Gyászoló Rózsika mellett a szerző bemutetja Kilincsrázó Jánost(ellenőrzés),futballista Ferencet(testi kényszergondolatok),és egy tisztogatós asszonyt,akit elektrosokkal sikerült meggyógyítania.
"Az első kezelés után abbahagyja a lázas takarítást,a második után örömmel várja a férjét,akitől eddig irtózott,a harmadik után pedig egyszerűen kutya baja.A hamutartó piszkát az arcára kenem-még csak meg se rezzen tőle."
Benedek István:Aranyketrec Egy elmeosztály élete,1957.
A kényszeres Rózsika leveléből:
"Közel 20 éve élek így.12-13 éves voltam,mikor kezdődött,s ott akadtam el,azóta is gyermek vagyok.Hirtelen,váratlanul csaptak le rám,mit sem sejtőre,a kényszerek,megijedtem;eleinte azt hittem,az ördög szálott meg....Hadd éljenek a kényszerek-s el kell ismerni,jól éltek,s napról napra jobban.Az én véremet szívták,meghíztak rajta,a szívemet,az agyamat ették meg,megizmosodtak tőle....Olvasni,tanulni kellene,de erre képtelen vagyok.Micsoda teljes felborulása ez a gondolatoknak és érzelmeknek!Meg fogok őrülni.Vagy már benne vagyok?Nem lehet így élni.Értelmetlen,értéktelen,megalázó.Ki beszélhet itt még emberi méltóságról?Az emberek közt idegenül,belül száz sebből vérezve,kényszerek és szorongások pillanatra sem szűnő kínjai közt vergődve.Soha ilyen vadul nem gyűlöltem senkit,mint most magamat..."
Gondolj szándékosan a félelmetes gondolatra.Vedd fel őket magnóra vagy ird le újra és újra.Ne kerüld vagy ellensúlyozd a gondolatokat.Hagyd hogy legyenek."
Jó, megcsinálom,amúgy is már akartam, de most nem tudom, mert akár hiszed, akár nem, még nem ettem este, éhen döglök, és ez el fog tartani egy darabig :((
Remélem, holnapig kitart a Macska. Tartsd benne a lelket, holnap feltétlenül írok neki.
Jó,akkor kattints Macskanita nevére,ha az adatlapján vagy,akkor írj neki 1 üzit,hogy ismered rizsát és az indexről vagy.Akkor be tud engedni a naplójába,ami titkos neki.Ja,meg ehhez be kell reggelned,de amúgyis nagyon jó a hoxa,olyan csajos témák.
Még nagyon fiatal vagy, nehogy má' reményvesztett legyél. Egyelőre mi lenne, ha itt leírnád, mi a bajod, hátha tudunk valami okosat mondani, de később msn-ezhetünk is.
A gyógyszerben egyetértek veled, én nem is bírtam, ill. nagyon rosszat tett velem, ezért abbahagytam.
Inkább evés után. Azért nem találnak, mert nincs. Teljesen pszichés alapon fáj. Én is alig bírom lenyelni, órákig rágok egy falatot, és turmixolok egy csomó mindent (főzelék), gyümölcsöket, zöldségeket, a kenyérféléket nem, meg a nagyon puha dolgokat, de egyebet mindent, a fenébe. :(( Mint egy baba, vagyis még egy pár hónapos baba is gyorsabban és jobban eszik nálam, akár pépet is.
Engem is érdekelt volna, hogy mizujs veled, de a Lelki bajokban csak az októberit találtam, ahol épp kaptál melót, Kár hogy az odalett, látom, megint keresel.
A február-márciusi: hol vannak?
Bárcsak tudnék valamiben segíteni. Érdekes, nekem a kényszergondolatok eltűntek, nyomtalanul, pedig nagyon kínoztak, akkoriban rengeteget bőgtem miattuk, komolyan, sokat sírtam, most egy sincs.
Én is megnéztem a tesztet, már az OC lapon is, egy néhány stimmel nálam is.
"1 megoldás van,bele kell menni a félelembe." Tudom, nekem meg bele kéne menni az evésbe, de sokszor próbáltam, és nagyon keveset bírok enni, ha "normálisan" kell, szinte a nullával egyenlő, csak tovább fogyok. Vagy ha mégis többet eszem, megint jön a szörnyű gyomorfájás.
