp., 1966. Ebben közli a teljes Raposo-jelentést!!! (a rózsaszín Molnár szavai, a kék pedig a bandeirante 1754-es jelentése):
"A bandeiranték kézirata 1754 elején érkezett Rio de Janeiróba. Fordítása – a sérült, szétrágott részeknél kipontozást alkalmazok – a következő:
Beszámoló egy ősrégi, lakatlan városról, amely az 1753. évben találtatott Amerikában ………………………………………a belföldeken……………………………………………………………hozzá tartozandó ……………… hoz …………… Can ………… mester ……………………… és kísérete, tíz esztendeje vala, hogy utazott, a „sertão”-kban vélnék felfedezni hírhedt ezüstbányáit a nagy felfedezőnek. Moribecának, amelyek egy governador[1] hibájából nem lettek beiktatva; ugyanis ez el akarta rabolni attól ezen dicsőséget, fogságban tartván őt Bahiában haláláig, és így újból felfedezésre szorulnak. Egy hosszú és kényelmetlen zarándoklás után, a telhetetlen aranyszomj által ösztökélve és majdnem elveszve ebben a széles „sertao”-ban, felfedeztünk egy olyan magas hegyek által alkotott láncot, hogy azok az éterek vidékéig érőknek látszottak, és hogy ennek szélei akár a csillagok trónusául szolgálhattak volna. A fényesség messziről csodálható volt, főleg amikor a napfény rávetődék a kristályra, melyből valának. Mindezek egy olyan nagy és kellemes tájképei alkotának, hogy senki sem volt képes eltávolítani szemeit azokról. Beérkezett az eső, mielőtt hozzákezdtünk volna feljegyezni ezt a kristálynagyszerűséget. Láttuk a hideg kövön rohanni a vizeket, lezuhanva a magas szirtekről. Úgy tűnt nekünk ez, mint a hó, ami a nap sugarai által megsebezve, a kellemes látképek által tőle ………………… lekicsinyítette volna ……………… a vizektől és a nyugalom ………………… később elhatároztuk, hogy kifürkésszük ezt a csodálatra méltó alkotását a természetnek.
Megérkezvén a hegyek lábához minden hátráltattatás nélkül – mint erdők, folyók, melyek megnehezítették volna a közlekedést azonban járván a hegyeket, nem találtunk ott semmiféle hágót, amely segítette volna elhatározott megmászását ezeknek az Alpeseknek, vagy Brazil Pireneusoknak, és nekünk e csalódottság megmagyarázhatatlan szomorúságot okozott.
Lesátorozván magunkat, és beletörődvén, hogy visszatérünk a következő napon, történt, hogy egy tüzelőfát kereső néger lát vala egy veadót, egy kis szarvast illanni, és utána eredve véletlenül felfedezni az utat két „serra” között, melyek úgy tetszettek, mintha mesterségesen lennének levágva, nem pedig természet által.
A hír izgalmával megkezdtük a felmászást, rengeteg meglazult és összehalmozott követ találván, amiből következtettünk, hogy úttest lehetett vala, melyet az idők folytonossága szétrombolt. Három teljes órát töltöttünk el a felmászással, azonban kellemetesen a kristályok miatt, mélyeket csodálgattunk, a hegytetőn megállva onnan széjjelnézvén észleltünk egy sík mezőn nagyobb motívumokat a mi csodálkozásunkra.
Kibontakozott szemünk előtt, mintegy másfél légua[2] távolságban egy nagy város; kiterjedt formája miatt azt hiteté velünk, hogy a brazíliai udvar valamelyik városa; nyomban leszálltunk élővigyázattal a völgybe ………………………… hasonló esetben, megbíznák a felkutat …………………… hely a minőség is ………………… ha jó, hogy észrevették ………………………… lévén az a telepítvényeknek egyik magától értetődő jele.
Két napot vártuk a kémlelőket a városból, mint kakasokat hallottunk volt énekelni, és ebből gondoltuk, hogy ott népek lakoznak, mígnem megérkeztek a mieink kiábrándulván, ugyanis nem találnak vala lakosokat. Mindenki bizonytalanságban maradt. Elhatároztuk, hogy később egy indián a mi kíséretünkből mindenáron és elővigyázattal be fog hatolni a városba; visszajővén azonban borzongva bizonygatta nekünk, hogy nem találta, sem fel nem fedezte volt egyetlen személynek sem nyomát. Nem hittük, mivel láttuk volt a lakóházakat, és így szedelőzködve, az összes felfedezők felindultak az indián lépéseit követve.
Bebizonyítottnak véve a fentebbi jelentéseket, hogy nem lakozott ott népesség, így elvégeztük, hogy mindannyian fegyveresen bevonulunk a városba egy hajnalon.
Azonban nem vala, aki a mi fogadásunkra jött volna, vagy meggátolja utunkat, és nem találtunk volt más utat, mint az egyetlent, melyet a nagy város bír vala, melynek bejárata három nagy magasságú boltívből állt, a középső a legnagyobb, és a két szélén levők valának kisebbek; a legnagyobbon, a középsőn megkülönböztettünk betűket, melyeket nem tudtunk lemásolni a nagy magasság miatt.
Egy utca húzódik vala ott, melynek szélessége megegyezik a három boltívével, egy emeletes házakkal, melyeknek homlokzatuk faragott kőből vala és megfeketedve; ……………… feliratok ……………mind nyitott ……………… alacsonyabbak valának alak ……………… észrevehető, hogy a szimmetria és a hasonlóság, melyekkel készítve valának, következtetni enged egyetlen közös tulajdonosra, valójában sokan valának a házak, néhányan az ő födetlen tetejükkel és cserép nélkül, mert a tetők kőlapokból valának egyeseken, és égetett cserép-lapokból másokon. Illő félelemmel jártunk be néhány házat, és egyikben sem találtuk semmiféle maradékait sem holmiknak, sem bútoroknak, melyekből következtetni tudtunk volna a lakosoknak miféleségére: a házak mind sötétek voltak belülről, és mindössze egy gyér világocska uralkodott bennük, és minthogy boltívesek valának, a visszhangja a beszélőknek megremegett, és ezen hangok megfélemlítettek minket.
Elhaladva és látva a derék hosszúságú utcát, egy középmagas térre bukkantunk, ennek a közepén egy rendkívüli nagyságú fekete kőoszlop, melynek tetején egy középtermetű embert ábrázoló szobor egyik keze a bal csípőjén, és a jobb karja kinyújtva, mutatóujja az Északi-sark felé irányítva; minden sarkában az említett térnek egy tű vala elhelyezve, hasonlatos azokhoz, melyeket a rómaiak használtak egykoron, de már egyesek rossz állapotban, kettétörve, mintha villámoktól sújtva lettek volna.
A jobb oldalán ennek a térnek egy fönséges épület áll, mint főrangú háza, valami nagy úrnak, a föld tulajdonosának óriási terem alkotta a bejáratot; és félelemtelve nem látogattuk meg az összes házakat, valának oly számosan, és az ……….……………… alakítván valami …………………… találtunk volt egy …………………rendkívüli tömegű ……………………… személyeknek sokba került volna felemelni.
A bőregerek oly számosan valának, hogy az emberek arcába ütköztek, és oly kavarodást idéztek elő, hogy csodálatra volt méltó. Az utcára nyíló főkapu homlokzatán egy alak vala domborműként vésve ugyanabba a kőbe és meztelen övtől felfelé, babérral koronázottan, zsenge életkorú egyént ábrázolván, szakáll nélkül, általvetővel és egy tunikaszerűséggel a derékon; e bizonyos alak pajzsa alatt valának egyes, már idő által elkoptatott jelek; kb. a következőket lehetett bélülők kivenni:
A bal felén a térnek egy másik épület vala teljesen romokban, és maradékai után templomi eredetűnek lehetett ítélni, ugyanis még mindig jó állapotban őrizé az ő nagyszerű homlokzatát, és néhány hajói egyetlen kőből faragvák; nagy telket foglalt volt él, és rommá vált falain láthatóak valának nagy hozzáértéssel készült munkák bizonyos figurákkal és képek kőbe faragva mindenféle alakú keresztekkel, hollókkal és más apróságokkal, melyeknek leírása sok időt igényelne.
Követé ezt az épületet a városnak a nagy része, teljesen romokban heverve és eltemetve óriási és szörnyűséges hasadékokban, anélkül, hogy ezen az egész körzeten belül egyetlen növényt, fát vagy virágot termelt vala a természet, azonban igen dombokat kövekből, mélyek közül egyesek egyszerűek, mások faragottak, megértettük ezek által ………………… mert még közöttük …………………… holttestekről,hogy ……………… része ennek a szerencsétlen és gyámoltalan, talán valami földrengés által ………………………………………….……….
Az említett tér előtt rohan vala hömpölyögve egy tajtékzó széles folyó és elég térséges valamelyes partokkal, amelyek nagyon kellemessé teszik a látványt, lehet neki vagy 11-12 öl szélessége tekintélyesen, kanyarulatok nélkül, a partok szűkölködnek erdőkben és az áradások által hordott szokásos farönköktől; megmértük volt a mélységét, és a legmélyebb részeken15 és 16 ölnyit is találtunk. A másik oldalon nagyon mutatós rétek valának olyan sokfajta virággal, hogy úgy tűnt, a természet sokkal vigyázatosabb vala ezeken a részeken, kitermelve a leggyöngédebb virágmezőket, szintén megcsodáltunk volt néhány tavat, mind tele érett rizzsel, melyet rögvest felhasználtunk; ugyancsak a számtalan kacsát, melyek tenyésztek ezen mezőknek, a bőségében, és nem okozott nehézséget vadászásuk ólom nélkül, puszta kézzel.
Három napot mentünk folyónak felfelé, és egy vízesésre akadunk vala, mely a vizek erejének dörgésével és a hely ellenállásával, úgy ítéltük, még a varázslatos Nílus torkolata sem lehetett vala nagyobb, és hasonlított a nagy Óceánhoz. Tele zöld növényzettel borított földnyelvekkel; néhány fával elszórtan, melyek kellemes látványt nyújtottak. Itt találunk vala …………………… annak hiányában, ha mi ………………… olyan változatossága a vadnak, és másfajta állatoknak, vadászok nélkül nevelkedve, akik őket zavarhatták vagy üldözhették volna.
A keleti részén ennek a vízesésnek találtunk tárnákat és szörnyűséges aknákat, megkísérelvén megmérni az ő mélységüket, hosszú kötelekkel, melyekkel bármily hosszúak is valának, sohasem tudtuk elérni a feneküket.
Találtunk szintén számos szétszórt követ a föld felszínén, ezüsterekkel, amint a bányákból kivétettek.
Ezek között a barlangok között láttunk egyet, mely egy óriási kőlappal vala befedve, és a következő abba felírással belevésve; nagy titkot jelentve látszólag:
A templomokon a kapu fölött láttunk vala másokat: a következő alakokban kirajzolva:
A várostól távol, mintegy ágyúlövésre, egy épület vala, mintha nyaraló lenne, 250 lépésnyi előrésszel, melynek bejáratát nagy kapu képezi. Rögtön utána egy sokféle színű kőből készült lépcsőn felfelé haladva, az ember egy óriási előcsarnokba lépett. Ezután 15 kisebb ház, valamennyinek ajtaja az említett csarnokba nyíló, és mindegyikben vízcsappal ……………………… mélyben a vizek és összekötve …………………… négyszögelve művésziesen, a következő jeleket tartalmazza:
Ezután csodálkozva belépünk vala a folyó sekélyébe, hogy arany felfedezésére kísérletet tegyünk, és legott találtunk is felettébb könnyűszerrel egy jó maréknyi rögöt, mindjárt a talaj felszínén, nagy bőséget ígérvén aranyban, mint ezüstben: csodálkoztunk nagyon az okon, amiért a lakosság elhagyá eme várost, de nem találtatott ezeken a vad vidékeken senki sem, aki eredetéről beszélt volna ezen szomorú csodának, és hogy kinek a tulajdona vala eme város, jól mutatván romjaiban is alakját és nagyságát, melyet hajdan bírt vala, és hogy milyen népes lehetett vala, és hatalmas a századokban, melyekben virágzott vala, népességtől telve, lévén manapság tanyája fecskéknek és bőregereknek, patkányoknak és rókáknak, melyek a nagy tyúk- és kacsafalkákon nagyobbakra nőttek, mint egy vadászeb. A patkányok oly rövid lábakkal bírtak, hogy ugráltak, mint a bolhák, és nem jártak, sem szaladtak, mint azok, melyek a városokban találtatnak. Erről a helyről egy társunk eltávozott, aki másokkal még kilencnapi jó menetelés után észrevett egy nagy öbölnek partján, mely egy folyót alkot, egy csónakot két fehér emberrel, akik hosszúra eresztett fekete hajzatot bírnak vala, és európai módon valának öltözve ……………… egy lövést, mint jelet, hogy látni lehessen …………………… hogy elszökjenek. Bírván ………….…….. szőrösek és vadak …………………………………… feléjük, feldühösödnek mindnyájan, és támadnak.