Nem, nem idegesség, az evéssel van a gond, ha nem eszek iszonyú lassan, és egyfajta módon, ahogy megszoktam, akkor piszokul fáj, de valóságosan. Nem szédülök, nem vagyok ideges, NAGYON fáj a gyomrom, nem bírom megemészteni, néha muszáj egy kis gyomorkeserűt innom, vagy hasra fekszem. Ráadásul nagyon szégyellem, hogy így eszem, és ezért csak egyedül tudok enni. Na, kimondtam.
Már háromszor tükrözték a gyomrom, gipszkását is nyeltem, gyomorröntgen, nincs fizikai baja, mégis kőgombócnak érzem a kaját, amit nem így eszek. Egy csomó vizsgálaton voltam, gyomorsav rendben, nem fizikai baja van.
Tökgyógyultnak én sem, de már annak is örülnék, ha valamennyit javulna ez az állapot.
De most nagyon elszánt vagyok, mindenféle terveket szövögetek, és ha pár hónapon belül nincs javulás, elmegyek valami jó terápiára, akármennyit is kell érte utazni és szenvedni. Az a baj,ha nem itthon vagyok, nem tudok enni, gyakorlatilag éhezem, tehát ha 3 órát kell utaznom az áterhez, Pestre, akkor oda vissza az 6, plusz 1 óra ott, éhen döglök, pedig így is iszonyú sovány vagyok.
Az ellenőrizgetések a másik terület, de az nem annyira durva, kb. napi 10 percet vesz el összesen, bár még így is idegesít, hülyézem közben magam rendesen, de olvastam, hogy ez a túlzott felelősségérzettől van, félek, pl. hogy leég a ház, ha mégis égve felejtem a lángot a tűzhelyen (márpedig előfordult már, hogy felejtettem), vagy valaki betör, ha elfelejtek becsukni. De törekszem, hogy csökkentsem ezeket is.
tulajdonképpen én makk egészséges vagyok. igaz csak később esett le, először én is szerettem volna azt hinni hogy vmi pszichés rendellenességem van, merthogy azzal könnyebb takarózni ugye. (hiszen rohadt nehezen vagy egyáltalán nem lehet rajta változtatni)
szerintem sokan vannak ezzel így. pl. a búra.hu-n. és őket sajnálom a legjobban. meg sem próbálnak javítani a helyzetükön.
márpedig itt csak olyan közösség tud eredményesen érvényesülni, ami egymást segíti. különféle csoportok. és az egymás segítése nem az hogy egymás sebeit nyaldossák váltogatva, vagy egymás hátát veregetik hogy milyen szerencsétlenek, vagy egymásnak sírnak oldalakat.
és ezt tapasztalatból írom.
voltam eleget áldozat típus, mostmár túlélő típus akarok lenni! (figyelem: nem ragadozó, túlélő!)
most kell megmutatnom hogy milyen erős vagyok, és telibe kell vigyorognom az emberekre. nem könnyű, de mást nem lehet tenni, mert eltaposnak mint egy férget!
és így leszek sokkal erősebb mint azok, akik párkapcsolatról párkapcsolatra vánszorognak és mindig volt mellettük valaki, amikor kellett. mert egyszer maradnak egyedül és történik velük valami, azt nem fogják kibírni (és még csak változtatni sem fognak tudni rajta, hiszen ahhoz szoktak hozzá, hogy mindig van mellettük valaki).
morbidul hangzik, de hálás vagyok a sorsnak azért ami velem történt. (sikerélmények nem voltak, a kudarcokért vagyok hálás)
Megnéztem. A nagyja stimmel. De te nő vagy, akárhogy is vesszük, szerintem nem lehetünk egyformák. Jelenleg elvagyok a langyosban, most épp nem akarok bolygatni nagyon semmit. Mert pl 1-2 hónapon belül új munkát kell szereznem. Szóval nem fér most bele egy ""terápia"". Ha meg ennyire érdekel, a HSZ-aim között megtalálod, amiket írtam a Lelki bajokba. Meg esetleg máshova február-március környékén