…………………………………………………………………………………..
Egy társunk, João Antonio nevű, egyik háznak romjai között talált egy kerek aranypénzt, mely nagyobb lehetett, mint a mi 6400-as váltópénzünk; az egyik oldalán egy térdelő fiatalember alakját ábrázolta, a másikon egy íjat, egy koronát és egy nyilat. Éhből nem kételkedtünk, sok található az említett városban vagy elpusztult városban, ugyanis ha a pusztulást földrengés idézte elő, úgy nem adhatott vala elengedő időt a hirtelenség a drágaságok mentésére, de szükséges egy nagyon erős és hatalmas kar felfordítani azt, melyet annyi esztendők ledöngöltek, mint ahogy mutatkozék.
Ezeket a híreket küldöm Tekegyelmednek abból a bahiai „sertão”-ból, és a Paracacu,[3] valamint Una[4] folyók partjáról, kihangsúlyozva, hogy nem értesítettünk volt senkit sem, én Tekegyelmednek. adom a bányákat, mélyeket felfedeztünk volt, megemlékezvén mindarról, amivel Tekegyelmednek tartozom.
Félve, mert hogy a mi társaságunkból már eltávozott egy ember ellenkező szándékkal, mindenre kérem Tekegyelmedet, hagyja a nyomorúságokat, és jöjjön kihasználni ezeket a nagyszerűségeket, használva a bölcsességet, lekenyerezni azt az indiánt, megnyervén, hogy Tekegyelmedet elvezesse ezekhez a kincsekhez……………………..találtatott a bejáratokon …………………… kőlapokon ……………..
Így ér véget az okirat.
A Mato Grosso ősvadonainak sziklafalain – meg egyéb helyeken – ma is évezredes, ősi falfestmények akadnak, ismeretlen civilizációk írásjeleinek véseteire találnak a kutatók. Azt hiszem, ha nem lennék vadász és gyűjtő, legszívesebben régész lennék.
Viszont Molnár írt néhány elgondolkodtató adatot a rejtélyhez:
"A „bandeirante”, azaz zászlóvivő, régi aranykutató kalandorcsoport vezetője által 1753-ban írt jelentés, amelyet a portugál királyhoz címzett, beszámol arról, hogy tízéves bolyongás, kutatás után a bahiai roppant őserdő mélyén, mint találtak egy sok ezer esztendő előtt elpusztult, márványszobrokkal és kőfaragásokkal díszített ősi romvárost. A monumentális építkezéseknél különösen érdekes, hogy az óriás kapuk boltíveit sűrűn borították kőbe vésett, eddig megfejthetetlen írásjelekkel.
Megemlítem, hogy a Rio Negro egyik mellékfolyója, az Uaumpés[1] partjain ugyancsak sziklába vésett ilyen vagy nagyon hasonló jeleket talált 1907-ben Hamilton Rice, aki az Uaumpés forrását kereste. Véletlenül találta meg ezeket a kőbe vésett írásjeleket, és nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a dolognak.
1914-ben Lubomirsey von Lubno több szerencsével járt. Miközben geológiai kutatásait folytatta Bahia államban, a „Serra do Gongogir” vidékén rátalált az „Elveszett Város”-ra. Felfedezésének ő sem tulajdonított fontosságot. Azonban éppen úgy, mint 1753-ban a bandeiranték, lemásolta a talált jeleket. A jelek összehasonlítása után kiderült, hogy ő is ugyanebben az ősi romvárosban járt.
Sok régész foglalkozott eddig is a jelek megfejtésével, de egyikük sem ért el eredményt.
Többek közt a leírt ún. írásjegyek miatt is gondoltam a hamisításra, történelmi koholmányra. Viszont Molnár hivatkozik más kutatókra, akik hasonló jegyeket találtak a vadonban. Na, most akkor az összes hamisító összebeszélt Lagóval, hogy másfelé is felróttak hasonló jegyeket vagy nem tudom mi van?!? Mindenesetre pld. ennek a Lubomirsey von Lubnónak próbáltam a nyomára jutni: valóban létezett egy ilyen figura, de semmi mást nem találtam eddig vele kapcsolatban. Hamiltin Rice is hasonló eset lehet...
Az ilyen stílusú megfigyelésekből legalább annyi származott európai tudósoktól, kutatóktól, kalandoroktól, mint indiánoktól. Őket is lehet akkor ekézni.
A "legjobb" magyarázat ilyen beszámolokra, hogy a koma bekokainozott vagy bepiázott (gondolom a Sáska doktor is), ez vonatkozik természetesen a mindenféle rejtélyes jelenségeket megfigyelőkre is.
A minhocaohoz hasonló állat szerintem éppen létezhet, csak éppen a megfigyelők eltúlozták a méretét vagy mások meg összekeverhették az anakondával vagy más vízi állattal, pld. a fejét a tengeri tehénével, ami előfordul az Amazonasnál is.
Egyszerűen nem hiszem, hogy a leírt gigantikus méretű állat máig, a műholdas megfigyelések koráig rejtve legyen, és szaporodjon, bármilyen eldugott helyről legyen is szó.
Ráth-Végh István könyveiből többet is olvastam, ő sok ilyen mende-mondát összegyűjtött. Mindig szerettem olvasni a könyveit. Most hirtelen nem emlékszem, hogy valamelyikben beszélt -e a minhocaoról...? Volt egy könyve asszem a tengeri kigyókról vagy ilyesmi...
Semmi rejtélyes. Ősközösségek barlangi képírása. A mélység sem rejtély, hisz év tízezrek alatt földrengések, süllyedések emelkedések voltak; a vélt hasonlóság logikus, hiszen az ember egy faj, ami közös gyökerű ugyebár. Hasonlóan gondolkodtak. A barlangrajzok is hasonlóak mindenfelé a világban...
Ezek miért érdekesek, hogy jönnek ide? (szerintem a magyarázat amúgy kézenfekvő: csattanó maszlag meg peyote és ayahuasca kaktusz, az indiánok előszeretettel éltek e hallucinogén szerekkel) ;)
Ha már kriptozoológia, itt van a brazíliai minhocao nevű óriásféreg. A magyar újságok már az 1860-70-es évektől hírt adtak róla (de máshol is leírtak egy hasonló lényt, pld. Nicaragua vagy Ázsia).
1878-ban a dél-brazíliai Curitibanos közelében hatalmas föld alatti alagutakat fedeztek fel. Ezekről a környékbeli lakosok azt hitték, hogy a minhocaonak nevezett titokzatos lény ásta ezeket. A brazíl folklór szerint egy hatalmas, páncélos bőrű földi giliszta. A hossza 20-50, vagy akár 80 méter is lehet. Augustin Saint-Hilaire francia természettudós 1846 decemberében számolt be a brazíliai Padre Aranda és a Feia tavakban élő minhocaoról, ami lovakat és szarvasmarhákat ragad a vízbe. Dr. Fritz Müller német zoológus 1878-ban a Nature-ben beszámolt egy curitibanosi illetőségű, Senhor Lebino nyomán a minhocaoról: „egy óriási páncélos kukac, melynek hosszúsága ötven méter, vastagsága öt méter; amerre mászik, kidönti az útjába eső fákat”. Müller hitt a lény létezésében. Hogy csak ritkán észlelték, azt a lény félrehúzódó szokásaival magyarázta.
Ugyancsak Dél-Brazíliában, Lagestől 16 km-re Francisco de Amaral Varella 1871-ben is látott egy titokzatos óriásférget, de ennek a teste már csak egy méter vastag volt. Az orra a disznóéhoz hasonlított. Egy 1849-es leírás szerint a szörny bőre olyan vastag volt, mint a fenyő kérge és olyan kemény pikkelyekből állt, mint a tatué. Pár évre rá a környéken a bennszülöttek láttak egy hatalmas, 25 m hosszú kigyószerü lényt, aminek fején két szarv volt.
Egy ismertető cikkben olvassuk: „A Rio dos Cachorros folyó mentén 1877-ben már csak a nyomát látták a titokzatos állatnak: körülbelül ezer méter hosszúságban három méter széles árkot ásott a minhocao arra, amerre ment.
Parana államban, a Papagáj-folyó mellett 1849-ben egy esős éjszaka után ugyanily állatnyomot találtak, s ennek az árka is két-három méter széles volt. Ugyanezen a vidéken egy néger szolgáló egy reggel azzal szaladt haza a mezőről, hogy »a mocsárból valami szörnyeteg emelkedett ki; olyan nagy volt, mint egy házh Az egész falu népe kiszaladt a mocsárhoz, melynek szálé fel volt túrva. Egy fiatal néger erősítette, hogy ő is látta a szörnyeteget, lehetett vagy huszonöt méter hosszú, s a fején két szarva volt. mint a csigának.
Nicaraguában is sokan láttak valami ismeretlen szörnyeteget, mely minden állatnál nagyobb volt. Chichigua mellett ez a szörnyeteg amerre ment, árok keletkezett a nyomában; a fákat kidöntötte s egy tizenöt métermázsás sziklát is kitolt a helyéből. A nicaraguai leírások pikkelyes vagy páncélos, kígyóhoz hasonló állatról szólnak.
A legtöbb »nyom« azonban Dél-Amerikában, az Uruguay és a Parana folyók forrásvidékén található.
A rendelkezésre álló anyagot áttekintve, megállapítható, hogy minden megfigyelés valamely mocsár vagy víz közeléből származik; a titokzatos állat vagy a vízből jött elő, vagy a vízben tűnt el. Ennyiben az irodalomban már régóta szereplő minhocao egyezik a skótországi szörnyeteggel." (A titokzatos szörnyeteg, Pesti Hirlap, 1934. jan. 9.)
E. Budde német tudós gyűjtötte össze az információkat, jelentéseket a minhocaoról. Elfogadja ezek alapján a létezésüket. Egy fennmaradt lenyomat alapján pikkelyes bőrűeknek mondja a férgeket és hosszúságúkat tizenkét méterre, a magasságukat háromra, a vastagságukat pedig másfélre becsülte. Tán még Fawcett ezredes is említett valamelyik irásában egy ilyen vagy hasonló lényt.
Cholnoky Viktor kiváló magyar újságíró írt erről még 1905-ben egy cikket is (ugyanolyan szkepticizmussal, mit kb. én is érzek ezen lény iránt):
Nem udom, de nekem erről a Tremors – Ahová lépek, szörny terem c. 1990-es amerikai film jön be. Nem tudom hirtelen, hohgy a film alkotói nem-e használták a filmnél a minhocao legendáját?
Xantus János kolozsvári magyar természettudós és újságíró (1917-1982) rendezte sajtó alá doktor Sáska László magyar Afrika-kutató (1890-1978) írásait (Életem Afrika, Bukarest, 1969). Xantus a paleoasztronautikáról írt cikkében említi: „A híres Tassili sziklarajzokon érdekes tojás alakú fejvédők (?) láthatók s talán nem véletlen az sem, hogy messzire szakadt hazánkfiának Sáska László, doktornak előttem fekvő könyvkéziratában az áll, miszerint az Addisz Abeba-i Georgis templom tetején 7, égből érkezett óriás tojás ékeskedik, olyasmi, mint a Luna 9 gerezdszerűen nyíló műszertartálya. Űrsisakok vagy éppen tojáshoz hasonló űrhajók, esetleg konténerek emléke lenne ez ?” (Paleo-asztronauták, Előre, 1969. jan. 4).
Sáska kiváló orvos élete nagyobb részét a négerek gyógyítására fordította, de kiváló vadász, természetmefigyelő volt. Kutatta az állatok életmódját. 1933-tól 78-ig, 45 éven át Afrikában élt. Ő is megfigyelt egy a vizilótól háromszor akkora állatot. A Margareta-tónál lévő hatalmas nádas-ingoványos területet figyelte meg az óriási állatot, aminek a színe barnás volt és a legnagyobb vízilótól is háromszor nagyobb. Egyébként azon a vidéken vízilovak is éltek. Elefánt se nagyon lehetett, ami nem nagyon téved ilyen helyre, másrészt azt Sáska nyilván felismerte volna. Ő maga is rejtélynek könyvelte el az általa látott állatot.
Xantus egy másik cikkében Sáska-kéziratából idéz:
„A Margaréta tó keleti partján történt — írja egyik feljegyzésében —, ott, ahol a Godabo-folyó a tó vizébe torkollik. Óriási kiterjedésű, ismeretlen ingovány ez a táj, amelyben úgy elvesz a folyó, mint tű a szénakazalban. A lustán kanyargó víz beömlésénél hegyvonulat húzódik. Tetejéről a mérhetetlen lápvidék megdöbbentő panorámája tárul elénk. Jómagam már több mint két évtizede jártam akkor Afrika hegyeit, völgyeit, szavannáit és mocsarait. Jól ismertem már állatvilágát is. Sok száz víziló került a szemem elé, tudtam, mekkora lehet közöttük a legnagyobb, és azt is, milyen méretű lehet a másik óriási mocsárlakó, a krokodilus. De azt, amit akkor ott távcsövemmel láttam, nem tudtam azonosítani semmivel sem. Mert pontosan ott, ahol a nyílt víz a láppal érintkezik, az ingovány határvonalán hatalmas, rózsaszínű állati test lebegett a vizen. Legalább háromszor akkora lehetett, mint a legfejlettebb víziló. Csendesen lebegett a tó színén, hol eltűnve, hol felbukkanva a távcső látómezejében. Sem víziló, sem pedig krokodilus nem volt, de nem illett rá egyetlen más állatfajta leírása sem. Bár körülötte zajlott, pezsgett a mocsár élete, közelébe egyetlenegy élőlény sem merészkedett. Néger kísérőm, Szige is csak ennyit motyogott mellettem: Ige gumari adelem — ami az ő nyelvén annyit jelent: hát ez aztán igazán nem víziló!“
Az izgatottan figyelő, szenzációra éhes vadász és naplóíró után megszólal dr. Sáskában a mérlegelő, higgadt természetbúvár. „A vidéken sok volt az elefánt, kafferbivaly meg rinocérosz is. Ezek közül azonban egyik sem merészkedett volna be a mély és meglehetősen nyílt vízterületre. Az ilyen hatalmas testű állatok már a parttól tíz méternyire menthetetlenül elsüllyedtek volna. A rejtélyen sokáig gondolkoztam ... megoldani azonban még máig sem tudtam.“ (A „fehér néger”, Utunk, 1967/20. sz.)
(Sáska leírása a titokzatos állatról egyébként benne van az említett Életem Afrika c. könyvében is).
Hendrik Willem Van Loon egy holland-amerikai történész volt. Ships: and How They Sailed the Seven Seas (5000 B.C.-A.D.1935) c. könyve 1935-ben jelent meg angolul, s ezt fordította le Szerb Antal magyarra.
A titicaca (amúgy Titi kaka jelentése, akár az is lehet, hogy Attila kaki)...
Akár... Ha nem is Attiláé, hanem a napistené. Egyébként közel hatvan éve Garcia Beltran spanyol biológus ugyanezt mondta a tó felett lebegő vénuszi aranyszekérről, hogy az istenek szemetét-ürülékét ejtették a tóba. Erről mesélt Charroux az Emberek ismeretlen története c. francia nyelvű könyvében (1963).
Azt a nádhajót csak a Titicaca tavon használták. Annak idején Heyerdahl ugyanígy összevetette az egyiptomival. De ebből is látszik, hogy valamiféle nagyon ősi, a prehisztorikum ködébe vesző találmányról van szó (mind a nádhajó, a tutaj vagy a fahajó). Csak éppen a történeti időktől vannak jobbára adataink (írásos feljegyzések, ábrázolások) a hajózásra.
Én nem mondtam valamiféle high-tech civilizációt Atlantiszra, hiszen amit Platón lefest: egy erősen központosított, par excellence tengeri királyság, bronzkori kultúra. Ilyet egy komolyabb atlantológus könyvében sem olvasni, mint Braghine, Zsirov, Várkonyi, Sykes és még néhányan.
A titicaca (amúgy Titi kaka jelentése, akár az is lehet, hogy Attila kaki) tavi nádhajókat építő indiánok mai napig tökéletesen ugyanazt a technikát használják amúgy, mint 5 ezer éve az egyiptomiak. A kora ókori kapcsolat Afrika és Dél-Amerika közt nyilvánvaló... vannak más bizonyítékok is. Inkább kérdés, hogy a két kontinens közt volt-e még "valami", ahol meg lehetett pihenni vagy sem (szerintem volt)... ;) De mindjárt jönnek az ügyeletes prehisztorikus hitech szupercivilizációzós troll elmebetegek és jól elmagyarázzák nekünk ismét a tutit... XD (amit neked kell csak elszenvedned, mert nekem tiltva vannak)
A hajózás, tengeri hajózás úgy látszik sokkal régebbi, mint korábban gondolták. Atlantisz benépesülésének egy régebbi ellenérve volt, hogyan jutottak volna rá az első emberek? Hiszen csak 5-6000 éve hajóznak az emberek, s a szigetek is csak ekkor népesültek be...
A hajózás kezdeteiről ma elismerik, hogy lehetetlen meghatározni. Az az elképzelés, hogy eredetileg az ember látta a fatörzseket úszni a vízben, ill. árvizek idején abba kapszkodtak. Hogy a folyókon, tavakon átkeljen, ezekbe szintén belekapaszkodott. Majd a fatörzsekbe üregeket vájt, abba ült (kenu). Fatörzseket kötött össze (tutaj). Jellemzően ezeket az eszközöket erdei törzsek ma is használják. Viszont úgy néz ki, a tengeri hajózás, tutajozás mélyen megelőzött mindenféle más emberi szállítóeszköz létrejöttét, mint a szekér, szánkó, hordszék, taliga és más hasonlók. Egyesek szerint akár magának az emberi beszédnek a létrejötte előtt is már hajóztak/utaztak/tutajoztak a tengeren!
Korábban Krétáról úgy gondolták, az ember csak 8000 éve jutott el oda, ma már tudjuk, hogy legalább 130.000 éve (hiszen a geológusok szerint Kréta már 5 millió éve független sziget). Ausztráliát is valamiféle tengeri alkalmatosságokon lepték el vagy 60.000 éve. A Fülöp-szigeteki Luzon szigetet akár 700.000 ezelőtt is elérte az ember a tengeren át! Ez hogy történhetett?
Az Atlanti-óceánt tekintve, Kubát 6-7000 éve érték el az első emberek. A Kanári-sziget összes szigetét lakták a guancsok a felfedezésükkor, akik egymás közt sem közlekedtek, mert nem tudtak (már?) hajózni! Ez máig nagy rejtélye a szigetek benépesülésének. A Kanárikat hivatalosan csak a 14. században fedezték fel, de a guancsok ősei, most valamiféle uszadék-törzsekbe kapaszkodva az összes szigetet be tudták népesíteni? Be lehet egyáltalán ilyen módszerrel népesíteni távoli szigeteket, hogy az utódok a belterjesség miatt nem degenerálódjanak és pusztuljanak ki?
A Zöld-foki szigetek megalitikus maradványairól is vannak híreink, ahogy az Azori-szigeteket is elérték a megalitkori hajósok, jóval a föníciaiak előtt. A régi ókori beszámolók vagy az óceán szintjének emelkedése is azt mutatja, hogy az Atlantikum keleti felében számos kisebb sziget a víz felett volt a prehisztorikum ideje alatt, melyek segíthették az átkelést a két nagyobb atlanti szigetre.
A görögök és föníciaiak egy elveszett fajnak, a mitikus kabiroknak tulajdonították a hajózás, a hajók, és a navigációs eszközök feltalálását, azaz nagyon régre tették azok bevezetését.
Sajnálatos módon ez éppen az a terület, ahol nem maradtak fenn hajók ilyen régről (tekintve az anyagukat és hogy hol használták), melyeket vizsgálni tudnánk, hiszen a legrégibb tengeri hajóroncsok is „csak” 3500-4000 évesek lehetnek.
Az is lehet, hogy a fából épített, fedélzettel, raktérrel ellátott vitorláshajó a történetelőtti időkben már megjelent, sok ezer évvel korábban, hogy létrejöttek volna az első ismert birodalmak. Persze, ez találgatás, de mikor a sumerok és egyiptomiak felbukkannak a történelemben (i.e. 4. évezredben) és ábrázolnak hajókat, azok közt feltűnnek a vitorlás tengeri hajók! Olyan, mintha a vízi alkalmatosságok fajtáit más sok ezer éve feltalálták és ugyanúgy mindet használták is, ahogy ma is a fakenukat, dereglyéket a primitív, természeti népek, csak a vitorláshajók mentek ki a divatból a 19. század vége felé.
Így már értelemszerűen hihetőbbnek hatnak Hapgood professzor kutatásai az ősi tengeri térképekről. Hiszen a prehisztorikus hajózó társadalmaknak szükségük volt a navigációs eszközök feltalálására, csillagtérképekre és tengeri térképekre is. Hogy ezek mindenféle történetiség nélkül hagyományozódtak át a tengeri népek közt, arra éppen a középkori térképek vizsgálata adta meg a választ, mert sokkal régebbi térképeket is használtak forrásként, melyek akár a jégkor idejébe is nyúlhattak. Hapgood a forrástérképek korát i.e. 16.000 és 4000 közé helyezte. Érdekes mód ezek megléte nem feltétlen vonta maga után az írás feltalálását is, hiszen kezdve a hajókkal, iránytűvel, csillagtérképekkel, navigációs térképekkel – mindre van példa ősi hajós társadalmaktól, hogy nem függött össze az írással (de természetesen használhatták az írást vagy csak az emlékeztető jeleket is).
Hogy fedélzettel látták el már 5000 éve az egyiptomi hajókat, az nem azt jelenti, akkor kezdték ezt alkalmazni, hanem csak azt, hogy akkortól vannak utalások és leletek erre. Szerintem bizonyos, hogy ettől jóval korábban, sok évszázaddal használták már ezt a hajótípust. De tekintve az anyagukat ezek gyakorlatilag mind megsemmisültek ill. újrafelhasználódtak az évszázadok, ezredek során. Csak pár éve, hogy a norvégiai Efjordenben 10-11.000 éves szikrajzokat találtak, s szenzáció számba ment, hogy itt lelték a legkorábbi hajóábrázolás 4,3 m hosszú skiccét. A hajó íve, a gerince, a korlátja, hegyes csúcsban előretörő orra, a haladása, ahogy kidolgozták visszaköszönt a görögök, rómaiak és más ókori népek hajóiban. Egy minta sok ezer éven át…? A norvég Altában egy másik, 6000 éves skicc, kis halászhajót/csónakot mutathat, de a középső ember alak mellett mintha egy árboc skicce lenne, vitorlával.
Alapvetően elhibázott volt Heyerdahl feltevése, hogy az egyiptomiak képesek lehettek volna nádhajókkal átkelni az Atlanti-óceánon. Ő ezt a hajótípust archaikusabbnak gondolta, mint a fahajót. Csakhogy ma már bizonyos, hogy a tengerálló, arra épített fahajóik az egyiptomiaknak már legalább akkortól voltak, mint a nádhajóik. Az igazság az, hogy történelmük során mindkét hajófajtát használták egymás mellett (de a nádból fonott hajókat inkább a nílusi közlekedésre). A jól megépített fahajók nyilván a prehisztorikus évezredek hagyománya volt, s nem függ össze az írás megjelenésével vagy a két állam egyesítésével. Az ősegyiptomiak nem is nagyon változtattak a konstrukcióján (ahogy sok más találmányuk, technikai módszerük is évezredek során gyakorlatilag semmit nem változott).
A szikormorból, akáciából vagy cédrusból épített tengeri hajóik sokkal erősebbek, viharállóbbak, nagyobb teherbírásúak voltak a nádhajóknál. Az isteneik is ilyeneken utaztak…
Heyerdahl le ís írja az erről sejtéseit szóló könyvében, amivel egyet is érthetünk. Miután tanulmányozta Kheopsz hajóját: hogy kellett legyen egy évezredekkel korábbi hajózó kultúra, mely gyakorlatilag kifejlesztette ezeket a hajókat, amit az óbirodalmi egyiptomiak 4500-5000 éve csak átvettek. Mert a temetési hajó több ezer év konstrukciós újításait hordja magában. Viszont legsajnálatosabb, hogy semmit nem tudunk erről az ismeretlen prehisztorikus hajósnépről, akik sem a sumérok sem a föníciaiak nem lehettek! De akkor kik voltak?
Mivel sok Atlanti-óceán mellett élő nép hagyományaiban és meséiben szerepel egy csodálatos sziget leírása az ócánban. Erre vonatkozik az idézet első fele.
Meg van az aztékok, maják, arizónai indiánok, kelták, a baszkok, jorubák, berberek, busmanok, egyiptomiak stb. hagyományaiban. Sok esetben a sziget összefügg a holt lelkek lakhelyével, valami túlvilági dologgal, ami már elpusztult, de az ősök ismerték, sőt néha onnan is jöttek.
Graves többféle eredetre is viszi az Atlantisz legendát: elsüllyedt Dogger-bank, Kréta vagy Pharosz sziget (bár ezek egyike sem jó megoldás). Igaz, könyvét 1955-ben adta ki angolul, s megjegyzi benne, hogy a több ezer km hoszan észak-déli kiterjedésű Atlanti-hátság 60 millió éve a tenger alatt van. De elsikkad felette, hogy vannak részei amik a víz felett vannak ma is, mint Izland vagy Jan Mayen szigete.
Az időbeli határa is elfogadható azonban Gravesnek.
Én nagyjából elfogadom, amit Zsirov írt, hogy az az Atlantisz, amiről Platón írt, több lépcsőben pusztult el az Atlanti-óceánban. Az a technológiai szint, amit leírt, egy i.e. 4-2. évezredbeli bronzkori civilizációra illik.
Úgy gondolom nagyjából, hogy volt egy "Nagy Atlantisz", ami kb. 60-100.000 nkm-es lehetett, mint pld. Portugália, és a közelében egy Kréta méretű és formájú (6-10.000 nkm) kisebb szigettel, s ezeken létezett az ún. "atlantiszi kultúra", s az igazából, úgy megtelepedve nem volt az Atlantikum más szigetein (ahogy mondjuk Kréta, Málta vagy Szardínia sajátos civilizációi sem kolonizáltak más nagyobb szigeteket).
Az egyiptomi források mindkét szigetről tudtak. A platóni nagy Atlantisz valamikor i.e. 4400 táján pusztult el, amikor kitörések voltak Madeirán. Ezt mondta a szaiszi pap is Szolónnak, hogy ezer évvel az egyiptomi állam születése előtt (a 9000 év nyilván Platón vagy Szolon sajátságos számítási hozzátétele, okoskodása, ráadásul ilyen régre nem emlékezhettek vissza, pláne ekkor adatrendszerrel).
A következő katasztrófa i.e. 3200-3100 körül lehetett, aminek sok tudományos bizonyítékát találták a körzetben. Ez pusztította el a még megmaradt kisebb szigetet, ahol Odüsszeusz is járt (Szkheria). Erről beszélt a karthágói hagyomány, Marcellus, Avianus, és még több görög szerző, valamint a korai portolánó térkép készítők is tudtak róla. Ennek a hagyománya ezek szerint valóban már az i.e. 3. évezredbeli eredetű, ahogy Graves is megállapította.
Hogy milyen érzékeny terület ez ma is, jellemző, hogy mikor Portugáliát 1755-ben egy gigantikus földrengés érte, sok ezer embert elpusztítva. Az onnan 1300 km-re lévő Azori-sziget csoportban 18 parányi kis sziget emelkedett ki a tengerből (melyek a századok során vissza is süllyedtek).
Robert Graves a világhírű angol író, költő, mitográfus és klasszicista írja a magyarul is megjelent Görög mítoszok c. vaskos könyvében Atlantisz kapcsán:
„Az Atlantiszról szóló egyiptomi legendát – amely a népmesékben az Atlanti-óceán mentén Gibraltártól a Hebridákig, sőt még a nyugat-afrikai jorubáknál is megtalálható – nem vethetjük el, mint pusztán képzelet szüleményét. A legenda valószínűleg i.e. harmadik évezredből származik.” (1970)
Van több nézetem, ami változott az évek, évtizedek alatt, de a Vénuszra, Atlantiszra, kabirokra-telkhinekre, Nagy Piramis építésére, ahogy a baalbeki terasz építésére (stb) nem változott meg.
Már több mint 12 éve -még Odüsszeusz előtt- röviden beírtam a véleményemet az afrikai pigmeusokról ill. a mitikus törpe fajokról, akik még az ókor elején eltűntek a Korábbi civilizáció(k) jelei?! topikba:
Szerintem nagyon jó írás, bár bizonyára sokmindenkinek nehezen emészthető anyag, és sokan úgyszólván csak a szenzációkra vevők, azt várják itten. Szerintem jól járt az a 4 db valaki, aki letöltötte... (pláne ha bele is olvasott).
Itt van még egy tanulmány Kondértól, ezúttal a térképek történetéről. Ez közel ötvenoldalas. A Térképészeti Közlöny közölte 1938-ban:
"Más megfigyelések alapján ennél már kedvezőtlenebb volt a helyzet. Amennyiben tényleg van foszfin a Vénusz légkörében, annak időnként a felszínre kellene jönnie, ezáltal pedig az infravörös tartományban is láthatóvá kellene válnia, egy kutatócsoport azonban több évnyi adat átfésülése után csak egyetlen olyan idősávot talált, ami foszfin felemelkedésére utalt volna. Ez egyértelműen a szeptemberi tanulmány ellen szólt, de ennél is nagyobb pofont kapott az elmélet egy friss tanulmánytól, ami felvetette az eshetőségét annak, hogy a legerősebb bizonyítéknak számító ALMA által rögzített adatok valójában nem bizonyítják a foszfin jelenlétét. Az arXiv nevű kéziratszerverre feltöltött, egyelőre szakmai értékelés alatt álló tanulmányban a kutatók az ALMA adatait vizsgálták meg újra, ez alapján pedig arra jutottak, hogy az eredeti kutatás során olyan módszert használtak, amivel túlbecsülhették a légköri jelenségek szignifikanciáját.
Más szavakkal mondva kijelentették, hogy a foszfin észlelése nem megbízható következtetéseken és módszereken alapul.
Az új kutatás röviden összefoglalva arra jutott, hogy ha eredetileg megfelelően elemezték volna az ALMA által rögzített adatokat, lehet, hogy meg sem találják a foszfin jelenlétére utaló nyomokat a Vénusz légkörében. Ezt a tanulmányt persze még bárki megcáfolhatja, és az is több mint valószínű, hogy a jelenséget felfedező kutatók is újraelemzik majd az adatokat, de jelenleg nincs kizárva, hogy a vénuszi élet elmélete eleve hibás adatokra épül, a foszfin pedig egyáltalán nem is található meg a bolygó kégkörében. Az ALMA archívumából átmenetileg lekerültek a felfedezéshez felhasznált adatok, a hivatalos közlemény szerint egyelőre nem tudni, hogy az elemzés során elkövetett hiba befolyásolhatta-e a foszfin észlelését."
Tegyük fel hogy létezett az ős- ill ókorban egy 70-120 magasság közti valódi törpe-, nem emberi, de humanoid faj! Minden mitológiában jelen vannak permanensen (persze tudjuk, a primitív ember naiv fantáziája mindenfelé hasonló). Vannak a pigmeusok, akik emberi faj tagjai. Sőt vannak az Indonéziai törpék is ugyebár, volt már róluk is szó (szintén sötét bőrű bennszülött törzsi életet élő emberek). Ezek az emberfajták, szerintem keveredtek valaha valahogy az ősi törpékkel, így alakultak ki, mint ahogy számon tartanak afro-pigmeus keverék embereket is, már magasabbak ugyebár, túllépik a 150 centimétert is. Nem különösebben érdekesek antropológiailag, apró ill zömök néger emberek, kb ennyi, viszont genetikailag már talán érdekesek lehetnek. Érdemes lenne egy alapos genetikai kutatást végezni az eredetükről. Talán meg lehetne találni az ősi "kabír gént"... ;) Történészetileg viszont érdekes megfigyelni az afrikai előfordulásukat, középen kb Kongó környékén, kelettől-nyugatig mindenfelé, sokféle nevű pigmeus törzs él szórványban. A keleti oldal ugyebár még Madagaszkár is, mert ott is van ilyen törzs, azonban északabbra is Etiópia, Kenya és Szomália dzsungeleiben is. Mbuti nevű törzs is él arra, ami igen emlékeztet Dzsibuti ország nevére! És mi is volt ott 3-4 ezer éve? Sába királynőjének birodalma Szábá, azaz a szabeus nép dél-arábiai királysága ugyebár, melyet idővel az Etióp királyság leigázott (de korábban meg Etiópia volt az ő uralmuk alatt, kb a híres királynő korában, ha jól tudom); vannak még ilyen érdekességek, pl a szabeusok, nagyon hasonló név mint a szabírok, s innen egy lépés a kabírok ugyebár. Mellesleg szabírok sokak szerint a magyarok ősei (legalábbis részben) észak Kaukázusban, a Szkíta birodalommal szövetséges nomád nép volt, majd a Kazár birodalomba olvadtak, illetve elvándorolt több törzsük (!) Európa felé... Az ógörög-kabír emlékek pont ugyebár a Kaukázusban is feltűnnek... tudjuk ott volt Kolkhisz, a mai Grúziában... aztán ott egy másik pigmeus törzs az Akka... (hmm.... Akkád?) Volt egy gazdag és fontos város a Tigris partján az ókori Mezopotámiában (mai Szíria) Habbuba-Kabira; romjait német régészek megtalálták, de Assad elárasztotta a területet a folyóval, most víz alatt van, viccesen Assad nevű víztározó fenekén, de legalább ott nem fosztogatják), tovább van a Tigrisnek egy hasonló nevű mellékfolyója al-Kabír vagy ilyesmi. De a kabír név feltűnik a híres Kürosz (Cyrus) perzsa nagykirály egy megnevezésében. ami a kabir Cyrus ugyebár... hmm.. Kürosz - kurétesz... ? (Ciprus és Kréta?) A Kabír név gyakori Indiában is amúgy; ez is érdekes, hogy ugyebár ott a legendás és mítikus ókori Mezopotámiával kortárs Indus völgye, tán ott is együtt éltek 5-6 ezer éve a kabírokkal..? Nyilván ha erőltetjük még, persze lehet bőven ilyeneket találni, így lett egyesek szerint sumer már magyar meg és Asszíria, azaz Szíria ugyebár arra utal, hogy a Szíriusz rendszerből jöttek látogatók Mezopotámiába az őskorban... :) Kabír nevű guru ugyebár nagyhatású középkori indiai szinkretista misztikus volt, róla sok települést neveztek el Indiában, de nem tudom, hogy az iráni Kabir település is őrá emlékszik-e. Az biztos, hogy a hinduk és a muszlimok is elismerik a legnagyobbak közé; vajon ez "művésznév"? Vajon India egyik leghíresebb költője és misztikus nagymester szinkretista vallásalapító guruja, felvette a Kabír nevet, hogy tisztelettel emlékezzen valakikre, az emberiség ősi misztikus történelméből..? Születési helye Maghar városa... semmi, csak úgy írom... ;)
"A kabírok rokonai? Vagy teljesen más humanoid faj szerinted?..."
Erre nyilván csak feltevéssel lehetne válaszolni, de azt meg inkább megtartom ez esetben magamnak, mert nem ismerek annyi anyagot, ami erősebb fogódzót adna.
Jól látod amúgy, az egyik fő kérdés a vitában, hogy ezek nem-e a szokásos törpe torzszülemények egy normális magasságú nép köréből vagy pedig egy komplex liliputi méretű népről van szó. Mindkettőnek vannak érvei, kezdve egyiptomiaktól az olmékokig. Több nép valamiféle isteni jegyet tulajdonított a törpeségnek, ezért nem bántották őket (mert voltak törpe isteneik is, mint az egyiptomi Bész vagy a görög Hephaisztosz), sőt, több esetben a társadalmi ranglétrán is magas posztokra kerültek, mint tanácsadók vagy udvari táncosok. De sokszor ezeket a törpéket kovácsoknak, ötvösöknek írják le, mint Egyiptomban és máshol. De szerintem elég furcsa, hogy minden ilyen törpe torzszülemény ugyanazt a "szakmát" tekintse élethivatásának. Itt jön be a másik lehetőség, hogy egy komplett pigmeus törzsről, népről lehetett szó, akik már az ókorban kivesztek...
